Egyikük: Kállay Géza csupa nagybetűs TANÁR ÚR. Számos rangos titulussal bír. Én meg csak nem tudom leírni, bírT. Amit mások, akik nálam jobban értenek a hivatalos méltatásokhoz és búcsúztatásokhoz, majd pontosan fel fognak sorolni, hogy hol, mit, mikor tanított, adott elő, és osztotta meg velünk azt a csodát, ami benne lakott. Hogy egy kicsit belénk is jusson Belőle. Tudásából és Emberségéből. Én most az EMBERről és TANÁRról szeretnék írni. Nem, NEM szeretnék, bár ne kéne, de kell. Egy órája próbálom felidézni a Vele való találkozásokat.

ELTE, angol dráma előadások, 2002-2003. Kihagyhatatlanok egytől egyig. Olyannyira, hogy az akkor 4 éves lányomat, aki akkor lábadozott egy betegségből, és nem akartam még bevinni az oviba, magammal vittem a soron következő Shakespeare előadására az egyetemre. Lányom az ölemben ülve rajzolgatott, majd abbahagyta és hallgatni kezdte Tanár urat, ahogy Ő a Mestertől hosszasan idéz, olyannyira magával ragadta Tanár úr fantasztikus orgánuma, hogy szépen el is szenderült az ölemben. Az előadás véget ért, én egyedüli diákként maradtam még a teremben ölemben a lányommal, Tanár úr jön felénk Én szabadkozom, hogy nem az unalomba aludt bele, hanem láttam, ahogy elvarázsolódik a Hangtól. Tanár úr mélységesen meghatódott és Ő köszönte meg ezt a szép pillanatot. Hogy Ő akkor elaltatott egy kisgyermeket. Neki ennél szebb óradíjat még senki nem adott. Szerettem volna bekerülni hozzá szemináriumra, de a létszám kb. fél perc alatt betelt, a szigorú rendszer nem engedett feliratkozni. Tizedik tartalékosként megkértem, ha nem zavarom, had üljek be csak hallgatni, nem baj, hogy nem tud hivatalosan listára venni, csak had legyek ott. Boldogan fogadott. És bizony, én, mezei CSAK nyelvtanár szakos angoltanárjelölt, teljesen egyenrangú félként, kollégaként lettem kezelve (csak, hogy egy kis angol szenvedő szerkezetet csempésszek mondandómba... ezen magyartalanságomon megértően elmosolyodna most, látom is magam előtt...), azokkal a bölcsészekkel, akik komoly kutatóknak és egyebeknek készültek. Kíváncsian hallgatta okfejtéseimet, és nem azt mondta, ez így nem jó, hanem hogy Ő erre Így még nem is gondolt. MINDIG nyitott volt és bátorító. Amilyennek egy IGAZI PEDAGÓGUSnak lennie kell. Példaértékű, ezt akkor és ott egy életre megjegyeztem magamnak. vagy így tanítok, vagy sehogy. Azóta is lelki szerelmetes vagyok az angol nyelvbe és tanítom, egyre nagyobb vehemenciával. Eszembe jut a jószerencsém, angoltanáraim mámorító névsora időrendben: Szentiványi Zoli bácsi, Fabó Judit, Halász Katalin, Enyedi Ági, Medgyes Péter, Révész Judit, Szesztay Margit, Uwe Pohl, Nádasdy Ádám, Illés Éva, Christopher Ryan, és Kállay Géza. Nekik köszönhetem azt, aki ma vagyok. Immár öt éve élek Békéscsabán, két évvel ezelőtt a Jókai Színház Mindentudás Egyetemére előadóként volt Tanár úr hivatalos. Természetesen ki másról, mint közös szerelmünkről, Shakespeare Mesterről tartott előadást. Minden korosztály le volt nyűgözve, nyugdíjas nagymama, kajla színházrajongó diák, komoly színházi szakemberek és színészek, alig akartuk leengedni a pódiumról. Nagy szeretettel üdvözölt, felidéztem neki a fenti egyetemi élményeinket, egy remek, beszélgetős, baráti estét sikerült együtt töltenünk. Jól esett hallanom a hangját és látnom, hogy benne a lelkesedés nemhogy nem hagyott alább, de meghatványozódott. Kérdeztem, mikor jön felénk legközelebb. A hangja még most is a fülemben cseng: Hívjatok és én jövök. Én hívom Tanár úr, egyre csak hívom.... Egyetlen vigaszom, hogy talán már együtt ülnek egy felhőn láblógatva hármasban: Géher tanár úrral és Master Shakespeare-rel vidáman koccintanak a nagy találkozásra. Szeretném ezt hinni, hogy nyugalomra leljek és leljünk. Nagyon fog hiányozni. Gondoljunk Rá szeretettel. Minusz Kettő 2.

Komáromi Anettel Az üvegcipellő-ben

Noha bemutattak bennünket egymásnak, ismerni igazán nem ismerhettük egymást. Miért érzem most mégis ezt a keserű fájdalmat? Színész volt és rendező.Először a tv-ben láttam. Aztán Békéscsabán a Jókai Színházban Az üvegcipellő-ben. Alázatosan és tűpontosan tette a dolgát szerepében, én meg csak bámultam, istenem, hogy mennyire jó!!! Vártam a következő szerepét. Most már ... Elment. Csak 48 éves volt. Írt. Csodálatosan. Holnap újraolvasom Az Öreg-et. Velem marad egy pillanat. Fújt a szél, hazafelé ballagtam, Géza a színházból velem szemben jött az utcán. Maga elé nézett, aztán, felnézett rám, egyenest a szemembe. Szomorú volt. Ez villant ma be elsőként, ahogy ... ... Június 21.-én ezt írta a FB-ra: "már nem sok van hátra egy meghajlás talán még belefér színpadon vagy életben egyremegy nem küzdök semmilyen szerepért e kevéske időt mi maradt remélem kibírom valahogy s nem űznek el mint kóbor kutyát kiáltva haraggal takarodj lassan kibékülök magamban magammal hogy nem lehetett enyém mindenki s minden zajos csendem szelídül elcsitul most már rendben van rendben van minden" (B.G.) Érte is hull ma könnyünk.