Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Tisztújítás
[ Új Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. május 26. kedd    Mai névnap(ok): Evelin, Fülöp a - a - a
Várad: túl magas az a mérce (helyszíni p., 2. kör)
   (DÉNES-MINI) Végre valaki a témára is szán néhány szót! Dénes László senkit sem szokott kímélni, úgy látszik, a Váraddal sem tesz kivételt. Kimondja, hogy akadnak gondok a négyes egységesítéssel, az irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos felosztással. Milyen lap a Várad? Eléggé fajsúlyosak-e a rovatok?


   
   
   (BELEMELEGED) Ígérem, nem fogok ismét poénokat gyártani, mint nemrég a Teraszon, amikor váradi kiruccanásom kapcsán azt boncolgattam, milyen muris volna, ha a kolozsvári irodalmi lapot nem Helikonnak, hanem Kolozsvárnak, a vásárhelyi szépirodalmi folyóiratot pedig nem Látónak, hanem Vásárhelynek neveznék. Elég az hozzá, hogy március 21-én Nagyváradon bemutatták a Várad című (irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos) folyóirat friss lapszámát. A (regék szerint) kéthavonta megjelenő lap illusztrációs anyagát a Magyar Kultúra Napján megnyitott Bihar megyei tárlat munkáiból készült válogatás képezi.
A dolog pikantériája, már így az elején az, hogy a helyi lapban, a Bihari Naplóban közzétett előzetes infó szerint a szerkesztők szívélyesen invitálnak minden egyes képzőművészt, aki szerepelt ezen a kiállításon, illetve aki munkáival bekerült a friss lapba, vegyen már részt a bemutatón. Natte, el is jött egy szál képzőművész, Újvárossy László személyében. Az a gond, hogy ő amúgy is ott lett volna a lapbemutatón, mivel a szerkesztőségi listán úgy jelenik meg a neve, mint a pofázmány tervezője, mármint ő dizájnolta meg a Váradot. (Nem a várost, a lapot.)
   
   (TART) A friss (immár ötödik számánál tartó) Váradból érdemes az említés szintjén érinteni néhány írást, lássuk, miről beszélünk. Szűcs László főszerkesztő „Kopogtasson új nemzedék!” címmel fiatal tollforgatók jelentkezését sürgeti. De nagyon. (És ezt hangoztatta, már-már kínos felhangokkal – a rendezvény egész időtartama alatt. Társaival együtt.) A versblokk művészei: Pataki István, Tüzes Bálint, Morvay László, Nagyálmos Ildikó, Nichita Stănescu (Goron Sándor fordításában), Payer Imre, Barabás Zoltán – akit alaposan kiismerünk a Könyvtári Estek nyitónapján, lásd elébb a linket. [Barabásról csak annyit így előhangolóként, hogy ezúttal egészen más arcát mutatta, úgy látszik, néha jót tesz neki, ha kilép Tőkés László királyhágómelléki református püspök árnyékából.] A Várad idei első száma erős prózai magot is piacra dob: Csiki László, Geiger György, Oláh János (a Magyar Naplós), Bodor Béla, Bogdán László, Gittai István. Továbbá ebben a lapszámban olvasható Kalász Márton Írószövetségi elnök „Ady, az eligazító” című kisesszéje, Implon Irén Tabéry Gézáról szóló visszaemlékezése, valamint Bajor Andor levele a hajdani nagyváradi Ady Endre irodalmi körhöz.
   
   (ELŐJÁTÉK) A Váradosok honlapján találok egy telefonszámot, felhívom, ha`lám, valóban lészen rendezvény, és ott lesz-e megtartatva, ahol ígérték, a komcsi éra monstrumában, a váradi Szakszervezeti Művelődési Házban? (Hiába na – morfondír idebent –, hiába, minden egyes kelet-európai nagyvárosban lennie kell egy ilyen betonszörnyetegnek, emlékeztetendő a rossz emlékű korra.) Szóval van egy telefonszám, mögötte egy Bunyitai Központ, akik olvasták ugyan a helyi lapban a hírt, de fogalmuk sincs, miről van szó. Viszont előzékenyen megadják Tavaszi Hajnal otthoni telefonszámát. (Ő a Várad lapmenedzsere.) Hogy hányadik emeleten van a betonmonstrum gyomrában az a bizonyos terem? „Fiatalember, ön hány éves? Járt az egykori köri ülésekre?” Á, nem, kérem, kolozsvári volnék... „Akkor elmondom. De nem is, mi ott leszünk mindannyian, megtaláljuk egymást, látni fogja, merre kell menni.” Iiiigen, kérem – motyogom, de hangom nem éppen a meggyőződéstől telített. „Tudja, csak erre volt pénzünk, egy óra 300 ezer lejbe kerül, ennyiért adják bérbe a termet. Lefoglaltuk két órára.” Csuklás ideát, jó nagy kiakadás nálam, majd fejben gépiesen kiszámolom, hogy két órára a bérleti díj nem egészen 20 USD. Szegények.
   
   (KIAKADÁSOKK) A terem nyolcvan férőhelyes, jelenlévő száma: 18. (Jómagamat beleértve.) A tizennyolcas szám nem lepne meg, hiszen edzett gyomrú reménykedő volnék, jártam én már olyan nagy horderejű rendezvényen, ahol a méltatón és a méltatandón kívül mindössze 2-3 érdeklődő lézengett a tetthelyen. És ahogy ez már ilyenkor szokásos: a meglévő társaság alaposan megfogyatkozik a rendezvény végéig. Miért volna Váradunk kivétel? A másik szembeszökő „látványosság” az, hogy a fölöttébb szívélyesen invitált képzőművész hölgyek és urak „elfelejtettek” megjelenni a bemutatón. Mentségükre legyen szólva, a másik oldalon, az olvasói térfélen is jelentős, kriminális kimaradást lehetett észlelni. Annyira bensőséges, annyira szerkesztőségi megbeszélésre emlékeztetett az egész hepaj, hogy néha kínosan éreztem magam: te jószagú makaróni, itt én volnék az egyedüli olvasója a lapnak, a többi pasas meg úrhölgy valamilyen szinten mind-mind körön belül mozog? Név szerint néhány szereplő: Szűcs László főszerk (civilben az Erdélyi Riport főszerkesztő-helyettese), Újvárossy László (tervező), Dénes László olvasószerkesztő (ugyanakkor az Erdélyi Napló főszerkesztője), Tavaszi Hajnal (lapmenedzser), Barabás Zoltán (társadalom – de természetesen ő is főszerkeszt valamit, a Közlönyt), Megyesi Antónia (szerkesztőségi titkár) – meg néhány szerző, fordító: Tüzes Bálint, Goron Sándor, Pataki István. Aztán jól ismeri az ember fia Demeter Szilárd Korunk- valamint Kellék-szerkesztőt és... Na jó, abbahagyom, csak annyit akartam érzékeltetni, hogy egy ilyen jellegű szerkesztőségi tanácsülést nyugodtan le lehetett volna bonyolítani a legkisebb saját teremben, valahol a Kanonok-soron, bizony kár volt erre elpocsékolni azt a 20 amerikai dolcsit!
   
   (KÍNZÁS ELŐTT) A Váradot a Nagyváradi Ady Társaság adja ki. Évente 100 millió lejből – részletezi Tavaszi Hajnal. Amit át sem merek konvertálni forintokra, dollárokra, mert nevetséges összeg volna a végeredmény. De ez a szerény költségvetés semmilyen értelemben sem képezheti mentség tárgyát. Döbbenetes az a nyökögés-nyöszörgés, amit a szerkesztők meg egyes szerzők produkáltak. Mielőtt nekiesnék a boncolásnak, két pozitívumot szeretnék kiemelni. Ellensúlyozandó a soron következő panaszáradatot, ugye. Az egyik Barabás Zoltán kritikai hangvétele. Magam is meglepődtem, amikor az egyházi dolgokban igen-igen jártas úriember kertelés nélkül kifejtette társai előtt, hogy talán túl sokat vállaltak fel, a Várad olyan ügyet próbál éltetni, amihez Nagyváradon jelenleg túl csekély a felhasználható emberanyag. (Nem csak mennyiségileg.) A túlságosan nagy akarások és bőséges vállalások eredménye pedig az, hogy sosem sikerül átugrani azt a bizonyos magas rudat – mondja Barabás éles kritikai szemléletről téve tanúbizonyságot. (Mondjuk, személy szerint kissé kételkedem, hogy mindezt akkor is kitálalta volna, ha százas nagyságrendű váradi tömeg leste volna szavait, de ne legyünk rosszmájúak.) A másik pozitívum maga a lap külcsíne (taps Újvárossynak). Ilyen remek minőségű, ilyen jó formatervezésű folyóiratot jelenleg nem igazán mutat fel Erdélyország. Gyönyörű krétázott papír, kiváló nyomtatás, tökéletes beosztás, leleményes, változatos hasábozás, mutatós, élvezhető ábrák – szóval mindaz, amiről azt szoktuk mondani: á, erről felesleges beszélni, kérem! Mindazonáltal „viszi” a lapot. Nagyon.
   
   (CSINOS DE KÍNOS) A főszerk minden felvezető-bevezető nélkül sebesen sorolgatni-számigálni kezdi, hányadik számnál is tart a Várad. Állítólag – mondja ő – ez idén a második lapszám, mert egyet már kihoztak. Csak az „átcsúszott” tavalyra... Különös, különös. Ami biztos, az a jelzés: Várad 2003/1. II. évfolyam, 1. (5.) szám. Ha pedig most március végét írjuk, miként nevezhetnénk kéthavonta megjelenő folyóiratnak a Váradot? (A következő megjelenés időpontja egybeesik a Varadinummal, ami ugye május közepe-vége.) Ennél is különösebb, hogy a bemutatandó lapszámot félszájjal elintézi Szűcs László, s azonnal rátér a (néhol enyhén szólva délibábosnak tűnő) további terveik vázolására. Május végén, június elején a szerkesztőség bemutatkozik Budapesten. (Azért csak akkor, mert 5-6 számnál kevesebbel állítólag kár felvonulni a fővárosba.) Megtudjuk továbbá, hogy Szacsvay Pál munkáival illusztrálják a soron következő Váradot. Aztán Tarral meg Faludy-val dicsekednek nagy garral. Lendület-visszafogás Szűcs részéről: új verseit a Mester kifejezetten számukra (!) írja ugyan, de „most éppen törökországi nyaralásra készül”, tehát csúszik az egész. És megkapták Karafiáth Orsolya verseit... Aztán valahol nagyon hátul a névsorban, egészen mellékesen a lehetséges váradi szerzők is helyet kapnak. „A váradiakat igyekszünk úgy elhelyezni, hogy lehetőleg minden második-harmadik lapban legyenek jelen.” Végül valami, ami megér egy misét: emlékezés a tíz éve elhunyt Horváth Imrére. Szóval általában véve elmondható, hogy (ellentétben a rendezvényen sokat szapult Székelyfölddel) távolról sem próbál különösebb regionális értékeket propagálni a Várad. (Hacsak Faludy és Karafiáth...)
   
   (VERGŐDÉS) Az új lap kapcsán a maximum ameddig eljutottak a váradiak, a versek felolvasása volt. A többi: siránkozás, kesergés. Miért nem hozzáférhető a Várad például Kolozsváron, Vásárhelyen vagy Budapesten? Mert 50 millió lej kellene terjesztésre – véli Tavaszi Hajnal. (Vagy fel lehetne hívni Rössert, Ateszt és Koóst: mondják már, uraim, küldhetünk kolozsvári boltjaikba lapot, kiteszik-e?) „Váradon kívül nem igazán tudunk máshova eljutni. A protokoll- meg az ajándékba postázott példányokra szorítkozunk” – ismeri be Szűcs László, majd hősiesen megígéri, hogy pályáznak. Erre is?! Az érthető, hogy könyvpályázat meg lapkiadás meg működési költségek – de terjesztésre? És ez az állandó bizonytalanság eléggé kiborítja az embert. Nem elég, hogy a főszerkesztő bevallottan (!) nincs tisztában azzal, hányadik lapszámnál tartanak, Tavaszi Hajnal rátromfol: „Én úgy érzem, hogy kb. nyolc pályázatot adtunk le idén.”
   
   (BIZALMAS) Eddig csinálgatták a lapot, ahogy lehetett (ez saját kifejezésük, a rendezvény hangulata alapján akár a nagy cét is rányomhatnák, bekarikázhatnák), szűkös erőforrásokból, kínlódva szülték meg a Váradot, kizárólag a lebegésre, a túlélésre gondolva. Kizárólag azzal nyugtatják magukat (meg minket), hogy „a többiek is elég rossz helyzetben vannak” (Szűcs). Ugyebár, a Beszélő sem jelent meg januárban (vagy februárban? – vacillál a főszerk), habár ők milyen közel állnak egy bizonyos pesti kormánypárthoz. És hogy idehaza „a többiek” miért vannak ugyanolyan rossz bőrben, mint a Várad? Igazán senki sem jött rá?! „Most az erdélyi folyóiratok is kínlódnak. Aminek részben az az oka, hogy az Illyés Alapítvány nem tudta meghirdetni időben a pályázatait. Ennek némi politikai háttere volt” – véli Szűcs. A megoldás sosem idehaza terem, futni kell Pomogátshoz. Saját erőnk és akarásunk igen-igen véges. „Különösen azok a kolozsvári, vásárhelyi, székelyföldi lapok vannak most rossz helyzetben, amelyek eddig folyamatosan kaptak támogatást. Ők most megérezték, hogy kimaradtak bizonyos összegek. Mi eddig nem igazán kaptunk külső forrásokból pénzeket, tehát nem éreztük meg azt, hogy kisebb a keret. Más nagyságrendben gondolkodunk, mint például a Székelyföld. Nekünk a 100 milliós keret sikertörténet, ott egy milliárd lejjel kezdik év elején a tervezést.”
   
   (HAZA IS BESZÉL) Szűcs értékelésétől bizonyára sokan felkapnák a fejüket. Személy szerint „csak azzal” elégedetlen, hogy Váradon ritkán bukkan fel újabb tehetség. (Kolozsvár és más központok szívóhatására nem kíván gondolni.) „A legfiatalabbakat három-négy éve ismerünk, új arc nem jelent meg tavaly. És lassan a legfiatalabbak is harmincan túl jutnak.” Némi propaganda: meg kell keresni, bátorítani kell valamilyen formában a fiatal szerzőket. „Ars Poetica” pályázatot hirdetnek meg. A 2003-as téma: a mozdulat. „Csakhogy ismét ellentmondásba keveredtünk, mert az eredeti cél az volt, hogy a fiatal poétákat nyerjük meg a lapnak, utóbb viszont kialakult az az elképzelés, hogy meghívásos pályázatnak kell lennie.” Itt aztán Dénes László olvasószerkesztő nem bírja tovább, lecsendesíti Szűcs László főszerkesztőt: „A meghívásos pályázat honorárium-függő.” Aztán megereszt néhány pergő mondatot, szabadkozván, hogy hét órától máshol kell lennie („ilyen sztár lettem”-alapon).
   
   (DÉNES-MINI) Végre valaki a témára is szán néhány szót! Dénes László senkit sem szokott kímélni, úgy látszik, a Váraddal sem tesz kivételt. Kimondja, hogy akadnak gondok a négyes egységesítéssel, az irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos felosztással. Milyen lap a Várad? Eléggé fajsúlyosak-e a rovatok? „Óhatatlan, hogy egyik lapszámtól a másikig problémák állnak elő. Nem azt mondom, hogy fajsúlytalan az egész, hanem azt, hogy sok az olvasmányos, lektűr-szerű, honismereti jellegű írás, és ezek a történelem valamint a publicisztika határán mozognak.” Tartalomjegyzék készítésekor, rovatosításkor könnyű azt mondani, hogy irodalom, és akkor jöhetnek a versek (meg a prózai írások). De mi történik a minőségi kritériummal? – töpreng hangosan Dénes. „Jó volna, ha ezentúl olyan mennyiségű kéziratot kapnánk, hogy válogatni lehessen. Esetleg aszerint is: melyik hosszabb, melyik rövidebb.” Na ez méltán kiborítja az egyik jelenlévő fiatal költőt (nem mondom meg, kiről van szó), akit Dénes László név szerint kikezd, mondván, hogy cöcö, nem szép dolog csak úgy letudni a Váraddal szembeni kötelezettségeket (teccik ez a katonatiszti kifejezés, nagyon teccik!), szóval nem szabad ötsoros versikékkel kiszúrni a szerkesztőség szemét. (Említett költő a hepaj végén el is tekintett attól, hogy felolvassa alaposan lebecsmérelt ötsorosait. Habár akkor már nem volt jelen Dénes László.)
   (MIÉRT NEM) Az idősebbek nekiesnek mindennek, a fűszálba is belekötnek. Egyesek a középiskolai tanítási módszereket kárhoztatják, mások a helyesírási hibák elszaporodásán rökönyödnek meg, míg végül Barabás nemes egyszerűséggel a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatóit kezdi szapulni. Igen, ők a hibásak azért, hogy a Várad olyan, amilyen, ők nem írnak kritikákat, reckókat és úgy általában: miattuk üres a lap. Ezt a hangnemet Demeter Szilárd sem bírja tovább, a PKE tanáraként kiáll diákjai mellett, mondván, hogy nem tudnak ugyan írni, fogalmazni, de érdeklődnek, speckurzusokra járnak. Ő az esszéírás fortélyait tanítja nekik, olyan szintről indulva, hogyan kell egymás mellé tenni az alanyt meg az állítmányt. És bizony felkapják az irodalmi történésekre a fejüket, eljárnak a Tempetőfi-délutánokra (ezeket ő szervezi). Szóval csak noszogatni kell a fiatalságot. Hogy miért nem írnak? Ezt Demeter Szilárd sem tudná megmondani, max. annyit fejthet ki, hogy ő miért nem ír olyan könyvekről, amelyek hozzáférhetetlenek (árfekvésben is, terjesztés szempontjából is) a hazai magyar olvasó számára. Nem érdekli a dolog. (Mentségére legyen szólva: a Korunkban évekig írta olvasónaplóit, visszakereshető a „Tükrön által” című rovatban.) Úgy volna vonzó a kritikaírás, ha leutazna a rendezvényen példaértékűként emlegetett Szalontára, ahol állítólag „minden könyv” megtalálható (na hol? a Pallas boltjában, az is székelyföldi cég!), és a helyieknek írná meg véleményét. De akkor sem biztos, hogy a potenciális olvasók megvásárolnák a könyve(ke)t.
   
   (ZÁRÓRA) Váradon ez szó szerint értendő. Boltról vagy kultúráról volna szó – mindegy. A termet két órára bérelték ki, tehát nyolc óra előtt Tavaszi Hajnal melegen figyelmezteti a gondok útvesztőjébe egyre jobban belegabalyodott szerzőket, szerkesztőket (akik egy adott pillanatban már arról folytattak filozófiai magasságokba mutató eszmecserét, hogy megérdemelte-e vagy sem Kertész a díjat), szóval határozottan felszólította a társaságot: hagyják már abba. Öt perc maradt versolvasásra. Amiről csak annyit, hogy némelyik verset kedvem volna melegen Székely Csaba (A Bretter György Irodalmi Kör feltámasztása) figyelmébe ajánlani. Ha érti valaki, mire gondolok.
   

Barabás és a szerzők

[ efha@go.ro ] 2003-03-23 23:32:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Egy-Másért… Felhívás

Rendkívüli támogatás a színházi világban

Gnandt J a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült

Shahid Nadeem -

Születésnapi levél - Sík Ferencnek

Felhívás

A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején

Budapest Bábszínház Youtube-on

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]