Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Pre-Actio
[ Trafó ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 15. vasárnap    Mai névnap(ok): Enikő, Melitta a - a - a
Megmaradni – de hogyan? (helyszíni pályázat)
Gálfalvi a nívódíjak történetét vázolva hagyományt emleget, lévén, hogy már 12. alkalommal került sor díjkiosztásra. Milyen a díjak és a díjazottak viszonya? Mit jelent számunkra, közösség számára ez a díj, és mit jelent a Látó számára a lehetőség, hogy rendszeresen kioszthatja díjait? „Díjat kaphat sarokba szorult ember, sarokba szorított ember is, díjat kaphat tehetetlenségre ítélt ember is, díjat viszont csak az adhat, akinek – ha bármilyen kicsi is, de: biztonságérzete van.”


   
   Domokos Géza a Látó nívódíjasa
   
   
   (ELSŐ NEKIFUTÁS) Január 18-án, bensőséges, már-már családias keretben osztották ki a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében a Látó című szépirodalmi folyóirat nívódíjait. A díjazottak: Domokos Géza, Gagyi József, Jánk Károly. Laudációt mondott Gálfalvi György főszerkesztő-helyettes, Kovács András Ferenc és Vida Gábor.
   
Gálfalvi György, Domokos Géza
 
   
   (MÁSODIK NEKIFUTÁS) Az ember átutazza fél Erdélyt, idegeskedik, hogy a telefonos kérdezősködés során a kisasszony még úgy tudja, van busz, amikor viszont a helyszínen jegyet kellene adjon, mosolyogva közli áldozatával: á, kérem, az nem él szombat–vasárnap. (Hogy az a jó édes... meg minden ilyesmi!) Sebaj, majd a vonat! Látja, fiatalember: épp most indul – így az állomáson az unott képű infocsaj. Nosza felszökni, kalauznak büntetést fizetni, dühöngni, következő állomáson váltást elcsípni, órák múlva bezötyögni Vásárhelyre, megfagyva lekászálódni a fűtést (meg a takarítónőt) nem ismerő szerelvényről... Ha ezt tudtam volna, el sem indulok, nem én.
   
   (HARMADIK NEKIFUTÁS) Jó érzéssel tölt el a rengeteg a magyar szó, és az is elnyeri tetszésem, hogy tiszta a város (naná, tél van!), meg aztán szép a Bernády (szoborként, házként is), meg lehet nézni a Vártemplomot (az oldalban kölykök szánkóznak), a Kultúrpalota homlokzata valami szépet, mást hirdet, még akkor is, ha néhány száz méterrel arrébb az erdélyi városkép román változatának kötelező kelléke, a merev katonaszobor riasztja tekintetem akár Váradon a behemót sisakos vagy Kolozsváron Piroska meg a hét törpe. (Nem, ez nem elírás.)
   
   (A TÉMA MEGKÖZELÍTÉSE) Liszt az első lépcsőforduló ólomberakásos üvegtábláján, Erkel a másodikon, az előtérben Bernády mellszobra, magyar hírességek domborművei a falakon. Valami észveszejtő szépségű ez az épület kívül-belül (leginkább a belső, míves munka állítja el a lélegzetet), minden a magyar jelenlétre, múltra, jelenre utal (kevésbé a felirat odakint... PALATUL CULTURII), máris itt a célpont, a Kis Terem. Ami azért van akkora, hogy csak a lenti részen (karzat nélkül) nyugodtan befogadhat párszáz embert.
   
   (A TÉMA VÁRÁSA) Szívélyesen üdvözöl, kezet fogunk Gálfalvi Györggyel, majd együtt várjuk a népeket. Kissé izgul, hogy valóban jó dolog volt-e a szerkesztőség valamivel kisebb tanácskozmány-terméről lemondani, és az impozáns Kultúrpalotába bevonulni. Vajon megtelik-e a Kis Terem? Igen, megtelt, méghozzá kiváló nevű és rangú, közismert személyiségekkel. Főleg vásárhelyiekkel. (Mellettem a helyi napilap munkatársai nemrég lezajlott, helyi konferenciáról suttognak, ahol hál` istennek nem kolozsvári kockafejek domináltak, és ez jó. Mármint az, hogy Erdélynek több kulturális központja van. Mese habbal, hogy Kolozsvár gőgösen felfal/hat/ja Transzilvániát.)
   
A PALATUL CULTURII
 
   (A TÉMA ÉRKEZÉSE) Jobbnál jobb nevű költők, írók, művészek, közírók, kiadók vonulnak be. Hogy csak a legismertebbeket említsem: Kovács András Ferenc után betoppan Nagy Pál, majd Ungvári Zrinyi Imre, Jánk Károly, Vida Gábor, és amikor már-már megtelt a terem, igen, akkor belép az est nagy ünnepeltje, Domokos Géza. Körberajongják, majd fel lehet vonulni a dísztribünre. Csak fiatal szatmári költőnk, Jánk Károly vonakodik kissé, végül engedve a szelíd erőszaknak (elvégre ő is díjazott!), elfoglalja megérdemelt helyét „a nagyok” között. (Valakinek nagyon jelen kellett volna lennie a díjosztón: a Látó főszerkesztőjének. Mentségére legyen szólva, hogy ha valaki az RMDSZ elnöke, és történetesen épp az eddigi legviharosabb kongresszust készíti elő, akkor a kultúra, az irodalom háttérbe szorulhat. Szomorú – de leírható.)
   
   (BEVEZETŐ) Gálfalvi a nívódíjak történetét vázolva hagyományt emleget, lévén, hogy már 12. alkalommal került sor díjkiosztásra. Milyen a díjak és a díjazottak viszonya? Mit jelent számunkra, közösség számára ez a díj, és mit jelent a Látó számára a lehetőség, hogy rendszeresen kioszthatja díjait? „Díjat kaphat sarokba szorult ember, sarokba szorított ember is, díjat kaphat tehetetlenségre ítélt ember is, díjat viszont csak az adhat, akinek – ha bármilyen kicsi is, de: biztonságérzete van.” Gálfalvi szerénynek nevezi a díjat (5 millió lej, ami napi árfolyamon mérve nem több 35 ezer forintnál – számítom ki azonnal), de aki ismeri a romániai bérezési viszonyokat és a szerkesztőségek lehetőségeit, az tudja, hogy a jelképes gesztus fontos kulturális jelzés térségünkben. (Hasonló jellegű kezdeményezés csak egy van, az EMIL találta ki. Az pénzügyileg jelentékenyebb. Reméljük, szakmailag is elégi a Látó-díj szintjét, rangját.)
   
Laudáció
 
   (A BARÁT) Domokos Géza laudációját Kovács András Ferenc vállalta ugyan el, de előtte Gálfalvi is méltatta a Látó nívódíjasát. „Tudjuk, mit csinált Domokos Géza 1990-ig a Kriterion igazgatójaként, és tudjuk, mit csinált 1990 után. Sohasem titkoltam el: szerintem óriási szerencséje volt az erdélyi magyarságnak, hogy az alatt a három év alatt, a brassói kongresszusig ő állt az RMDSZ élén. Most barátjaként azt szeretném elmondani, hogy 1993 után többször végiggondoltam, miként tud elszámolni saját magának azzal: lényegében elmenedzselte az életét. Mindig a mások, a mi könyveinkért harcolt...” Visszavonulása után bepótolhatott valamit, saját gondolatait, emlékeit is leírhatta, kiadhatta ezeket. Domokos Géza 1993 óta öt memoár-kötetet tett le az asztalra.
   
   (KAF) A főszerk után Kovács András Ferenc nyugodtan beismerhette, hogy hálás feladat Domokos Géza laudálása. A humanizmusról, az emberi nagyságról szól története. Méltó ember, méltó alkotó – márpedig napjainkban épp a méltóság hiányzik leginkább az embertelen, értelmetlennek tűnő világból. „Jó dolog laudálni Domokos Gézát, mert pályája ismert. Elismerik. Vannak, akik félreismerik. A pályakép nyílt és nyitott. Előttünk folyt, mondjuk azt, hogy a romániai magyar közélet, művelődés forgószínpadán.” A mű és az ember ritka összhangjáról és egyensúlyáról lehet beszélni az ő esetében. Tudja, mikor kell visszavonulni, mikor érkezett el a számvetés-készítés ideje. Három Esély-kötet (az RMDSZ-ről), az Igevár (a Kriterion története) és az Éveim, útjai, arcaim című legfrissebb kötet jelzi ezt az alkotói-kultúrpolitikai útvonalat. KAF szerint Domokos a legnemesebb erdélyi memoáríró tradíciót folytatja. Persze alaposan felújítja, átgondolja a hagyományt, éppen ezért méltán mondhatjuk, hogy az emlékező író ritka értékű kordokumentumot hozott létre.
   
   (BESZÚR) Nem tartozik ide, de KAF-nak talán említést kellett volna tennie arról, hogy a 89-es utáni fordulat után Romániában elburjánzott az emlékírás (divat?)őrülete, egyik memoár a másik után jelent meg. Román oldalon. A romániai magyar írók nem igazán keresték elő a fiókból (talán mert nem voltak ilyen fiókok?!) az értékesebbnél értékesebb visszaemlékezéseket, kordokumentumokat. És akkor itt van Domokos Géza. Akire egyaránt hathatott a bukaresti totál-plán meg az erdélyi hagyomány. Melyik milyen mértékben? Vajon meg akarta-e mutatni a román íróknak, politikusoknak, közéleti szereplőknek, hogy az erdélyi magyarság is képes a közelmúltat higgadtan feltárni, kiértékelni? Tudomásom szerint eddig nem fordították le – habár tanulságos volna. Számukra.
   
   (VISSZA KAF-HOZ) Van-e mikéntje a szerepvállalásnak? Hogyan valósult ez meg a Kriterion-igazgató, majd az RMDSZ-elnök esetében? A dolgokkal becsületesen szembe kell nézni, fel kell dolgozni ezeket – hangsúlyozza KAF –, többek között azért, hogy az utókor okulhasson. Nem fog. Marad a lelkiismereti kérdés: a szerző megküzd a múltjával, és – pontosan, valósághűen bemutatva életének eseményeit, valamint korát – a magunk revíziójára gondol. Nem kortársait bírálja, hanem önmagát veszi bonckés alá. És így sok minden kiderül a közösségről is, amelyhez tartozik. A romániai magyar kulturális közéletben nem túl gyakori alapállás Domokos Géza magatartása.
   
   (A SZERENCSÉS EMBER) Ennyi dicséret és baráti méltatás után az egykori kiadóigazgató (és politikus) azzal kezdi beszédét, hogy szerencsés embernek vallja magát. A bejelentés rendkívül szerény ember vallomásának tűnik. A díjat megtisztelőnek nevezve megjegyezi: ennél többre tartja, hogy barátok közt lehet. A Látó nívódíja számára olyan, mint amikor az új házra az ácsok felteszik az utolsó kupás cserepet. Ezek után állandó jellegű vívódásairól vall, arról, hogy mindig is félt, lesz-e ideje, ereje megírni emlékiratait. Aztán: milyen fogadtatásban részesíti közössége ezt a munkát?
   
   (FELOLVASÁS KÖZBEN) Míg Domokos Géza azt a részletet olvassa fel új könyvéből, amely a Látóba nem került be, és dől a történet, ömlenek a nevek (Ion Iliescu diákvezérként már 1948-ban szeparatizmusról beszélt neki, tehát nem a későbbi államfő ejtette ki ezt a szót – természetesen a magyarokra gondolva – 1990 elején!), én az ismertség és elismertség viszonyára gondolok. A Kriterion átköltözött Bukarestből Kolozsvárra. Rendben. Az is érthető (lehetne), hogy az egykori igazgató nem a Kriterionnál, hanem a Pallas-Akadémiánál jelenteti meg műveit. De a mai Kriterionos gárda mintha nem akarna emlékezni „a legendára”. Sőt. (Az RMDSZ politikai útvonalait, labirintusait most ne feszegessük.)
   
   (FIATAL TEHETSÉG) Így méltatja Gálfalvi György az immár ötven éves Gagyi Józsefet... Haja őszül, arcvonásai fiatalok. Valamikor ő volt a Gaál Gábor Kör legtevékenyebb (vezetőségi) tagja. Későn indult (a Forrás-sorozatban), azért későn, mert nem magasztalta versben a szeretett vezért. Jó versen kívül szociográfia is terheli a lelkét. Szomorú erdélyi tény, hogy itt a tehetséget néha nagyon későn veszik észre. Ezen a „gyakorlaton” próbál a Látó változtatni, egészen fiatal kritikusokat, írókat, költőket díjazván. Tavaly Vallasek Júlia kritikus örvendhetett az elismerésnek, idén Jánk Károly költő. Gálfalvit idézhetnénk ismét: „Általános emberi tulajdonság, hogy időnként hátranézünk, nemcsak magunk mellé és nemcsak előre. Próbáljuk felmérni a terepet. Kik azok, akik utánunk jönnek? Egy adott kor után már nemcsak az a fontos, kikkel haladtunk együtt, hanem azok is egyre fontosabbakká válnak számunkra, akik mögöttünk jönnek.”
   
   Ezzel mindent elmondtunk.
   
Fórum
Domokos Géza felolvas
 

[ efha@go.ro ] 2003-05-09 18:17:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]