Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Mu Terminál: Terminál B - Hudi László - performance
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk a - a - a
SÁRÁNDI JÓZSEF

SÁRÁNDI JÓZSEF

 

 

Emlékeim egy fürdőhelyről

 

jövő, jelen és múlt időben*

 

 

Július 24. hétfő

 

Reggeli után R-el a postára mentünk s föladtuk „kitöltött” képeslapjainkat. Visszafelé egy növendék fákkal övezett mesterséges kunhalom került cserkésző tekintetünk fókuszába. A halmocska tetején magas termetű kopjafa állt, rajta a helység címere, s három dátum.

Felül: 1992., a település önállósulásának esztendeje.

Középen: 896., a magyarok bejövetelének becsült ideje.

Alul pedig: 1996., a honfoglalás ezeregyszázadik évfordulója.

E nevezetes ünnepekre emlékezve és emlékeztetve állítottak kopjafát a berekiek.

Egy régi újságcikk jutott eszembe róluk. 1934. június tizedikén a Magyarország-ban jelent meg Féja Géza: Melegház óriások és növénygyárak helyén című vitriolos hangvételű publicisztikája az akkor Karcaghoz tartozó Berekfürdőről. A Viharsarok c. társadalomrajz-kötetével külföldön is elismert jeles szociográfus-író korabeli írásából idézem az országban még ma is sok helyütt időszerű szemelvényeket:

 

„Öt esztendeje Karcagon 642 méteres mélységből elemi erővel tört föl a földgáz. Bámuló embertömeg vette körül az ég felé sugárzó oszlopot. Hiszen az Alföld mélysége üzent:

– Van még számotokra út és élet.

Jött a földgáz, a forró gyógyvíz, kisült, hogy nagy sótartalmát is érdemes volna kivonatolni, fűzfahántolót és gyapjúmosó üzemet, festék-gyárat lehetne és kellene csinálni. A tudós elmék egész serege lázas munkához látott, s új nagy magyar Alföld körvonalait bontotta szemünk elé.

Dús, ezerszínű álom borult a végtelen síkságra, de az álmot higgadt elmék szőtték, határozott számokból és hétszer kipróbált tudományos igazságokból fonódtak szálai.

Varga Márton, a székesfőváros kertészeti tanintézetének igazgatója tanulmányútjai során Gentben hatalmas gyártelepeket látott. Becsöngetett az egyik kapuján, hogy mit gyártanak itten?

– Délszaki növényeket, virágokat és primőröket – volt a felelet.

Belgiumban és Hollandiában ma már amerikai rendszerű melegház óriásokkal, valóságos növénygyárakkal dolgoznak.

– Holott Hollandiának nincsen se fája, se szene, se vasa. Csak homokja és északi szele és ezek az üzemek mégis a nemzeti jövedelem legdúsabb forrásai.

A rezsi legterhesebb része a tüzelő, nálunk a hőforrások vidékén ingyen juthatnánk hozzá. Mégis Varga Márton hiába agitált, hiába tartott előadásokat, fantasztának bélyegezték. Pedig a számok beszélnek! Az elmúlt esztendőben majdnem 10 000 kg levágott rózsa, szegfű, orgona, ibolya érkezett külföldről csak a fővárosba. Ezenkívül évente átlag 50 000 kg olyan növényt hozunk be, mint a pálmák, azáleák, kaméliák és virág nélküli díszítő növények. Mindezt itt termelhetnénk olcsóbban, mint a hollandok és belgák. Tehát Közép- s Kelet-Európa piacát könnyűszerrel meghódíthatnánk. Nem is szólva a fontosabb tételről, a zöldség- és gyümölcshajtatásról, a primőrtermelésről.

Elszoruló szívvel hallgatom, hogy milyen Hollandiában, Belgiumban a kertgazdaság és a tőke viszonya. Ez a »fantaszta« tőke, ha egy kertgazdasági tervet kap, szakemberekkel azonnal felülvizsgáltatja, s ha a vizsgálat eredménye kedvező, minden eszközt megad hozzá. A »fantaszta« hollandi kormány pedig évente államköltségen küldi szét Európába a legjobb kertgazdákat, hogy piacot teremtsenek. Nálunk: egyszerre eltűnik a tőke, ha komoly építő tervekről van szó, amikor nyugati példákon okulva jobb esztendőkben új magyar Alföldet teremthetett volna. De a sarcoláshoz, mammutkamatok kivetéséhez ugyancsak értett. Végig az Alföldön a magyar nép ezrei és ezrei nem ismerik, nem ismerhetik, sajnos, a teremtő tőkét, csak azt a »másikat«…

Csodálom, hogy nem csinálnak alapos idegenforgalmat itten. Hiszen sokan érdeklődnek az élet ázsiai kezdetlegességei iránt. Legalább nem kellene messzi Keletre utazniuk…

Új Baden és új Karlsbad virulhatna itt is, de Karcagon kihasználatlanul elszáll a földgáz a levegőbe, mint valami pogány áldozat füstje.

A sivár, kiaszott karcagi földek között hörgést hallok. Nem a föld hörög, csak a föltörő víz a csövekben, bár ki tudja? Völgyben fakad a víz, és nem bír fölkapaszkodni az útját álló halomra, tán tudja, hogy nem érdemes. De a lelkes ember szivattyúval fölkényszeríti az ostoba vizet, és egy poshadt árokba tovább vezeti, menjen, amerre kedve tartja! Józan föld ez, itt nincsenek »fantaszta« hollandusok, akik melegházakba vezessék.

Itt kellett volna kezdeni 1920 után a belső megújhodás művét. Megragadni a föld belső erőit, a vizek folyását, az ember karját s Kánaánt teremteni. Micsoda vonzó, hódító erőt sugározna ma minden égtáj. Valóban a Duna-medence szíve volna, a vérerek, a holnap útjai mind feléje sietnének.”

 

A múlt komor állapotrajza után lássuk a mostani fürdőhely rövidségében is frappáns bemutatkozó ismertetőjét:

 

BEREKFÜRDŐ egy 1100 fős kis település, mely 1992. július 1-sejétől önálló község. A 4-es számú (E 15) útról Karcagnál északra fordulva közelíthető meg. A fiatal község nemrég kialakított címerében arany nap sugarai esnek a fodrozódó vízre, mindezt zöld lombok fogják körül. Ez az tömören, amiről községünk ismert: csodálatos gyógyvíz, melyet nyugodt környezetben élvezhet a fürdőző vendég télen-nyáron.

A Pávai Vajna Ferenc által 1928-30-ban fúrt kút 56 oC-os alkáli hidrogénkarbonátos, jódos gyógyvizet szolgáltat, mintegy 1,5 m3-t percenként. A több mint 50 év alatt kialakult tapasztalat bebizonyította, hogy a víz igen jó hatású a mozgásszervi megbetegedésekben (gerinc, csípő- s térdizületi meszesedések) szenvedőknek, és alkalmas a balesetek utáni rehabilitációra is.

A gyógyvízzé nyilvánított vízzel községünkben 6 medencés szabad strand és 2 medencés fedett termálfürdő üzemel, minden időszakban várva vendégeinket. Itt már nem csak fürödni lehet, a betegek szükség szerint igénybe vehetik a szauna, súlyfürdő, masszázs, elek-troterápiás és a víz alatti sugármasszázs szolgáltatásokat is.

Az ideérkező vendégeknek több panzió, szálloda és két kemping biztosít szálláslehetőséget. A strandon és a községben található üzletek, éttermek igyekeznek kielégíteni a felmerült igényeket.

A helyi horgászegyesület kezelésében lévő tavakon többféle hal horgászatára van lehetőség egész esztendőben.

A gyógyvízzel feltört földgázra épült 1938-ban Dr. Veres Zoltán irányításával az üveggyár, mely „fátyolüveg” termékeivel világhírűvé vált.

Fejlődő községünkben kiépült az infrastruktúra (víz, gáz, szennyvíztisztító, telefonhálózat), az állandóan itt lakók, de a nyaralók és vendégek kényelmét, biztonságát szolgálja.

Reméljük, hogy az egyre gyorsuló élettempó, a rohanás nem tépázza meg túlságosan településünk nyugalmát.

 

Nyitott kérdés – teszem hozzá, mint ahogy az is, hogy miért nem bérel a külterületen üzemelő üveggyár világhírű „fátyolüveg” termékeinek s értékes dizájnjainak bemutatótermet a falu központjában? E célra a külsőleg lepusztult gyárépületben különítettek el egy vendégcsalogatónak nagy jóindulattal sem mondható sötét lyukat, ahol a fizetőképes honi s külföldi turista csak vaklálhat az eredeti remeklések s a tucat-szuvenírek között – ha egyáltalán odatalál.

Az üveggyár otromba épületegyüttese takarásában, nagy területen, Hubai Imre váltotta valóra Féja Géza melegház óriásokról és növénygyárakról az Alföldre vetített látomását. Nem hagyta kihasználatlanul semmibe veszni az aranyat érő termálvizet és földgázt. Jól jövedelmező virágkertészetet teremtett a sivár bereki földön. Üzlete van a faluközpontban, Karcagon, de szerte teríti áruit itthon, s szállít külföldre is.

 

Több helyütt említettem Féja Géza nevét, s jócskán idéztem Berekről közölt írásából. A tisztesség úgy kívánja, hogy néhány élet-halálkép fölelevenítésével személyét is bevillantsam a nagyérdemű virtuális olvasó emlékezetébe.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem csak a könyveit, az embert is „olvashattam”.

A hang, melyen beszélek hozzá, róla(uk) – tudni illik a második verset nevelőanyám emlékének is ajánlom –, élő spirituális kapcsolatunkból eredeztethető.

 

Öreg pajtásom

Te romjaidban is

megvilágosító

Siratlak!

Siratlak mert tragikus

magyar sors a sorsod

Minden hited

zsákutcába torkollt

Hitetlenségem

Vajon hová vezet?

(Sirató: 1978. július)

 

 

 

NEMZEDÉKEK

 

Simon Eszter és

Féja Géza emlékének

 

Odaát van már Géza Bácsi is

Ides mellett fényeskedik

mennyei öregapám

A század utolsó

nagy nemzedéke

hatott ennyire rám

kinek se anyja apja

s nosztalgiája sincs

csak a jövő után

Szülésznő és Szónok

az Élet Munkásai

voltak Ők

Küldetésükben

hívőn hittek

s szolgálták az Időt

Azóta is jöttek –

jöttünk

de utánunk

nem marad űr

Mi valójában

meg se születtünk

(1978 december)

 

 

 

ARCAID

 

 

Olcsó fogással úgy kezdhetném: ha élnél, százkét esztendős lennél. Szeretteink képe nem változik bennünk holtuk napja után. A tiéd meg különösen nem, hiszen épp elég látott arcaidat is sorsképpé összerakni: a még túlvilágon inneni, Ady-hívő magyart. Tagadhatatlan, Ady köpenyéből bújtál ki te is, a voltaknál nagyobbakra nézve, és láttál is annyit, mint bármely kortársad láthatott. Más kérdés, hogy működésedből, látásodból mi vált s válhat időálló esztétikummá, és mi „marad” gyakorlati széptan. Nem az én dolgom ez ügyben ítélkezni. (Egy híved munkásságodról könyvet ír.) Hívednek neveztem őt, mert én magam, ismeretségünk kezdetétől (1970) atyai barátomnak tekintettelek, s közeli családtagodként tartottál számon te is. S noha sokat beszéltünk irodalomról (mindkettőnknek ez volt a kenyere), kapcsolatunkat nem mondanám irodalmi barátságnak illetve atyafi(ú)ságnak.

Nekem a történelemben gondolkodó és politizáló férfi okossága tetszett, Adyval szólva: kényes bőröd gyáván nem óvtad. Ám az  emberi esendőség iránti érzékenységed kettősségéről sem hallgathatok: a gyöngéd megértés s a derűvel oldott gyilkos gúny végletei között lifteztél. Utóbbi tulajdonságodat kevesen voltak képesek elviselni, noha nem csupán kifelé gyakoroltad. Olyan csatákat vívtál magaddal s a külvilággal, melyeket aligha küzdhettél volna végig prófétai komolysággal. Amit férfikorodban a környezet belőled észlelt, annak alapján egy kelet-európai ország Don Quijotéjának és Thyl Ulenspiegeljének vonásait vélhette kiállásaidban elegyedni.

Pedig volt egy másik „tónusod” is: a gyötrődő aszkétáé. Önéletrajzi kötetedben olvastam Gyónás című kis remeklésedet. Ezerkilencszázhatvanöt karácsonyán írtad e lapidáris tömörségű számvetést.

Éjszaka van. Ülsz az óbudai faluház hatodik emeletén, barokk munkaasztalodnál, majd kissé görnyedt, öles termettel ablakhoz lépve a hegyek felé nézel, s a pilinkéző havazáson át látod a lakógépeket. Mint hatalmas utasszállító hajók horgonyoznak az alkalmi békesség öblében. Látod a kivilágított fenyők körül a szeretet kompromisszumait, s egy asszonyra gondolsz, ki ifjúságod társa volt, a feleséged, akit talán bántottál is néhanap, mert hiúságod, becsvágyad csúcsáig nem érhetett. Sorsrendezői fordulat: másik dimenzióba távozott, hiányával kísérve utad. Régtől sejted, de mostanra bizonyos: egyetlen volt. Sikerekkel próbáltad beépíteni a benned üresen tátongó sivár teret, de csak sebeket adtál-kaptál, s könyvekkel jelezted léted a sárgítva-sárguló időnek. Megérte? – kérdezed.

Ütött az órád. Megfordulsz, s egy képről megérint asszonyod bensőséges mosolya. Könnyezel, és a fényességben átéled a vágyott hiánytalanságot.

Légszomjad aztán (sokunk légszomjának jelképeként) egyre fojtogatóbban jelentkezett. Hasztalan kúráltad magad Mátraházán s az Adria menti halászfalvak csöndes panzióiban, a tüdődben püffedő daganat kórházba kényszerített. A Kútvölgyi négyágyas „fogdájában” kínlódtál az utolsó nyáron. Ott a gutaütéses hőségben folytatódtak búcsúzkodó beszélgetéseink. Nem voltak kétségeid jövődet illetően. Én pedig nem traktáltalak kegyes vigasz-hazugságokkal, hiszen tudtam, nem félsz a kaszás csontmikulástól. Mikor érkeztét sürgetve róla beszéltél, hallgattam, s a már nem emberi fájdalmak láttán azt kívántam: ha nem érne „jó halál”, a rám mért szenvedést majd jellemed szerinti férfikeménységgel viselhessem. A megpróbáltatásnak is van legeslegje. Utolsó találkozásunkkor (hetvennyolc idegbeteg augusztusának elején) apád öngyilkossággát hoztad szóba, s a pisztolyt, mely ha a kezed ügyében lenne…

Néztem a megtöretéstől szinte már áttetszővé vékonyult testet, s szemed ép, gyermekien tiszta kékjét. Néztem a lélek szeretetvágyó s -kibocsátó prizmáját, mely utolszor még engem is fókuszába vont. Búcsúnkkor saját termésű vajkörtéből ígértem kóstolót legközelebbre. A Moszkva tér felé menet egy hirtelen eleredt felhőszakadásban ronggyá áztam, s az esővíz örökre elmosta a nyomokat, együtt a hozzád vezető útiránnyal.

A kóstolóból persze nem lett semmi.

Valamitől máról holnapra lerohadt a körte. Te pedig sorsoddal megbékélten kiléptél a bajoktól szétzüllött porhüvelyből, hogy a kozmosz egyetemes polgára légy.

Öreg, ha látsz engem valahonnan, figyeld működésem! Aztán majd egy égi kiskocsmában megvitatjuk a dolgot, s jókat „veszekszünk” megint az Isten termelői borát iszogatva…

 

*

 

R-rel kifogtuk rendesen a hétkezdő napot. Lehűlt a levegő, fújt a szél, befellegzett s lógott az eső lába. Ilyen időben strandolni sem volt kedvünk. Délig a határbejárással is végeztünk.

Eszembe jutott a hetvennyolcas nyár, Féja Géza bácsi elhúzódó agóniája s augusztus tizennegyedikén bekövetkezett halála. Leányváron kaptuk meg Endre fia táviratát, mely a temetés helyszínéről, időpontjáról is tájékoztatott: Farkasrét, huszonharmadika, délután három óra. Bár nem ért váratlanul, mégis sokkolt a hír, s én kerestem a menekülés útját.

Utazzunk Berekfürdőre – javasoltam feleségemnek.

Még tartott a tanárok nyári szabadsága, s mi tizenhatodikán birtokba vettük egy barakkszerű faház komfort nélküli, rideg, kétágyas szobáját.

Gallyrament kapcsolatunk utolsó helyreállítási kísérletének szökőnapjait töltöttük a fürdőhelyen. Reménykedőn-kétségbeesett szeretkezéseink térfelei voltak: a szűk, berácsozott ablakú „kóter” s bérelt kabinunk.

Tombolt a nap, kiperzselve a kabinsorok közti fűsávot, hol plédre telepedve barnítkoztunk. Kölcsönös hallgatásaink beszédesnek bizonyultak. Kudarcunk fájdalommal elegyes keserűséggel töltötte el bensőnk, és mérsékelten hideg sörökkel zsibbasztottuk magunkat.

Zsé akkor már nem titkolt viszonyt folytatott a p.csabai mezőgazdasági szakközépiskola frissen érettségizett diákjával, volt tanítványával.

Vele sem szakítok, de elhagyni téged sem akarlak – mondta hosszas töprengés után.

Akkor pedig kettőnk közt nincs tovább! – feleltem.

Mintha kezdettől e mondatváltásra készültünk volna, s csupán a kozmikus archívum őrizné párbeszédünk sokmillió szavát: az ambivalens szenvedély alanyait, megújuló szövetségünk állítmányait, az összeomlás s az elragadtatás minősítő jelzőit, a megnevezéssel szétzúzott jelentésű tárgyakat s személyes mitológiánk hely- és időhatározóit.

Mintha dolgainknak nem lett volna közepük.

S lám most egyszerre minden megvilágosult:

Otthonunk? Asztalunk? Ágyunk?

Otthonom, asztalom, ágyam.

Pontosan kifejeződöm e visszaszámlált birtokviszonyban.

 

*

 

Néhány méterre tőlünk, térdeit átkulcsolva, hidrogénezett frizurájú, szexis barna nő ült két kora-ötvenes férfi társaságában. Fesztelen beszélgetésüket hallva régi ismerősöknek gondoltam őket. Mondatfoszlányokból s gesztusaikból állt össze a töredezett kép: a jelen nem lévő negyedik személyről, a negyvenes asszony volt férjéről tereferéltek. Hamar kiderült, hogy a hölgy nem özvegy, csak épp elvált, ajtó-ablak tárva-nyitva.

Nem is kukoricázott sokat. Hol egyik, hol másik barátja osont diszkréten utána, a gyönyörök kabinjába.

 

*

 

Atyai barátom elvesztése s feleségemmel történt előszakításunk alaposan megrendített. A nap, az uszoda hűs vize, a gyerekzsivaj, a strandolók zsongásának összhangzata, a sör s a csinosabbnál csinosabb nők látványa segítették válságom kezelését.

Zsé odaadó, izmos testében képzeletem válogatott szép lányait, asszonyait rendre magamévá tettem. Mintha egy halálraítélt utolsó kívánságát, testi vágyaimat kielégítette, pedig csak bukott sajtóperem következményeként varrtak be „jogerősen” harminc nap börtönben letöltendő büntetésre. Ha kifizetem a háromezer forint pénzbírságot, priusz nélküli a kaland. Börtönbemenetelemet viszont a rendszerrel szembeni politikai tüntetésnek tekintették a pártállamhivatalnokok, s nem tévedtek. A „jatagán” tehát sorsfonalam fölött függött, alkalomra várva.

Több mint két évtized távolából nézvést, ellenszegülésemmel derékba törtem „hőn” nem „áhított” karrierem.

Azóta egy esélytelen magánszámainak változatos szerepeit játszom, életfogytiglanig esélyesen s viszonylag szabadon.

 

*

 

Épp hason fekve bámultam az úszómedencében lubickolók szertelen, vidám játékait, mikor társaságával képbe került egy ismerős arcú fiatalember. Nevettek egymás bemondásain, és hideg vizet fröcsköltek hevült testükre. Naná, hogy az én emberem volt a bandavezér, a mókáival cimboráit szórakoztató központi figura. Harsány viselkedésükkel kitűntek normál-civil környezetükből.

A Szép versek című, Ünnepi Könyvhétre évente megjelenő antológiában láttam az illető egész oldalas fotóját. Ő a Körmendi Lajos!

Itt vannak az aranyifjú karcagi művészek – hívtam föl rájuk Zsé figyelmét ironikusan.

Versei, novellái s fényképe után látásból is megismertem Lajost, de nyomós okok szóltak amellett, hogy őrizzem inkognitómat. Ők jól érezték magukat a bőrükben – én homlokegyenest ellenkezőleg.

Mit kezdhet „a búsképű lovag” egy belülről nevető emberrel?

 

*

Huszonharmadikán, szerdán reggel Berekfürdőről a karcagi vasútállomásra buszozva, gyorsvonattal tizenegy óra tájban érkeztünk a Nyugati pályaudvarra.

A Bástya étteremben rántott trappista sajtszeletet előtoroztunk hasábburgonyával és majonézes mártással.

A temető melletti pavilonban koszorút, virágcsokrot vásároltunk, s fél háromkor a halottasházban fejeztük ki részvétünket a családtagok, és róttuk le kegyeltünket halottunk előtt, majd észrevétlen elvegyültünk a szép számban összegyűlt gyászolók között.

A szertartás pontosan kezdődött.

Jegelt érzelmekkel figyeltem a búcsúbeszédeket, az arcokat, az eseményeket. Hozzátartozóm fekete gondoláját, végakarata szerint, Endre fia születésekor (1930) gyermekágyi lázban elhunyt felesége sírjába hantolták.

Elföldeltek ott  bennem is valakit/valamit, noha még tizenöt esztendeig bolyongott közöttünk az árnyékvilágban.

 

*

 

Az emlékező visszazuhan jelenébe. A másnapra gondol, amikor a karcagi nyomdában kézbe veheti vadonatúj könyvét, egy tragikus, szenvedélyekkel áldott-vert élet tárgyiasított foglalatát.

Ellenhősünk beleborzong Sorsa kegyosztó örömébe.

 

 

 



* Részlet a naplókisregényből

2002-09-28 17:31:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]