Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Central Park West
[ Vidám Színpad ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk a - a - a
ALFÖLDY JENŐ

Kiss Anna: De

 

Sámándalok, látomások,

 

 éjmonológok

 

KISS ANNA: DE

 

Az utóbbi évek legjelentősebb költészeti újdonságáról számolhatok be az alábbiakban.

Kiss Anna verseskönyvének lakonikus címe, a De ellentétes értelmű fogalmakat, mondatokat, gondolatokat kifejező kötőszó. Önmagában pozitív tagadást jelez. Olyan magatartásmódot, amely dacoló vállalás: elutasítja a nem álláspontját. A latin nyelv nem ismeri az igen szót; a non non kettős tagadásával pótolja. Kiss Anna fogalmi szintre emelt De szava is kettős tagadás: a 20. században szerzett tapasztalatok, a körülmények és következtetések ellenére, azok dacára igent mond a létre, a költészetre, a világrend értelmére és az újjászülető bizakodás szintjén a történelemre. Súlyos létkritika egyesül a kötetben ugyanolyan súlyos vállalással, létszerelemmel és életigenléssel.

Ezt a létbölcseleti igenlést látom, annak ellenére, hogy több más, korábbi művétől eltérően ez a verseskönyv nem Kiss Anna játékba felejtkező, villódzó kedélyének terméke. Nem az az otthonosan groteszk világ, amelyben még a gonosz erők ellen folytatott költői küzdelem is kibontja a humor zászlóit, s a költő magányosnak feltüntetett léthelyzetében is közvetlen vigaszt lel az olvasóval fenntartott kommunikáció ízességében, sokszínűségében, a régi vágású vagy éppenséggel archaikus falusi, kisvárosi közösségek bensőséges, beavatott beszédmódjában. Az új kötet versei máshogy, erősen tömörített, lecsupaszított, emblematikus-fogalmi nyelven, szinte szerzetesnői komolysággal szólnak. (A könyv egyik legszebb verse, az Aranybetűn át – melyben a kezdő zárójel a vers végén zárul – kódexmásoló elődeinek állít emléket. Velük, a Ráskai Leákkal azonosul, de nem csak rájuk, hanem Apollón papnőire is gondolok.) Igaz, hogy a versek most is motívumokat őriznek a folklór kincsestárából, de ezek a motívumok újabban kevésbé felszíni formajegyek; inkább a szerkezet és az észjárás mélyebb, lényegibb tartományába tartoznak.

Kiss Anna motívumrendszerének egyik alapvető tulajdonsága, hogy rengeteg személlyel benépesített költői világa van. Figurái nem mindig azonosíthatók (noha elég sok történelmi, bibliai és más nevet is találhatunk köztük), inkább a külön világot teremtő, játékban felbolydult gyermekközösségek allegorikus megtestesítői, mint konkrét személyek az olvasó számára (függetlenül attól, hogy az élet valóságából vagy a költői képzeletből származnak-e). Voltaképpen egy belső állapot kivetülései. Ezt az állapotot vagy közérzetet a termékeny magány formájának vélem. Független szemlélő a sokaságban: körülbelül így jellemezhetem Kiss Anna viszonyát saját világához, ahhoz, amelyet ő maga teremtett. Szívével jelen levő felnőtt a gyermektársaságban, aki a sokaság életében közvetlenül nem vesz részt, de pártatlanul is katalizálja az emberi kapcsolatokat, melyekben a szereteté a vezérszólam. Rokonszenvet kelt a jók iránt, és groteszknek állítja be a gonoszt, melyet így lefokoz, megfosztva félelmetességétől. Ez részben most is így van azokban a műveiben, amelyekben emberek mozognak, de a sokaság most tömegszerűbb. Ezt mégsem az emberekről alkotott véleményének tulajdonítom, hanem annak, hogy a visszaálmodott archaikus és gyermeki közösségekből visszatért korunk heterogén világába, ahol kiütköznek az elidegenedés jelei.

A lírai darabokban ajánlások jelzik, hogy kiket szólít meg a költő, és kikkel érzi magát közös hullámhosszon. Költők, festők, művészettörténészek, rokon lelkek, akikhez egy ajánlás erejéig a szülőháza szerinti rokonok, „Felnevelő édeseim” csatlakoznak. Az ajánlás természetesen nem arra szolgál, hogy a költészet közönségét egy-egy személyre szűkítse, mégis jelez valamit. Érzésem szerint azt, hogy Kiss Anna hátrébb húzódott az emberi sokaságtól, s a nagyobb távolságból jobban ráláthat az emberi természet közös, illetve típusos megnyilvánulásaira.

Dramatizált formában írt, misztériumjátéknak mondható műve, az Angyalokkal szállnak a gólyák újdonsága, hogy a költő az élete folyamán átélt történelemről ad látomásos képsorozatot. A gonosz groteszkesítése itt sem akadálya a határozott ítélkezésnek, akárcsak a régebbi művekben. A színmű az 1944 vége és 1956 forradalma közti időszakot és a megtorlások történelmi eseményeit vizionálja az Újszövetség fejezeteivel metaforikus viszonyba állítva. Valamelyest a 18-19. századi romantikus emberiségdrámákra és a 20. századi történelmi parabolákra emlékeztető módon formálja meg a darab allegorikus figuráit, a Plébánost, a Tanítót, a Sátánt, a Feketeingest, a Verőlegényeket és Börtönőröket, valamint az arctalan tömeget jelképező Kabátokat. A történelmi gaztettek hátterében settengő Sátán a bűnökre bujtogató hajlam és szándék megtestesülése. A szereplők jókra, gonoszakra, elvtelenül sodródó közömbösekre és a helyzetet nehezen fölismerő ártatlanokra osztható. A jelenetek sora jelképszerű nem áll össze a hagyományos értelemben vett cselekménnyé. Parabolisztikus sűrítményt kapunk a műben az Újszövetség és a közelmúlt olyasféle egymásra vetítéséből, mint Bulgakov regényében, a Mester és Margaritában. Kiss Anna régebbi műveiben is voltak ördögök, de azok bohókás mesefigurák voltak inkább, nem a kiismerhetetlen és minden emberi konfliktus árnyékában sötéten föl-fölvillanó Sátán.

A hatásvizsgálat szándéka távol áll tőlem; csupán a rokonság gondolata merül föl bennem, ha további irodalmi rokonságokat vélek fölfedezni. A misztériumjáték mintha az egyik ágon Weöres Sándor történelmi mesejátékával, A kétfejű fenevaddal állna rokonságban, a másikon Friedrich Dürrenmatt históriai tanulságaival. Weöressel a cselekményt motívumsorra cserélő komponáló módszer, Dürrenmattal pedig a sztoikus-szkeptikus Weöresénél határozottabb erkölcsi választás rokonítja. Kiss Annánál nem kétséges a szerzői állásfoglalás, az, hogy kivel pendül egy húron, és hogy kit s miért ítél el. Ám éppúgy távol áll a bírói ítéletektől, mint Weöres: nem a rideg paragrafusok és nem a bosszúvágy, hanem a jóérzés ítélkezik művében. Dürrenmatt neve főleg a svájci drámaköltő egy aforizmája révén jutott eszembe: ha a gonoszt démonnak nevezzük, akkor titokban tiszteljük. Kiss Anna bölcselete ezzel vág egybe: egy pillanatig sem kelt tiszteletet a gonosz, a Sátán iránt; elítélve sem hajlandó fölértékelni. De nem az ördögi mesterkedés veszélyességét becsüli alá, hanem tekintélyét fokozza le, mellyel az emberi rettegés ruházta fel. Már nem tesz úgy, mint régebbi farçeaiban és bábjátékaiban. Tudja, hogy egy misztériumjátékban – képletesen mondva immár nem elég körülsöpörni az ördögöt ahhoz, hogy elhagyja küszöbünket, és visszakotródjék az alvilágba. Kemény Henrik mester bábjátékainak palacsintasütője és néhány kupán vágás sem elegendő fegyver ellene. A Sátán a történelemből ismert emberi gonoszság szelleme, nem több és nem kevesebb. Nem csupán groteszk-bohókás ördög, de nem is a Teremtővel vetekedő s vele fölérő démoni hatalom. Az emberi jóság hajlama elég ahhoz, hogy megingassa, érezteti A végítélet jelenetében a Férfiak, a Nők és a Gyermekek kara, de az emberek bűnei, a sátáni cinizmus tikitaki-kereplése és a Bolond elesettsége nem rendítheti meg a teremtés értelmét. Ahhoz, hogy a 20. század sok lépcsős vagy bugyros pokoljárása elvezessen valahová, erre a szemléletre is szükség van. Olyan rendezőt kívánok Kiss Annának e darab színrevitelé-hez, aki nem téveszti el a mű etikai értelmezését.

A part című epikus-leíró költemény vagy poéma – a kötet másik alkotása, melynek stílusa és műfaja eltér a kötet lírai műveitől – a messzi Észak (a gejzírekből gondolhatóan Izland) világában veszi föl szemlélődési pontját. Ezzel elérkeztem a költő egy másik, szintén alapvető jellegzetességéhez: ahhoz, hogy univerzumában kitüntetett szerepük van a helyszíneknek. A locus poeticus régebben lehetett egy színpad vagy bábszínpad, ahol tetszése szerint hozhatott össze egymással, a történelmi, bibliai és mesealakokkal hús-vér mesterembereket, álomszép, hosszú hajú lányokat, mézeskalács- vagy ostyasütőnőket, javasasszonyokat, bábákat és más farçe-figurákat. A környezet éppúgy a magyar jelleg és a magyar lélek falusi vagy kisvárosi változatainak kifejeződése volt, mint a szereplők szokásai, viselkedése és beszédmódja. Egyéb, főleg később keletkezett művekben a másféleség vonzotta Kiss Annát; mint aki a nagyvilágban meghordozza összehasonlítási alapul szolgáló, hamisítatlan és épp ezért a másféleségre nyitott magyarságát. (A rokonság itt is, akárcsak a színjátékok egyes vonásaiban, főként az Amerikát járt Ábel írójához, Tamási Áronhoz köti.) Lehetett ugyanis a helyszín távoli utazások (képzeletbeliek vagy valóságosak) úti célja, filmforgatások, vendégeskedések színhelye, tőlünk ezer kilométerrel Nyugatra vagy három-, hatezerrel Keletre. Ez az alapjelleg is megtalálható a mostani kötet epikolírai darabjában, A partban. A tragikus elszigeteltség műve ez: világvégi szövőasszonyok szövik időtlen idők óta szőttesüket, világvégi emberek vetik ki hálójukat a tengeren, s fojtják el vágyaikat és reményeiket az Odaátiak ismeretlen világa iránt. Egy helyben áll az idő, a magány súlyos, végleges és szinte fogható, mint a szövőnők kerek kövei, a szálvégeket rögzítő nehezékek. Magyar népmesékből s az Odüsszeiából ismerős a szövő-fonó asszonyok ilyen időfölötti magányossága – összehasonlításukból kiviláglik az európai és a sztyeppei kultúrák különbsége. Pénelopé végeérhetetlen szemfedőszövése nem lezárult sorsot, hanem tervet takar, mely az évekig tartó türelem és állhatatosság révén megoldásra vezet. Kiss Anna asszonyai úgy vesztegelnek életük hosszán, hogy „kijutni innen / vagy sem ugyanaz, / a holnap is / tegnap történt”. Kijárat csupán „a világvégi, félelmetes fövenyre” nyílik műhelyükből. Ebben a szövőműhelyben nyoma sincs az elbúcsúztatott régi kézműves mesterségek szépségének, melyről tizenöt évvel ezelőtt Kiss Anna remekbe szabott verse szólt. (Az 1996-os Hét évszázad magyar költőiben hiába keresem; ahányszor fellapozom a modern részt egy fontos versért, annyiszor ütközöm meg a gyarló válogatáson.) A part című költemény valaminek a folytathatatlanságát és tragikumát érezteti: arra a belátásra ösztönöz, hogy a hagyományos értékek nem skanzenszerű ősállapotukban őrzik meg életképeségüket, hanem az új életkeretekbe simulva, a másféleségre nyitottan. Egészen más ez, mint az eklekticizmus, mellyel a hagyományt meg- és elvetők riogatnak bennünket.

A könyv – korábbi előzményekre visszatekintő, mégis újszerű – vívmánya a ciklikus szerkezetű, lírai módon megformált darabok több fejezetre kiterjedő sorozata. A kötet az előbb kiemelt két műtől eltekintve csupa ilyen versből áll. Közös vonásuk a verskompozíció sajátos rendjében s a gondolkodásmódot kifejező nyelvi stílusban rejlik.

E versszerkezetek legszembetűnőbb sajátsága a csigavonalként önmagába visszatérő vonalvezetés. A költészet történetében a rondó mondható e verstípus elődjének. A rondó azonban táncdal eredetű, meghatározott kötöttségű poétikai forma, rímekkel, a nyugat-európai mintákban hangsúlyos, a magyarrá honosított formában időmértékes jambusokkal. Kiss Anna verse egyéni fejlesztés. Általában nyolc rövid sorból álló versszakokat szerkeszt, szakaszonként többnyire egy-egy rímpárt használ. A négy-öt szótagból álló sorok hol jambikusan lüktetnek, ha összeolvassuk őket (pl.: föl és alá a / halhatatlan), hol kalevalás nyolcasoknak hangzanak (pl: csapkodja volt / helyét a húr, / mértéke sem, / kótája sem, / felhő s az ég, / minden sötét) – de a változó szótagszámú sorok előbb-utóbb felborítják ezt a rendet. A Kalevala és a különböző ugor sámándalok rokonsága mindenképpen fennáll ezekkel a versekkel: a képalkotás helyenkint a Kalevalára emlékeztet, például az eposz teremtésmítoszára, melyben egy kacsatojásból keletkezik a világ. A parányi és a kozmikus arányok közti viszony mindenképpen az ősmítoszok aggálytalanságával érvényesül Kiss Anna verseiben. Az őshiedelmek ilyen természete azon az egyszerű megfigyelésen alapul, hogy a szélsodorta magocskákból hatalmas fák nőnek az égig, s az apró ikraszemek idővel csónakot felborító óriáshalakká fejlődhetnek.

Kiss Anna világa azonban sokkal szellemibb annál, hogysem beérhetnénk ilyen egyszerű magyarázatokkal, természettudományi analógiákkal. Egyik kulcsszava és kulcsfogalma a szél, mely majdnem minden művében előfordul. Dolgainak foghatatlan valóságát szemlélteti, hogy a szél (véletlenül sem szellő, orkán vagy más szinonim jelenség, mely valahogy pillanatnyibb: mindig az állandóságot kifejező, pusztai vagy sarkvidéki szél) átfúj mindenen, s hol az idő, hol az álom, hol a lét, hol a kozmikus erők, mozgások metaforájaként tölti be rendeltetését. Bármennyire is az ősi költészetből táplálkoznak versei, bármennyire a kép a legfőbb kifejezőeszköze, a képek most már fogalmakká lényegülnek át, melyek egyre határozottabban körvonalazódó bölcseletet hordoznak. Hajlamos volnék arra, hogy egyfajta új szimbolizmust lássak ebben, de úgy sejtem, ennél bonyolultabb is, egyszerűbb is a dolog: inkább emblematikusságról beszélnék, amely a 19. századvég szimbolizmusa felől a népköltészet ősibb tartományaiba kanyarodik vissza.

A rondószerűen szerkesztett versek néhány motívumot ismételgetnek versszakról versszakra, más-más rendbe állítva őket, ahogy a kaleidoszkóp tükrei rendezik át ugyanazokat a kristálydarabkákat. A variációk új elemekkel is bővülhetnek, de lényeg a visszatérés, a körbeérés. Ebből a szempontból talán a Föl és alá a legszemléletesebb példa azáltal, hogy a cím a jelentésével is kifejezi az ismétlődést s benne a változást. A mágikus ismétlődés-variálódás sosem éreztet kaotikus kavargást. A rendezettség lehetséges és szükséges változatait érezteti. Annyiban tér el Weöres hasonló elv alapján szerkesztett Fughettájától, hogy az alkotórészek átrendeződése és újrarendeződése Kiss Annánál nem csupán zenei hatást kelt, mint a Bach-fúgák, illetve nem csupán díszítőművészeti kompozíciót eredményez, mint a szőnyegszövés bonyolultabb arabeszkjei, hanem gondolati konklúzióhoz is vezet. Nem vagyok a sámándalok szakértője, de úgy sejtem, ezek táján kellene keresni az ismétlődés-variálás-visszatérés folyamatát, ciklikus rendjét, mágiáját.

Két verset emelek ki a bő két tucatnyi – pontosabban huszonhat – kisebb versciklusból. Olyanokat, amelyek önvallomásszerű tartalma, illetve ars poetica-jellege is megragadható. Az egyik a Rajtam még című, amely sokat elárul a mítoszalkotó költő gondolkodásából. Rajtam még / átlátszanak, / himbál az / éltető szalag, / ősvíz-rengéssel / játszanak, / érintgetik a / lágy falat. Az emlékezet vagy a tudatosított biológiai létélmény az embrionális állapotot és az evolúció korai szakaszát idézi fel, olyasféleképpen, ahogy a várandós anya éli át magzata létezését, fejlődését. (Ha valamiben, akkor különös módon férfi pályatársával, Juhász Ferenccel rokonítható a mitizáló szemlélet e biologizáló módjában. Gondolatban gazdag verset ajánlott neki a halhatatlanság olajleveléről, mely visszafoglalja helyét a költő homlokán a rossz helyről származó és felváltott éremtől; a vers címe azonos a kötet címével: De.) Visszatérve a Rajtam még című versre, ebben a további tíz versszak nem csupán cserélgeti egymással (újabb elemekkel dúsítva) a kezdő szakaszban kimondottakat, hanem súlyos gondolatokkal gazdagítja az építményt. A vers matematikája is kiemeli az egyik fő gondolatot: a középső (hatodik) versszak súlyponti helyzetben vallja, hogy Mik rajtam / átalsejlenek, / magammá lennem / még lehet, / más léteim még / sejlenek, / mi voltam és / mi mindenek. (Jegyezzük meg az idézetről, hogy szabályos, páros rímű négyes jambusokat hallunk benne, a költő csupán kisebb ritmikai egységekre darabolta a sorokat.) A Rajtam még című vers visszautal a kötetnyitó költeményre, A lenni címűre, mely nemcsak a lenni infinitívuszából alkot főnevet, hanem annak ellentétéből, a nem lenniből is; a fogalomalkotás ehhez hasonló módszerével főleg Bertók László szonettjeiben találkozhatunk. Ez azért érdemel külön figyelmet, mert jelzi, hogy miként a Nyugat költőinél, a népieknél, az „újholdasoknál” s a „fényes szellők” költőinél, úgy a harmincas évekből származó költőknél is vannak a nemzedék által közösen kimunkált stílusvonások.

A lenni és a nem lenni egyaránt tartalmas, ontológiai jelentést hordozó fogalomként jelenik meg Kiss Anna költészetében. Ez pedig arra utal, hogy az emberi tudatban realizálódik a lét csakúgy, mint a léttől való megfosztottság. Az ember sorsa, hogy tudja végzetét; a nem lenni állapota várja a lenni után. A lenni című vers azt az ősállapotot idézi fel, amelyben még nem realizálódott a tudatban e két, egymással ellentétes létezési forma, a pozitív és a negatív lét.

Mintha a Csongor és Tünde allegorikus alakja, az Éj asszonya reinkarnálódna immár 21. századi formában. Talán egy régebbi föltételezésemet támaszthatom alá ezzel. E folyóirat hasábjain fejtegettem néhány éve, hogy Nagy László verse, a folklór-eredetű Bagolyasszonyka megszólítása, az Athena noctua Kiss Annának szól.

 

 

2002-09-28 17:10:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]