Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az ötödik pecsét
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 24. szombat    Mai névnap(ok): Bertalan, Taksony a - a - a
Bármi felé …………..
Lengyel Péter szobrászművész és tanítványainak kiállítása
A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. Várja önöket , Lengyel Péter és növendékeinek Bármi felé című kiállításának megnyitására a Pécsi Galériába (Széchenyi tér) 2013. június 28-án 17 órára. A kiállító művészek: Kamasz Krisztián, Korányi Barnabás, Kútvölgyi-Szabó Áron, Lengyel Péter, Rublikova Adriena, Tompa János, Tóth Judit, Vas Viola. A kiállítást megnyitja Timár Katalin művészettörténész.

2007-ben két kifejezetten fiatal pécsi szobrászok munkáiból válogatott kiállítást is rendezhettem, az egyiket „Outsidercenter” címmel a bécsi Collegium Hungaricum épületében, míg a másikat „sculpturEXPOsition” címen a pécsi Expo Centerben. Később, 2010-ben Rezsonya Katalin szobrászművésszel közösen a „szobrászat?!” című Pécshez kötődő szobrászok műveiből válogatott kiállítást rendeztünk a pécsi Nádor Galériában, ahol a fiatal, pályakezdő alkotók kiemelt szerepet kaptak, hiszen tőlük igyekeztünk elsősorban plasztikákat kiállítani, míg a középkorú és idősebb kollegáktól falra helyezhető műveket, szoborterveket vártunk. Minden hasonló kiállítási alkalom során szembesülök azzal, hogy Pécsen –az egyetemnek köszönhetően – állandóan bővülő és erősödő szobrászközösség formálódik, ezért is egyre fojtogatóbb érzés azt látni, hogy az a szellemi potenciál, amit ez a közösség képvisel milyen mértékű légüres térben kénytelen létezni. Az egyetemi közeg mellett a város kiállítóterei jelentenek még lehetőségeikhez mérten kitörési pontokat a művészek számára. Ebben a közegben kiemelkedően fontos számunkra a város legnagyobb és legprofesszionálisabb kiállítótereit működtető Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely.

A Nádor Galériában rendezett kiállítás óta eltelt lassan három év és ennyi idő elégségesnek bizonyult arra, hogy szinte egy pillanat alatt „felnőjön” és színre lépjen egy újabb szobrászgeneráció, mely már megint egy kicsit más, mint az őket megelőző. Mivel 2010-ben indíthattam osztályt az egyetem szobrászat tanszékén, azok az új aspektusok, gondolatok és vélemények, amelyek ugyan még formálódva, de sokszor elementáris erővel megfogalmazódtak a fiatalok részéről sokkal intenzívebben érintettek és ragadtak magukkal, mint korábban. A műtermi közeg élményei során gyakran jutott az eszembe, hogy erről másnak is tudnia és látnia kellene! Először ismét egy átfogóbb válogatott kiállítás ötlete merült fel bennem, de miután kiderült, hogy a Zsolnay negyed kiállítótereit nem valószínű, hogy megkapnánk, míg ismerve a Széchenyi téri kiállító tér adottságait átdimenzionáltam a kiállítás kereteit, leszűkítve kifejezetten a tanítványaimra. Ez a mennyiségi szűkítés azonban minőségi bővülést eredményezne a számunkra, mert a fiatal művészt bemutató szándék mellett megfogalmazódott magamban a mester-tanítvány, hallgató-iskola viszonyában – nyugaton már évtizedekkel ezelőtt – nálunk mostanában bekövetkezett paradigmaváltás bemutatásának lehetősége. Erről írtam is egy rövid ars poeticát, melyet a pályázatomhoz csatolok, és melynek szellemisége reményeim szerint a kiállítás hangulatát alapvetően meghatározná. Ebből kifolyólag a hallgatók mellett én is kiállítanám egy olyan munkámat, melyre talán leginkább hatással volt a velük közösen eltöltött idő.

 
Ars Poetica

Minden felvételt nyert hallgató tehetséges, aki átlépi az Universitas kapuját. Az universitas, az egyetemes a mindent és mindenkit magában foglalót, a mindenre és mindenkire kiterjedőt jelenti. Minden ideális tehetséggondozó rendszer legfontosabb célja, hogy a tehetség felszínre kerülhessen és kibontakozhasson. Egy iskola csak akkor tudja ennek a feltételeit hatékonyan megteremteni, ha meleg érzelmi légkört, valódi közösséget teremt. Olyat, melyben nevelő és nevelt egyaránt érzi, hogy valami nagyszerű közös kaland részesei, ahol a szerepek olykor fel is cserélődhetnek, és a tanár éppen úgy tanul a diáktól, mint az esetek többségében fordítva.

Ma az egyetemnek nem önmagában a tudás átadása a legfontosabb feladata, hanem az, hogy felkeltse annak megszerzésének igényét, ahol a tudás nem valamiféle visszatükröződés, hanem konstrukció eredménye, melyet a hallgatók maguk hoznak létre, és nem mechanikusan átveszik azt. Az egyetemi oktatás ezért szemlélet- és személyiségformálást jelent, melynek következtében a növendékek szemléletükön, attitűdjeiken változtatva környezetükért és társadalmukért felelősséget vállaló, felelősen gondolkodó állampolgárokká válnak. Ebből következően az oktatás egyik legfontosabb feladata, hogy hallgatóinak minél több önállóságot adjon, és megtanítsa őket saját életük önálló megélésére, értékelésére vonatkozó gondolkodásra. Az egyetemi hallgató ugyanis elsősorban nem neveltje, hanem többé-kevésbé aktív „alkotótársa” tanárának. Így az iskolának szocializálnia kell, érzelmi szempontból gazdag közösségben stabil, kiegyensúlyozott, motivált személyiség kialakítása a feladata. Motiváció csak jól szervezett, érzelmileg sokrétű környezetben valósulhat meg, ahol a növendék jól és otthon érzi magát. Ennek feltétele, hogy a közösség tagjai kifejezzék egymás iránti szeretetüket, megbecsülésüket, ahol az oktatónak fontos, hogy szeressék diákjai, ezért törekszik tanítványai szeretetének kiérdemlésére. „Csak attól tanulunk, akit szeretünk”- mondta Goethe. Ilyen közegben valósulhat meg a hallgatók számára saját benső lehetőségeik és korlátaik felismerése, a belső stabilitás, a személyes autonómia személyi feltételeinek megteremtése, valamint a saját értékrend kialakításának esélye. A XX. század művészeti eseményei elsősorban a hagyomány és az újítás viszonyrendszerének újraértelmezésével telt, ennek következménye, hogy a művészetben a hasonlóság helyett a különbözés lett kívánatossá, a művészet céljává az öndefiníció vált, melynek következtében deklarálta a természet és a művészet különállását. Ezek az események a művészetoktatásban is jelentős változásokhoz vezettek. Míg korábban a tanítás a minták követésén alapult, addig ma a hallgatók teljesítményének értéke munkájuk személyességének mértékéhez kötődik. Ennek tükrében megváltozott a fejlesztendő készségek, képességek fontossági sorrendje. A manuális készség, pontos megfigyelés, vizuális memória mellett előtérbe került az önállóság, eredetiség, fantázia. A cél egy olyan epochális vizuális oktatás lett, mely, ha jól működik, fölfogható egyfajta eseményláncolatként, ahol a végeredmény nem egy reguláris folyamat, amikor mindig ugyanaz ismétlődik, hanem olyan valami, ahol akár a véletlennek is szerepe van.

A megváltozott feltételrendszerek a művészeti felsőoktatásban is új tanártípust követelnek meg, akinek a pedagógiai feladata már nem a mintaadás, hanem a katalizálás. Ahogyan eljárt az idő az önnön világába zárt magányos zseni mítosza felett, úgy vált értelmetlenné a korstílust megtestesítő, az „igazsághoz legközelebb járó”, a tanítványnál mindent jobban tudó, nagy tekintélyű mesterek felett, akik nem húsból, vérből és lélekből való embernek számítottak, hanem mesterségük szobrai voltak. Ezzel szemben a fiatalok ma emberarcot, hiteles személyiséget várnak a tanártól. Érző embert, partnert igényelnek a kapcsolatukban, olyan felnőtt társat, aki nem palástolja az egyéniségét. Az énközlés módszere vált kívánatossá, ahol az oktató vállalja önmagát gyengéivel együtt, teljes emberi mivoltában. A mai kor őszintébb és emberközelibb kapcsolatot vár a tanár és a diák között.

 
A tanárt saját világnézete, emberszemlélete jellemzi minden tettében, döntéseiben, minden megnyilvánulásában. A szükséges tulajdonságok és képességek sorában az első helyen az emberszeretetet kell megemlíteni. Azt a cselekvő szeretetet, amely a másik elfogadásában és a segíteni akarásban nyilvánul meg. Az egész oktatói munkafolyamat sikere azon áll vagy bukik, hogy kialakul-e vagy sem a mester és a hallgató között a „szeretetteljes emberi kapcsolat köteléke” (Erasmus). Ennek jelentősége azért kiemelten fontos, mert nincs két egyforma, ugyanolyan növendék. Jellemük, hajlamaik, értelmük és ízlésük, tehetségük és képességeik, egyáltalán szellemi és lelki alkatuk, habitusuk terén és még mi mindenben különböznek! Így elengedhetetlenné válik az oktatók empátiája, pszichológiai érzékenysége; megkülönböztetéseket, intuitív fölismeréseket, személyre szabott módszereket szülő ítélőképessége, az önálló gondolkodásra és az új gondolatokkal szembeni toleranciára való nevelés. Ilyen pedagógiai alapállásnál az oktató gyakorlati tevékenységének szükséges része a hallgató lelki életének bizonyos fokú ismerete és annak tanulmányozása. A diák élő és tudatos szerves rendszer, nem hagyja magát sokáig szigorú értelembe véve kívülről irányítani. A pszichológiai érzék ugyan az ember vele született tulajdonsága, idővel mégis sokakban elvész, ezért a pedagógusok esetében tulajdonképpen pályaalkalmassági kritérium.

Az oktató részéről a pszichológiai érzékenység és empátia, az elvileg mindig, minden növendéke iránt nyitott, szeretetre méltó személyiség tulajdonképpen nem egyéb, mint nevelési stratégia, pedagógiai mentalitás. A tanár nem ellenfelének, hanem partnereinek tekinti a tanulókat; olyan embereknek, akikkel együtt, egyre összeszokottabban, összehangoltabban munkálkodnak a fiatal személyiségek lelkiismereti szabadságának, szabad egyéni állásfoglalásának megteremtésén. A nevelésnek ez a személyiségformáló pedagógiai szemlélete szeretné tudni, hogy milyen a fiatalember, hogy azzá legyen, akivé lehet, mert nem születhetünk annak, akivé válnunk kell. A hallgató tanulmányozására építő pedagógiai irányzat az autoriter – mindig kollektivista – hagyományokkal akar szakítani, mely pedagógia a diákoktól szinte teljesen független szempontokból levezetve határozza meg, hogy mivé akarja formálni őket. Az autoriter pedagógus szereti előre megmondani, hogy ki mivé legyen, nem fontos számára, hogy az individuum mivé akar lenni.

A tanár téves beavatkozása félreviheti a tanuló szellemi és vizuális ítélkezését, megfosztja a felfedezés lehetőségétől, miközben a hallgatónak identitását meghatározó élménye csak akkor lehet, ha ő maga végzi a felfedezést. A tehetség csak akkor bontakozhat ki, ha lehetősége van a vizuális nyelv folyamatos megújítására, ha nem előírás a hagyomány. A jó pedagógusnak ki kell alakítania a diákban azt az igényt és képességet, hogy fölépítse saját tudás- és ismerethálózatát, amely majdnem biztos, hogy nem azonos a tanáréval. Ha azonos, akkor a diák nem önálló lényként, egyéniségként formálta meg a tudáshálózatát, hanem imitátorként. Ha mamelukok sora végez egy iskolában, akkor a belterjesség minden friss levegőt elszívva önfulladást okoz.

A hallgatóknak joga van nem egyetérteni a mesterével szakmai, etikai és erkölcsi kérdésekben!
Az őszinte oktató korlátait, tökéletlenségét felismeri, és mindezt önmaga és hallgatói előtt is nyíltan vállalja. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy őszintén álljunk diákjaink elé! A hallgatókkal szembeni őszinteség kifejezése a tanár szeretetének, elfogadásának és annak a vágynak, hogy olyanná váljanak a növendékek, amilyennek elgondolják önmagukat. Hogy mennyire tud a tanár őszinte lenni növendékeivel, attól függ, mennyire tudja őszintén szeretni őket. Az elfogadó szeretet feltétele, hogy a tanárnak meg kell szabadulnia minden előítéletétől, nemcsak azért, hogy ne mondjon elhamarkodott ítéletet, hanem azért is, hogy egyáltalán ne ítélkezzen. Ha a tanár hatni akar a hallgatókra, ne legyen soha negatív, legyen mindig pozitív! Őszinte szeretetet tanúsítson a diákok iránt, mert különben nem tudja előrevinni őket. Bíznia kell bennük és csodálni őket!
Szeretni kell a hallgatókat! A kell szó nem tűri el a tanártól, hogy csak a számára kedves hallgatókat szeresse. Mindegyiket kell! Ez az elsődleges pedagógiai feladata.

Lengyel Péter szobrászművész

2013-06-26 11:53:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]