Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Koldusopera
[ Bárka Színház ]
fotó Ajpek Orsi
 
Dátum: 2019. július 22. hétfő    Mai névnap(ok): Magda, Magdolna a - a - a
Gnandt János - „Retrospektív”
Békéscsabán a Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galériában látható Gnandt János, képzőművész: „Retrospektív” című kiállítása. Tárlatot megnyitó, Banner Zoltán művészeti író a katalógusba írt előszava alább olvasható.

ELŐHÍVÁS

Csak annak a művészetnek van létjogosultsága, amely az ember földi léptékeit imaginárius és/vagy mágikus dimenzióra tudja/képes átváltani. Ez mind az úgynevezett figuratív, mind a nonfiguratív nyelvhasználat szerint lehetséges. Mert nem a nyelv, hanem képesség, szándék, akarat függvénye az átváltozás misztériuma.
És persze létezik még egy tényező, amely bármilyen nyelv¬használatot hitelesít: a történelem. Nem a harctereken zajló vagy a hatalomváltásokban, a politikában vagy gazdaságban végbemenő események, hanem az ember/emberi közösségek és a Mindenség kapcsolatában lejátszódó hangolódási folyamat. Ennek a folyamatnak az antennája a művész. S ahány igazi művész, annyi hullámhossz. Számuk elméletileg végtelen. Végtelen, mint maga a Mindenség.

 
A grafikus, festő, díszlettervező, művésztanár Gnandt Jánost a magyar konstruktivizmus immár évszázados folytonossá¬gá¬nak (60 évesen is) egyik legfiatalabb képviselőjét a földrajz¬ta¬nár édesapa albumai, szakkönyvei lapozgatása közben már gyermekkorában megérintette azoknak az őserőknek a titokzatossága, hatalma, formateremtő „fantáziája”, amelyek a Föld felszínét, tektonikáját, rétegeit, szerkezetét kialakították. Nem a földrészek, tájak változatossága köti le figyelmét, ha¬nem a mélység: például az a csodálatos ritmus, amely a föld¬met¬sze¬teket, hegymetszeteket, vulkánikus mozgások rajzát jelle¬mezte.
A művészet felől is édesapja baráti köréből érkeznek az el¬ső impulzusok. A két világháború közötti, és a második há¬bo¬rú utáni évtizedek aradi művészeti életének oly kiváló mes¬tereinek a példája és gyöngéd buzdításai befolyásolják pálya¬választását. Például a Székely Bertalan tanítvány Pataky Sándor (1880–1969) a nagybányaiság bánsági képviselője olaj¬ban és akvarellben egyaránt (édesapjáról festett arcképe most is ott függ békéscsabai műtermében), vagy az 1925-ben alapított, első kolozsvári művészeti főiskolán uralkodó poszt¬impresszionizmus szellemét Aradon kamatoztató (a magyar művészettörténet írásban máig ismeretlen) igazi modern festő: Hajós Imre (1905–1975).

 
Temesváron egyelőre az egyetem rajztanárképző tagozatán szerez diplomát 1973-ban (de például a perspektívát a számos romániai és nemzetközi díjjal elismert, nemrégiben elhunyt kiváló szobrász, Jecza Péter tanította, akinek a Monádjai és egész életművének expresszionista konstruktivizmusa, lá¬tens módon végigkísérte tájékozódását a századvégi zűr¬zavar¬ban); majd az időközben, a rendszerváltást követően fel- és kiépí¬tett, s jelenleg az egyik legkorszerűbb európai Művé¬szeti Egye¬temen, tehát ugyancsak Temesváron, 2002-ben mester¬kép¬zéssel egészíti ki tanulmányait.
Persze ennek már csak egzisztenciális-munkaköri-megfe¬le¬lési jelentősége van, hiszen éppen akkoriban olyan szemé¬lyiségi jegyekkel érkezik pályája csúcsára, amelyek csak a leg¬tudatosabb alkotók sajátja.
Közvetlenül az első diploma megszerzése után újabb „mély¬rétegi” beavatás éri: egy Bákó (Bacău)-közeli moldvai csángó faluba helyezik rajztanárnak, ahol az elkövetkező négy évben ama földtörténeti őserőkhöz hasonló szellemi-életformabeli rejtjelek szépsége irányítja figyelmét a valóság túloldalán, mé¬lyén rejlő állandóságra: a fizikai és a lelki világban uralkodó törvények kötésére. Az ősi mintákat követő házak, kapuk, kerí¬tések, viselet, nyelv és hit kötéseire, amelyek abroncsként tartják össze a közösséget végveszély idején is. Hasonló motívumokat fényképez Erdély legészakibb tájegységén, Máramarosban. De ezeknek a néprajzi, élményeknek a fontossága csak a 80-as évek második felében nő meg, a meghirdetett és szór¬vá¬nyosan be is következett „közigazgatási ésszerűsítés”, a hír¬hedt falurombolás idején, amikor nagyméretű, remek fotó-pasztell képeinek a sorozatával egyszerre búcsúzik falu-emlé¬keinek rekonstrukciójától és lép át az egyre tárgytalanabb konst¬ruk¬¬tivitás máig tartó, rendszerteremtő korszakába.

 
1990-ben, tehát a romániai rendszerváltozást követő eszten¬dőben nem menekültként, nem megélhetési vagy szakmai kényszertől vezettetve költözik át Békéscsabára, hanem a Békéstáji Művészeti Társaságba tömörült legkiválóbb Békés megyei képzőművészek körében remélt serkentőbb alkotási impulzusok vonzásában. Ez a várakozása beteljesedett, miköz¬ben ezután is megtar¬totta folyamatos kapcsolatát szülő¬váro¬sának művészeti éle¬tével.
Gnandt János művészi személyisége, pályaképe, mértanias ám rendkívül oldott, szellemes konstruktivizmusa két jelleg¬zetes, közép-európai rangú vidék régióját kapcsolja össze: Bánság (jelesül Temesvár) és Békés progresszív művészeinek a törekvéseit, amelyek/akik a hatvanas évek közepén kezdték szétfeszíteni a szocialista realista dogma és gyakorlat kereteit.
Itt Békésben a két világháború közötti avantgárd hagyo¬má¬nyokat (Perlrott Csaba Vilmos, Kohán György, Pátkay Ervin, Jankay Deutsch Tibor, stb.) a hetvenes évektől olyan egyéni¬ségek fémjelezték, mint Éyas Kovács József, Vágréti János, Lonovics László, Oroján István, vagy a Budapesten kibontakozó Fajó János, Mengyán András, Lukoviczki Endre, Bohus Zoltán és mások; s az ugyancsak a modernizálódás színtereinek szá¬mító Békéscsabai Grafikai Művésztelep vagy az Országos Tervezőgrafikai Biennálé kiállításaiba az egyre sűrűbben át¬láto¬gató Gnandt úgy pillanthatott, hogy látásába ekkor már beépültek, de legalábbis az egyre elvontabb, szintetikusabb for¬ma¬nyelv felé tájolták a kortárs temesvári művészet ese¬ményeinek és személyiségeinek az eredményei.

 
Temesvár, a Bánság metropolisza, Dózsa György kivégzésének színhelye, a Hunyadiak déli fészke, a hajdani kolonizációk föld¬je, (a török idők után szinte településenként különbözött a nyelv¬használat a katalán-spanyoltól a svábon, a szerben, a ro¬má¬non, a szlovákon át a magyarig), de ugyanekkor az Oszt¬rák-Magyar Monarchia magyar nyelvterületén az első villa¬mos¬járattal és utcai villanyvilágítással korszerűsített vidéki vá¬ros a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a romániai avant¬gárd művészet úttörőinek a fórumává vált (Demokratikus, világ¬városi, európai légkörét tekintve talán az sem véletlen, hogy 1989 decemberében itt kezdődik az úgynevezett romániai forradalom). Román és magyar művészek (például a már emlí¬tett Jecza Péteren kívül Bertalan István, Leon Vreme, Constantin Flondor-Străinu, Kazinczy Gábor, Molnár Zoltán, Romul Nutiu, Szakács Béla és mások) egyenként és közösen (111-es Csoport, Szigma 1 csoport, Showgroup, stb.) főként konstruktivista alap¬hang¬gal törik az utat a modul, a prototípus, a modern élet szer¬vezett környezetének a kialakítására végzett kísérleteken, a ki¬netikus és konceptuális törekvéseken át az akcióművészetig.

 
Gnandt Békéscsabán veszi számba és szűri le az ezerfelé ága¬zó kortárs európai művészet tanulságait; s annak, az életét, vizuá¬lis gondolkozását meghatározó három élményének köte¬lezi el alkotótevékenységét, amelyek azonos erősségű szálak¬kal kötik mind a fizikai, mind a szellemi valóság törvény¬szerűségeihez, kihívásaihoz: a Föld, az emberi tudat és a lélek működésében megnyilvánuló, illetve reájuk utaló/visszaható ősiség, őserők formasugallatainak a tolmácsolására, előhívására. A nonfiguratív elvonatkoztatás, a geometrikus absztrakció talán az emberiség első közös nyelve; mindenesetre ősibb nyelv, mint a látványhű ábrázolás. Soha nem szűnik meg a mű¬vé¬szettörténet folyamán, lappangó életet él minden időkben, s olyankor lép önálló szereppel színre (például a 20. században), amikor úgy tűnik, hogy a másik nyelvrendszer kimerült, bizo¬nyos vonatkozásban és helyszíneken kiürült.
A két nyelvhasználat sohasem zárta ki egymást, nagyjából párhuzamosan, vagy egymást átszőve, „átkarolva”, közös tőről fakadva s azonos célt szolgálva kísérték az emberiséget a civili¬záció és a kultúra ugyancsak közös útján.
Mégis, a világ szemléletének soha nem tapasztalt pálfordulá¬sainak, tudás és hitvesztés mérhetetlen sebességének a száza¬dában, a mögöttünk hagyott huszadikban különös jelen¬tő¬ségre tett szert ama megbízhatóbbnak tartott első jelrend¬szer, a síkkonstruktivizmus, egy olyan tiszta beszéd, amelynek ábé¬céjére végső soron a természet és a tárgyi/fizikai valóság vala¬mennyi eleme visszavezethető, leegyszerűsíthető. Ezért él oly hosszan, kitartóan, újra és újra felfedezetten, s külö¬nö¬sen a Kárpát-medencében, ahol az elmúlt száz évben a leg¬gyakrabban borította köd, pára, káosz, „(ki)látástalanság)” látó¬határunkat.

 
Gnandt János is azok közül való, aki azért redukálja mértanias színsíkokra a végtelen sok arcú való világot, mert ebben a kö¬zegben érzi legmeggyőzőbben modellezhetőnek a rend szel¬le¬mét, mert az nem igaz, hogy nem alapvető emberi tulaj¬don¬ság, ösztön, rendeltetés az, hogy rendet tartsunk magunk kö¬rül, hogy „berendezkedjünk” a világban.
A művész tehát nem fordít hátat az embereknek, a gon¬dok¬nak, a mindennapi valóságnak, hanem éppenséggel olyan gazdag és árnyalt valóságfeltáró eszköztár létre¬hozá¬sával kísérletezik (hiszen a művészet örökké kísérlet marad, mert nincs tökéletes, végleges mű, csak művek vannak, amelyek¬nek a végtelen láncolatában/láncolatával utat mutat ön¬magá¬nak az emberi alkotószellem), mint azok, akik a táj, az emberi arcvonások, a virágok pompája vagy az állatok kecses mozgásának a tükréből szemlélik önmagukat.
A forrás ugyanaz, hiszen a művész itt él közöttünk, csupán emlékezete, álma, képzelete (végső soron értelme), tehát szellemi útlevelének a pecsétje különbözik mindenki másétól. „Korábban a paraszti építészet, az erdélyi és mikrokörnyezet, az emberi kéz formáló ereje, (…) térformáló készsége érdekelt. – olvassuk egy 1997-es beszélgetésben. „Egy kőhalomban, a fal¬vakban, csomóba rakott szerszámokban igyekeztem meg¬találni a művészit…” De már ezek a fotó és pasztell, majd kizárólag pasztell technikájú, 80-as, 90-es évekbeli sorozatok, például az Emlékek, a Földmozgások, stb. – színben és formában egyre kompaktabb ritmusképletei – azt a rendszerkereső szán¬dékot sugallják, amivel tiszta lapot lehet teremteni egy ős¬állapot felidézésének. Egy olyan virtuális tér motivációjának, amelyet kizárólag az Én, vagyis a művész keze által kitapintott, megragadott, vonatkozásba helyezett formaelem varázsol átélhetővé.
S mivel a RITMUS jelentette az első lépcsőfokot, amelyen át kilépett a tárgyi valóság emlékköréből e virtuális tér valósága felé, a Rétegek fogalma és formaképlete öltött először testet a 2000-es évek elején.
Ezeknek a kompozícióknak a rózsaszínes-zöldes-okkeres árnyalatosságában (egyáltalán az árnyalatosságban) még visszafénylik az előző, félig absztrahált tájkompozícióinak a mélységi érzékletessége. Ezért aztán átmenetileg teljesen szabadulni kíván a harmadik dimenziónak még az emlékétől is, így 2005 körül egy sor olyan valóban klasszikus síkgeometrikus ábra születik, amelyekben élénk, egyöntetű színű négyzetek csempéivel borítja be, takarja el a még kellőképpen be nem járt imaginárius teret (ami persze teljesen soha nem is járha¬tó be). A síkszerűség felerősíti e művek festői hatását, az alak¬zatok, motívumok kimetszése pedig dinamizmussal telíti a felü¬letet. Nyilvánvaló, hogy ez a legfőbb cél, s csakhamar, bár foko¬zatosan, előtérbe lép a plasztikusság, amit szintén a szín esz¬közével, az egyöntetű, erős, ragyogó színsíkokhoz társított halvá¬nyabb tónus/árnyék finom mélységi látszatával idéz elő.
A plaszticitás mind monumentálisabb jelleget kölcsönöz a mind élesebben kimetszett elemeknek, s ama képzeleti tér las¬san felszívódik, átminősül magába a kompozíció teljes felületét betöltő motívumba/motívumává, mintegy nyersanyagává válik, tárgyiasítja, s egyben működésbe hozza a benne feszülő energiát.

 
Gnandt János JELEI között olyan organikus összefüggés ural¬kodik, mint egy mechanikai vagy gondolati rendszerben, amelynek az a rendeltetése, hogy a világosság, a ráció, a bizo¬nyosság útjából eltávolítsa a véletlen, a káosz, a feleslegesség, a rögtönzés, a bizonytalanság, a tisztátalanság nyomait és ve¬szélyeit. A kötések, a sarkosság, az ívek, a torony (felfelé törés), a for¬gás, a lépcsők – a nyitás és a zárás – a kék, a vörös, a sárga, a zöld – a látható és a láthatatlan áttűnései – ez az egész, vég¬te¬lenségig variálható szellemi legójáték annak az őserőnek az él¬ményében kívánja részesíteni a szemlélőt, amely a Minden¬ségből sugárzik felénk, s amely oly korán bűvkörébe vonta a művész képzeletét.
Létezhet ennél nemesebb ajándék egy, a pályája csúcsára érkezett művész részéről?

Banner Zoltán

 
GNANDT JÁNOS

1951-ben született Aradon (Románia).
1973 Tanárképző Főiskola, Temesvár
1990 Tagja lesz a Romániai Képzőművészek Szövetségének. Ugyanebben az évben települ át Magyarországra, Békéscsabára, ahol a Békés Megyei Jókai Színház festőtárának vezetője lesz.
Díszleteket is tervez.
1992 Tagja lesz a Békéstáji Művészeti Társaságnak.
1996 –Művésztanárként részt vesz a város középiskolai szintű művészeti oktatásában. Festészetet és díszlet-jelmeztervezést tanít.
2002 Képzőművészeti Egyetem, Temesvár
2003 –Egyik szervezője a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelepnek
2004 –Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének – Festő tagozaton.

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK

1980 Alfa Galéria, Arad
1983 Alfa Galéria, Arad
1985 Arta Galéria, Arad
1992 Jókai Színház, Békéscsaba
1995 Vígadó Galéria, Jókai Színház, Békéscsaba
1997 Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba
1997 Vígadó Galéria, Jókai Színház, Békéscsaba
1999 Városi Galéria, Szigetszentmiklós
2002 Hricsovinyi Galéria, Budapest
2002 Vígadó Galéria, Jókai Színház, Békéscsaba
2004 Kortárs Galéria, Zrenjanin, Szerbia
2006 Jankay Galéria, Békéscsaba
2008 Volksbank Galéria, Békéscsaba
2009 Megyeháza, Békéscsaba
2010 Orvos és Egészségtudományi Centrum, Debrecen
2012 Retrospektív kiállítás, Jankay Galéria, Békéscsaba

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK


1979 „Az emberi test” Alfa Galéria, Arad
1980 „A fa” és „Városi design” Alfa Galéria, Arad
1981 „Médium”, Művészeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy
1982 „A fa II.”, Helios Galéria, Temesvár
1986 „Városi design”, Alfa Galéria, Arad
1994 „Trencséni Szalon”, Zsinagóga, Trencsén, Szlovákia
1995 „Oriens ’95”, Békéscsaba
1995 Békéstáji Művészeti Társaság kiállítása, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1997 „20 x 20” Kisképek Nemzetközi Fesztiválja, Fony
1998 „20 x 20” Kisképek Nemzetközi Fesztiválja, Fony
1998 „Rajzoljunk együtt” a Békéstáji Művészeti Társaság Kiállítása, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1999 „20 x 20” Kisképek Nemzetközi Fesztiválja, Fony
1999 Alma Mater Képzőművészeti Tárlat, Delta Galéria, Arad
1999 A BMT kiállítása, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
2000 Az Evangélikus Gimnázium művésztanárainak kiállítása, A BEG Pincegalériája, Békéscsaba
2000 „20 x 20” Kisképek Nemzetközi Fesztiválja, Fony
2000 „Csalánleves – Most”, Békéscsaba
2001 „1000 év”, Vígadó Galéria, Békéscsaba
2001 „Ívek”, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
2001 Arcus Galéria, Vác
2001 „ART 2001”, Delta Galéria, Arad
2001 „Kézfogások”, Kossuth Klub, Budapest
2001 Ívek-csoport, Rádió Épülete, Pozsony 2002 „A Békéstáji Művészeti Társaság 10 éve”, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
2002 „Kézfogások”, Szlovák Kultúra Háza, Békéscsaba
2003 „Békés megye és Békéscsaba a Nemzeti Színházban”, installáció és festmények, Budapest
2003 A Békéstáji Művészeti Társaság kiállítása, Kortárs Galéria, Zrenjanin
2003 „Művészet határtalanul”, Delta Galéria, Arad
2004 „Művészet határtalanul”, Városi Képtár, Orosháza
2004 II. Nemzetközi Művésztelep Kiállítása, Jankay Galéria
2005 „Premier” M.A.O.E., Duna Galéria, Budapest
2005 „Alföld”, Rádió Épülete, Pozsony
2005 „Mesterek és tanítványok”, Jankay Galéria, Békéscsaba
2005 III. Nemzetközi Művésztelep Kiállítása, Jankay Galéria
2006 Tessedik Sámuel Főiskola, Békéscsaba
2006 Visegrádi négyek kiállítása, Trebisov, Szlovákia
2006 IV. Nemzetközi Művésztelep Kiállítása, Jankay Galéria
2006 A Békéstáji Művészeti Társaság kiállítása, Művelődési Központ, Kecskemét
2007 Városi Múzeum, Tarnowskie Góry, Lengyelország
2008 Tarnowskie Góry, Lengyelország
2008 Oravska Gáleria, Dolny Kubin, Szlovákia
2008 V. Békéscsabai Nemzetközi Testvérvárosi Művésztelep zárókiállítása, Jankay Galéria, Békéscsaba
2008 A Kogart Galéria Volksbank kiállítása, Békéscsaba
2009 Békéscsabai Művészeti Tavasz, Ifjúsági Ház, Békéscsaba
2009 VI. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása, Jankay Galéria, Békéscsaba
2010 VII. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása, Jankay Galéria, Békéscsaba 2
010 Békéstáji Művészeti Társaság – „Zene”, Békés, Orosháza, Vác, Kortárs Galéria, Zrenjanin
2011 20 éves a Békéstáji Művészeti Társaság, Békéscsaba Nemzetközi Művésztelep záró kiállítása, Trencsén Nemzetközi Művésztelep záró kiállítása, Msana Dolna, Lengyelország

ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁSOK


1980 Országos Grafikai Tárlat, Bukarest
1982 Országos Grafikai Tárlat, Bukarest
1982 Országos Díszlettervezői Triennállé, Bukarest
1984 Országos Grafikai Tárlat, Bukarest
1987 Országos Grafikai Tárlat, Bukarest
1995 XXIX. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1995 Országos Rajzbiennálé, Delta Galéria, Arad
1997 XXX. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1997 Országos Rajzbiennálé, Delta Galéria, Arad
1999 XXXII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1999 Országos Rajzbiennálé, Delta Galéria, Arad
2003 XXXIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
2005 XXXIV. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
2007 XXXV. Alföldi Tárlat, Békési Galéria, Békés
2007 Meeting Point 1, Nemzetközi kiállítás, Pécs, Pilsen, Osijek
2008 Meeting Point 2, Nemzetközi kiállítás, Arad, Pécs, Pilsen, Osijek
2011 Meeting Point 3, Nemzetközi kiállítás

SZÍNHÁZI DÍSZLETEK


1980–1987 Díszlettervek az Aradi Állami Színház és az Aradi Periszkóp Színház számára
1992–1998 között készített díszlettervek:
Spiró György: Az imposztor – Újvidéki Magyar Színház,
Fazekas–Svajda: Ludas Matyi – Jókai Színház, Békéscsaba,
Deval-Szenes-Nádas: Potyautas – Jókai Színház, Békéscsaba,
Fésüs Éva: A csodálatos nyúlcipő – Jókai Színház, Békéscsaba,
Robert Harling: Acélmagnóliák – Jókai Színház, Békéscsaba
2001 Senki sem tökéletes avagy nincs aki hűvösen szereti – Jókai Színház, Békéscsaba
2003 Erich Kästner: Május harmincötödike – Jókai Színház, Békéscsaba
2006 Bartus Gyula: Életek árán – Jókai Színház, Békéscsaba
2011 Négy évszak (mesejáték díszlet) – Jókai Színház, Békéscsaba

MŰVÉSZTELEPEK

1997 „Art Colony” – Játszószobor, Csíkszereda
1998 Oravske Vesele, Szlovákia
2002 Festőtábor, Ečka, Zrenjanin
2002 Nemzetközi Alkotótábor, Iratos, Románia
2003 Nemzetközi Testvérvárosi Alkotótábor, Békéscsaba
2003 Nemzetközi Alkotótábor, Iratos, Románia
2004 Nemzetközi Testvérvárosi Alkotótábor, Békéscsaba
2004 Nemzetközi Alkotótábor, Iratos, Románia
2005 Nemzetközi Testvérvárosi Művésztelep, Békéscsaba
2006 Nemzetközi Testvérvárosi Művésztelep, Békéscsaba
2007 Tarnowskie Góry, Lengyelország
2008 Nemzetközi Testvérvárosi Művésztelep, Békéscsaba

MŰVEK EGYÉNI GYŰJTEMÉNYEKBEN

Magyarország, Románia, Németország, Olaszország, Franciaország, Szlovákia

DÍJAK

1986 Országos Plakátverseny I. díj, Románia

RODALOM

1985 Călin Dan: Aradi Fiatal művészek (Arta folyóirat, 1985/9)
1990 Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. Században (Képzőművészeti Kiadó)
1996 Horia Medeleanu: Szín és forma (Culoare si formă, Mirador Kiadó)
1996 Szilágyi András: A mulandóság cáfolatául – Gnandt János művészetéről, Békés megyei Hírlap
1997 Niedzielsky Katalin: A művészet mint menedék, Békés megyei Hírlap
1998 Cs. Tóth János: A lét hátterei – Gnandt János művészetéről (Újművészet, 1998/3)
1998 Cs. Tóth János: A lét hátterei – (Bárka Irodalmi és művészeti folyóirat, 1998/1)
2002 Cs. Tóth János: Áttetsző dinamikus képrétegek – Gnandt János tárlata Óbudán (Újművészet, 2002/11)
2006 Cs. Tóth János: Látásmódok víziója (Újművészet, 2006/10)

 

( Fot? Kadelka Andrea )
[ kl ] 2012-04-20 14:50:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]