Első megálló

Valaki felkért, hogy írjak neki egy könnyed hangvételű, de okos és tanulságos filmnovellát. Délutántól rajta dolgozom, s mint mindig, amikor nyugtalan vagyok, elégedetlen és dühös (van ki “gyötrődés”-nek becézi), teljes lényemmel dolgozom bele magam a témába, alig alszom éjszaka, idegállapotom is a kozmikus érzékenység (és kimerültség) határértékeihez közelít – egyszóval: ihletem van. Most már elkészült a szinopszis.        A készülő szövegnek az a munkacíme: A szeretőm k(r)émje - én vagyok    Az alapötlet abból indul ki, hogy (mindenki magából indul ki, vagy valami kliséből) a férfi-nő kapcsolatban végtére is mindenki “használja” a másikat. S hogy ez egyeseket azért nem zavar (mások meg azért nem veszik észre), mert a kapcsolatukat valamely módszerrel tudatosan vagy sem működőképessé teszik. Szerintem három ilyen módszer létezik (az esetleges többi - ha lenne - az mind vagy árnyalata, vagy mutációja ezeknek):    1. a kapcsolatban a felek vagy különlegessé teszik egymást egymás számára (ez az affektív-emocionális tényezőkre épülő minta);    2. vagy megkötnek egy Szerződést azaz meg- és kiegyeznek az elvárások feltételrendszerében (ez az intellektuális minta),    3. vagy attól működik az egész, hogy valamelyik fél fizet (ez meg a piacorientált minta).    Az én történetem szereplői viszonya bár (csodák csodája) mindhárom típus egyidőben való alkalmazására nyújt potenciált, hőseim valójában egyik változatot sem kooptálták együttlétük mintegy nyolc hónapja alatt.    A történet konfliktusa abban áll, hogy a hőseim egyike (történetesen a nő) az alábbiak alapján megfogalmazza magának a fenti konzekvenciákat, és úgy dönt, hogy mivel a kapcsolatra, amelynek részese, egyik minta sem releváns, így ez a kapcsolat - nem is létezik.    (Az én személyes konfliktusom meg abban áll, hogy a szöveget március végi határidővel kell megírnom, és nem tudom, önzés-e az veled szemben, vagy pedig gyöngédség, hogy ha ez a kapcsolat nem létezik, akkor egyedül fogom Befejezni.)    Ez a zárójelből való kiszólás itt - most nagyon tetszik. Megállok. Megcsodálom. Megállok.