Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Máli néni
[ Magyar Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. május 30. szombat    Mai névnap(ok): Janka, Zsanett a - a - a
Gyúrd mindig újra! – avagy az írás megújuló energiái
Munkájáról, családjáról, a tanításról és az írásról beszélgettünk Lackfi János költővel.

 
Említette, hogy most is éppen egy regényen dolgozik. Tudom, hogy elöljáróban nem nagyon lehet erről beszélni, de hátha mondana néhány „kulisszatitkot”?

Ez az, amiről általában nem nagyon lehet beszélni. Az élő dolgokat nem szereti mondani az ember, főleg, ha nagyobb terjedelmű munkáról van szó. Regényem 2007-ben jelent meg utoljára, úgyhogy most már nagyon föltorlódtak bennem a nagyobb prózatervek. Annyit el tudok mondani róla, hogy Brüsszel, Budapest és talán egy Duna menti kis település között, ebben a „Bermuda-háromszögben” zajlik a történet. Van benne szerelem, bűnügy, zene, identitáskeresés, de hát szinte minden jobb prózában akad ilyesmi. Egyelőre csak olyasmiket tudok mondani, amik mind nem nagyon érdekesek, miközben remélem, hogy a regény maga érdekes lesz. Meglátjuk!

Mindig itthon dolgozott, családi környezetben? Ez hogyan oldható meg?

Hát most már elég nagyok a gyerkőcök, de régen mindig keresztbe-kasul szaladgáltak dolgozószobámon, jöttek, kérdeztek, mondjuk hoztak egy darabokra tépett gyurmagombócot, hogy gyúrjam újra, megint széttépték, megint gyúrjam össze, és így tovább. Ez különben akár az írás metaforája is lehet: gyúrd mindig újra! Az irodalom természetes módon megújuló energiaforrás, mindig egyszerre van benne újrafelhasznált régi és teljesen mai. Szerencsés alkatom van, munka közben sose zavart az átjáróház. Vannak kollégák, akiknek teljes csönd, és hullaszag kell, ha dolgoznak. Proust egyenesen öt szobát vett ki egy hotelben, egyet magának, kettőt-kettőt kétoldalt a csendnek. Nekem sose kellett ennyire steril környezet, a gyerekzsivaj még inspirált is. No persze, nem is vagyok Proust…

 
Elvonulni se szoktam, rövidebb időre ugyan szívesen utazom, de pár nap után gyötör a honvágy, és például népdalokat gajdolok Belgiumban, a műfordító táborban, míg át nem kopog a szomszédból a szlovák lány, hogy derék dolog a folklór, de most már aludna. Legutóbb Brüsszelben, egy fesztiválon járva megtoldottam három nappal a kintlétemet, bezárkóztam, és írtam, mint a zombi. Csak rövid imára rándultam át a katedrálisba, és rituális sültkrumplira a főtér melletti sütödébe. El is készült most íródó regényem egyik mellékszála. Itthon az alagsorban van az én íróbirodalmam, a könyvtár, a számítógép, az asztalom, oda vackalódom be. Érdekes különben, hogy ha az ember nyakig elmerül valami nagy munkában, ebben a túlfeszített állapotban sok, napi apróság is bekerül a szövegbe, beleragad, mint légy a mézbe, mintha mindaz, ami történik, az írást szolgálná. Mintha csak azért jönnének szembe a dolgok, hogy regényrészlet legyen belőlük. Alapállapotban szinte mindig van nálam toll, füzet, rengeteget teleírtam már, s néha fel is használom tartalmukat. Rómától Algériáig és Párizstól Stockholmig bárhol járjak, mindenhol veszek noteszt, füzetet, jegyzőkönyvecskét, ez afféle mániává nőtte ki magát.

Hogy kerültek ide Zsámbékra?

Két éve élünk ebben a házban, de már tizenhárom éve itt, Zsámbékon. Zuglóban laktunk előtte, nagyon szerettük, de egyre szűkebbnek bizonyult az a két szoba (akkor még) hat embernek. A negyediken laktunk, lift nélkül, a négy kicsivel, és már csak két turnusban fértünk be a konyhába. Úgyhogy muszáj volt lépni valamit, meg szerettünk is volna eljönni Pestről. Ha az ember vidéken kilép a házból, nem honfitársai különböző testnedveinek elegyében találja magát, és ez, főleg kicsi gyerekekkel, szimpatikusabb perspektíva. Akkor elkezdtük nézni, hogy mi az, ami Pest környékén megfizethető, ahol a közösség normális, ismerősöket kérdezgettünk, kijártunk, eljöttünk misére, mert nekünk fontos az egyházközség is. Zsámbék jó megoldásnak tűnt, be is vált, szeretünk itt élni. Rengeteg a barát, minden beszerezhető helyben, eleven, emberi léptékű kis közeg.

A kisgyerekek mellett az iskolásoknak is ír, főleg a klasszikus, közismert versek átdolgozva. Az ilyen kötetek, mint például Az Apám kakasa, jó módja lehet az olvasás megszerettetésének? Mit lehetne még ez érdekében tenni, a jelenlegi oktatási módszerekhez képest?

Ezzel kapcsolatban rengeteg törvénytelen ötletem és javaslatom van. Gyermekeim tankönyvei olvastán fejemet verdestem a falba, és még arra is gondoltam, hogy tankönyvet fogok írni – persze nem szeretnék mindenbe „belepacsálni”, csak mert véleményem van róla. Akik tanárként látják a gyerekeket, jó részükben ott van az erős késztetés, hogy élvezze is a gyerek az órát, ne csak nyűg legyen neki. Ne azért, és ne csak azt olvasson amit én mondok, mert lenyomom a torkán. Híve vagyok az átírósdinak is, mert a régi és veretes szövegű műveket, alapmítoszokat – pl. Kőszívű, Egri csillagok, Toldi – kár lenne kidobni a kukába, hiszen rengeteg ránk jellemző dolog van bennük. A diákok torkán lenyomni mindezt egyre nehezebb, szókincsükben nem szerepel a findzsa, az ámbitus meg a salabakter. Mesterember-kifejezéssel élve érdemes lenne „kikönnyíteni” az anyagot, ízét megtartva, a befogadást akadálymentesítve kissé. Nagy vita volt ebből, de ha nem sikerült jól egy adaptáció, akkor lehet, hogy meg kellene próbálni a vállalkozást más, talán jobb írókkal.

 
Mit gondol a tananyagról?

Az arányokkal van némi gondom, mert sokszor olyan, mintha az összes verset ugyanaz a szakállas, komoly bácsi írta volna az egész könyvben, miközben az irodalmi valóság nem ilyen. Vannak vidám és szomorú, kegyetlen és hisztis, idétlen és morcos versek is, a legjobb fajtából. Sokkal színesebben, sokkal mozaikszerűbben képzelném el az anyagot. Van egyfajta „ráklikkelős” logikája a mai nemzedékeknek, inkább az analógiás ugrások érdeklik őket, az, hogy miről mi jut eszembe, milyen kép kapcsolódik hozzá. Ez egyfajta asszociatív irodalomtörténet, nem a korszakolós, ami a mi fejünkben van. A gimnáziumi könyvekben pedig azt nehezményezem, hogy az irodalomtörténészi műnyelv dominál, rendkívül intelligens kollégák leveleznek egymással – a diákok feje fölött. Ez egy érvényes nyelv, de rákérdeztem számtalanszor, és egy mai átlag gimnáziumi osztályonként legfeljebb két-három ember készül humán pályára, ők is ráérnének az egyetemen irodalomtörtetesdit vagy elméletesdit játszani. Reneszánsz stíluseszmény, balladai homály, kulturális megkésettségtudat és érzelmi ambivalencia helyett minél többféle értelmezésel, írásmóddal, és az irodalom „terápiás hasznával” kéne találkozniuk, azt látniuk, hogy az egésznek van értelme, köze az életünkhöz. Azt tapasztalom, igenis érdekli az embereket az irodalom, ha megfelelően tálalják nekik.

Miben más egyetemen és középiskolában tanítani?

Egészen más a kettő. Mindkettőben van némi tapasztalatom, mert egy évig belekóstoltam a gimnáziumi tanításba itt Zsámbékon, és tizenhat éve oktatok a Pázmányon, az utóbbi tíz évben kreatív írást is, ennek tanmenetét mi találtunk ki Vörös István kollégámmal. Az egyetemen is kell olykor robotolni, de ez jóval kevésbé megterhelő. Azért ha végigtanítok nyolc órát, utána éhesebb vagyok, mintha egész nap a kertben csákányoztam volna. De azt hiszem, ez mégsem fogható ahhoz, mintha valakinek van heti húsz órája, e-naplót és üzenőket kell kitöltögetni, tornazsák tartalmára felügyelni, és ne dobáld a narancshéjat, mondom ne, mondom a narancs, mondom a héjat, és nyáron a tábor, ősszel az erdei iskola, tavasszal az érettségi, télen az ünnepség… Iszonyú mókuskerék. Úgyhogy minden tiszteletem és le a kalappal azok előtt, akik ezt tényleg kitartással, energiával, szívvel tudják csinálni. És járva az országot, hál’Istennek azt tapasztalom, hogy sokan vannak ilyenek.

Úgy tudom, mindezek mellett még fotózik is.

Igen, de amatőrnek tekintem magamat, mert a technikai részéhez nem értek. Nincs hozzá komoly háttértudásom, csak pillanatok, amiket rögzíteni szeretnék. Ezek persze fontosak nekem, s úgy látom, másoknak is, volt már néhány kiállításom. Egy időben mindig hurcoltam is magammal a gépemet, de a nagy szaladgálásban ez sokszor megnehezítette a dolgomat, volt, hogy elkéstem órámról, mert mondjuk az út szélén olyan pompásak voltak a fények, ahogy az elszáradt kórók ott ringatóztak. Ha az ember a helyes szöget, beállítást keresi, úgy elillannak a fél órák, mint a pinty. Egy ideje vissza is fogtam magam, nem lehet egyszerre minden úton járni.

Tudni lehet Önről, hogy vallásos, és a hit meghatározó az életében. A mindennapi dolgokon túl ez jelen van a munkájában is?

Nem hitbuzgalmi szerző vagyok, és nem kérek keresztlevelet senkitől, hogy elolvashassa a könyveimet. Csak éppen ez az életem alapszövete, formája, medre. Egy francia pap mondta, hogy a Gondviselés olyan, mint egy ejtőernyő: mindenkinek ott van a hátán, de csak az fogja megtapasztalni, aki ki is nyitja. Sokszor van a köznapokban is zuhanás-élményünk, ott állunk, ahol a part szakad, rengeteg mindent egyszerűen nem lehet emberi erővel megoldani. Ha viszont kinyitom az ernyőt, a súlypontok áthelyeződnek. A Biblia is csak akkor lehet az életem vezetője, ha a Könyvek Könyvének, személyes üzenetek tárának tekintem, és nem csupán egy jó szándékú mitológiai könyvnek a többi között. Ráadásul mindenkinek személyes útja van, személyes megszólításai. A betűk ugyanazok, de mindenki más szavakat rak ki belőlük. A világ ugyanaz, de mindenkinek mást mond.
Gyerekkoromban nem kaptam vallásos nevelést, de volt valami mélyen gyökerező meggyőződésem Isten létezéséről. Bizonyos pillanatokban átégett a valóság és ott volt velem a Teremtő Vörösváron, a körtefa tetején vagy Máriaremetén, a templomkertben. Akiben benne van ez a szomjúság, aki eszerint igyekszik élni az életét, annak ez nyilván az írásaiban is megjelenik, már csak egyes motívumokon keresztül is. Mivel a hit az életem része, nyilván munkáimban is felbukkan, de ez nem elméleti célkitűzés, hanem természetes mellékhatás. De minden valamirevaló mű, bármi legyen is a szerző szándéka, hitvallása, ugyanilyen nyitott felfelé, léteznek égig érő szálai.

( Fot? PP )
[ Molnár Berta Eleonóra ] 2013-07-20 17:14:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Egy-Másért… Felhívás

Rendkívüli támogatás a színházi világban

Gnandt J a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült

Shahid Nadeem -

Születésnapi levél - Sík Ferencnek

Felhívás

A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején

Budapest Bábszínház Youtube-on

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]