Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A nagy Sganarelle és Tsa
[ Katona József Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk a - a - a
Ádám Péter

ÁDÁM PÉTER

 

 

 

Krumplisaláta és irodalom

 

Különös, hogy míg Alexandre Dumas híres konyhaművészeti kisenciklopédiájában hosszasan ismerteti az elefántláb, a teknősbékaleves meg a medvetalp elkészítésével kapcsolatos tudnivalókat, a krumplisalátát egy-két sorban elintézi: "Főzd meg a krumplit, ha kihűlt, vágd karikára, és fűszerezd, ahogy a salátát szokás." Szó, ami szó, ilyen alapvető kérdésben a Három testőr szerzőjétől az ember valahogy nem várta volna ezt a szűkszavúságot.

Idősebb Dumas-nak a fia is irodalmi pályára adta a fejét. De ifjabb Dumas - a vér nem válik vízzé - nem csak a regényírás, hanem a krumplisaláta terén is megpróbált világhírű apja nyomdokaiba lépni. Olyannyira, hogy egyik színművében a receptjét is felhasználta. A Francillon című darabot, amelyben a krumplisaláta receptje elhangzik, első ízben 1887. január 9-én láthatta a Comédie-Française közönsége. A jelenetnek két szereplője van: Annette, a társalkodónő és Henri, a fiatal színész:

"Annette: Alaplében megfőzi a krumplit. Karikára vágja, mint a közönséges krumplisalátához szokás, és még langyosan sózza-borsozza, illatos oliva olajat csurgat rá, végül jöhet az ecet...

Henri: ... tárkonyos ecet!

Annette: Véleményem szerint jobb a borecet, de mind-egy. Az viszont nem, hogy fél pohár fehérbor is kell hozzá, Château Yquem, ha lehetséges, és sok-sok zöld fűszer, apróra vágva. Ezután egy szál zellerrel egy csomó nagy, fekete kagylót tegyen zubogó rövid lébe. Ha megfőtt, csöpögtesse le, majd keverje a krumplihoz.

Henri: De mennyi legyen a kagyló a krumplihoz képest?

Annette: Úgy a krumpli egyharmada. Fontos, hogy ne rögtön érezzük a kagyló ízét, hanem csak lassan, fokozatosan. Vigyázni kell, hogy a kagyló íze ne legyen se nagyon halovány, se nagyon tolakodó. Ha kész, óvatosan megforgatjuk. Majd meghintjük vékony karikára vágott szarvasgombával. Mintha kis fekete sapkát adnánk rá.

Henri: Előzőleg meg kell főzni pezsgőben a szarvasgombát?

Annette: Magától értetődik. Fontos, hogy vacsora előtt legalább két órával meglegyünk vele, hogy a salátának legyen ideje kihűlni.

Henri: Körülrakhatjuk jéggel is a salátástálat...

Annette: Isten őrizz! Nem szabad erőszakosan beavatkozni a folyamatba. Türelmesen ki kell várni, míg az ízek szép lassan összeérnek..."

A fiú - ez az élet rendje - csaknem mindig megpróbálja az apát felülmúlni. A kaméliás hölgy szerzőjének azonban - akadémiai tagság ide vagy oda - ez nem nagyon sikerült. Az apa, mi tagadás, tehetségesebb és munkabíróbb volt a fiánál, aki még a gasztronómiai ismeretek dolgában sem vehette fel vele a versenyt. Utóvégre az idősebb Dumas-nak kisujjában volt az egész francia konyhaművészet. És akármilyen szűkszavúan írt róla, a krumplisalátáról is mindent tudott. Csak egyet nem (és e téren a receptet színpadra állító ifjabb Dumas kétségtelenül túltett rajta): a krumpli-salátát nem tudta dramatizálni.

Bármilyen nagy író volt is, nem vette észre a benne rejlő színpadi lehetőséget...

 

 

Ebéd - huszonkét ezer főre

 

Végy két tonna friss lazacot, két és fél tonna bélszínt, százötven pár vadkacsát, kétezerötszáz tanyasi tyúkot és kétezer-ötszáz fácánt... Félreértés ne essék: nem valami - Gargantuát és Pantagruelt idéző - gigantikus lakomáról, hanem nagyon is valóságos bankettről van szó. Amelyet, több mint egy évszázada, 1900. szeptember 22-én, Emile Loubet köztársasági elnök (1838-1929) adott Franciaország polgármestereinek tiszteletére (azért szeptember 22-én, mert 1792-ben e napon kiáltották ki az I. Köztársaságot).

A jeles nap alkalmából mintegy harminchatezer meghívót küldtek szét az országban, és több mint huszonkét ezren fogadták el a meghívást, és ülték körül - a harmincötezer négyzetméternyi területet beborító sátrak alatt - az összesen hét kilométer hosszú asztalt. Az eseményhez, a hozzávalók mellett, nyolc kilométernyi abrosz, huszonötezer szalvéta, hetvenezer tányér, nyolcvanezer pohár, tízezer tál, háromszázötven sótartó és ötszáz mustárosüveg (csaak??) is kellett.

Ami a felszolgáló személyzetet illeti, huszonegy ezer nyolcszáz volt a teremfőnökök és felszolgálók száma, a háromszáz mosogatót is beleértve. A felszolgálásra felügyelő teremfőnökök biciklin, illetve - nem tévedés! - autón közlekedtek a végeérhetetlen asztalok mentén; a felszolgálásnál valamivel egyszerűbb volt az ülési sorrend megállapítása, mindössze annak eldöntése volt probléma, hogy ki üljön a köztársasági elnök jobbján, a legidősebb polgármester-e, vagy a legrégebben funkcióban levő. Végül - hosszas tárgyalás után - kompromisszum született: az előbbit a köztársasági elnök mellé ültették, az utóbbit Becsületrenddel kárpótolták.

A menü méltó volt a nagy naphoz és a meghívott előkelőségek sokaságához. A fő fogás mellett volt lazac rostélyon sütve (darne de saumon), volt roueni kacsalepény (pain de canneton de Rouen), volt tanyasi csirkesült és volt fácán batyuban (ballotine de faisan Saint-Hubert), a salátáról, camembert-ről, fagylaltról és gyümölcsről nem is beszélve.

És méltóak voltak a nagy naphoz a borok is, amelyekből nem kevesebb, mint 50.000 üveg fogyott (jó huzatjuk lehetett a polgármestereknek, hiszen ha az üvegek számát elosztjuk a részvevőkével, kiderül, hogy átlagosan valamivel több, mint két üveggel nyakalt be mindegyik). És micsoda borokat! Preignac, Saint-Julien, Sauternes, Beaune és Morgon - csupa nagy név. Likőrt viszont alig ittak: 1000 liter fogyott mindössze.

Hogy a lakomán részvevő polgármesterek mindegyike odaadó híve volt a köztársasági államformának, nem vitatja senki. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az esemény fénypontja, a marhaszelet Bellevue módra ízig-vérig arisztokrata étel, amelyet először Madame de Pompadour számára készítettek. Ez a hidegen felszolgált, libamájszelettel is megtoldott és madeirával öntözött vékony aszpikos hússzelet a XVIII. században kedvelt fogása volt a kései vacsoráknak.

Hogy a tízezernél is több (pontosan 13.477) távol maradó milyen ürüggyel mentette ki magát, nem jegyezte fel a történelem. Könnyen lehet, hogy - egytől egyig megrögzött királypártiak lévén - semmi okuk nem volt a köztársaság születésnapjának ünneplésére. Akárhogyan is, annyi bizonyos, hogy később keserűen megbánták a dolgot. Utóvégre ilyen lakoma csak egyszer van minden évszázadban, akarom mondani, minden évezredben...

 

 

Egy sütemény életfilozófiája

 

(A TATIN-FÉLE ALMATORTA)

 

Egyszer már azokat a recepteket is számba kéne venni, amelyek - legalábbis a legenda szerint - valamilyen melléfogásnak köszönhetik születésüket. Annál is inkább, mivel a melléfogás - és nem is csak a konyhaművészetben - végeredményében tudattalan kísérletezés is. Ezúttal egy desszert történetével szeretnék hozzájárulni a leendő gyűjteményhez: a Tatin-féle almatorta, amely - akárcsak a crêpes Suzette - egyik klasszikus remeke a francia konyhának, szintén a pillanatnyi figyelmetlenség édesgyermeke.

A Tatin-féle almatorta receptje valójában ugyanolyan hétpecsétes titok, mint - teszem azt - a francia atomhaderő elhelyezése. Igaz, e desszert ott szerepel minden jobb vendéglő étlapján, sőt, a közismert gasztronómiai kézikönyvekből sem hiányozhat, de készítésének hogyanja puszta feltevésen, hozzávetőleges becslésen, hipotézisen alapszik. Mert az eredeti recept mind a mai napig féltve őrzött kincse a Lamotte-Beuvron-i Hôtel Tatin vendéglőnek.

Amilyen titokzatos e csemege készítése, éppolyan homályos a születése. A legenda gyökerei a XIX. század végéig nyúlnak vissza. 1888-ban elhunyt a Lamotte-Beuvron-i Hôtel Tatin tulajdonosa, bizonyos Jean Tatin. De a kis szálloda és vele együtt a már akkor jó hírű vendéglő szerencsére nem jutott ebek harmincadjára: a tulajdonos két lánya, Caroline és Stéphanie vette át a vezetését.

Caroline a vendégekkel foglalkozott, Stéphanie a konyhával (őt nő létére már akkor igazi cordon bleu-nek, azaz mesterszakácsnak tartották). Caroline azidőtájt negyven felé járt, Stéphanie már az ötvenediket is betöltötte. Neki kellett volna bölcsebbnek, megfontoltabbnak lennie, mégis ő volt a szelesebb, hebehurgyább.

Alighanem akkor is elkalandozott a figyelme, amikor egy kicsit zűrösebb napon véletlenül fordítva, vagyis tésztájával felfelé csúsztatta az almatortát a sütőbe (bár az is lehetséges, hogy teljesen megfeledkezett a tésztáról, és csak utólag simította a barnára sült almára). Arra gondolt, hogy később fejéről talpára állítva a süteményt, könnyen helyrehozhatja a hibát. Csak tálaláskor derült ki, hogy a balfogással újfajta almatorta született.

Jóllehet a tarte Tatin egyáltalán nem megy ritkaságszámba a párizsi bisztrókban és vendéglőkben, nem árt az óvatosság. Ha már az étterembe lépve látjuk, hogy ott díszeleg a desszertes asztalon, okosabb nagy ívben elkerülni. A valódi Tatin-féle almatorta ugyanis kizárólag rendelésre készül, nem lehet felmelegíteni. Az se jó jel, ha tejszínhabbal, vagy - kimondani is borzalom! - flambírozva tálalják. Az ilyesmi, nevezzék akárminek, csak egyszerű, szokványos, közönséges almatorta, és csak nevében emlékeztet a Tatin-nővérek zseniális találmányára...

És ha már ott illatozik előttünk, sohase feledjük, hogy ez a francia tésztaféleség nem csak desszert, nem csak édesség, csemege, hanem - bármily furcsán hangzik - világszemlélet, életfilozófia, életvezetési lecke is egyben. Arra tanít, hogy az éremnek mindig két oldala van, és hogy nem árt néha a megszokottól eltérő vagy akár a megszokottal homlokegyenest ellentétes perspektívából nézni az életet.

Mert a világ sok meglepetést tartogat azoknak, akiknek van bátorságuk szakítani a bevett sémákkal. Tulajdonképpen a Tatin-féle almatorta is ilyen meglepetés...

 

2002-11-18 11:31:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]