Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

OFF Társulat - Arborétum
[ Millenáris Teátrum ]
fotó Ajpek Orsi
 
Dátum: 2019. október 19. szombat    Mai névnap(ok): Nándor a - a - a
Zalán Tibor - Elbeszélni egy fesztivál mellett
2. nap (amikor süt a nap, és én kis híján)
Déltájban eszembe jut, most temethetik Huszár Zsoltot (fotó), a pályája kiteljesedése felé közelítő színészt… Egy hajnal, egy tántorgó bicikli, egy utolsó, vagy első villamos. Mennyire egyszerű ezt összefoglalni, és mennyire lehetetlen megérteni a történetből bármit is!

2. nap (amikor süt a nap, és én kis híján)

Azt hiszem, megbolondulok. Az is lehet, szimplán megüt a guta. Pokolian erős napsütésre ébredek, ahhoz képest, hogy szeptember legvége van. Fölösleges volt a trikók utáni mászkálás tegnap, az izgalom és energiavesztés. Mindegy is lenne már, de mégse mindegy, mert örülni kellene ennek a fényességnek, ami körülvesz, e helyett megint morgok, mint a kellemetlen vénemberek, akik az utcán leköpik a saját cipőjüket…
Nagy örömömre kialakul viszont az étkezésekhez a törzsasztalunk, adott egy asztal, adottak hozzá az emberek, nem szívesen ülök napról napra mások mellé, még ha ismerősök is azok. Mellettem jobbról Kötő József, balról Radu Macrinici, szemben Sebestyén Rita, Zsehránszky István és Kovács Levente, az asztalfőt Bütyök, alias Bicskei István ragadta magához, a beszélgetés főszólamaival együtt. Némi zavarom, hogy én reggel nem szeretek senkivel sem beszélgetni, de ezt ők nem tudják, ne is tudják meg. A legnehezebb reggeli helyzetbe a harmadik napon kerülök, amikor elvétem egy órával a reggeli idejét, előbb megyek, senki sincs még Radu Macrinicin kívül, akivel hosszasan elbeszélgetünk angolul. (Ez persze, nála, öt-hat kipréselt mondatot jelent…) Nem tudom pontosan, hogy mennyit ért abból, amit mondok neki, téma a Nagybányai Festőiskola, illetve az Atelier-fesztivál. Gyöngyöző homlokkal hagyom el a terepet, bár kedves és megértő, vagy inkább érteni is akaró ember…

 
Délelőtt végighallgatom a szakmai beszélgetést, fegyelmezetten nem szólok hozzá semmihez, ismerem magamat, hamar fölemelem a hangomat, olyankor meg vágok, megvágok valakit, fölsértek valamit; minek, ha nem ez a dolgom. Egy-egy haikut megírok, míg az elhangzó bölcsességekre figyelek.
Déltájban eszembe jut, most temethetik Huszár Zsoltot, a pályája kiteljesedése felé közelítő színészt… Legutóbb a POSZT-on találkoztunk, egyik főszereplője volt a felolvasószínházi programban szerepelt darabomnak. Teli energiával, hallatlanul jó humorral, kedves és majdnem szégyenlős kollegalitással. Egy hajnal, egy tántorgó bicikli, egy utolsó, vagy első villamos. Mennyire egyszerű ezt összefoglalni, és mennyire lehetetlen megérteni a történetből bármit is!
A délután Kötő József – mindenki tanárura – könyvének [Színjátszó szem Erdélyben (1919-1940)] a bemutatásával kezdődik. Sokan összegyűlnek, megéri, Bonchidai Éva felkészülten és arányokat tartva vezeti a beszélgetést, Kötő könnyed és nem tanárosan tanáros, felolvasását derűvel fogadja a nagyszámú, ami egy lexikonszerű munkánál ritkaság.
Ugyanilyen könnyed és megnyerő lesz, amikor majd Gyergyóalfaluban – a negyedik napon – kétszáznál több diák előtt ülünk Farkas Wellmann Endre meghívására, és a színházról, a költészetről beszélgetünk. De, erről majd ott, ha eljön az idő hozzá. A Cinka Panna Cigányszínház fellépését időzavaraim miatt kihagyom, bár sajnálom. Vígasztalom magam, Pesten még megnézhetem őket.

Cinka Panna Cigányszínház
 
Az első esti előadáson akasztják a királyt, de csak félig, jobban mondva, az egyik felét. Azaz, a helyi társulat, a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház lép fel hosszú című előadásával, amely így hangzik: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról. Koprodukciós vállalkozás az Udvarhelyi Táncműhellyel, mely Székelyudvarhelyen működik. Talányos egy cím, akár még minden is lehet. Szerzőnek Peter Handke van feltüntetve, de a hosszú taps után feltápászkodva a nyikorgó székből, az ember csak arra gyanakszik, hogy ez a Handke itt csak ürügy, a lényeg máshol van, nélküle formálódik ki, akár el is hagyható lenne a pár felmondott szöveg. Amolyan életet elleső színház zajlik le előttünk, életet elleső filmmel kombinálva. Mozgásszínház a vászon mögött megvilágított színpadtérben, filmvetítések a burleszk világára hajazva közben vagy egyidejűleg, a helyszín Gyergyószentmiklós főtere és annak környéke. Pontosan megkomponált a viszony filmvászon és világ, színpadtér és világ között, a legizgalmasabb pillanatok közé tartoznak az egymásra reflektáló feltalálások vászon és játéktér között. (Sajnos, ennek a technikának a revelatív hatása az első tizenöt perc után kioldódik, és, mert nem kerül helyére más, izgalmat keltő központi effekt, időnként elfog bennünket az unalom.)
Történet nincs, történettöredékek vannak, mit lát egy ember, aki az ablakából kinéz. Nyilván sokféle rendezetlenséget, élettörmeléket, kauzalitás nélküli történés-halmazt, tehát, történetnélküliséget. Az egymás után következő életmozaik-véletlenek adják azután azt az abszurd állapotsort, ami megpróbálja feledtetni, hogy az előadás nem tud a mélység felé kutakodni. Csoportos jelenetek sorsírás nélkül, mozgás, de nem tisztán mozgásszínház, tánc, de nem pusztán táncszínház, műfaji behatárolásra még a társulat igazgatója sem vállalkozik majd a holnapi szakmai megbeszélésen.
Annyi bizonyos, nagyon együtt van a csapat, hatalmas munka van az előadásban, melyet Bozsik Ivett rendezett (ha jól tudom, ez már a második munkája a színházzal), jellegzetes bozsikizmusaival, amelyek helyenként telitalálatokat, más pontjain az előadásnak önismétléseket, kissé fáradt és homályos megoldásokat jelent. Nézem ezt a kaleidoszkópban kialakult formák esetlegességéből összeálló masszát, és arra gondolok, hogy én nem akarom ezt az előadást megérteni, mert nincs is mit megértenem rajta. Lényege a vanságában van, az összeszervezett mozgások és életmozzanatok felmutatása által keletkezett ironikus-önironikus térvariációkban, a szituációk klippszerűen cserélődő másságában és esetlegességében, s huszadrangúvá válik, miféle üzenet jut el hozzánk az egy-egy, sorsszerűséget modellező, jelenetben, vagy akár az összes, össze nem álló, de együtt ható megalkotottságában.

 
Pörög a kollokvium, alig van vége az egyik programnak, már kezdődik is a másik. Jelesen, most a Cervinus Teatrum – Szarvasi Szlovák Színház produkciója a stúdióteremben. Milan Lasica, Július Satinskỳ Barátunk, René című drámájának színpadi megvalósítása. Mint az egyik színész prológusából megtudjuk, Bajza József Ignác regényéből készült a produkció, melynek eredeti címe, a programfüzet szerint, René ifjú viselt dolgai és tapasztalatai. Szűcs Katival csöndben összesúgunk, egymástól próbáljuk kideríteni, ez a B. J. I. azonos lenne-e, vajh, Bajza Józseffel, akit azért van szerencsénk némiképp ismerni. De az összehajlás eredménytelen. Ennek a műnek a meglétéről tudomásunk, mibenlétéről tapasztalatunk nincsen. Annyi bizonyos, ismét csak a műsorfüzetből puskázva, hogy „az adaptáció Szlovákia talán két legismertebb színész-humoristájának immár maradandó és örök műve”. Ironizáló történetet látunk, melyen átüt a kabaré édeskés illata. Amúgy, van itt minden, politizálás nyíltan vagy burkoltan, gatyaletolás és tragédia a röhögés mögött, sasjózsizás, göregáborozás, egészséges humor, valódi irónia, szarkazmus, hiteltelen hatásvadászat – ezt a stílus-katyvasznak feltűnő sokféleséget két kitűnő színész játéka fogja egybe időnként, engedi szét máskor. Ahol lendületesen és felszabadultan – nem a közönségnek – játszanak, ott hitelesek. Ahol mondanivalót, komoly, mának szóló társadalomkritikát fogalmaznak meg, ott könyörtelenül leül az előadás. Így a második felvonás nagy társadalmi elszámoltatása – a hosszú jegyző-jelenet – unalomba fullad, nem képes az addigi elementáris, „felelőtlen” humor helyébe lépni. Sok függ attól, Gergely László rendező-dramaturgban van-e még annyi energia, hogy keményen visszahúzza egyfelvonásossá a szöveget. Mert épp annyi van benne. Egy felvonás. Ha nem tévedek… De az nagyon benne van. Felemás érzéssel áll fel az ember tapsolás után, nem tudja, jó volt-e amit látott, vagy nem is annyira volt jó. Annyi bizonyos, jó, hogy megnéztem…

Isaac Bashevis Singer, Eve Friedman Teibele démona
 
A bukaresti Állami Zsidó Színházzal megjárom a hadak útját. Isaac Bashevis Singer, Eve Friedman Teibele démona című előadását viszik színre Szabó K. István rendezésében. Az darab egy elhagyott feleség történetét járja körül. Az előadás jiddis nyelven folyik. A feliratozás most is román. Rájövök, Szűcs Katin és rajtam kívül mindenki beszéli a románt. Mi ketten, tudatlan és élhetetlen magyarországi magyarok, kuporgunk székeinken, és megpróbálunk valamit érteni az előadásból. Semmit sem értek. Ilyenek jutnak eszembe, vagy jutnak el a tudatomig, hogy. Attraktív a színpadkép. (Valaki azt mondja erre, tizenöt éve ilyenek a román színházi díszletek. Nem tudok benne dönteni.) Jó ízléssel mozgatja színészeit a rendező, jónak tűnik fel az előadás tempója. Az én ízlésemnek viszont egy kicsit sok a kiabálás. Ijeszt a zsidó misztika sötét szenvedélye, homálya – ugyanakkor megragad az előadás humora, időnkénti könnyed bája, egyes jelenetek finomra stilizáltsága. Szépen beszélik ezek a zsidó emberek a jiddis nyelvet, hallgatom őket magamba feledkezve. Másnap a rendezőtől értesülünk arról, hogy nem zsidó, hanem román színészek játsszák a szerepeket, akik kemény munkával tanulják meg időről-időre, darabról-darabra a jiddis szövegeket. Kalap le… Olykor-olykor ez az előadás is átcsap mozgásszínházba, a beszédeffektusok zenévé alakulnak – és, itt is megjelennek a maszkok. Rákérdezek a holnapi szakmain, divat-e ez a maszkozás a romániai színjátszásban, nem kapok kielégítő választ. Majd, amikor a kézdivásárhelyiek előadásában is fel fognak tűnni ugyanezek a maszkok, már nem kérdezek rá semmire. Maszk nélkül nem élet a színház errefelé… Október 1-je van, tűnődöm elalvás előtt. Mit csináltam én három évvel ezelőtt, ugyanezen a napon? Miért éppen három éve? Miért én? Miért…

[ Zalán Tibor ] 2011-10-05 07:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]