Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Szilveszter
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 25. kedd    Mai névnap(ok): Vilmos, Viola a - a - a
A fogalmi jelentőségéről a festészetben
Esszé
Írásom – festőművész vagyok, mint ilyen tehát személyesen is érdekelt a kérdés értelmezésében - megkísérli a fogalmi szerepének, céljának, lehetőségeinek, jelentőségének, létjogosultságának értelmezését az európai festészet alakulásában.

A Nietzsche - i méltóság: az ember, mint „a lét középpontja és tragédiahőse” a szellem, a szemlélet iránytűje a festészetben vagy „…a festészet…utánzóművészet, mely messze van az igazságtól és éppen azért másol le mindent, mert oly keveset fog fel az egyes dolgokból…”
(Platon, Az állam )
„A Helikonon nyáját legeltető Hésiodosnak babérágat nyújtanak át a Múzsák – költővé avatják - és közlik vele: hazudni is tudnak, de feltárni az igazságot még inkább.”
(Kerényi Károly, Görög mitológia)

A létezés örömét sugárzó varázslat a festészet művészete vagy magasba röpítő szárnyalás?
Kövesse a művész a valóságot – vagy felemelje és alkalmazza?
A művészet, bár a valóságot nem nélkülözheti, hiszen onnan veheti anyagát, s noha a valóság látszatát kelti – soha nem a „valóság”. A művészet maga „a” konvenció - elfogadjuk az élményt közmegegyezéses alapon. Mi másért fogadnánk el, hogy Isten az ujjával kelti életre Ádámot – és épp’ a Sixtus kápolnában?
A művészet törekszik a valóság „megsemmisítésére” meghaladására, hogy teljesebb, igazabb, ”valódibb” valóságot adhasson. Ezért „hamis” valóságot, fikciókat hoz létre, amelyek konvenciókat eredményeznek - látási, hallási konvenciókat – a létezőt a nem létező segítségével közvetíti. A festészet is fikciókból, konvenciókból építkezik; a fiatal Delacroix festői hírnevét megalapozó festménye, a Dante bárkája evezősének belső feszültség duzzasztotta izomzata nem csak Delacroix magas szintű anatómiai ismereteiről tanúskodik, hanem Michelangelo monumentális formálásmódját is idézi, a fa lombját másmilyennek mutatja egy rokokó festmény, mint ahogy a gótika festője láttatja a fát. Van Gogh vadul sugárzó bolygójának sugarait ugyanúgy elfogadjuk fényábrázolásként, mint ahogy a késődélután lágyan áradó fényét a klasszicista épület mögött Claude Lorrain képén, vagy a szintén életteljes látású Szinyei Majális -án derűs napsütésnek látjuk. A valóság értelmezetté, a művészet sokarcú valóságává válik.
Az „utánzás” a művészet fogalmához szorosan kötődő kritérium, a látható jelenség érzékletes, életteljes élményt adó módon való felmutatása „utánzása” valóban a festészet magától értetődő, alkatából adódó lehetőségei közé tartozik és nagyszerű produktumokat eredményezett, Manet, Courbet, Fantin-Latour egy - egy csendéletén szinte még a virág illatát is éreztetni tudja…a festés művészetének sajátos jellemzője, hogy már a jelenség igaz módon való ábrázolása is az emberi beszéd megnyilvánulása lehet, mely átteszi lelkünkbe a festői tartalmat. Azonban tegye ezt hódítóan elegáns, nagylélegzetű festéssel, vagy egyszerűen, közvetlen hangon szóljon hozzánk - képe mégis csak egy fizikai állapot, helyzet, pillanat, hangulat érzékeltetése marad.

Fiatalkori önarckép
 
Merre nyílhatnak a festészet számára utak, hogy lehetőségeit tágítsa, és olyan művészetté váljon, amely nem csupán a fizikai valóság képét varázsolja megtévesztő hűséggel elénk, hanem létünket is szondázza a szellem eszközeként? Képes – e az eredendően „utánzó” adottságú festészet a létezés és a lélek mélységeit is megmutatni - nem csak a látottat, hanem a költői, fogalmi tartalmakat is hitelesen megjeleníteni - „utánozni”?
A festészet örök dilemmája hogy mennyiben veszélyezteti a gondolatiság útvesztője. Vállalhatja –e a látvány és motívum orientáltságú festészet Michelangelo Sixtus kápolnában festett Utolsó Ítéletet-e vagy Blake, a festészet határait feszegető, a lélek mélységeiből merítő vízióit?
Miért is kellene a festészetnek kizárólag a szemhez szólnia?
Miért ne szólhatna a fantáziához, az értelemhez is?
A festészet ugyan folyamatosan alakul, de alakulását végigkíséri az imitáció és az idea jelenléte. Az imitáció és az idea megjelenítette, egymást kioltó két véglet közti érzékeny egyensúlyi helyzet keresése belső alakulásának egyik meghatározója; a szellemi felhajtóerő gyengülése idején a festő igyekszik visszatalálni oda, ahol biztos fogódzót talál: a látásához. Így kap vadul a romantika szellemiségét már kiüresedettnek érző realizmus a „természet” után, de Courbet festészetében a jelenség - az esetleges – hétköznapisága és a lendületében még a romantika lobogó indulatával vállalkozó, a hétköznapi témát szinte szétfeszítő belső erő közötti ellentét a jelentőségteljes, a „nagy téma” iránti romantikus vágyódását jeleníti meg.

A realizmus leányvállalatait, a naturalizmust és az impresszionizmust követő korszakok művészei óriási szellemi erőfeszítéssel igyekeztek kijutni a motívumfestésbe süllyedt realizmus kínálta szűk szellemi térből, a „lefestés” útvesztőiből.
Hatalmas belső küzdelmek zajlottak, hogy kitöltsék az idea hiánya okozta űrt és visszaszerezzenek valamit a festészet méltóságából, szellemi nagyságából. Cézanne teóriákba bonyolódása, küzdelme nagyméretűre növelt fürdőzőivel, Redon pókjai, szimbolizmusa, Whistler színszimfóniái, Gauguin elvágyódása a polinéz kultúrába - kétségbeesett mozdulata, mellyel ellöki magától hosszú évek munkájával megszerzett festői kultúráját a szegényesebb látású óegyiptomi kétdimenziós ábrázolási kánon kedvéért, van Gogh kísérlete az érzelmi tartalom és a közvetlen látási élmény összeegyeztetésére a látvány esetlegességén túllépni akaró igény, szándék megnyilvánulása.
Az izmusok ismeretlen lehetőségek ismeretlen tartományaiba menekülő elvonuló kísérletezése, a szemlélet létének szükségszerű kényszerét bakugrásokkal meghaladni akaró festői lelemények szaporaléptű igyekezete a festő szellemi elbizonytalanodását jelzi.
A festő nem áll már a dolgok felett, hanem bennük - nem fölényes, magabiztos alakító készséggel irányít, hanem küzd a kifejezésért. Hol tört meg a „lét középpontja és tragédiahőse” szellemének alakító, létét megismerni és megismertetni, kifejezni akaró lendülete?
Miért nem szárnyal szabadon, holott megszabadította magát a korábban rá és önmagára kényszerített kötöttségeitől, a naturalizmus féligazságaitól, az akadémiáktól és a mesterség nyűgétől?
Feladott – e valami fontosat, lényegit magából művészként, emberként, ami eddig a fölényérzethez szükséges önbizalmat, erőt adta számára a valósággal szembeni viszonyban? Mitől olvadnak le szárnyai, ha nem is száll Ikaruszként a Nap közelébe? Valami elveszni látszik. A suhanás, a lélek megrezzenése, valami titok.

Emlék a görög mitológiáról
 
A léten eszmélő, tárgyát, szemléletét kereső művészet mindig kereste megnyilvánulási formáit, körülményeit, lehetőségei területének tágítását - így az elvont szellemi tartalom megjelenítésének lehetőségét is - hiszen elvonatkoztató képessége az ember elvonatkoztató képessége, szellemi eszköztárának része. Közismert a festészet évszázadok óta létező jelenléte nem csak a látás, hanem az idea és az érzelem által uralt területeken is. Az elmúlt évszázadok látásból merített formakinccsel gazdálkodó európai festészetében az idea és a valóság illúziójának egységét a fikció és a konvenció támogatta. A festészet ezek segítségével tudta eszközeit, lehetőségeit úgy szervezni, hogy a fantázia, a lélek, a szellem arcát is lássuk – ami talán legfontosabb képessége. Lehetőségei, feladatai ezért jóval sokrétűbbek, gazdagabbak, magasabb rendűek is lehettek a látvány puszta imitálásánál; az eszmény, a lélek szolgálata elválaszthatatlan a festészet, a művészet történetétől.
Lemondhat – e a festészet lehetőségekről amelyek gazdagíthatják, szélesíthetik hatókörét?

A festészet élményanyaga csakugyan alapvetően a látásból eredeztethető, lehetőségeit is az érzékletes látás által tudja tökéletesen kihasználni, érvényre juttatni. A festészeti tehetség is - szükségszerűen és alkatilag - utánzó képességű, amely képes tárgyát nem csak mint utalást valami látottra, vagy jobb esetben annak élethű illusztrációjaként ábrázolni, hanem mint az érzéki valóság hordozóját – szinte létezőként is – megjeleníteni. Magától értetődik, hogy nem közvetíthet szegényes, csonkolt vizualitást, hiszen azzal nem képes a valóság közvetlenségével ható élményt nyújtani. Az ábrázolás lehetőségeit, feladatát tágasabb szellemi térben értelmezni kívánó művészi szándék önmagának mondana ellent, ha a megjeleníteni kívánt tárgyát nem mint önmagával tárggyal azonosat, azaz nem mint valóságosat ábrázolná. Az ábrázolás hűségét és a fogalom megjelenítését egyaránt hűen szolgáló és egyesítő képi valóságot igyekszik tehát létrehozni, amely a megélt és mások számára is megélhető valóság realitásával, hitelességével rendelkezik, belső látása ezért nem nélkülözheti a közvetlen látásélményen iskolázott szem ellenőrző figyelmét. Bár a festő szeme, látása is ugyanannak a fizikának van alávetve, mint bárki másé, a művész azonban látásélményét mindig festői, szellemi tartalommá gazdagítani, élménye szolgálatába is igyekszik állítani.

Vágyódás a szerelemre
 
Nem szükségszerű hogy csupán a látása közvetítette spontán benyomásait adja vissza: Michelangelo freskóján a Nap és a Hold teremtésének senki által nem látott metafizikus eseményét ábrázolja átélhetően, meggyőző közvetlenséggel. A fantázia, a tehetséggel párosult intuíció, és a látásból merített formakincse segítségével ábrázol: azaz értelmez.
Közöl – interpretál, elvon – hozzátesz, szervez – alakít. Bárhogy, bármit interpretált is egy művész, ha művészi lett a munkája, akkor interpretációját hitelesként éljük meg.
Az Alma Mahlerről álmodó Kokoschka Szélmenyasszony- a nem lehet a látott valóság emléke, Tiepolo sem láthatta Zefirt Flóra társaságában egy felhőn ülve, hanem a lelki élmény jelenik meg a szellem ereje által látványerejűvé szervezett műként. A naturalizmus röghöz kötött, fantáziátlan látásmódján kívül minden korban, minden művészi látásmód szükségszerűen az alakító - az alkotói látásmód - felé gravitált.
A művész látásának mélységében az életet megélő ember reflexiói is megjelenhetnek, hiszen élményeit a közlés szintjéről a szemlélet szintjére felemeli, művészileg megformálja. A művészet, művészete szövetét a művész csalódásai, vágyai is szövik, és álmai díszítik hímzéssel. Hogy is elégedhetne meg kizárólag a látvány közlésével, hiszen nem csak festő, hanem ember is és adakozó lélek, aki élményeibe a lehető legteljesebb mértékben szeretne másokat bevonni. Botticelli Tavasz (Primavera) c. allegorikus képét nem csupán szépséges valóságábrázolásként szeretjük, hanem hiteles lelki, érzelmi élményként is megéljük a kép bája, lelki minősége, szellemi eleganciája megjelenítette tartalmat - akár a címe ismerete nélkül is. A Primavera felhasznál ugyan irreális elemeket - aligha Botticelli tudta nélkül - de miért mondanánk le emiatt egy varázslatos szépségről - pusztán mert röpke megtorpanásra kényszeríti a befogadást az irreális elem értelmezésének kényszere?
Kárt szenved - e az élmény?
A realitásérzékünket a megjelenő nyilvánvalóan „testidegen”, irreális elem egy pillanatra megzavarhatja, de nem csorbítja az élményt. Így fogadjuk el, mivel a realitás és irrealitás közösen egy új jelentésű, immár költői tartalmat hordozó szemléletes valóságot hoz létre. Az irreális elem szervül, hiszen részben általa jön létre tartalmában, jelentésében kiegészülve - egyértelműen és meghatározóan gazdagodva - a fogalmival egyesült jelenség. Botticelli a hagyományos festői vállalkozás keretei közt maradva hoz létre színnel, fénnyel formálva megélhető valóságtartalmú, a spontán látási élmény közvetlenségével rendelkező, de az esetlegestől, véletlenszerűtől megszabadított jelenséget, tehát nem tévedt át a szomszéd kertjébe, nem lett irodalmi, illusztratív. A jelenség önmagán túlmutató, érzelmet kiváltó jelentéssel gazdagodott, irreális - de az igaz, a megfestett költészet, a láthatóvá fogalmazott eszme jelenik meg általa.
A Primavera megvalósítja „minden művészet célját, a felfogott idea közlését, amelyik épp ily közvetítésben, a művész szelleme által, hol is minden idegenszerűtől megtisztítva és elszigetelve jelenik meg, immár annak számára is felfoghatóvá válik, aki gyengén fogékony csak, és semmi produktivitást nem mondhat magáénak”. (A.Schopenhauer, A világ mint akarat és képzet.)

Önarckép
 
Michelangelo, Botticelli, Tiepolo, Kokoschka nem a reneszánsz, a barokk, az expresszionizmus festőjeként igyekezett a korszerűség igényének megfelelni, hanem koruk festészetének egyik kiemelkedő létrehozójaként tiszteljük őket. A kor körülményei, követelményei elmúlnak ugyan, de a művészetet, festészetet létrehozó - tehát az azt alakító művész jogos, mert szükségszerű igénye a teljes szellemi tér birtoklására - koroktól függetlenül - örök.
A fogalmi, az elvont eszme bevonása az ábrázolás körébe - amennyiben a művész művészete lehetőségei által kijelölt határokat nem lépi át - inkább segíti mint meghamisítja a vizuális valóság, az ábrázolás igazságtartalmát , kitágíthatja a művészet megnyilvánulási lehetőségeit, látókörét, segítségével a művész más dimenzióba; a lélek, az érzelmek, a költészet magasába emelheti tárgyát, a művészet, azaz a valóság megismerésének horizontját növelheti - szegényebbek lennénk nélküle.

Jónák Tamás

„Apám, a II. világháború után a hadifogságból hazatérve, Borsodnádasdon kapott titkári állást – így kerültem ott erre a világra. De Újpesten, a Duna öble, a Szúnyogsziget mellett nőttem fel. Tősgyökeres újpestiként apám – édesapja alapította a tűzoltóságot az akkor még önálló városként létező Újpesten – egy év után hazahozta a családot.
Egyéb szálak is kötöttek bennünket Újpesthez: Lebstück Mária huszárfőhadnagy ( Huszka Jenő operettjének Mária főhadnagy-a, emlékét Jókai írása, utcanév, síremlék is őrzik ma Újpesten) az 1848 - as szabadságharc egyik hőse élt ott Jónák Pállal; a Kufsteinből 1867 után császári kegyelemmel szabadult Jónák József, ütegével a császári seregből átállt honvéd tüzér őrnagy fiával. (Korábban L.M. férje, akit Haynau tábornok felségárulásért halálra ítélt, de később az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta.)
Fiától eredhet vonzalmam a művészet iránt : műkedvelő festőként ő honosította meg a családban a festészet szeretetét, nagyapám rég beszáradt festékeit - „fiam, drága a festék, majd meglátod” – nagynéném adta oda, mikor a gimnázium után hazakerültem Pestre.
Apám szakkörben fejlesztette rajztudását – nagy készséget mutató rajzaira emlékszem vissza. Négy – öt évesen szaggatott vonalakkal bonyolult absztrakt fantáziákat kalandoztam papírra. Hajóskapitány, ezermesterkedő nagyapámtól tudtam meg - mivel ő készített vakkeretet (nem volt az „igazi” ) a darab fehér vászonhoz, amit „bedolgozó szabásznőként” otthon dolgozó nagyanyámtól kértem – hogy keretre feszítik a vásznat. Munka közben alapozódott le a temperával mialatt a rózsaszín háttéren fehérrel a hátát mutató, ülő nőt festettem. De nem itt kezdődött a sorsom.
Anyám arca – úgy emlékszem – nyugtalan lett, mikor ( felső tagozatos lehettem az általános iskolában) kiszaladtam hozzá a konyhába, és lelkes izgalommal közöltem, micsoda nagyszerű tónusokat láttam a TV-ben egy Rembrandt képen. Válogatás, elképzelés nélkül kezdtem lefesteni mindent, amihez hozzájutottam. Megpróbáltam emlékezetből lerajzolni a Városligeti Műjégpálya előtti, „nyilazót” ábrázoló bronzszobrot, lemásoltam a női arcot a Caola reklámon, Delacroix Villámtól megvadult ló c. akvarelljét, a Nemzetőr c. képet, a szomszéd, a nagyszüleim tájképét, temperával lefestettem az orgonacsokrot az előszobánkban. A szomszéd fiút „támadó állásban, térdre tett kézzel” lerajzoltam.( csalódott az eredmény láttán) A rézhamutartó aljába vonalakat karcoltam – hidegtű „nyomatot” csináltam. A Szőnyi – féle anyagtan szerint próbáltam festéket törni, olajfestéket csinálni.
Anyám a Képzőművészeti Gimnáziumba vitt felvételizni – megrettentem a sok hokedlitől, kockától, a szénnel rutinosan befeketített felvételi rajzoktól. Dehogy akarok én grafikus lenni, mondtam. Lementem Debrecenbe gimnáziumba – anyám egyedül nevelt három éves korom óta – nem volt aki kézben tartson egy kamaszt.
A második évben már a Medgyessy szakkörbe jártam Bíró Lajoshoz – tanáraim nagyvonalúan félrenéztek, miközben megszegtem a katonai szigorúságú kollégiumi fegyelmet, és a délutánt a szakkörben töltöttem hetente háromszor. Elmulasztottam a vacsorát is ilyenkor. Háromnegyed nyolcig ült az aktmodell – hétkor volt a vacsora. Ma sem tudok okosabban élni.”

2013-08-17 14:48:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]