Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Úrhatnám polgár
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 16. vasárnap    Mai névnap(ok): Jusztin, Jusztina a - a - a
VARGA GYULA

Magyar falvak,

 

 

Magyar falvak,

 

 

tanulságokkal

 

Erdei Ferenc, tanítómesterem emlékére

 

NAPLÓ

 

(1)

 

3000 fős lakosságának zöme rác. Pontosabban szólva az egyik horvát nyelvjárás, katolikus vallású, zömmel elmagyarosodott, de hagyományait elég gondosan ápoló utódaiból és számos betelepülőből, továbbá mintegy 100, magát cigánynak valló kisebbségből tevődik össze. A faluban tevékeny horvát és cigány kisebbségi önkormányzat működik. A falu ápolt és rendezett, szép és jó légkörű település, amely – 1,7 milliárd forintos beruházással – most fejezi be a közműve-sítési program utolsó feladatát, a csatornázást, együtt a szomszédos községgel. Nincs cigánytelep, lényegében mindenki rendezett viszonyok között lakik.

Amit a faluról tudok, saját tapasztalatgyűjtésből származik, részletes és szubjektív beszélgetések nyomán alakult ki, melyeket a falu polgármesterével, jegyzőjével, papjával, iskolaigazgatójával, orvosával és több mezőgazdasági termelővel is folytattam. A mindenki által legfőbb gondnak tartott ügy – a munkahelyhiány. És amit kivétel nélkül panaszos szóval, a bajok gyökereként említettek, az az egykor jól működő, szerény keresetet, de biztos megélhetést nyújtó mezőgazdasági termelőszövetkezet fölbomlása. Utódai néhány nem túl sikeres Kft és számos, önálló megélhetésre alkalmatlan méretű egyéni gazdaság. „Itt nehéz a megélhetés, az emberek sínylik a stabil mezőgazdaság hiányát. A tsz fölbomlása óta az egyházi adó fizetésének és az adakozásnak is megcsappant a kedve. Ma már újra nem szégyen a napszám, az emberek dolgosak és összetartóak” – fogalmazza meg a plébános.

A faluban 1400 őstermelői igazolványt adtak ki; 2000-ben nem akadt egyetlen egy olyan személy sem közülük, aki e tevékenység után adót fizetett volna! Ebből adódik az első tanulság: teljesen felesleges bármely kistermelőnek adómentességet ígérni, ők pontosan tudják, hogy ezzel semmit sem kapnak! Igaz, hogy jól hangzik, s az ígérő lelkiismerete megnyugszik, a társadalom pedig elkönyvelheti, hogy mennyi mindent is ad, netán érdemtelenül, ezeknek a falusiaknak!

A faluban a népesség 58%-a 18 és 60 év közötti. Munkanélküli belőlük 5-6%. A fiatalok zöme úgy döntött, hogy külföldön keres munkát. Számukról senki sem vezet statisztikát, s noha – valamilyen formában – helyben lakók ők is, nem adófizetői a településnek. Az országnak sem, s nagy a gyanú, hogy a nekik munkát adó Ausztria, Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és az USA sem számíthatja őket adófizetői közé. Van, aki engedéllyel, de a többség feketén dolgozik. Nettó keresetük hattól tízszerese lehet az itthoninak. Többségük átmenetinek tekinti a külföldi munkát és hazajön. De kitelepülő is akad. Jövőjük megjósolhatatlan.

A második tanulság: mégsem annyira egyszerű a migrációs ügy, ahogyan azt elképzeltük. Kapcsolattal, ügyességgel és szorgalommal a képzetlen munkaerő is találhat magának keresetet külföldön. Adót ugyan nem fizetnek itthon, s minden társadalmi juttatásra igényt tartanak (hazajönnek betegnek, pl.), de cserébe a pénzüket nagyrészt itthon költik el. Egyszerre okoznak feszültséget és oldanak meg problémákat a faluban. Van, aki 400, s van, aki több mint 500 főre becsüli a számukat. Meghökkentő, hogy senki sem tudja, hol vannak az itt lakók. A külföldön dolgozók itthon maradt családtagjainak sajátos szubkultúrája kezd kialakulni. Nem szorulnak munkavállalásra a megalázóan alacsony bérekért, sőt fogyasztási szintjük is jóval átlagon felüli. Terjed körükben az alkoholfogyasztás, és a faluban már féltucat kozmetikai szalon működik. A település közműveit – pályázattal elnyert támogatásokkal megtöbbszörözve a „saját erőt” – a lakosság áldozatvállalásával építették ki. A polgármester a pályázatkészítés mestere lett. Volt olyan év, hogy 24 jogcímen pályázott a falu 92 millió Ft-ra, és 12 nyertessel hozzá is jutott 51 millióhoz. Most nehéz helyzetbe kerültek: a csatorna felemésztette összes forrásukat, és saját pénz híján pályázni sem tudnak.

Harmadik tanulság: az összehangolatlan pályázati rendszerrel sok jó és sok fölösleges (rangsorban nem elöl álló) célra is lehet pénzt szerezni az államtól. A lényeg, hogy minden címen és mindenre érdemes jelentkezni. Ez a rendszer, az un. „kiegyenlítő támogatással” egyetemben, inkább differenciálja a településeket. A szerencsének túl nagy a szerepe, az allokációnak ez a módja egyszerre ösztönző és pazarló! A falu semmit sem tud tenni a fő feladatért: nincs munkahely-teremtő ereje, befektetéseket vonzó képessége. Lennének ők, a bíztatás szerint, „vállalkozásbarátok”, de mivel és hogyan? Az 1%-nyi iparűzési adóból legfeljebb 1% kedvezmény adható! Ráadásul messze vannak Budapesttől, nincs a közelben autópálya, a közeli város is világtól elzárt.

A negyedik tanulság: a kevés, kivételes helyzetű településtől eltekintve, vidéken csak az államnak vannak hathatós eszközei munkahely-teremtési célra! A cigány lakosság nagy része munkanélküli, nem talál helyben munkát, másutt meg nem keres. A közmunkában szívesen vesznek részt, inkább kérnének még, semmint kimaradnának. Szívesen vennének részt egy szociális földprogramban, s vennének is földet, ha lenne rá pénzük. Az alapfokú oktatásban csak kisebb gondok vannak velük, de továbbtanulásra a felkínált ösztöndíjak ellenére sem akarnak vállalkozni. Az ingyenes iskolai étkeztetés (ami teljes napközi ellátást jelent, s felerészben alanyi jogon jár, a másikat a kisebbségi önkormányzat fizeti) sikeres módszernek bizonyul.

Ötödik tanulság: lenne érdeklődés a szociális földprogram iránt, s érdemes lenne erre a célra tartósan, központi forrásokból, földet bérelni a cigányság számára. A falunak jelentős szellemi kapacitással rendelkező értelmisége van, amely összefogásra vár. Szolgálati lakással várnának még tanítót és orvost is. A praxisjog pénzért lenne vehető, s ezt kezdő szakember nem tudja megfizetni. A környéken rohamosan nő az orvoshiány. A faluban hagyományápoló énekkar, zenekar és tánccsoport is működik sikeresen, a helyi pedagógusok serkentik a kulturális életet. Az iskola gyengéje a nyelvtanár-hiány. Óriási kárt okoz a „Sulinet-program” leállítása, emiatt a tehetősebb szülők a városba s külföldi segéllyel támogatott egyházi iskolákba viszik tanulni gyerekeiket. Itt napszámosnak képezzük ki a gyerekeket, mondja az egyik tanító.

A hatodik tanulságot az orvos fogalmazta meg: „Ha már nincs pénz gyárra, legalább iskolára adnának!” Az oktatás normatív alapon működő támogatási rendszere olyan postássá kényszeríti az önkormányzatot, akinek több pénzt kell kikézbesítenie, mint amennyit feladtak. Az iskola maga nem gazdálkodik pénzzel, így semmilyen önrészes pályázatban nem tud részt venni. Ha az önkormányzat tud, akkor ad. A pedagógusok megalázónak érzik helyzetüket, erkölcsi és anyagi megbecsülésüket, a gyerekekkel és szüleikkel szembeni kiszolgáltatottságukat panaszolják.

A hetedik tanulság: az alapfokú oktatást közvetlenül az államnak kellene fenntartania, finanszíroznia. A vidéki tanítók és tanárok, akik ma is a „nemzet napszámosai”, torkig vannak az ígéretekkel. A falu megpróbál gondoskodni a rászorulókról, leginkább az öregekről. Napközi otthonukban 40-50 ember van rendszeresen, s rajtuk kívül még mintegy 200 személyre főznek, részben mosnak és takarítanak. Vagyis minden harmadik idős emberről a falu gondoskodik. Ha az önkormányzat csődbe megy, mi lesz velük? A katolikus egyház szervezte karitász-mozgalom évente egyszer rendez nagyobb gyűjtést. Ennek csak 40%-a marad helyben, a többit a központi kasszába fizetik be. Az esetleg szociális célra szerveződő civil mozgalmakkal viszont – az egyházi rendszabályok miatt – nem tudna együttműködni sem ez a mozgalom, sem a helyi egyházközség.

Nyolcadik tanulság: a falu szociális gondjainak lényegében az önkormányzat az egyedüli kezelője, miközben anyagi eszközei egyre esetlegesebbek.

Az alkoholizmus itt is súlyos gond. Az elmúlt évek során a 60 év feletti férfiak körében egyre gyakoribb az agy szürke állományának kóros pusztulása, egyre nagyobb számban jelentkezik az elbutulás, amit a környékről származó hamisított borok fogyasztásával indokolnak a szakemberek.

Kilencedik tanulság: a borhamisítás miatti adócsalás kára elenyésző ahhoz képest, mint amekkora pusztítást az egész-ségügy terén végez.

A mezőgazdaság szerkezete minden részletében az átmenetiség és a zsákutcás fejlődés példázata. A nagyüzem nyomán kialakult társaságok csődbe kerültek, éppúgy, mint a kiegészítő jövedelmet megcélzó, önálló létre alkalmatlan kisméretű családi gazdaságok. Általános az elkeseredés és igen jelentős a létbizonytalanság, a jövőtől való félelem.

A tizedik tanulság: a falu, a mezőgazdaság mindenek előtt biztonságot akar. Kiszámíthatóságot, betartott ígéreteket. Ma senki nem hisz senkinek!

2001. 10. 20.

*

 

(2)

 

A Jászság egyik nagyközségének mintegy 6500 lakosa van. Zömük a jászok büszke leszármazottjának vallja magát, egyharmada pedig cigány. Közülük egyre több a betelepülő, un. oláh-cigány.

A falunak két nyomasztóan nagy gondja van:

1. Egyik a munkahelyhiány, a hivatalosan is több, mint 18%-os munkanélküliség, ami ténylegesen 22-24% közötti.

2. Másik a cigányság és a nem cigányok, ahogyan a helybeliek fogalmaznak, a „magyarok” közötti, egyre feszültebbé váló viszony.

A két gond részben egymásból fakad, és mindenképpen erősíti egymást. S belőlük származnak a másodlagos problémák is. Ezek legfontosabbjai: 1. Az iskola és az oktatás helyzete. 2. A szegénység és az ebből fakadó egészségügyi problémák. 3. A romló közbiztonság. 4. A lakosságon belüli ellentétek növekedése, a gondok megoldásához elengedhetetlen összefogás hiánya, ellehetetlenülése.

A falu gazdasági adottságai jóval átlagon aluliak. Közlekedési helyzete gyenge közepes, nincs közvetlen közelében jelentősebb munkát kínáló nagyváros. Egy mezőgazdasági nagyüzem és néhány ipari középüzem ad helyben, mintegy 250+100 fő számára, munkaalkalmat. Említésre érdemes még egy 30 km-re lévő kisváros, ahova többtucat ember jár el dolgozni. Mindez kevés a 2600 főnyi – többségében szakképzetlen – munkaképes korú lakosság számára.

A polgármester pontosan fogalmaz: „A település és a környék is súlytalan, társadalmi és gazdasági tekintetben egyaránt!”

Első tanulság: minden helyi kezdeményezést, amely akár csak egy munkahelyet őriz is meg vagy teremt, nagyra kell értékelnünk. Ezektől azonban nem várható megoldás, még akkor sem, ha feszültségmentes lenne a falu élete. Állami, központi program és jelentős összegű tőke bevonása nélkül nincs orvosság a település bajaira, melyek napról napra éleződnek és új ellentéteket szülnek.

Az általam megismert két nagyobb – még csak tervezett – program (egyik csatornaépítés, a másik a környező településekkel való közúti összeköttetés fejlesztése) enyhíthet a helyzeten, de nem nyújt áttörési esélyt. Kétségtelen viszont, hogy jól illeszkedik egyfajta hagyományhoz (a falu lakosai valaha kubikusok voltak), illetve a cigány lakosság szakképzetlenségéhez.

A környező településekhez hasonlóan itt is fontos kiegészítő, jövedelemszerző tevékenység a hagymatermelés. Ez az egykori mezőgazdasági nagyüzem integráló tevékenysége során alakult ki. A hagymatermelés kultúrája megmaradt, de az integráció lényeges eleme, az összefogás és az összehangolás, a közös értékesítés és a piaci igényekhez igazodó termelés megszervezése az 1990 utáni évek tulajdoni és szervezeti intézkedései nyomán fölszámolódott.

Nincs nagykereskedelem, mindenki maga próbálja eladni termékét. A falvak utcáin hemzsegnek a hagymazsákok, vevő elvétve, ha akad.

A második tanulság: a hagymakultúra jövője attól függ, hogy sikerül-e a falunak – a környék többi településével és a termelési körzettel összefogva – olyan integrációt létrehozni, amely fölvállalja a termelés piachoz igazodó szabályozását és a termék értékesítésének megszervezését. A mezőgazdaság mai dezorganizáltsága mellett ez is csak állami kezdeményezéssel hozható létre!

További teendő, hogy egy vagy több kiegészítő kultúrát találjanak a termelők, s mérlegeljék a helyi feldolgozás lehetőségét. Ez utóbbit csak valamely külföldi céggel (tőkebefektetővel) való együttműködés keretében látom reálisnak. Ismeretem szerint ilyen vagy más jellegű ipartelepítésre az önkormányzat tudna telket adni, de amíg a település nincs csatornázva, ezzel az eséllyel sem lehet élni.

A nagyarányú munkanélküliség (s a falu esperese szerint: részben a munkaundor) és a szegénység miatt a falu lakossága, ugyancsak a lelkipásztor szavai szerint „szociálisan sérült vagy sérülékeny, túlérzékeny”. Helyben egy kisebb, 20 fős, magánerőből működő szociális otthon van, s a faluhoz tartozik egy nagyobb, 250 fős hasonló intézmény is.

A gyerekek szociális problémáiról megrázó adatokat közöl a helyi lap. A védőnő beszámolója szerint a megszületett gyerekek 24%-a egészségügyi vagy környezeti, vagy mindkét szempont miatt veszélyeztetett. A terhes nők 18%-a 18 év alatti! Az iskoláskorú gyerekek 21%-a veszélyeztetett, majdnem 20%-uk hátrányos helyzetű, s ugyanennyi küzd valamilyen képességzavarral. E tények zöme a cigány lakosságot érinti elsősorban. Mindez annak ellenére, hogy a településen felszámolták a putritelepet, s a cigány lakosság jelentős része jó vagy elfogadható lakásviszonyok között él.

A település általános gondja az alkoholizmus.

Az iskola és az oktatás helyzete egyszerre mondható elfogadhatónak és robbanásveszéllyel telítettnek. Az épületfeltételek jók, az igazi hiányt a tornaterem jelenti. A nyugdíjba ment igazgató utódlására kiírt pályázaton viszont a településen dolgozó 45 pedagógus közül senki sem indult, s máshonnan sem akadt jelentkező! „Megalázott a tantestület” – mondja a falu papja –, „mennyit keres maga, kérdi tanárnőjét az egyik diákja? Hisz ennyiért megveszem magát kilóra, zsebből!”

A falu több mint 700 tanköteles gyerekéből ma már majdnem 100 máshova jár el, oda, ahol zavartalan az oktatás. „A cigánygyerekeket nevelni, tanítani és felkarolni kell!” – mondja az esperes úr. Az egyház viszont ebben nem tud szerepet vállalni. Próbálkozik egy magánalapítvány, amely a továbbtanulni vagy egyáltalán komolyan tanulni akaró tanköteleseket külön választaná a többiektől. Ezt a kezdeményezést a Cigány Kisebbségi Önkormányzat súlyos etnikai megkülönböztetésnek tekinti. Mások viszont ebben látják a megoldást a nyugodt oktatói munka feltételeinek megteremtésére. „A pedagógus egyetlen eszköze a szép szó!” – fogalmazza az egyik tanár. Ameddig a szülő nem lesz felelősségre vonható a gyereke és a maga tetteiért, addig az iskolai társadalom tehetetlen.

Harmadik tanulság: minden – indokolt vagy jogtalan – igazoltató, fegyelmező vagy elutasító szóra mindaddig elhangozhat válasz helyett a sértődött kérdés rendőrnek, tanítónak, közhivatalnoknak, hogy „Azért, mert én cigány vagyok?”, amíg nem lesznek megfelelő számban a faluban cigány származású rendőrök, tanítók, közhivatalnokok. Ezt csak az állam írhatja elő és hajtathatja végre, megteremtve hozzá a feltételeket is!

A lakosságból a cigány származásúak aránya 30% körüli. Az iskola diákjai közül – becslésünk szerint – az alsó tagozatban 60%-nyi az első s 40% a negyedik osztályban. A fölsőbb osztályoknál hasonlóan csökkenő arányt találunk a kor előrehaladtával. Az ötödikeseknél 2/3-os az arányuk, mert a továbbtanulni akarók már elmennek a faluból, majd a nyolcadikra 1/3-ra apad, mert kevesebb gyerek jut el az iskola befejezéséig.

A régi cigány lakosság gyerekeinek jelentős része hajlandó tanulni. Jelenleg is az összes diák 10%-át kitevően, 62 cigánygyerek részesül tanulmányi ösztöndíjban, ami félévente 20-30 ezer Ft. A nyolc osztályt befejezők mintegy fele tovább tanul. A felnőttek nyolc osztályt pótló oktatásában 19 jelentkezőből 11 levizsgázott. (A gépkocsivezetői jogosítvány, aminek feltétele az általános iskolai bizonyítvány, komoly mozgatórugó lett!)

A Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak több terve is van, de ezek átütő ereje még nem értékelhető. A kisebb és egyszerűbb program, pl. a szociális földprogram iránt nincs érezhető érdeklődés, mert „Ebből nem tudnak az emberek megélni!”

Negyedik tanulság: a cigányság felemelkedésére hivatott programok és a különféle célok megvalósításának és a falu békéjének is az együttműködés, a közigazgatási és a kisebbségi önkormányzat közötti kiegyezés a feltétele. Ez csak jelentős kompromisszummal érhető el!

Maga a téma is olyan kényes, hogy a legtöbb beszélgető partner igyekszik a cigánysággal kapcsolatos kérdéseket kikerülni. Ennek nem csak a helyi, elmérgesedett viszonyok az okai, hanem az is, hogy a társadalom is meghasonlott ezzel kapcsolatban. Nem tartható nyilván az iskolában a nemzetiségi hovatartozás, ugyanakkor a kiegészítő pénzügyi támogatások alapja az, hogy hányan tartoznak a támogatást élvező etnikumhoz, stb.

Ötödik tanulság: amíg nincs eszköze a pedagógusoknak a rendbontó tanulókkal és szüleikkel szemben, nem lesz rend és nem lesz tanulás az iskolában.

Hatodik tanulság: ezek a gondok nem újak, de eddig vagy nem volt bátorságunk szembenézni velük, vagy ha volt, nem tettünk hathatós lépéseket megoldásukra. Pusztán jóakarattal, a határozottságnak még csak a látszatát sem keltve, „puha szabályokkal” a kérdés jogi oldala, igen jelentős anyagi áldozatvállalás nélkül pedig a gazdasági oldal  orvosolhatatlan.

2001. 11. 05.

*

 

(3)

 

Ebben a csaknem 2500 lelkes alföldi faluban „majdnem” mindent rendben találunk, ha az átlag mércéjével mérünk. „Megtartó falu” – mondja a polgármester, aki köztiszteletben álló, helybéli származású, másodállású vezetője a falunak. Egykori állami gazdasági vezető, képzett és igen kulturált agrármérnök, aki, újból szavait idézve: „Hetente két napig polgármester, az ideje másik részében meg paraszt.” Sikeres almakertész, mozgatója a helyi termelői összefogásnak, állami segítség híján, igen szerény sikerrel.

Első tanulság: hiába van alulról jövő kezdeményezés, szakértelem és bizalom, ha a helyi termelőknek nincs befektethető tőkéjük! Számottevő állami segítségnyújtás vagy idegen tőkebefektető hiányában reménytelen a mezőgazdaságban az összefogást létrehozni.

Nincs túl messze a város, de annyira mégis, hogy ne legyen közvetlen napi kapcsolata a falusiaknak vele, kivéve a munkaképes korúak mintegy harmadát, akik bejárnak dolgozni. A fiatalabbak, ha tehetik, be is költöznek a városba. A kapcsolat azonban fordítva is működik. A szegények, elesettek és a társadalomból kiszorulók viszont nagyobb számban költöznek ki a faluba, főként külterületi tanyáira. A település fokozatosan elöregszik.

A falunak egyre kevesebb a saját, azaz helyben lakó értelmisége. Tanító, orvos, pap, adminisztrátor már inkább csak a városból jár ki. Itt keres, ott adózik és ott is költi pénzét.

Helyben is akad azonban sokaknak munkahely. A fölszámolódott mezőgazdasági nagyüzem (állami gazdaság) három jelentősebb utódvállalkozása életképesnek bizonyult, s a külföldi-magyar tulajdonban lévő nagy cég évi 25, a második 8, a harmadik pedig egy-két millióval járul hozzá a falu költségvetéséhez. Az összesen 400 főt foglalkoztató utódcégek munkaerejének mintegy harmada származik ebből a faluból. A település jövője a két nagyobb Kft-tól függ!

A korábban is csak szerény sikereket elérő mezőgazdasági szövetkezet a végóráit éli. Mintegy 400-500 ha-t bérel a helybéli tulajdonosoktól, akik nem tudják vagy nem akarják földjüket maguk művelni.

A 100-ra tehető számú helyi vállalkozó zöme iparos és kereskedő, harmada mezőgazdasági. Az utóbbiak összesen legfeljebb mintegy 3-4 millióval járulnak hozzá a falu kiadásainak fedezetéhez. „Falueltartó szerepük főleg abban van, hogy nem kérnek pénzt.”

A mezőgazdasági vállalkozásokból legfeljebb 10 ad alapot a család megélhetésére. A többi húszegynehány kiegészítő keresetet nyújt a házastárs főfoglalkozású munkabéréhez vagy a nyugdíjhoz. A legnagyobb magántermelő 1992 óta vett 200 ha földet és bérel hozzá 300-at. Ritkán tapasztalható sikertörténet. Egykori szövetkezeti szakember, aki idejében felismerte, hogy érdemes olcsón kárpótlási jegyet venni, mert az egész tulajdoni átalakítás végiggondolatlan, politikai rögtönzés volt, amely teljesen felkészületlenül érte a falu népét. A sikeres vállalkozó jó piaci ismeretekkel és sok személyes kapcsolattal rendelkezik. Zömmel extenzív szántóföldi növénytermelést folytat, és néhány ha-on zöldséget illetve speciális termékeket állít elő. Ma cseppet sem bizakodó. „Egy új mezőgazdasági üzem létesítése megfinanszírozhatatlan.” A teljességgel szabályozatlan piaci viszonyok mellett semmilyen fejlesztésre nem mer vállalkozni. Életképessége nagyrészt a joghézagok kihasználásának köszönhető.

Második tanulság: a jelenlegi agrárpolitika senkinek sem jó. Az, aki korrekt elszámolásra kényszerül, hátrányba kerül. A jogi személy előbb, az egyéni gazda csak később, mert kizsákmányolja magát.

Harmadik tanulság: a helyi, nem mezőgazdasági kisvállalkozások komfortosabbá teszik ugyan a falut, de a település fejlesztéséhez nem tudnak érdemben hozzájárulni!

Csaknem 400 „őstermelő” van a településen. Őket a falu vezetői mindnyájukat felmentették az adófizetés kötelezettsége alól. Egy részük szociális segélyt is igényel. Mint az egykori állami gazdaság dolgozói a megfelelő kort elérve csak minimál-nyugdíjat fognak kapni. „Addig, mint a kicsik általában, ügyeskednek, a szüreti idénymunkára feketén foglalkoztatnak néhány embert, és napszámot maguk is csak feketén vállalnak.” Főprofiljuk a gyümölcstermelés, amelynek fejlesztésére is lenne esély. Kisméretű termelésük azonban, a már említett s a polgármester kezdeményezte közös értékesítési és beszerző összefogással, helybeli osztályozó-válogató-tároló telephely kiépítésével válhatna csak versenyképessé. Erre viszont tényleg nincs pénzük, s hitelt sem tudnak fölvenni.

„Majdnem” teljes a foglalkoztatás is, 6-8 fő a nyilvántartott munkanélküli. A valóságban azonban 60-80 fő között alakul a számuk. Szociális segélyt mintegy 30 munkaképes korú személy kap, közmunkát 10-12 embernek tudnak adni.

A tanerő egy része a városból jár ki, jó a nyelvoktatás színvonala, a faluban élénk a sportélet, s most kezd beindulni a számítástechnika oktatása is. Az elérhető távolságú város ellenére inkább idejárnak, mintsem máshova mennének tanulni a gyerekek. A központi normatívák mindössze 60%-ban fedezik az iskola működési költségeit. Átlagon fölül fizetnek a pedagógusoknak, mert enélkül nem lenne esély a színvonalas oktatásra.

Pályázatot csak arra nyújtanak be, ahol 30% alatti az igényelt saját erő aránya. Befektető idecsalogatására, amire a fiatalabb munkaerő megtartása érdekében lenne szükségük, a közművel sem rendelkező telken kívül nincs mit felajánlaniuk. Ez kevés. Nyakukon a csatornázás gondja, de nincs hozzá meg a saját részforrás.

Negyedik tanulság: az a tény, hogy a ritkán lakott vidékeken is több falunak közös szennyvíztisztítója épül ahelyett, hogy az olcsóbb és egyszerűbb biológiai tisztítótelepek terjednének, az erre adott nagyobb támogatás miatt általános gyakorlattá vált. Ez nem csak fölös beruházási kiadásokat okoz (nagyobb részt a támogató államnak), hanem eleve nagyobb folyó költségeket jelent majd a jövőben is az üzemeltető településeknek.

„Én már régóta nem ábrándozom! Mióta itt vagyok, 26 éve, egyre rosszabb a helyzet. Minden lehetséges betegség terjed, az embereknek egyszerre több bajuk is van”- mondja a falu orvosa, aki ugyan a városban lakik, de a hét öt munkanapján éjjel-nappal kinn van a faluban. „Aki dolgozik, az agyondolgozza magát, aki nem, az meg többnyire agyonissza.” A fő ok a szegénység, ami újkeletű jelenség ezen a településen. A biztos munkahelyek elvesztése 1990 után megrendítette a falut. Vidéken általában, és itt is, az egészségre való nevelés teljes hiánya a jellemző.

Ötödik tanulság: minden faluban azt tapasztalom, hogy az egészségügy válsága nem fővárosi kitalálás! De nem is új, noha az utolsó évek minden bajt csak tetéztek, vagy legalább kiéleztek!

A falu mintegy 50 idős emberről gondoskodik, akikre főznek, és akiket igény szerint saját otthonukban gondoz 4 erre a célra alkalmazott személy. A település jegyzője szerint „Kevés pénzünket lényegében a gyerekekre és az elesett öregekre költjük, amíg tudjuk. Kitörési esélyt nem látok.”

2001. 11. 14.

 

2002-09-28 17:11:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]