Ezer ágra itt a tavasz?        Gondolom ennek az amerikai katonák is örülnek, mert nemsoká olyan jó idő lesz rájuk a sivatagban, hogy minden tevét púpon kell lőniük, hogy ihassanak. Nem lehetek ennyire pozitív. De mitől volna jókedvem, amikor hadifoglyokkal álmodom, a szembeszomszédom egy kedves arab, akitől reggelente gondolatban bocsánatot kérek, és egyik barátnőm megpróbálta kivonni magát a forgalomból. Hálistennek a toxikológián ébredt és nem a mennyországban. Magány, kiábrándultság, egzisztenciális szorongások. Ezzel szemben szép, erős, szereti a munkáját és nagyon szeretik a barátai. Ki érti ezt?

Ja és írtam egy nagyon rossz cikket, nem is adtam le, meg ma este van az évi utolsó fogorvosi szeánszom, nem is beszélve arról, hogy leégni készülök egy rádióműsorban, amit Legát vezet. Na én is beszedem ezeket a rohadt altatókat mindjárt és megyek a pokolba, hogy egy fakarddal várjam Husszeint meg az amerikai kollégáját. Ott majd jól megforgatom azt a kardot a végbelükben, örök emlékül a találkozásra.        Az iraki tévébemondónő zavartalanul olvassa a híreket, néhány öltönyös úr magyaráz valamit a térképen, amelyet csak néha libbent fel valami távoli detonáció és a hazafias szórakoztató műsorok közönsége könnybe lábadt szemekkel énekli az iraki folklórt.        Éjjel egykor, amikor még dolgoztam, megjelent az ablakban a szomszéd pogány egy fél üveg Jageremesiterrel. Átmászott a kerítésen és a rohadt kutya még csak nem is ugatott. Azt hittem szívszélhűdést kapok. Mire hazatessékeltük eltelt egy óra, de a teraszon megittunk vele a békesség kedvéért egy felest. Így fedeztük fel, hogy ez az első tavaszi éjszaka. A páncsillebérci szomszédnak köszönhetően.