Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

TRIPLEX - egy este három előadás
[ MU Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 23. péntek    Mai névnap(ok): Bence, Farkas a - a - a
Én nem akartam fotós lenni
Arról, hogy mennyi, talán igen, de arról, hogy van nem illik megfeledkezni! Születésnapi beszélgetés Keleti Évával a magyar fotográfia Nagyasszonyával.

Keleti Éva
 
Én nem akartam fotós lenni. Valószínűleg az elrendeltetés meg volt írva a sorskönyvemben. Abban az időben be volt ütemezve, hogy kiből mi legyen. Vegyésznek készültem. Tudtam, hogy a Forte Gyárban a fotó laborba fogok kerülni. Akkor azt mondtam az egyetem tanulmányi osztályának, hogy én soha életemben nem fotóztam, gép nem volt a kezemben, küldjenek el egy olyan helyre ahol ezt meg tudom tanulni. Azt is tudtam, hogy a Forte Gyár a fotóról fog szólni, de hogy ezt csinálni fogom azt nem gondoltam. Amikor másodéves egyetemista voltam, nyári gyakorlatra, saját kérésemre a Magyar Állami Fotó Vállalathoz kerültem. Ott azonnal találkoztam a kor legnagyobbjaival: Vadas Ernő, Langer Klára, Hollenzer Béla, Sándor Zsuzsa, Reizmann Mariann… furcsa módon engem gyerekükké fogadtak. A hathetes nyári gyakorlat máig elhúzódott, mert az egyetemre ugyan visszamentem, leszigorlatoztam, de már a negyedik napon tudtam, hogy az életem és a fotográfia egy. Akkor megcsapott egy olyan szellem, a humánum és a művészet olyan keveréke, amely abban a nagyon nehéz korban ritkaság számban ment, sőt egyáltalán nem volt.

Emlékszik, mi volt az első képe?

Természetesen,. Ez is az élet furcsasága, hogy elsőnek mozgást kellett fotóznom. Egy szabadtéri tornaórára küldtek el, kis gyakornokként azt mondták: „Te még belsőt nem tudsz csinálni, van egy tornaóra a szabadban, azt fotózd.” Kertész Aliz tornászbajnok-nőnek a tornaórája volt, gerendán ugráltak és sikerült elkapnom a holtpontot. Furcsa mód azonnal a mozgás kapott el. Ezt a képet aztán sokáig cipeltem kiállításokra, és ez eldöntötte a sorsomat. A szüleim hallani nem akartak róla, mert ez olyan „bohém világnak” tűnt a szemükben. Az édesapám egy évig nem állt szóba velem.

Ő mivel foglalkozott?

Banktisztviselő volt, édesanyám pedig, ahogy akkoriban mondták: háztartásbeli.

Tornavizsga
 
Hogy folytatódott a pálya?

Amikor már a gyakornoki státuszból kicsit tovább léptem következett 1956. Akkor nagyon sok kollégám elment külföldre, mások mellett Farkas Tamás, aki „A” színházi, meg „A” divat, meg „A” reklám fotós volt. Akkor - a Magyar Fotót már az MTI bekebelezte-, azt mondták, itt maradt néhány fiatal, beosztjuk, hogy ki mit csinál: „Te, Keleti átveszed a Farkas Tamás területét.” Ha látott boldogtalan embert, akkor az én voltam, mert addig mindent csináltam; volt Kocsis Sanyi ollózós gólja, vagy „ellett a tehén”, cigány sorozatom, szóval jártam az országot. Mindenevő voltam. Ez nekem büntetés, egy láger volt!
A férjem révén (Mátray Mihály operatőr – a szerk.) ismertem a színházi világ „félbolond” embereit, akiket nagyon nehéz kezelni. Én úgy ódzkodtam ettől, ahogy csak lehetett. De megfogott Kálmán György Félicien Marceau A tojás című darabjában. A mai napig hallom az öngyújtója kattanását, ahogy ott áll egy vetített díszletben, Párizs a háttérben, hallom a hangját és látom Olty Magdával. Abban az időben külön színházi fotóspróbák voltak, én ettől menekültem. Kálmánról azt az öngyújtós képet is menet közben csináltam. A Kálmán György személye nem mint színész, hanem, mint ember meghatározó volt számomra. Amikor a büfében leporolta a nadrágjáról a semmit… akkor én azt mondtam, ha Ő engem befogad a barátságába, akkor enyém a világ! Odáig eljutottam, hogy a Margitszigeten fölmászattam a fára. Akkor indult el a „fáramászós” sorozatom: Törőcsik Mari, Béres Ilona, Tordai Teri…
Nekem a Gyuri volt „A” színház!

Akkor jött 1959-ben az a bizonyos Tímár József – én úgy hívom – eljegyzési képem. (A legendássá vált fotó alapján készült szobor a Nemzeti Színház szoborparkjában látható. A szerk.) Akkor éreztem rá, hogy a színházon belül is lehet mást csinálni.
Abban az időben 17-19 DIN-es ORVO filmmel nem volt könnyű dolgozni, később kaptuk az AGFA-t - persze abból is volt a keleti meg a nyugati -, az már a csoda volt, amikor 21 DIN-el dolgoztunk. Jónás Pál kitalált egy előhívási módszert, amivel a 21-est fel tudta „húzni” 24-esre, az volt a csúcs! Kellett harcolni, hogy pánkromatikus filmet kapjunk. (A pánkromatikus film a fekete- fehér fényképfilmek olyan típusa, amely a látható fény minden hullámhosszára érzékeny, így a pánkromatikus film a látvány valósághű képét tudja rögzíteni. Majdnem minden modern filmanyag pánkromatikus, de néhány ortokromatikus típus nem minden hullámhosszra érzékeny. – wikipédia).
Erről soha senki nem beszél, hogy akkor mi volt a fotográfia!

Kálmán György
 
A másik személyiség – akit sikerült úgy elfelejteni, mintha nem is élt volna - Rozsos István, karakterben Ő is egy világot képviselt. Nem mindig csak azok a nagy egyéniségek, akikről állandóan beszélnek – most „celeb”-eknek hívjuk őket. Balázs Samu… nem nekem, egy kollégámnak van egy képe: ül egy fotelben egy pokrócba tekerve, a világ ki van zárva onnan. Vagy Kemény László, látom a kis kopasz fejét, és most is a fülemben hallom, ahogy mondja:” Évike, majd meglátod milyen jó lesz Neked itt!”
A legnagyobb dolog az volt, hogy ezek a fantasztikus emberek befogadtak! Én akkor húsz éves taknyos kölyök voltam, és nagy öregekkel hihetetlen szellemi hidak jöttek létre.

Akkor a Nemzeti Színház valóban az ország első színháza volt, ha oda valakit befogadtak, az előtt máshol is megnyíltak a kapuk.

Nekem azért, kicsit könnyebb dolgom volt, mert az a tény, hogy az MTI fotósa voltam az többet jelentett abban az időben. Mondták is, - amikor a ’70- es években egy indiai út után pályát módosítottam és megváltam az MTI-től -: „vigyázz, mert Te azért vagy valaki, mert az van odaírva, hogy Keleti Éva MTI-fotó!” Akkor mondtam, hogy ha én nem Keleti Éva vagyok és nekem nemesi előnévre van szükségem, hogy „MTI-fotó”, akkor ezt nem is érdemes csinálnom. Akkor „szabad úszó”-nak lenni nagy merészség volt. Egyébként az én pályám három nagy elhatározásra tagolható: első, amikor eldöntöttem, hogy fotós leszek, második, amikor megváltam az MTI-től és az Új tükörhöz szerződtem, a harmadik a rendszerváltás.

Szakmailag mennyiben volt más a tevékenysége az MTI-hez viszonyítva? Amikor ’76-ban az Új tükör elindult, akkor a politikában is új szelek kezdtek fújdogálni. A lapokban pedig megváltozott a fotó szerepe, addig csak kiegészítő funkciója volt, az Ön lapjában lényegesen nagyobb szerepet kapott a kép.

Ezt jól látja. Egy új élet indult akkor, a képeslap szerepe a nyugati világban teljesen elfogadott volt: Bunte, Bild, Stern, Life stb. Magyarországon a német metódust követve, a szövegnek volt döntő szerepe. Az MTI-t egy hírügynökségnek könyvelik el, de a gárdája az ’50-’60-’70-es években a magyar fotográfia legjavát, például Benkő Imrét alkalmazta. Volt belpolitikai rovat, amely a napi aktualitásokkal foglalkozott, egy illusztrációs rovat, ahol elengedtek valakit egy-két hétre, hogy készítsen különféle témákban képriportot. A mai fotós generáció mind megjárta az MTI-t. Fantasztikus iskola volt.
Az Új tükör kulturális lap volt, az első, ahol képszerkesztő volt a személyemben. A negyvennyolc oldalas lapban tizenkét oldalnak a témáját én határoztam meg, ezek képriportok voltak, a kultúrába beletartozott a szoció-fotó is. A képriport akkor került be az újságba. Ezzel együtt a napilap Magyar Hírlapban is megnövekedett a kép szerepe. Nagyon sok – ma már idős – kolléga a pályáját ott kezdte nálam. Most kaptam a Mészáros Lászlótól egy gyönyörű albumot. Ő állatorvosként beküldött természet fotókat, amelyeket leközöltem, így indult el „természet fotós” pályafutása, és most itt van egy gyönyörű album.
Rengeteg embernek adott feladatot a lap, Toroczkai Csaba, aki most a Bestnek a képszerkesztője nálunk jelent meg először, Gáti György – hihetetlenül jó fotós -, mindig úgy telefonál: „itt G.T. gyakornok, jelentkezik!” Nagyon sokaknak a pályája ott indult, vagy ott erősödött meg, hogy elkezdték közölni, ott jelent meg.

Tímár József
 
Különleges képződmény volt az Új tükör, a szerkesztő bizottság: Benjámin László, Csanádi Imre, Fekete Sándor. Riporter volt R.Székely Júlia, Szász Imre, egyik legnagyobb magyar írónk, Csaplár Vilmos, Csurka István a magyar irodalom legjava ott dolgozott. Nagyon komplikált kor és művészeti világ volt. Hogy mit lehetett és mit nem és meddig működött az öncenzúra… Amikor ’89-ben azt mondták: „Na most mindenki húzza ki a fiókot és amit addig nem engedtek, azt most tessék…” de tök üresek voltak a fiókok! Nem volt olyan, amit nem lehetett. Az egyik ilyen megjelenés-forma az Új tükör volt.

Ma ha valaki elkezd a magyar kultúra valamely ágáról beszélni és utána kutakodni, talál tíz képet, abból nyolc Keleti Éva. Ez nemcsak színház, hanem tánc, zeneművészet, muzsikusok, szobrászok...

Az élethez néha szerencse is kell. Van nekem egy fotótörténész barátnőm, Szarka Klári, aki mindig azt mondja, miért kisebbíted magad mindig. De én állítom, azon kívül, hogy kellett a képességem, iszonyatos szerencse is kellett. Abban a pillanatban, akkor, azzal a géppel… Állítom, én abban a pillanatban nem tudtam, hogy mit csinálok, csak azt láttam, jön felém egy hatalmas fehér test és azt nekem le kell fotografálnom. Ebben nem volt tudatosság, hogy csinálok egy ilyen képet, hanem jött a pillanat és exponáltam. A Tímárnál is, ki tudta akkor azt huszonévesen, hogy egy szimbólumot csinálok? A képességnek biztosan meg kell lenni, de az élethez nagyon sok szerencse is kell. Mondok egy példát. Van egy képem: Orson Welles egy szál gyertya mellett magába feledkezve, benne van a könyvben. Volt egy francia filmküldöttség és a Citadellába felvitték őket protokoll vacsorára. Engem kirendeltek a küldöttség mellé fotografálni. Már borzasztóan untam az egészet és egyszer csak néztem, ki az, aki ott ül egy sarokban? Nekem rettenetesen ismerős. Lefotografáltam, de abban a pillanatban én nem tudtam, hogy az Orson Welles. Kiderült, valami tárgyaláson itt volt Pesten és neki is azt mondták, hogy menjen fel a Citadellába. Ott ült és egyedül vacsorázott.

Orson Welles
 
Van egy közös emlékünk. 1967-ben a Nemzeti Színház olyan időpontban vendégszerepelt Varsóban, amikor a szocialista Magyarországon még nem nagyon volt illendő látni, hogyan ünneplik a szocialista Lengyelországban az egyházi ünnepet. Elvittek minket Varsótól 50 km-re Żelazowa Wolába Chopin szülőházába, ahol Wanda Landowska (az ottani Fischer Annie) adott nekünk koncertet. A kertben sétált egy szemüveges úr egy hölggyel. Megkérdeztem Bereczky Erzsébetet, aki a N.Sz. dramaturgja volt: „az úr nem Dürrenmatt? De igen” válaszolta. És akkor a Daily News angol nyelven megjelenő magyar újság első számának a címlapján ott van egy Keleti Éva fotó: Dürrenmatt Váradi Hédinek autogramot ad.
A harmadik nagy etap az életében a rendszerváltás. Ez hogyan érintette?

Ez összefügg azzal, hogy ’89-ben megszüntették a 80.000 példányt produkáló Új tükröt egyik óráról a másikra. November végén közölték, a karácsonyi szám az utolsó. Akkor azt mondtam, uramisten mit fogok én most csinálni? Nem a pénz, persze az is számított. Elmentem nyugdíjba. Szellemileg tele voltam tervvel, gondolattal. Fogalmam nem volt, mit fogok csinálni, és akkor szembe jött velem a Bános Tibor, hogy az egykori Szinházi Életet újítsuk fel. Elindult a lap (B.T.-nál rosszabb szerkesztő a világon nem volt), 3- 4 hónap után átadták Torda Istvánnak - aki zseniálisan csinálta, mert nem a régi próbálta utánozni, hanem egy 90-es éveknek megfelelő újságot -, de aki a pénzt adta, az azt mondta, ezt nem finanszírozom.
Ebben a kicsit kétségbeejtő állapotban felhívott Szebeni András kollegám és azt mondta: „Nincs neked kedved a Havas Henrikkel együtt dolgozni?” No.1. Nem ismerem a H.H.-et, és különben is mit csináljak én egy rádió riporterrel? Behívott a rádió Pagodájába, hogy összehoz a Henrikkel és a többit beszéljük meg mi. Találkoztunk, azt mondta, akar egy sajtóügynökséget csinálni és abban lenne egy fotószerkesztőség, van-e kedvem hozzá. Kedvem nem volt, de arra gondoltam, a semminél jobb és igent mondtam neki. Ez volt a HT Press Sajtó és Fotó Ügynökség (Havas Henrik és Tarnói Giella). Ez háromnegyed éves időszak volt. Pénz ott sem volt, amikor láttam, hogy azok a külföldi partnerek, akikkel együtt dolgoztam, nem kapják meg a pénzüket, akkor azt mondtam, hogy ezt nem engedhetem meg, hogy a nevem ehhez fűződjön és elkezdtem állást keresni. Életemben először hatvan éves fejjel.

A Cosmo Reklámügynökség - aki a Postabank öreg macis reklámjait csinálta -, keresett, azt mondta, hogy szívesen lát, jöjjek ki a Filmlaborhoz. A Vörös hadsereg útján béreltek műtermet és arra érkeztem oda, hogy banánhéj-hajító verseny volt. Mondtam magamnak, „Te, Keleti, hatvan évesen nem biztos, hogy neked ilyen helyen kell dolgozni.” Még a HT Press idején a Bauer József és Pálos Tamás megkeresett, amikor az Axel-Springer-t indították, hogy ha lesz majd Axel-Springer Magyarország, akkor lesz fotó részlege. Beszélgettünk, aztán a Bauert felhívtam, aki behívott. „Hozza ide, ha nullszaldós, akkor legyen egy fotó ügynökség is”- mondta nekem,. Azt hiszi, hogy tudtam én, mi az a nullszaldó? Ebből lett végül az Europress Fotó Ügynökség, előbb Ferenczi Europress, majd Europress. 1991-től ott voltam 2007-ig, akkor családi ok miatt eljöttem, de másfél évvel ezelőtt visszahívtak, mert nem ment nélkülem. Ezt most büszkén mondom, Azóta ezt csinálom,

Rozsos István
 
Volt Önnek még egy nehéz döntése. Egyszer csak azt mondta, hogy leteszi a kamerát.

Ez azért volt nehéz, és nem nehéz egyszerre, mert nagyon régen elhatároztam. (Mi tudjuk, hogy mit jelent Wellesz Ella. Ő egy színházi fotós, idősebb hölgy volt. Elég rossz körülmények között nevelte a két gyerekét, minden este ott ült a színházi büfékben és árulta a képeit. Amikor én fiatal lány voltam, azt mondtam, én nem akarok Wellesz Ella lenni.) Amikor 30 valahány éves voltam, akkor azt mondtam, Éva, te akkor vagy korrekt, ha most eldöntöd, hogy hatvanéves korodban leteszed a fényképezőgépet. Én akkor ezt megfogadtam magamnak. Nem akarom, hogy azt mondják: mit keres itt ez az öregasszony fényképezőgéppel a vállán? Amikor eljött ez az idő, akkor azt mondtam, az ember a fogadalmait tartsa meg. Letettem a fényképezőgépet.

Ez abból a szempontból talán könnyű volt, hogy akkor volt a digitális váltás.

Az még akkor nem. Ez a rendszerváltással együtt volt. De ha nagyon őszinte akarok lenni most - mert ez egy nagyon jó beszélgetés -, akkor ülök a színházban és mondom, hogy MOST. Amikor balettet nézek is bennem van, hogy MOST. Természetesen van digitális gépem és nem azt mondom, hogy úgy nem csinálok képet, de „üzemszerűen” nem. Első időben a digitális technika, késésben volt. Megnyomtam, mire az exponált, az késő volt. De gyakoroltam. Különben is az analógnál is, amíg az agyból lemegy a kézbe, megfogalmazhatatlanul pici idő, de a digitálisnál ez mérhető idő. Van, aki tud és van, aki nem tud jó táncképet csinálni. Van egy ritmikája. Az első időben a sportfotósok belehaltak. Nem tudtak jó sportképet csinálni, mert késett. Én akkor szépen kigyakoroltam ezeket. Amikor tudtam, hogy megy, akkor megnyugodtam és abbahagytam.

Extazis
 
A mostani fiatalok – tudom, hogy van egy kedvence – a nyomdokaiba lépnek, vagy ez a technika teljesen átalakította ezt a műfajt.

Nem a technika, hanem a kor alakította át. Most beszéljünk arról, hogy más ez a színházi, illetve kulturális világ meg más a fotográfia egésze. Mi, akik színházakban, úgy dolgoztunk - az Operában a Korniss Péter, a táncot, az Ikládi László, Fejes László -, hogy tudtuk mit fogunk fotografálni, beültünk a próbára, ismertük a darabot. Végig fotografáltam az előadást. Amit mi csináltunk dokumentum is volt egyben, tehát volt díszlet, volt jelmez, ha valaki beugrott valamely szerepbe, akkor csak a fotót kellett elővenni és megmutatni, hogy, hogy néz ki. És mellette megcsináltuk a magunk anyagát. A mai gyerekek, ha beugranak egy felvonásra, akkor már le a kalapot előttük, vagy éppen beugranak öt képre, mert rohannak tovább, mert pénzt kell keresni. Abban az értelemben, hogy színházi fotográfia, ez megszűnt. Nincs is rá szükség, mert itt van a videó és egyéb technikák. Nincs dokumentálva szakszerű, művészi módon a színház… ez az igazság. Én azt mondom, a 90-es évek végétől kezdve ez így van. Ez nagyon nagy baj.
A másik pedig az, amit néhányam csináltunk, Molnár Edit, Korniss Péter, Benkő Imre volt célunk és tudatosan fotografáltunk. Én tudtam, hogy kit akarok magán emberként megfotografálni. Kiépítettem azt, hogy elmehessek Ferenczi Bénihez, Passuth Lászlóhoz, Örkényhez. Ma ez hol van? Sehol nincs. Nincs az a fajta kortárs fotográfia, hogy azt mondja, hogy én egy Esterházy-nak az életét meg akarom fotografálni, végig kísérem egy napon.

Ha most kezdené, fotós lenne?

Nem tudok rá válaszolni. Fogalmam sincs, én ma már csak azt tudom, hogy ez egy szerelem. Ezzel a gondolattal, persze hogy azt mondhatnám, hogy fotós lennék. Ha azt nézem, hogy milyen körülmények között dolgoznak, akkor nem. Én nem tudom elvonatkoztatni a saját megélt élményeimet, mert ezzel az ésszel, ha újra kezdenék, akkor persze, hogy fotós lennék.
Ha újrakezdenék élmények nélkül, akkor nem hiszem.

KITÜNTETÉSEI:

Balázs Béla-díj, 1975
Érdemes művész, 1987
Arany Tulipán-díj, Hollandia (World Press Photo), 1997
J. Krupka-díj, Prága
Életmű-díj, Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1999
Magyar Művészetért Díj, 2000
Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat), 2002
Táncsics Mihály-díj, 2005
Aranytoll, 2007
Prima Primissima-díj, 2008

( Fot? Keleti Éva, PP )
[ Kadelka László ] 2012-08-16 22:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]