Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Tovább is van...
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 23. péntek    Mai névnap(ok): Bence, Farkas a - a - a
Gnandt János kiállítása
Csabai Nyár 2016
A Csabai Nyár rendkívül gazdag kulturális kínálatól is kiemelkedett Gnandt János képzőművész – a Jókai Színház festő-tár vezetője, díszlettervezője - önálló kiállítása a Munkácsy Mihály Múzeumban. Köszöntőt mondott Szarvas Péter polgármester. A tárlat ünnepi megnyitója Novotny Tihamér művészeti író volt. Látogatható: 2016. június 23-tól augusztus 28-ig.

 
Csak annak a művészetnek van létjogosultsága, amely az ember földi léptékeit imaginárius és/vagy mágikus dimenzióra tudja/képes átváltani. Ez mind az úgynevezett figuratív, mind a nonfiguratív nyelvhasználat szerint lehetséges. Mert nem a nyelv, hanem képesség, szándék, akarat függvénye az átváltozás misztériuma.
És persze létezik még egy tényező, amely bármilyen nyelv¬használatot hitelesít: a történelem. Nem a harctereken zajló vagy a hatalomváltásokban, a politikában vagy gazdaságban végbemenő események, hanem az ember/emberi közösségek és a Mindenség kapcsolatában lejátszódó hangolódási folyamat. Ennek a folyamatnak az antennája a művész. S ahány igazi művész, annyi hullámhossz. Számuk elméletileg végtelen. Végtelen, mint maga a Mindenség.

 
(...)A grafikus, festő, díszlettervező, művésztanár Gnandt Jánost a magyar konstruktivizmus immár évszázados folytonosságának (65 évesen is) egyik legfiatalabb képviselőjét a földrajztanár édesapa albumai, szakkönyvei lapozgatása közben már gyermekkorában megérintette azoknak az őserőknek a titokzatossága, hatalma, formateremtő „fantáziája”, amelyek a Föld felszínét, tektonikáját, rétegeit, szerkezetét kialakították. Nem a földrészek, tájak változatossága köti le figyelmét, hanem a mélység: például az a csodálatos ritmus, amely a földmetszeteket, hegymetszeteket, vulkánikus mozgások rajzát jellemezte.
A művészet felől is édesapja baráti köréből érkeznek az első impulzusok. A két világháború közötti, és a második háború utáni évtizedek aradi művészeti életének oly kiváló mestereinek a példája és gyöngéd buzdításai befolyásolják pályaválasztását. Például a Székely Bertalan tanítvány Pataky Sándor (1880–1969) a nagybányaiság bánsági képviselője olajban és akvarellben egyaránt (édesapjáról festett arcképe most is ott függ békéscsabai műtermében), vagy az 1925-ben alapított, első kolozsvári művészeti főiskolán uralkodó posztimpresszionizmus szellemét Aradon kamatoztató (a magyar művészettörténet írásban máig ismeretlen) igazi modern festő: Hajós Imre (1905–1975).(...)

 
Temesváron egyelőre az egyetem rajztanárképző tagozatán szerez diplomát 1973-ban (de például a perspektívát a számos romániai és nemzetközi díjjal elismert, nemrégiben elhunyt kiváló szobrász, Jecza Péter tanította, akinek a Monádjai és egész életművének expresszionista konstruktivizmusa, látens módon végigkísérte tájékozódását a századvégi zűrzavarban); majd az időközben, a rendszerváltást követően fel- és kiépített, s jelenleg az egyik legkorszerűbb európai Művészeti Egyetemen, tehát ugyancsak Temesváron, 2002-ben mesterképzéssel egészíti ki tanulmányait. Persze ennek már csak egzisztenciális-munkaköri-megfelelési jelentősége van, hiszen éppen akkoriban olyan személyiségi jegyekkel érkezik pályája csúcsára, amelyek csak a legtudatosabb alkotók sajátja.
Közvetlenül az első diploma megszerzése után újabb „mélyrétegi” beavatás éri: egy Bákó (Bacău)-közeli moldvai csángó faluba helyezik rajztanárnak, ahol az elkövetkező négy évben ama földtörténeti őserőkhöz hasonló szellemi-életformabeli rejtjelek szépsége irányítja figyelmét a valóság túloldalán, mélyén rejlő állandóságra: a fizikai és a lelki világban uralkodó törvények kötésére. Az ősi mintákat követő házak, kapuk, kerítések, viselet, nyelv és hit kötéseire, amelyek abroncsként tartják össze a közösséget végveszély idején is. Hasonló motívumokat fényképez Erdély legészakibb tájegységén, Máramarosban. De ezeknek a néprajzi, élményeknek a fontossága csak a 80-as évek második felében nő meg, a meghirdetett és szórványosan be is következett „közigazgatási ésszerűsítés”, a hírhedt falurombolás idején, amikor nagyméretű, remek fotó-pasztell képeinek a sorozatával egyszerre búcsúzik falu-emlékeinek rekonstrukciójától és lép át az egyre tárgytalanabb konstruktivitás máig tartó, rendszerteremtő korszakába.

 
1990-ben, tehát a romániai rendszerváltozást követő esztendőben nem menekültként, nem megélhetési vagy szakmai kényszertől vezettetve költözik át Békéscsabára, hanem a Békéstáji Művészeti Társaságba tömörült legkiválóbb Békés megyei képzőművészek körében remélt serkentőbb alkotási impulzusok vonzásában. Ez a várakozása beteljesedett, miközben ezután is megtartotta folyamatos kapcsolatát szülővárosának művészeti életével.
Gnandt János művészi személyisége, pályaképe, mértanias ám rendkívül oldott, szellemes konstruktivizmusa két jellegzetes, közép-európai rangú vidék régióját kapcsolja össze: Bánság (jelesül Temesvár) és Békés progresszív művészeinek a törekvéseit, amelyek/akik a hatvanas évek közepén kezdték szétfeszíteni a szocialista realista dogma és gyakorlat kereteit. Itt Békésben a két világháború közötti avantgárd hagyományokat (Perlrott Csaba Vilmos, Kohán György, Pátkay Ervin, Jankay Deutsch Tibor, stb.) a hetvenes évektől olyan egyéniségek fémjelezték, mint Éyas Kovács József, Vágréti János, Lonovics László, Oroján István, vagy a Budapesten kibontakozó Fajó János, Mengyán András, Lukoviczki Endre, Bohus Zoltán és mások; s az ugyancsak a modernizálódás színtereinek számító Békéscsabai Grafikai Művésztelep vagy az Országos Tervezőgrafikai Biennálé kiállításaiba az egyre sűrűbben átlátogató Gnandt úgy pillanthatott, hogy látásába ekkor már beépültek, de legalábbis az egyre elvontabb, szintetikusabb formanyelv felé tájolták a kortárs temesvári művészet eseményeinek és személyiségeinek az eredményei.

 
Temesvár, a Bánság metropolisza, Dózsa György kivégzésének színhelye, a Hunyadiak déli fészke, a hajdani kolonizációk földje, (a török idők után szinte településenként különbözött a nyelvhasználat a katalán-spanyoltól a svábon, a szerben, a románon, a szlovákon át a magyarig), de ugyanekkor az Osztrák-Magyar Monarchia magyar nyelvterületén az első villamosjárattal és utcai villanyvilágítással korszerűsített vidéki város a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a romániai avantgárd művészet úttörőinek a fórumává vált (Demokratikus, világ¬városi, európai légkörét tekintve talán az sem véletlen, hogy 1989 decemberében itt kezdődik az úgynevezett romániai forradalom). Román és magyar művészek (például a már említett Jecza Péteren kívül Bertalan István, Leon Vreme, Constantin Flondor-Străinu, Kazinczy Gábor, Molnár Zoltán, Romul Nutiu, Szakács Béla és mások) egyenként és közösen (111-es Csoport, Szigma 1 csoport, Showgroup, stb.) főként konstruktivista alaphanggal törik az utat a modul, a prototípus, a modern élet szervezett környezetének a kialakítására végzett kísérleteken, a kinetikus és konceptuális törekvéseken át az akcióművészetig.

 
Gnandt Békéscsabán veszi számba és szűri le az ezerfelé ágazó kortárs európai művészet tanulságait; s annak, az életét, vizuális gondolkozását meghatározó három élményének kötelezi el alkotótevékenységét, amelyek azonos erősségű szálakkal kötik mind a fizikai, mind a szellemi valóság törvényszerűségeihez, kihívásaihoz: a Föld, az emberi tudat és a lélek működésében megnyilvánuló, illetve reájuk utaló/visszaható ősiség, őserők formasugallatainak a tolmácsolására, előhívására. A nonfiguratív elvonatkoztatás, a geometrikus absztrakció talán az emberiség első közös nyelve; mindenesetre ősibb nyelv, mint a látványhű ábrázolás. Soha nem szűnik meg a művészettörténet folyamán, lappangó életet él minden időkben, s olyankor lép önálló szereppel színre (például a 20. században), amikor úgy tűnik, hogy a másik nyelvrendszer kimerült, bizonyos vonatkozásban és helyszíneken kiürült.
A két nyelvhasználat sohasem zárta ki egymást, nagyjából párhuzamosan, vagy egymást átszőve, „átkarolva”, közös tőről fakadva s azonos célt szolgálva kísérték az emberiséget a civili¬záció és a kultúra ugyancsak közös útján.
Mégis, a világ szemléletének soha nem tapasztalt pálfordulásainak, tudás és hitvesztés mérhetetlen sebességének a századában, a mögöttünk hagyott huszadikban különös jelentőségre tett szert ama megbízhatóbbnak tartott első jelrendszer, a síkkonstruktivizmus, egy olyan tiszta beszéd, amelynek ábécéjére végső soron a természet és a tárgyi/fizikai valóság valamennyi eleme visszavezethető, leegyszerűsíthető. Ezért él oly hosszan, kitartóan, újra és újra felfedezetten, s különösen a Kárpát-medencében, ahol az elmúlt száz évben a leggyakrabban borította köd, pára, káosz, „(ki)látástalanság)” látóhatárunkat.

 
Gnandt János is azok közül való, aki azért redukálja mértanias színsíkokra a végtelen sok arcú való világot, mert ebben a közegben érzi legmeggyőzőbben modellezhetőnek a rend szellemét, mert az nem igaz, hogy nem alapvető emberi tulajdonság, ösztön, rendeltetés az, hogy rendet tartsunk magunk körül, hogy „berendezkedjünk” a világban.
A művész tehát nem fordít hátat az embereknek, a gondoknak, a mindennapi valóságnak, hanem éppenséggel olyan gazdag és árnyalt valóságfeltáró eszköztár létrehozásával kísérletezik (hiszen a művészet örökké kísérlet marad, mert nincs tökéletes, végleges mű, csak művek vannak, amelyeknek a végtelen láncolatában/láncolatával utat mutat önmagának az emberi alkotószellem), mint azok, akik a táj, az emberi arcvonások, a virágok pompája vagy az állatok kecses mozgásának a tükréből szemlélik önmagukat.
A forrás ugyanaz, hiszen a művész itt él közöttünk, csupán emlékezete, álma, képzelete (végső soron értelme), tehát szellemi útlevelének a pecsétje különbözik mindenki másétól. „Korábban a paraszti építészet, az erdélyi és mikrokörnyezet, az emberi kéz formáló ereje, (…) térformáló készsége érdekelt. – olvassuk egy 1997-es beszélgetésben. „Egy kőhalomban, a fal¬vakban, csomóba rakott szerszámokban igyekeztem meg¬találni a művészit…” De már ezek a fotó és pasztell, majd kizárólag pasztell technikájú, 80-as, 90-es évekbeli sorozatok, például az Emlékek, a Földmozgások, stb. – színben és formában egyre kompaktabb ritmusképletei – azt a rendszerkereső szándékot sugallják, amivel tiszta lapot lehet teremteni egy ős¬állapot felidézésének. Egy olyan virtuális tér motivációjának, amelyet kizárólag az Én, vagyis a művész keze által kitapintott, megragadott, vonatkozásba helyezett formaelem varázsol átélhetővé. S mivel a RITMUS jelentette az első lépcsőfokot, amelyen át kilépett a tárgyi valóság emlékköréből e virtuális tér valósága felé, a Rétegek fogalma és formaképlete öltött először testet a 2000-es évek elején.

Ezeknek a kompozícióknak a rózsaszínes-zöldes-okkeres árnyalatosságában (egyáltalán az árnyalatosságban) még visszafénylik az előző, félig absztrahált tájkompozícióinak a mélységi érzékletessége. Ezért aztán átmenetileg teljesen szabadulni kíván a harmadik dimenziónak még az emlékétől is, így 2005 körül egy sor olyan valóban klasszikus síkgeometrikus ábra születik, amelyekben élénk, egyöntetű színű négyzetek csempéivel borítja be, takarja el a még kellőképpen be nem járt imaginárius teret (ami persze teljesen soha nem is járható be). A síkszerűség felerősíti e művek festői hatását, az alakzatok, motívumok kimetszése pedig dinamizmussal telíti a felületet. Nyilvánvaló, hogy ez a legfőbb cél, s csakhamar, bár fokozatosan, előtérbe lép a plasztikusság, amit szintén a szín eszközével, az egyöntetű, erős, ragyogó színsíkokhoz társított halványabb tónus/árnyék finom mélységi látszatával idéz elő.
A plaszticitás mind monumentálisabb jelleget kölcsönöz a mind élesebben kimetszett elemeknek, s ama képzeleti tér las¬san felszívódik, átminősül magába a kompozíció teljes felületét betöltő motívumba/motívumává, mintegy nyersanyagává válik, tárgyiasítja, s egyben működésbe hozza a benne feszülő energiát.

 
Gnandt János JELEI között olyan organikus összefüggés uralkodik, mint egy mechanikai vagy gondolati rendszerben, amelynek az a rendeltetése, hogy a világosság, a ráció, a bizonyosság útjából eltávolítsa a véletlen, a káosz, a feleslegesség, a rögtönzés, a bizonytalanság, a tisztátalanság nyomait és veszélyeit. A kötések, a sarkosság, az ívek, a torony (felfelé törés), a forgás, a lépcsők – a nyitás és a zárás – a kék, a vörös, a sárga, a zöld – a látható és a láthatatlan áttűnései – ez az egész, végtelenségig variálható szellemi legójáték annak az őserőnek az élményében kívánja részesíteni a szemlélőt, amely a Mindenségből sugárzik felénk, s amely oly korán bűvkörébe vonta a művész képzeletét.
Létezhet ennél nemesebb ajándék egy, a pályája csúcsára érkezett művész részéről?

Banner Zoltán

2016-06-27 16:50:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]