Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Riviera
[ Radnóti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. május 26. kedd    Mai névnap(ok): Evelin, Fülöp a - a - a
Író-porté Háy János
„Az irodalom nem az, hogy én öntöm ki a szívemet.
Az irodalom az, amikor a papíron megteremtődik a szív.”

Háy János

 
Ha jellemezned kéne magad, akkor hogyan tennéd?

Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy az ember talán szerénységből, álszerénységből, vagy épp hiúsági okokból nem tud őszintén válaszolni. De nem akarok kibújni a válasz alól. Biztos, hogy van néhány alapkomponense a személyiségemnek, ami mindenben, a privát és az írói működésemben is jelen van.
Az egyik az, hogy nagyon érzelgős vagyok. Bármin képes vagyok meghatódni, netán könnyezni, még a legócskább hollywoodi filmeken is. Ez elég komoly gond, hisz az érzelgősség az egyik legnagyobb átka a műalkotásnak, mert mindig privát marad. Abban a pillanatban, hogy ez az érzelgősség parttalanul beúszik egy írásba, onnantól kezdve nem irodalmi műről van szó, hanem magánakcióról, ami lehet a barátoknak és a rokonoknak tetszik, de nem tud művé válni. Rettenetesen fontos, hogy aki írni kezd, egy ilyen tulajdonságot képes legyen kordában tartani. Hogy képes legyen az érzelgősség helyett az érzelmeket harcrendbe állítani. Ha ez nem sikerül, belefullad a nyálba.
Aztán jellemző rám, hogy szeretek okoskodni, mindent megmagyarázni, azt is, amiről amúgy fogalmam sincs, meg szeretek ilyen jófej és vicces lenni. Ez a három biztosan benne van abban, hogy milyen a jellemem. És persze van az is, hogy szorgalmas vagyok, szeretek dolgozni és szívesen is dolgozom. Nem is tudom, milyen az, amikor az ember lazsál.

Milyen céllal kezdtél írni?

A művészeti ágak iránt mindig volt bennem érdeklődés, mármint kisgyerekként is. Nem tudom, honnan jött, mert a családi működésből ez egyáltalán nem következett. Leginkább az irodalom vonzott. Lehet, csak azért mert ahhoz nem kell kézügyesség, meg nem kell zeneiskolába járni, ki tudja ma már, akkor mi volt. Negyedikes voltam, amikor elkezdtem verseket írni. A tanító nénit - akit nagyon szerettem – akartam megvesztegetni, hogy jobban szeressen, mondjuk a legjobban engem az osztályból. Persze nem olvasta el. Ebből aztán evidens lett számomra, hogy korrupciós céllal nem érdemes írni. Ehhez azóta is próbálom tartani magam. Amúgy ez nem egy kitalált történet. Kisgyerek voltam, szerettem volna több szeretetet beseperni. Vidéken nőttem fel, ahol nem volt egyértelmű, hogy ki kell mutatni a szeretést, holott én betegesen vágytam rá. Persze az egy másfajta társadalom volt, az emberek még a freudi paradigmák előtti korban éltek.
Tizenhat éves voltam, amikor szembesültem azzal, hogy az irodalom nem az, hogy én kiöntöm a szívemet. Az irodalom az, amikor a papíron megteremtődik a szív. Ezzel a művészkedéssel párhuzamosan dédelgettem egy másik álmot is, hogy régész leszek. Persze, nem úgy, hogy Aquincumban kis cserépdarabokat tisztogatok fogkefével. Én városokat szerettem volna feltárni a sivatagban, új kultúrákat felfedezni. A hettitákra voltam rámozdulva, de aztán mégse lettem régész. Ugyanakkor a valamit létrehozni, valamit fölfedni, feltárni, világokat teremteni, ez a gesztus mégis bennem maradt, s azt hiszem valahol az írásnak is ez a lényege. Azt hiszem minden író számára ez a világteremtés okozza a legnagyobb örömöt.

 
Könyveid borítóit nagyrészt Te festetted. Miért?

Volt egy könyvem még a kilencvenes évek elején, aminek valami olyasmi volt a fülszövegében, hogy főszereplő a szeretet. A borítóra kiadói döntés alapján egy konstruktivista szobor került, ami úgy nézett ki, mint egy giotin.
Akkor elhatároztam, ha egyszer módom lesz rá, inkább én festem a könyveim borítóit még akkor is, ha azok a képzőművészet szabályrendszerének nem felelnek meg. Az első ilyen borító a Dzsigerdilen című regényre került. Amúgy ez akkor nem tett jót a könyvnek. Annyira elütött egy komoly irodalmi mű borítójától, hogy az olvasó nem tudta mit vesz a kezébe, netán gyerekkönyvet, kicsit túl sok betűvel? De ez nem kedvetlenített el. Mindenképpen olyan borítókat szerettem volna, amelyek azt a gondolkodásmódot képviselik, amilyen én vagyok. Ez hosszú ideig számomra nagyon inspiratív volt és jó dolgokat tudtam csinálni, aztán kifáradt, úgy éreztem, nem tudok energiát beletenni, anélkül meg nem érdemes. A Mélygarázs borítóját már Gerhes Gábor csinálta, s remélhetőleg a jövőben is ő fogja csinálni. Meg az is van, hogy a Háyland után – amibe beletettem a legfontosabb rajzaimat, s ilyen módon tulajdonképpen elárultam, megmutattam mindent, amit én vizuálisan tudok - úgy éreztem, hogy amíg nem alakul ki egy másik vizuális nyelvezet, addig nem csinálhatom a borítókat. Persze ez nem azt jelenti, hogy kimaradok ebből a munkafázisból.

A Rájátszásban aktívan szerepet vállalsz, mint író és zenész. Milyen szerepet játszik az életedben a zene, miért tartod fontosnak, hogy ezzel töltsd az idődet?

Hogy miért kezdtem el zenélni az talán egy érdekesebb kérdés, mert először valójában nem zenélni akartam, csak úgy akartam kinézni, mint egy zenész. Menő akartam lenni. Ugyanakkor volt egy komoly része is: engem lenyűgözött a rock and roll. Hidd el, a hatvanas évek óta nem volt ehhez hasonló kulturális ügy a világban. Mindenhol és mindenkit megmozgatott mellette vagy ellene. A te életedben nem történt ilyen. Az enyémben sem. Én is csak emlékekből tudom, de az biztos, hogy nagyon komoly dolog volt, ami ott megjelent zeneileg, a dalokban, szövegekben, érzelemvilágban, világlátásban és életmódban. Néhány alulról jövő srác, színpadra dobott egy általános életérzést és ez sokkolta a társadalmat.
A gitározás, egyáltalán az amatőr zenélgetés amúgy is nagyon jó dolog. Nekem sokszor volt egyetlen társam egy vacak csehszlovák gitár, ami átsegített mondjuk kamaszkori depressziókon is. A zenélés olyan, hogy egyrészt van egyfajta tevékenység benne, hogy csinálni kell, ahhoz hogy megszólaljon a hangszer, de nem kell annyira koncentrálni rá, mint az olvasásra, és persze van egy hangzás is, meg ott a sikerérzés, ha jól szólal meg az akkord. Ugyanazt a dalt játszod el ezerszer, de az, hogy csinálod, kicsit visszahelyez a világba, nem vagy a végtelen ürességbe beleforrasztva. br> Ha pszichológus lennék, azt tanácsolnám mindenkinek, hogy zenéljen, tök mindegy, hogy milyen szinten. Az ember attól nem dilettáns, hogy nem zenél olyan jól. Akkor dilettáns, ha olyat csinál, mint én a Rájátszásban: közönség elé áll ezzel a tudással. Mert a dilettantizmus nem az, hogy rosszul írsz, vagy rosszul festesz, rosszul zenélsz, hanem az, hogy helytelenül lövöd be, hogy hol van annak a tere, amit csinálsz. Én most is szívesen zenélek, otthon egyedül, barátoknak, de nem szabad elfelejteni, hogy hiába a Rájátszás és hiába a fellépések Beck Zolival, én író vagyok, tudok egy kicsit gitározni és valamikor régen viszonylag jól tudtam citerázni. Van bennem érzékenység erre a dologra, de nem felejthetem el, hogy hol a helyem ebben a történetben.

 
Lehet hobby-nak nevezni ezt a zenélést?

A hobby szótól idegenkedem, mert ha valamit csinálok, azt komolyan csinálom. A hobby számomra mindig úgy tűnik, hogy van egy ember, aki irodai munkát végez és az a hobbyja, hogy teniszezik. A zene számomra nem hobby, hozzátartozik az életemhez.

Tanárként is működtél egy darabig. Visszamennél most tanítani?

A tanítást az egyik legnemesebb dolognak tartom a világon és gyalázatos, ami most az oktatásügy terén megy. Mélységesen felháborít, amit a mai kormányzat akar a tanárokkal és egyáltalán az iskolákkal csinálni. Ez nem tesz jót sem a szakmának, sem a gyerekeknek, sem az ország jövőjének. Nem szívesen mennék vissza tanítani ebbe a közegbe. Én a nyolcvanas években dolgoztam tanárként. Akkor még megvoltak a maradványai a túlcentralizált oktatási rendszernek, megvoltak a maradványai annak a felfogásnak, hogy minden bőrt húzzunk le a tanárról, ugyanakkor semmiben ne segítsük a munkáját. Ellenőrizzük, hogy mit csinál, hogy tanít, nem lop-e be valamiféle más, a hivatalostól eltérő gondolatot az órába. Ezt sikerült lebontani. Ami most van, az visszatérés a hetvenes évekbe. Egyszerűen sajnálom a tanárokat, akiket nem lehet nem becsülni. Nagyon kis állami ráfordítással működnek, gyenge fizetésért, mégis eredményesek, mert a gyerekek elé nem lehet úgy kiállni, hogy leszarom a dolgot. Amúgy ezzel él vissza örökösen az oktatáspolitika. Persze mindig lesznek jó tanárok, meg lesznek rossz tanárok, mindenhol vannak rossz, közepes és jó emberek. De szerintem a pedagógusok fölötte állnak a nagy magyar átlagnak. Szóval nem szeretnék most visszamenni, de nem lennék kétségbe esve, ha a sors azt hozná, hogy ebből kéne megélnem. Tényleg azt gondolom, hogy valakinek tudást adni, együtt lenni fiatalokkal, az egy felemelő és igaz dolog. Ott lehet tudni, hogy miről szól a történet.

Ha ma írnod kéne egy könyvet, akkor mi lenne a legnagyobb probléma amit feldolgoznál?

Az igazság az, hogy én nem írok problémákról. Nekem az a célom, hogy egy irodalmi művön keresztül, valahogyan az emberi létet megragadjam. Amikor elkezdesz egy sorshoz közel kerülni, önkéntelen hogy felvetődnek aktuális problémák, amelyek itt vagy bárhol a világon jelen vannak. A kérdés azonban mindig az, hogy sikerült-e egy sorsnak a legmélyebb magját megragadnod.
Nem tudnék a probléma irányából elindulni egy irodalmi mű felé. Én életeket látok és azokon belül, azokon keresztül a saját életemet. Választ akarok adni tulajdonképpen absztrakt kérdésekre. Például, hogy mi a francért vagyok én ezen a világon? A lét nem annyira perspektivikus. Az emberi élet kimenetele nem annyira pozitív, eleve van benne egy traumatörténet és valójában a jó művészet ezt a traumatörténetet próbálja örökösen a felszínre hozni, a gondolkodás centrumába állítani. Ennek révén persze konkrét problémák is felvetődnek, hisz elkerülhetetlen a sorsmegjelenítéskor a hétköznapi valóság felmutatása.
Most amúgy épp drámát írok egy Móricz novella, az Egyszer jóllakni alapján. Nyilván érdekel, hogy mit jelent a szegénység, ugyanakkor nem gondolom, hogy a szegény ember jó ember és hogy a gazdag ember rossz ember. Az a műalkotás, ami belecsúszik az ideológiába, nem tud érvényeset, legfeljebb aktuálisat mondani a világról. Az Egyszer jóllakniban is az érdekel, hogy milyen érzelmek működnek egy ember szívében, hogyan alakulnak az emberi viszonyok, s hogy persze ebben mi a szegénység szerepe. De ha csak a szegénység lesz benne, akkor kidobhatom az ablakon, mert erről az amúgy égető gondról egy szociológus lényegesen többet tud mondani, mint én.

( Fot? PPP )
[ Latyák Balázs ] 2013-09-16 17:18:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Egy-Másért… Felhívás

Rendkívüli támogatás a színházi világban

Gnandt J a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült

Shahid Nadeem -

Születésnapi levél - Sík Ferencnek

Felhívás

A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején

Budapest Bábszínház Youtube-on

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]