Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Pán Péter
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 20. szombat    Mai névnap(ok): Illés, Jeromos a - a - a
Száll a kakukk fészkére
„Ha jól csináljuk, akkor a ketrec másik oldalát fogják látni”
2015. október 7-én bemutatja az Orlai Produkció a Száll a kakukk fészkére című előadást. A Ken Kesey világhírű regényéből készült darab, a főbb szerepeiben Szabó Kimmel Tamást, Péterfy Borit és Kocsis Pált láthatja a közönség. Az előadást Znamenák István rendezi, vele készült az interjú.

„Ha jól csináljuk, akkor a ketrec másik oldalát fogják látni”

Milyen rendszer az, amely megítéli, hogy a benne élők gondolatai helyesek vagy nem? Ki a szabadabb: aki bezárja magát a saját kis világába, vagy aki lázadóként, az őrület álcája mögé bújva mindennek ellene megy? Meddig maradhat meg embernek az ember, akit erőnek erejével egy gépezet sokadik kis csavarává akarnak tenni? A Znamenák István rendezte Száll a kakukk fészkére sorra veti fel a kérdéseket a ketrec túlsó és innenső oldaláról. De vajon létezik-e rájuk válasz?

Znamenák István
 
Az Orlai Produkciós Iroda egyik legújabb őszi premierjét sokan várják már: a Száll a kakukk fészkére című, könyv-, film- és Broadway-darab formájában is nagysikerű klasszikust hozzátok el a Belvárosi Színházba októberben. Mi fogott meg benne rendezőként?

A Kakukkfészek egy közös választás, korábban már volt is róla szó, hogy megcsináljuk. Érdekes, hogy a címet hallva legtöbben inkább a filmre asszociálnak, én sokkal jobban emlékszem a regényre. Talán erősebben is él bennem, mint a film. Tizenhat évesen olvastam először, egyébként éppen a film miatt, és ritkaság, de valahogy utólag mégis jobban megragadott. Van a kettő között egy fontos különbség, ami a színdarabban még jobban előjön: a lázadó McMurphy és a diktátor Ratched nővér közti konfliktusra helyezik a hangsúlyt, míg a könyvben tulajdonképpen egy félvér indián, Bromden visszaemlékezését, az ő szűrőjén átengedett történetet olvashatjuk. Ezért filozófiailag is teljesen más. Amikor nekiültünk, úgy döntöttem, nem húzom ki az indián monológjait, ahogy általában tenni szokták a színpadra állításakor, sőt igyekezzük azt hangsúlyozni és kibontani, hogy ez egy jóval szövevényesebb történet, mint ahogy általában gondolnak rá – két ember csatározásaként.

Hogyan ágyazódnak be ezek a darab szövetébe? A cselekmény maga egyébként kronologikusan halad majd előre, vagy az elmegyógyintézet falai közt, ebben a különös, önmagába zárt világban az egyén individuuma mellett a tér-idő kontinuum is elvész?

A történések lineárisan következnek egymásra – bár az idővel Ratched nővér, a Főnéni nagyon tudatosan játszik, hogy az ápoltak ne tudják, éppen hány óra van, mennyi idő telt el. Az indián annak a filozófiájáról beszél, ami történik vele – tulajdonképpen az apjával folytatott eszmecserék ezek. Az apjának mesél, akinek hallja a hangját. A bent lévők mindegyike, így ő is úgynevezett tudatos beteg; egy ponton ki is derül, hogy maguk vállalták a bevonulást, nem kényszerápoltak, mint például McMurphy - ennek fontos dramaturgiai jelentősége is lesz.

Kocsis Pál
 
Hogyan jellemeznéd a darabot: társadalomkritika, rendszerkritika vagy a posztmodern ember kritikája?

Tulajdonképpen mindhárom igaz. A környezetről, amelyben játszódik - egy elmegyógyintézet -, általánosan az a kép él mindenkiben, hogy egy szörnyű hely. A társadalom által betegnek, hibásnak ítélteknek, az „elromlott gépeknek” a gyűjtőhelye. És azért vannak ott, hogy vagy megjavítsák őket, vagy, ha nem megy, berakják a nagy darálóba. Ha ez társadalomkritika, akkor az. Ha azt nézzük, hogy az a rendszer, amelyben megpróbál működni egy kicsi társadalom, ami a pszichiátriai osztály kezeltjeinek a közösségét jelenti, akkor rendszerkritika is – hogy is van az, hogy egy rendszer megmondja, megítéli, hogy a benne élők gondolatai helyesek vagy nem? Nagyon sarkosan szólva: normálisak-e vagy nem - bár azt, hogy mi a beteges, már egy bevett társadalmi konvenció dönti el. Van, ahol az ilyen ember a közösség egyik feje lesz és sámánnak vagy varázslónak nevezik. Viszont az, hogy a rendszer, amiben ők mozognak, valóban az ő javukat szolgálja-e, megint csak izgalmas kérdés.

Milyen mechanizmusok és szabályrendszerek alapján állhat meg a lábán egy efféle diktatórikus, elgépiesítő, sőt, mondjuk ki, agymosó rendszer?

Éppen ezt fejtegetjük most mi is. Érdekes, az ember először, az olvasópróbán még azt gondolja, hogy mindent tud és minden világos, átlátható a számára, aztán amikor elkezdjük próbálni, rájövünk: valójában egy sokkal bonyolultabb hálóról van szó. Az mindenesetre teljesen nyilvánvaló, hogy az egészet egy szociopata asszony irányítja, akinek sokkal inkább lenne helye ott, ahova például a Billy Bebitt nevű, az anyja által többszörösen abuzált fiút vagy Harding ügyvédet, aki képtelen eldönteni, hogy férfi-e vagy nő, küldték. Fene se tudja, mi valójában a betegség… Az én apám is meghalt már, lassan tizennégy éve. Néha én is hallom a hangját és beszélgetek vele, mégsem érzem magam elmeháborodottnak. Az azonban biztos, hogy az igazi őrült ő, a Főnéni. Biztosan tudja, hogy a mindent felbolygató McMurphy szimuláns; annak érdekében, hogy a saját, jól bejáratott gépezetének rendjét megőrizze és fenntartsa, tulajdonképpen kivégzi. Azt tesz az emberekkel, amit csak akar, élet és halál ura.

Az ápoltak mindegyike más-más mentális zavarral került be az intézetbe, ezek karakterük markáns meghatározói. Annak fényében, amit az előbb a betegséggel kapcsolatos relativitásról mondtál, hogyan súlyozzátok a színpadon az őrület megjelenítését?

Ez nagyon érdekel, nem is tud nem érdekelni. Mivel jóformán minden szereplő hangsúlyos vonása, ezért meg kell, hogy jelenjenek a különféle szimptómák, de azt érzem, nagyon óvatosan kell bánni velük. Egyelőre a szélsőségeket próbáljuk, hogy végül leülepedjen belőle az, aminek meg kell maradnia. Nem szeretném, ha a sok színész egyszerűen csak egy csapatnyi elmebeteget játszana, így semmi értelme nem lenne. Például a skizofrénia is jóval összetettebb, első blikkre szinte lehetetlen felismerni - valaki teljesen természetesen beszélget velünk, és közben, mintegy véletlenül, kiderül, hogy az a valaki nem is ő. Persze az egyes betegségeknek vannak nyilvánvaló, látható jelei, amit nem is akarunk kikerülni. Hiszen a darab mégiscsak arról szól, hogy mentálisan zavart, bezárt emberek ráébrednek arra, hogy nekik is vannak jogaik. Hogy szabad nekik, hogy véleményük legyen.

Péterfy Bori
 
Milyen szabadság-kép vagy -eszmény él bennük? Vágynak rá egyáltalán?

Sokat beszélünk erről; vajon az volna-e az igazi szabadság, amit az a társadalom tudna nekik nyújtani, ami rájuk sütötte a deviancia bélyegét? És hogy akarják-e valójában? Vagy igazán biztonságban, tehát szabadnak ott érzik magukat, ahol ignorálva vannak a külvilágtól? Az sem véletlen, hogy az indián bezárja magát egy még kisebb világba, hiszen ő nem is beszél. Vagy McMurphynél van szabadság, aki az őrület álcája mögé bújva mindennek ellene megy?

Alig pár perce beszélgetünk a darabról, máris rengeteg kérdés került elő. A megmutatás, a kérdezés mellett válaszokat is kapunk majd rájuk, vagy a nézőkre bízzátok: mindenki gondolkodjon el otthon, csendben azon, amit látott?

Szeretném, ha ez az előadás eggyel többet adna, mint hogy ügyesen bemutatja egy zárt osztály működését és mindennapjait. Ha jól csináljuk, akkor a ketrec másik oldalát fogják látni, ha nem annyira jól, akkor lesz belőle egy izgalmas este. Egyelőre azt látom, nincs értelme válaszolni azokra a kérdésekre, amiket megpróbálunk felvetni. Ha jól kérdezünk, az önmagában is elég.

A Kakukkfészek elmegyógyintézete egy bizarr, zárt mikrokozmosz, sajátos rendszerrel és mechanikával, de talán nem véletlen az asszociáció, hogy mégis valamiképpen a ketrec túlsó oldalán zajló élet furcsa leképeződése. Nincs néha olyan érzésed, hogy ez a disztópia-szerű – egyébként talán Orwelléhez is hasonlító – világ a mai hétköznapokban is kísértetiesen visszaköszön?

Történelmi szituációk sora jut eszembe erről – mindig más, de valahogy mégis mindegyik ugyanolyan. A mi mindennapjainkban is ugyanazok az ordas eszmék, kegyetlen és jéghideg pengék villognak folyamatosan körülöttünk, mint száz, kétszáz, háromszáz évvel ezelőtt. Teljesen mindegy, éppen ki és mikor akarta ráerőltetni a népre, amit éppen gondolt.

Meddig maradhatnak így emberek az emberek?

Ez is kérdés. És ha az utolsó pillanatig azok maradnak, akkor is el lehet venni tőlük azt a valamit – például kiütik a felső homloklebenyüket, onnantól kezdve pedig vegetáló növények lesznek. És akkor sok mindenen el lehet gondolkozni, például azon is, hogy volt-e egyáltalán értelme. Ha azokban a betegekben, akik ott maradtak, megváltozott valami és továbbra is kitartanak mellette, akkor volt. De amíg nem tudjuk meg, ki győzött, ezt sem fogjuk megtudni.

Mi tekinthető egyáltalán győzelemnek? Kiút-e a szökés, az indián szökése?

Ha egyáltalán megszökik. Ezt viszont még nem döntöttem el.

Ha már itt tartunk: te magad rendezőként mennyire vagy demokratikus?

Annak tartom magam, de ha döntést kell hozni, azt azért én hozom meg. A próbafolyamat egyfajta műhelymunka nálam, amely arról is szól, hogy mindenki, a színészek és a rendező is, ajánlatot tesz. Persze aki nem játszik, valamilyen szempontból kívül marad, összességében lát akár egy problémát, egy jelenetet. Ha játszóként vagyok jelen, mindig abból a figurából igyekszem felépíteni a történetet, akit alakítok. Hallom néha, hogy a színész mit gondol a saját szerepéről, mit szeretne, de nem biztos, hogy az pontosan stimmelne, hiszen rajta kívül még ezernyi más is van, amit esetleg nem vesz észre. Ilyen értelemben próbálom meg „irányban tartani” a szereplőket, akikkel dolgozunk.

Dömötör Nikolett

2015-09-18 12:40:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]