Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Central Park West
[ Vidám Színpad ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 18. szerda    Mai névnap(ok): Diána, József a - a - a
Vándorszínész útra készen
Beszélgetés Andorai Péterrel, a Nemzet Színészével
„Utazás az éjszakába. O’Neil drámáját mutatja be a Pesti Magyar Színház, Málnay Levente rendezésében. Kissé bizarr dolog negyvenöt év után visszatérni oda, ahol a pályámat kezdtem. Elgondolkodtató. Mintha egy kis karmakör lezárult volna, de egyben újra is kezdődne. Bánsági Ildivel – egykori Stúdiós társammal - ismét partnerek leszünk, most már nem csak filmen, hanem végre színpadon is.”

 
Hallottam a gerincproblémájáról. Mennyire tud így szabadon élni?

Porckorongsérv. De azért tudok. Van egy csinos kis „bevásárlókosaram”, így hívom. Azzal jövök-megyek. Egyik orvos műtétet javasolt, a másik intenzív úszást, sok mozgást meg drasztikus fogyókúrát. Megvallom, nekem ez utóbbi a szimpatikusabb.

Visszavonult vagy pár év szabadságot vett ki?

Inkább kényszerpihenőn vagyok. Ugyanakkor nem bánom, így tudok másfelé orientálódni és bizonyos restanciákat pótolni. Mindig pozitív irányba próbálok létezni, befogadni és elfogadni a dolgokat. Ez egyfajta számvetés is egyben. Visszatekinteni az elmúlt időszak magánéleti és szakmai tanulságaira, azokat megérteni. Az esetleges nehéz periódusokon vagy akár önvádon már túl vagyok, hiszen “Ez mind én voltam egykor”. Ma nyitottan, optimistán tekintek a jövő elé. Tudatosabban, kíváncsibban szemlélem magam körül a világot. Ha ezt megértéssel és elfogadással teszed, akkor a világ egyszer csak visszatekint rád – ahogy a bölcsek mondják.

Ez is a fejlődés útja. És a testi gyógyulás is az.

Természetesen! Eddig nem volt ehhez lelkierőm, mert nem volt konkrét cél. De ezt is megadta a sors, felhívtak a Magyar Színházból. Télen kezdek próbálni. Aki művészszakmában dolgozik, annak olyan elementáris felhajtóerőre van szüksége, ami aktivizálja az egész fizikumát, a szellemi kapacitásait. Lehet, hogy most, hogy elkezdek újra dolgozni, jönnek majd a szükséges impulzusok, nagy szóval: az ihletettségi állapot. Amikor megérzem, hogy újra van mondanivalóm.

És mi lesz ez a szerep?

Utazás az éjszakába. O’Neil drámáját mutatja be a Pesti Magyar Színház, Málnay Levente rendezésében. Kissé bizarr dolog negyvenöt év után visszatérni oda, ahol a pályámat kezdtem. Elgondolkodtató. Mintha egy kis karmakör lezárult volna, de egyben újra is kezdődne. Bánsági Ildivel ismét partnerek leszünk, most már nem csak filmen, hanem végre színpadon is.

 
Mikor játszott legutóbb színházban?

Legutóbb a József Attila Színházban Léner Péter igazgatása alatt kaptam kisebb feladatokat.

A nagy filmek már megvannak...

Persze. Ott vannak a zacskóban. (Egy nejlonzacskóra mutat, nevet.) És persze a tévéfilmek. Na meg jó pár színházi előadás felvétele, Tornyosi Eszter kedves barátom áldozatos munkájának köszönhetően itt sorakoznak a polcomon kronológiai sorrendben, dobozban, kategorizálva.

Sokszor mintha tiltakozna az ellen, hogy volna önben ambíció. Mintha nem lettek volna nagy álmai a színészettel kapcsolatban. Közben mégis hatszor próbálta meg a Színművészetit…

Nem úgy, ahogy a nagykönyvben elvárják. Van az a sztereotípia, hogy a színész megmarad egy színháznál, és ott eljátssza a világirodalom összes nagy szerepét, abban lángol egész nap. De én nem vagyok ilyen alkat. Jobban is szerettem a filmet vagy a tévét, azt az utazós, jövős- menős világot. Kötetlenebb, oldottabb, és természetesebben tudtam kifejezni magam benne.

A pálya elején mi vonzotta a színészetben?

A 60-as, 70-es években számtalan irodalmi csoport, versmondó körök, kis műhelyek működtek itt a fővárosban és vidéken egyaránt. Én egy hagyományosan reál gimnáziumba jártam, a Széchenyibe, a pénzverde mögött, nagyon segítőkész és megértő pedagógusokkal. Hamar rájöttek, hogy nem lesz belőlem sem egy Bolyai, sem egy Gauss, így rám bízták az iskolai rendezvények, ünnepélyek szervezését. Közben heti két-három alkalommal a Sztranyavszky irodalmi csoportban ismerkedtem a versmondással, a szakmával.

A felmenőim között nem voltak hivatásos művészek. Anyai nagyapám iparosember volt, és egy műkedvelő színkör tagjaként keresztül-kasul bejárta az országot a Felvidéktől Erdélyig. Anyám igazi bohóc volt. Sokat hülyéskedtünk, jelmezeket vettünk fel. Apám operaénekes szeretett volna lenni. Képzésre is járt egy jó nevű hangképző tanárhoz. Szép lírai baritonja volt. Szakmája szerint kőfaragó szobrász. Az újjáépítéskor jöttünk át Erdélyből, én még anyám pocakjában. Apám a hidaknál dolgozott, később említette is, hogy bevéste a nevemet a Lánchíd talapzatába.

Nem volt könnyű egy Erdélyből betelepült háromgyermekes családnak az 50-es, 60-as években Budapesten. A kalandvágyamat talán apámtól örököltem. Az ő vágya volt, hogy Rómába menjen, és Carrarában képezze tovább magát. Valószínű, hogy a művészi hajlam egy családon belül generációról generációra egyfajta evolúción megy keresztül. Hol lappang, rejtőzködik, aztán valamikor a felszínre tör. A fiamnál is nagy örömömre folytatódik ez a tendencia.

A kalandorságot hogyan tudta kiélni?

Sokat köszönhetek a filmeknek is, mert ezáltal eljuthattam olyan helyekre is, ahova magánemberként aligha jutottam volna el. Végigjártam a vidéki színházak jó-részét is. A legemlékezetesebb ezek közül Kecskemét volt, „a hírős város”. Amikor először jártam ott a 60-as évek végén, még álmos, poros kisváros volt. A gyönyörű színházépület körüli utcácskákban még aranysárgán csillogott a homok. Belül én még igazi vándorszínész életet élek. Állandóan úton lenni, a pajtában előadni 20 részeg nézőnek… Bennem ez a liliomfis, romantikus kép él a színházról.

Keresi, várja az impulzusokat, de alapvetően szemlélődő típusnak tűnik.

Ez valószínűleg így is van. A megfigyelések, az apró részletek, főleg az emberi karaktereket illetően. Ezeket én - talán nem is tudatosan - beépítettem egy-egy szerepbe.

Simon mágus
 
Paradoxnak hangzik. Hogy lehet, hogy feltűnően ön-azonosan dolgozik, mégis kis megfigyelésekből építkezik?

Ha teoretikusan fogalmaznék, azt mondanám, hogy mindannyiunkban minden alapkarakter ott van. A féltékeny Othello, a szerelmes Rómeó és a töprengő Hamlet. Sok nem használt, szélsőséges tulajdonság is, amelyek csak extrém helyzetben, polgárháborúban vagy egy szerelem születésekor jönnek elő. Az idők folyamán ösztönösen rájöttem, hogy szerep megformálásánál csak elő kell húzni ezt a fiókot, és ez megadja a szerep vázát. Sose közelítettem meg kívülről egy szerepet, hanem belülről építkeztem. A karakter egyéb tulajdonságai a próbák folyamán kerültek rá a belső vázra, ahogy a szabóműhelyben a csupasz fabábura kerülnek rá rétegesen a jelmezek.

Ez olyan, mintha egyedül dolgozott volna minden szerepen.

Ez így nem teljesen igaz. Hiszen ott vannak a rendező elvárásai is. Csak akkor vitatkoztam, ha olyan igényei, elképzelései voltak, amik merőben ellenkeztek az én karakteremmel. De szerencsére ilyen nagyon ritkán történt meg. Konfliktusok csak akkor adódtak, ha sürgettek. Lassan, szisztematikusan építkező színész vagyok. Ha nem elég stabil az alap, hiába van rajtam jelmez, a váz összedől. Véghajrázós vagyok, így csak az utolsó héten készülök el a szereppel. A finomhangolás már a közönségen múlik, ami a színházi kollektív tudatban kb. a tizedik előadásra nyeri el „végső” formáját, és ha az a bizonyos kis-angyal először átrepül a szobán, a színpadon, akkor a múzsák is áldásukat adják az előadásra.

De filmen erre nem volt idő.

Hát nem. De abban épp ez a csoda. Az itt és most, a spontaneitás ereje. A test, lélek, szellem koncentrált ereje. A kamera mindent látó szemként rögzítő ereje. Igen, ott más színészi technikák érvényesek. Lényeg a hitelesség és az összpontosítás.

Az élettapasztalata is szerteágazó volt, meg is élt sok szélsőséget?

Imádtam az éjszakát, az életet, az összes finomságát… és tettem is érte. Le is amortizáltam néha magam. De ez így teljes. És ezt a szakmát sem lehet íróasztalnál, fotelből művelni. Minden egyes „szerep” kézzel-lábbal tiltakozik, ha az őt megformáló színész - ahogy mifelénk mondják - bele nem „döglik” egy kicsit a szerepbe.

Ahogy mesél magáról, olyan, mintha a Simon mágust önre írták volna.

Egy életre hálás vagyok Enyedi Ildinek ezért a szerepért. No meg Párizsért. A rengeteg élményért, amit ez a város adott.

A fontos szerepeiből nehéz volt kilépni?

Visszakérdezek: maga szerint élnék még, ha mindezeket itt cipelném a vállamon?

( Fot? PP )
[ Cziglényi Boglárka ] 2016-08-04 10:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]