* A beszélgetés legfontosabb része arról szólt, amit Gazsó kérdésére elmondtam. Azt kérdezte, hogy ez a darab a válságérzet drámája-e. Az is, hiszen Ady fiatalon alattvaló volt Ferenc József idején, a Károlyi kormány temette el, 1918-ban széthullott a monarchia, Ferenc József már nem élt. De Ady tovább él ebben a drámában, talán egészen máig is, és átéli a kommunista diktatúrákat, Rákosit, Kádárt, az igazság évét, 1989-et, kisebb rendszerváltásokat, végig él olyan mozgalmas száz évet, ami a válságérzetet fokozza – magyarázta Zelei Miklós.
Majd kifejtette, meggyőződése, hogy pont az ilyen történelmi tapasztalatnak van része abban, hogy a magyaroknak igen fejlett a kreativitása, a legborzasztóbb helyzetben is feltalálják magukat. A másik lényeges nemzeti sajátosságunk az író szerint a „megszálláskultúránk”, hiszen először volt a török, aztán az osztrák, utána az orosz viszonyok, és mindegyik között megtaláltuk a megoldásokat a túlélésre.
* Igen, ez egy nehezen érthető darab, de úgy gondolom, a művészethez ugyanolyan alapkutatások kellenek, mint a matematikához, a fizikához vagy más tudományokhoz. A művészet az emberi lélek lényegét kutatja, miért lenne ez egyszerűbb?!
Zelei Miklós nagy elismeréssel szólt a Köllő Miklós rendezésében bemutatott darabjáról, Katkó Ferenc művészi alakításáról és Csomós Lajos hatásos fellépéséről.
Azt is megemlítette, hogy a közönséget leginkább az érdekelte, hogyan tudott Katkó Ferenc egy ekkora darabbal megbirkózni.
* Feri arról beszélt, hogyan küzdött meg az anyaggal és a szerzővel, aki minden este figyelmeztette, hogy mit hagyott ki a szövegéből, ahelyett, hogy annak örült volna, amit elmondott.
A Pozsonyi Magyar Intézet Csemadok Termében kedden 17 órakor kezdődött az előadás, ami itt is nagy sikert aratott. A bemutatót itt is közönségtalálkozó követte az alkotók részvételével.
|