Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Imitáció
[ Komédium Színház ]
fotó Ajpek Orsi
 
Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk a - a - a
HEGYI BÉLA

HEGYI BÉLA

 

 

A párbeszéd vége

 

1.

 

 

A Vigilia alapításától kezdve (1935) kötődött a „baloldaliság” ideáihoz, nem politikai, hanem elsősorban szellemi tekintetben. A Magyarországon erősödő német befolyással szemben határozottan a francia orientációt képviselte, számon tartotta az úgynevezett neokatolicizmushoz és a keresztényszocialista áramlatokhoz kapcsolódó írók, költők, lapszerkesztők – Domenach, Claudel, Léon Bloy, Saint-Exupéry, Mauriac, Bernanos, Péguy, Pierre Emmanuel stb. – munkásságát és reputációját. Bár tudatosan megőrizte katolikus egyházi arcélét, ezt a „katolicitást” szélesebben és mélyebben értelmezte. Nem csak a klérus fajsúlyos, megújulást és társadalmi i-gazságosságot kereső belső erőihez – a fiatal Prohászka, Giesswein Sándor, Hock János, Izsóf Alajos, Kerkai Jenő, Sík Sándor és mások köréhez – kapcsolódott, a korszerű teo-lógiai és spirituális törekvésekhez, hanem egyúttal a magyar kultúra egészéhez is.  Szerkesztésében az a fölfogás érvényesült, hogy minden olyan szellemi termék, amely humanizmust hirdet, az evangéliumi tanításokat szolgálja, konstruktívan emberbaráti, s éppen ezért egyetemes értéket jelent. Nem osztható világnézetileg két- vagy többfelé, mert valójában mindenkié: mindenkihez szól, anélkül, hogy bárkit is a világnézetének megtagadására kötelezne. Heller Ágnes ezt úgy fejezte ki, hogy „nem az a fontos, honnan merítjük az erőt, hanem az, mihez”.

A közös értékrend többnyire a tolerancia művészetére nevel az emberi szituációkban, és a szellemi partnerség iránti igényt, jó esetben a kölcsönös tiszteletet és érdeklődést kelti föl és erősíti az eszmecserék folyamán. A másik fél alaposabb megismerésére, a tágabb befogadásra késztet, és az egymásban föllelt gyöngeségek, gyarlóságok, hibák türelmesebb elviselésére ösztönöz. Ilyen megfontolások alapján tehát az egyetemes érték egyben közművelődési érték is. Mi több, etikailag keresztény érték, mert morálisan nem rombol, hanem épít.

A folyóiratot már első évfolyamaitól a magyar irodalom és művészeti élet legjobbjai segítették célkitűzéseiben. A vérzivataros negyvenes években is nyitott maradt: üldözött írókat, költőket, grafikusokat juttatott megjelenéshez – sokszor álnéven – és anyagi támogatáshoz, akik sehol másutt publikálni nem tudtak. 1944. márciusában a lap beszüntette működését, szerkesztői – Possonyi László, Just Béla, Balla Borisz, Mécs László – a Gestapo feketelistáján szerepeltek; hazánk fölszabadulásáig illegalitásban voltak. Az ötvenes években teret adott azoknak, akiket a hivatalos kultúrpolitika tiltott vagy az irodalom peremére szorított. Itt közölt Ottlik Géza, Mándy Iván, Rónay György, Toldalagi Pál, Pilinszky János, Berczeli A. Károly, Falu Tamás stb. A hatvanas-hetvenes években megszólaláshoz juttatott két olyan rendkívüli művészegyéniséget, mint Mezei Mária és Latinovits Zoltán, akik csak itt fejthették ki emberi és művészi hitvallásukat. E nehéz időben itt fogalmazták meg egyetemes bölcseleti igazságaikat Heller Ágnes és Tordai Zádor filozófusok. „A Vigiliából írtak vagy üzentek – emlékezik Heller Ágnes –, ha senki más nem közöl, ők szívesen kinyomtatják az írásomat. Kezdetben a Vigilia volt az egyetlen csatornám a megjelenésre. Később, a hatvanas években, a készülő könyvemből is küldtem nekik részletet. A Vigilia még a hatvanas években is ellenzéki megnyilvánulást jelentet” (Bicikliző majom, 144. o., Múlt és Jövő Könyvek).

A hetvenes évekre vált a párbeszéd fórumává. Különös történelmi pillanatot éltünk át. Úgy tűnt, most mindenkinek szüksége van mindenkire. Megkönnyítette a helyzetet az 1965-ben lezárult II. vatikáni zsinat, mely XXIII. János pápa intenciói szerint meghirdette a baráti dialógust a világgal, és a kléruson belül kritikus vizsgálatot indított az ecclesia semper reformada jegyében. Határozataiban konzekvensen leszögezte, hogy az egyháznak nem csak adnivalója van a világ számára, hanem maga is sokat tanul a világtól. Elfogadta a tudományos kutatás szabadságát, s hogy keresztény szempontból is lehetséges a politikai és társadalmi pluralizmus. Az akkori magyar kormányzatnak is kedvezett ez a légkör, mivel igyekezett népszerűsíteni az úgynevezett közmegegyezésen alapuló új programját, hogy fogyatkozó tömegbázisának egy részét – legfőképpen az értelmiség táborából – megnyerje magának. Egy darabig elnézte a Vigiliának is a szellemi szabadságát, kiterjedt vitáit, a tematikus számaiban folytatott dialógusait. Ez meglehetősen széles kört ívelt át. Párbeszéd folyt a különböző keresztyén egyházakkal; 1945 óta először a zsidósággal; a külföldi magyarsággal; a marxista esztétákkal; a cigányság képviselőivel; az úgynevezett „másként” gondolkodókkal stb. Negyven év után itt publikált első ízben többek között Faludy György (1982. 520-522. o.), Cs. Szabó László (1983. 595-598. o.), Márai Sándor (1983. 45-49. o.), Nagy Kázmér (1981), Határ Győző (1979) stb.

Tisztes konfrontációk voltak ezek, amelyekben sok félreértés tisztázódott, az egymásról alkotott hamis vélemények lelepleződtek, és fény derült az egymást kölcsönösen foglalkoztató, közös megoldásra és megválaszolásra váró kérdésekre is. Teilhard de Chardin konvergencia-elmélete, mely szerint a különböző emberi gondok valahol közös gondokká olvadnak össze, és a különböző utak valahol megakadályozhatatlanul egymásba futnak – vezérelte a szerkesztés munkáját. Az idő s az események haladtával azonban a lap törekvéseit egyre kevésbé kísérte bátorító visszhang. A dialógusok mindinkább öndicsérő monológokká torzultak, az eszmecserék frázisokba torkollottak, s az együttesen elvégzendő, sürgető feladatokról pedig alig esett szó. Mindenki a maga sáncai és doktrínái mögé húzódott. A kulturális vezetés feltűnő idegességgel reagált a folyóirat kezdeményezéseire. A nyolcvanas évek közepén váratlan fordulat következett be: míg a művészetpolitikában kénytelen-kelletlen engedmények születtek, addig az egyházak területén fokozott szigorodás volt tapasztalható. Ennek a kemény rendteremtési hullámnak lettek áldozatai: a Bulányi páter vezette Bokor ifjúsági mozgalom; a szemináriumi oktatás megkezdett reformja; a bölcseleti modernizáció; a nyugati, zsinati „aggiornamentót” szorgalmazó művek; a ferences Leonardo Boff és Gustavo Gutierrez nevével fémjelzett „felszabadítási teológia”; a Cardenal testvérek tevékenységének bemutatása stb.

Tiltás tiltást követett, szűkült a cselekvési tér. De nem csak az állam hagyott jóvá retorziókat, a klérus magas vezetése is – a saját, jól felfogott érdekében – az állam kezére játszott.  A Vatikánból konzervatív, a II. vatikáni zsinatot revideáló útmutatások érkeztek: az „ablaknyitás a világra” helyett inkább a bezárkózás, a belső koncentráció, a triumfalista fölfogás kapott szárnyra. Hogy ez a folyamat a napjainkig hová vezetett – amikor már hivatkozni sem nagyon illik a zsinatra –, világosan láthatjuk: a „trón és az oltár” újabb szövetségéhez, a múlt igyekvő hatalmi rekonstruálásához.

A Vigilia ez idő alatt – s ezt jóleső érzéssel állapíthatjuk meg – sok fiatalt indított útjára, akik – kik elfeledve, kik emlékezve erre – a magyar irodalmi és művészeti pályán megbecsült alkotók lettek, nem egy közülük magas elismerések és díjak birtokosa.

Visszatekintve a lap életének e ritka és szerencsés periódusára, amikor a párbeszéd révén – ha csak átmenetileg is – sikerült ellentétes nézetek és vélemények képviselőit egy asztalhoz ültetni, és a gondolatközlés apropóján a közös veszélyekre és lehetőségekre felhívni egymás figyelmét, a pártatlan szemlélőt elfogja az irigység és a kétségbeesés. Manapság, az ország sorsát és gondjait tekintve, elemi érdekek kívánnák a párbeszéd valamilyen formáját, de a közállapotok oly mértékben eldurvultak és elsekélyesedtek, hogy józan és felelős dialógusról csak álmodhatunk. Egyszer talán majd vállalkozik arra valaki, hogy a Vigiliának ezt az időszakát feldolgozza, és tanulságként tárja az utókor elé. Hátha kedvet kapnak folytatásához egy jobb kornak jobb polgárai.

 

 

2.

 

 

Tizenhat évet töltöttem a Vigilia kötelékében. Eleinte tördelő-, majd segédszerkesztőként dolgoztam, Rónay György halála után, az ő kifejezett utódlási kívánságára, főszerkesztőként irányítottam – 1980-tól 1984-ig – a redakció munkáját. A kiváló költő és író választása azért esett rám – mint ezt több hivatalos fórumon kifejtette –, mert bennem látta a folyóirat szellemének konzekvens megőrzését és továbbvitelét. 1984. február végén azonban – nem kis meglepetésemre – az alábbi levelet találtam az íróasztalomon:

 

 

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Sajnálattal közlöm, hogy az 1980. augusztus 13-án kelt 660-10/1980. sz. levelemben foglalt kinevezésben előírt követelmények teljesítésének elmulasztása miatt munkaviszonyát 11 hét felmondási idő figyelembevételével, felmondom. A felmondási idő 1984. február 21-én kezdődik, és munkaviszonya 1984. május 8-án szűnik meg.

Munkaviszonyát azért mondtam fel, mert a kinevezést megelőzően általam személyesen kért, majd a kinevező iratban munkaköri kötelezettségként nyomatékosan meghatározott folytonos és szoros együttműködése a Vigilia szerkesztőbizottságával, többszöri felkérés, figyelmeztetés ellenére sem valósult meg, illetve kezdődött el. A szerkesztőbizottság együttes munkáját, a folyóirat kollektív szerkesztését a jövőben is elsődleges fontosságú feltételként határozom meg. Ezen elvek érvényesülésének jelenlegi akadálya a fenti intézkedésemet tette szükségessé.

Főszerkesztői, illetve felelős szerkesztői feladatai alól 1984. február 21-ével felmentem, egyidejűleg intézkedtem a „lapengedély” módosításáról is. A folyóirat elkövetkező számai szerkesztésének érdekében eddig beszerzett, összeállított anyagot szíveskedjék Magyar Ferenc úrnak és a szerkesztőbizottság (!) tagjainak folyamatosan, de legkésőbb február 27-ig bezárólag átadni.

1984. február 27-ét követően a munkavégzés (!) alól véglegesen felmentem. Munkakönyvét és egyéb munkajogi okmányait a munkában töltött utolsó napon (II. 27-én) a szerkesztőség munkaügyi előadójánál szíveskedjék átvenni. A munkavégzés alóli felmentés időtartamára (1984. II. 27-től V. 08-ig) járó munkabérét az érvényes munkajogi előírások szerint szintén az utolsó munkavégzési napon veheti át. A felmondási időre eső időarányos évi szabadságát a felmentési időbe beszámítva kapja meg.

 

Indoklás:

A munkaviszony felmondását a Mt. V. 27. §. /1/ bek. a Mt. 36. §. /1/ bek. első fordulata és a Mt. 6. §. /1/ bek. értelmében közöltem. A felmondási idő megállapítása a Mt. 27. §. /1/ bek. szerint, illetve a Mt. V. 26. §. /1/ bek. előírása, valamint a 17/1979./XII. 1./MüM. sz. rend. 19. §. alapján történt. A felmentési időn belüli kiadott szabadságáról a 17/1979./XII. 1./ MÜM. sz. rend. 45. §. /1/ bek.-ben foglaltaknak megfelelően rendelkeztem.

Közlöm egyúttal, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külügyi Bizottságában viselt tagságát felfüggesztem, annak megszüntetéséről külön iratban küldök értesítést. Eddigi munkásságát megköszönve (!) vagyok

 

Dr. Lékai László

        bíboros, prímás, érsek

 MKPK elnöke

 

 

Az idézett törvények és rendeletek alapján való felmondás törvénytelen voltát minden illetékes – hivatalos és félhivatalos – elismerte. Ezt ugyanis vagy a kiadó, az Actio Catholica igazgatója, a lapengedélyt érvényesítő Tájékoztatási Hivatal vagy az Állami Egyházügyi Hivatal mint felügyeleti szerv tehette volna meg. De nyilvánvalóan azért szignálták éppen Lékai bíborosra az ügy elintézését, hogy semmilyen fórumon ne lehessen föllebbezni a döntés ellen, mert akkor a nyilvánosság előtt kiderülne a levél állításainak alaptalansága, sőt nem egyről a konstruált vád. Nem kell különösebb politikai és írásszakértői ismeret ahhoz, hogy megállapítsuk, a felmondást a legnagyobb valószínűség szerint nem az Érsek kezdeményezte, a levelet nem ő fogalmazta, csupán a kézjegyével látta el a végén. Erre enged következtetni az Állami Egyházügyi Hivatal államtitkárának egy beszélgetés során elejtett megjegyzése: „Lékai bíboros csak végrehajtotta azt, amit felsőbb szervek már előzőleg elhatároztak. Ebben sem önállóan cselekedett”. Gál Ferenc, a Vigilia szerkesztőbizottságának (!) tagja, tudomást szerezve a történtekről, az alábbi följegyzést juttatta el hozzám:

„Hegyi Béla főszerkesztősége idején (1980-tól ’84-ig) a Vigilia egyházi (dogmatikai) szempontból történő ellenőrzését én, Gál Ferenc teológiai professzor végeztem. Ezen idő alatt a lapban nem jelentek meg hit- és erkölcsbeli tévedéseket tartalmazó cikkek, sem olyan anyagok, amelyek antikato-likusnak minősültek volna”.

 

 

3.

 

 

Pát évvel később, már az úgynevezett rendszerváltozás küszöbén, levélben fordultam Miklós Imréhez, az Állami Egyházügyi Hivatal volt elnökéhez, adjon felvilágosítást ő, aki – minden bizonnyal – a legautentikusabb ebben a kérdésben. Mi és ki döntött végül is a kiebrudalásom foganatosításában? Ezt a feleletet kaptam:

 

 

Kedves Szerkesztő Úr!

Megkaptam ez év június 3-án kelt levelét, melyben arra kér, hogy korábbi tevékenységével kapcsolatban feltett három kérdésére válaszoljak. Nyaralásom miatt kissé megkésve, de készségesen teszek eleget ennek az alábbiakban:

1./ Rónay György tisztelője voltam és vagyok ma is. Hivatali pályafutásom életre szóló élménye marad a Rónay Györggyel kialakult – a kölcsönös megbecsülésen alapuló, korrekt, toleráns, mélyen humánus – kapcsolat. Bizonyára ez motiválta Rónay Lászlót, amikor Rónay György A kert című verseskötete megjelent, és azt a következő kísérő szöveggel látta el: „Miklós Imrének – Apám nagyrabecsülésével, sajnos, már csak így… 1979. IX. 1. Rónay László”. Rónay Györggyel közös erőfeszítéseket tettünk – ki-ki a maga eszközeivel élve –, hogy visszaszorítsuk azokat a törekvéseket, amelyek a Vigilia magas kulturális színvonalát és egyben népszerűségét veszélyesnek tartották. Ebben a küzdelemben Rónay György harcostársának tekintette és következetesen támogatta Hegyi Bélát, és úgy tekintett rá, mint aki felkészültségénél, alkalmasságánál és koránál fogva képes lesz továbbvinni a Vigilia szellemiségét.

2./ Ismereteim szerint teljesen alaptalan minden olyan állítás, amely Hegyi Bélát a „hatalom kisszolgálójának”, vagy „politikai megbízottjának” minősíti. Sőt, éppen ellenkezőleg, Hegyi Béla megjelent írásai igen sok vitát váltottak ki, mert eltértek a megszokott normatíváktól. Személy szerint nekem is sok nehézséget okozott, hogy a kényes egyensúlyt fenntartsuk.

3./ Hegyi Béla azok közé a katolikus író-újságíró személyiségek közé tartozik, akik a társadalmi és az egyházi reformokat sürgették már a ’70-es, ’80-as években. E nézettel szemben állók között politikusok, újságírók, egyházi személyiségek egyaránt megtalálhatók. E különböző hátterű, esetenként egymással is konfrontáló világi és egyházi személyek együttes hatására végül is Lékai László bíboros, a Vigilia hagyományosan katolikus jellegének megőrzésére hivatkozva, döntött a folyóirat vezetésének megváltoztatásáról. (Nincs tudomásom arról, hogy a Püspöki Kar testületileg állást foglalt volna az ügyben.) Miután a Bíboros úr döntését tudomásul kellett venni, igyekeztem segítséget nyújtani Hegyi Bélának, hogy erkölcsileg és egzisztenciálisan jelentős hátrányt ne szenvedjen. Sajnos, ez csak részben sikerült.

Budapest, 1990. június 28.

Őszinte tisztelettel

     Miklós Imre

 

 

Eltávolításommal az irigyeim és ellenségeim nem elégedtek meg. A szerkesztői szék türelmetlen aspiránsai, különféle politikai szándékból – mint ami nálunk mindig oly kipróbált és divatos „eljárásnak” számított korszakváltáskor – valóságos rágalomhadjáratot indítottak ellenem, igyekeztek megakadályozni elhelyezkedésemet – Siklósi Norbert, a Pallas egykori vezérigazgatója sokat tudna erről mondani –, családommal együtt a szó szoros értelmében az ellehetetlenülés fenyegetett. Ekkor kerestem meg panaszommal az újonnan alakult Rehabilitációs Bizottságot, tegyen végre igazságot. A vizsgálatok eredményét az alábbi ügyiratban közölték velem:

 

 

Tisztelt Hegyi Úr!

A Kormány által létrehozott Rehabilitációs Bizottság 1990. december 14-i ülésén foglalkozott az Önt ért sérelmekkel. A rendelkezésre álló dokumentumokból és egyéb információk alapján megállapította, hogy az Önnel történtek mélységesen igazságtalanok és méltánytalanok voltak, az Ön ellen irányuló hajsza egy átfogó koncepció része volt. Mindezért – a Kormány nevében is – megkövetjük.

A Bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a minisztérium illetékes szakrészlegei megfelelő segítséget igyekeznek adni – átérezve felelősségüket – az Ön elhelyezkedéséhez. A testület az erkölcsi elégtétel mellett fontosnak tartja, hogy anyagiak juttatásával is elismerje az Önt ért sérelmek káros hatását. E károk csökkentése érdekében 50.000 Ft kárenyhítést utal ki az Ön részére. Ez egy, a későbbiekben esetleg megállapításra kerülő kártérítési össze0gből levonásra kerül.

A testület nevében kívánom, hogy legyen ereje és egész-sége a megpróbáltatások elviseléséhez.

Budapest, 1991. január 14.

Tisztelettel

    Andrásfalvy Bertalan

  miniszter

 

 

A józan szemlélő azt hihetné, ezzel a happy enddel be is fejeződött egy aktuális újságírói-írói história. Nem. Sok fájdalmas és tanulságos küzdelem követte még ezeket az éveket, nem kis meglepetést és csalódást okozva tényekben és emberekben. De a folytatás, az újabb drámai fejezet, amelynek cselekményeiben oly sok kollégámmal osztoztam és osztozom napjainkban is, már más lapra tartozik.

2002-09-28 17:11:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]