Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

... és már senki sem!
[ Vídám Színpad ]
fotó Peti Péter, Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 19. csütörtök    Mai névnap(ok): Vilhelmina a - a - a
Zalán Tibor - Elbeszélni egy fesztivál mellett
Nemzetiségi Színházi Kollokvium IX
(előjáték) Áll a vonat. Corona. Fél hat, Keleti pu.. Szorongok, a hálókocsiban rajtam kívül még két férfi fog utazni Gyergyószentmiklósig. Ez a tudás szorongat meg. Én majd középen alszom. Klasszikus szendvics, csak éppen nem így szoktuk ezt elképzelni, férfiak. Nem a szendvics töltelékeként magunkat.

Sebestyén Rita száguld el az ajtóm előtt, visszafordul, egy pillanatra megáll, szertelenül bemutatkozik, őt nem szokták megismerni, magyarázza könnyedén, egy férj, egy gyerek követi, férj és gyerek ugyanazzal a lendülettel el, állunk az ablaknál, nézzük a kinti kopár pályaudvari semmit, és már a színházról beszélünk. Meleg van. Megérkezik a kupétársam, az egyik. (A másik is, csak róla nem tudom, hogy az. A felső.) Indulás után pár perccel már rutinosan elintézi a kalauzzal, hogy neki külön hálóhelye legyen, hogy hogyan, azt csak ő meg a MÁV-alkalmazott tudja. Ketten maradunk, könnyebbség, ráadásul, én vagyok felül; majdnem könnyedség. Nyilván a férfiasabbá vált helyzetből adódik. Ritával még elszórt beszélgetések, ám hol egy-egy női mell, hol egy férfiszerszám nyomakszik a hátunkhoz, combunkhoz ablaknál álltunkban, egy embernek is szűk a folyosó, mindketten megunjuk ezeket a nem kívánt testi érintkezéseket, visszavonulunk a kupéinkba.
Hálótársam újságokat olvas. Ismét nyugtalanítani kezd a közelgő közös éjszaka ez idegennel. Letépem mázsás táskámat a csomagtartóról, és meghúzom az oldalzsebbe elővigyázatosan beleapplikált laposüveget. Érzem a hátamban, hogy emberem néz ebbéli foglalatosságom közben. Megkínálom. Elfogadja, feláll. Mutatkozzunk be, mondja. Papp Z. Attila. Mint később kiderül, szociológus Pesten. Mondom a nevemet. Kitaláltam, válaszolja, maga Dézsi Szilárddal, a rendezővel szokott együtt dolgozni, és a gyergyószentmiklósi kollokviumra megy. Talált, süllyedt. Honnan? Dézsi Szilárd gyermekkori barátom, mesélt magáról, a közös munkákról. Meghatódom, ezen felül őrülten szerencsésnek érzem magamat, letépem a csomagtartóról ismét a mázsás csomagot (majd még néhányszor így teszek, amíg okafogyottá nem válik ez a fajta testmozgás), ő hideg sört hoz a kalauztól, mire elérkezik az alvás ideje, nem vagyunk idegenek, a világ kicsi, átbeszéljük és megoldjuk néhány óra alatt az összes fontosabb problémáját. Mély álom a vonaton, Gyergyószentmiklós, az állomáson Dézsi Szilárd, a színház főrendezője fogad bennünket. De miért nem szállt le velünk együtt Szűcs Kati, a Criticai Lapok jeles főszerkesztője? Nézünk a vonat után, lelki szemeinkkel látjuk a még álmot látó kritikust beleveszni a hajnali távoli ködökbe. Tanácstalanok vagyunk. Vihorászunk.

Nagyváradi Szigligeti Színház, Büchner - Leonce és Léna
 
1. nap (amikor a legnehezebb, ráadásul még hat trikó is)

Szűcs Kati később előkerül, a színház udvarán pillantom meg, épségben és egészben, másik vonattal jött, így csak arról a másikról tudott, összes aggodalmaskodásunk ellenére, leszállni. De előbb cuccok ledobálása a Maros hotelban. A hallban akkora kitömött medve ágaskodik, hogy jószerével csak a derekáig érek. A kezdet, így, szállásilag, mindenképpen figyelemre méltó. A mellettem lévő szobában nevezett dramaturg, író, zsűritag, Sebestyén Rita. Még mellettem, tehát ő mellette Bütyök, de mert szintén zsűritag, inkább legyünk hivatalosak, Bicskei István, színész, mozgásművész, rendező, művészeti vezető, s ki tudja még, hogy mi, vagy mi nem épp, leginkábbi állandóság, hogy régi barát, annak idején színészem az Azután megdöglünk H-színházas újvidéki lázas produkcióban; Békéscsabán is dolgoztunk együtt. Megörülök a látásának az állomáson… De előbb még reggeli a Marosban. Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Színház művészeti vezetője borongva közli, mégsem lesz meg a gyerekdarabom bemutatója a színházukban. Nem kérdezem miért, nyilván megvan az oka ennek is, savanyúan harapdálom kenyeremet a rántotta mellé. A kezdet, így, bejelentésileg, nem igazán feldobó. De előbb még Béres László igazgatónál kávé, szürcsölgetés, beszélgetés. A színház teljesen megújult, mióta itt jártam egy darabom bemutatója ürügyén, egész családiasan, feleséggel, anyámmal, aki imád utazni, még az anyósomat is elhoztam, aki nagyon szereti Erdélyt és a gyerekdarabokat. Új kamara-játszóhely, remek klub-kocsma, színházi kerthely-ivó az udvaron… mi kell még? A kimondottan elegáns iroda közepén nagy kék ülő-labda, épp olyan, mint amilyen az én kis békéscsabai színészházi legénylakásomban van – zöldben. Ez szimpatikus. A derék igazgató is derekas tehát… De előbb kipakolás a szállodában, megnyugtató érzés, semmit sem felejtettem otthon, persze, később majd kiderül, hogy mit, mégis. De előbb nagy ölelések és egy nagy sör Szabó K. István rendezővel, régi-régi jó baráttal, aki most épp a Nagyváradi Színház művészeti igazgatója… Ezután a sok – és egyéb – de előbb kiszólás után érkezünk el nevezett főszerkesztő udvari megpillantásához. Ám nincs idő ennél a mozzanatnál tovább időzni, ebéd, ahol egy karizmatikus emberrel hoz össze az egyetlen szabad hely Szabó K. asztalnál. Radu Macrinicinek hívják, az Atelier nemzetközi színházi fesztivál igazgatója, tudomásom szerint. Úgy tűnik nekem, a temesvári színházban már összefutottunk egyszer egy Szabó K-bemutatón, román társulattal… Leginkább franciául és angolul hallgat, tetszik ez nekem, lehet mellette ülni, enni, ha nem szólsz, nem szól. Jól van így, a legjobban.

Nagyváradi Szigligeti Színház, Büchner - Leonce és Léna
 
Megnyitó csak ötkor, addig méregetem az eget, borús, fázom, vékony a pulóverem, tüdőgyulladás a vége, s még jó, ha nem miegymás. Felkajtatom a város ruhaboltjait, végül találok egy fehérneműs kedves vén csoroszlyát, veszek tőle hat trikót. Minden napra jusson egy, amíg itt vagyok. Legyen! Fő az egészség! De a guta megüt, ha holnap kisüt a nap, és nem lesz szükség a maradék öt trikóra…
A bejáratnál sok ember trécsel és várakozik már jóval öt előtt. Ott áll Zsehránszky István színikritikus is, egy Markó Bélára emlékeztető figurával beszélget. Kiss Éva Evelyn, a marosvásárhelyi teátrum dramaturgja bemutat az uraknak. Zs. I.-nek persze nem kell, a kisvárdai fesztiválokról, ha nem is jól, de eléggé ismerjük egymást. (Ő lesz, aki készségesen és türelmesen elmagyarázza, hogy most a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon vagyok, de jövőre, ha netalántán meghívnak, Nagyváradon már a valahányadik Interetnikai Fesztiválon leszek, a következő évben, a vetésforgónak megfelelően, ismét kollokvium lesz, majd azt egy újabb interetnikai követi…)
A másik férfiú valóban Markó, ha nem is Béla, mint egykori (s nyilván ma is) barátom és költő- pályatársam, hanem Attila, és elfoglaltsága szerint kisebbségügyi államtitkár. Sem rokonok. Kellemes ember, politikusban ritka ilyen, ha nem lenne olyan magasan a pozícióban, azt mondanám, jó fej. Később a sors sodorgat bennünket egymás mellett, egymás mellé, ő lesz a rendezői jobb szerinti szomszédom a szállodában, összefutunk mindkét elsőnapi előadáson – mert ez egy olyan államtitkár, aki nem csak protokollizálni megy el egy rendezvényre, hanem érdekli is az, amit megnyit, meglátogat, szponzorál stb., – és koccintgatunk este a klubban, ahol… de erről kicsit később. A megnyitó kellemesen rövid és fesztelen. Számomra a legemlékezetesebb pillanat Béres igazgató alakítása, aki színpadra szólítja Borboly Csabát, Hargita Megye Városi Tanácsának elnökét. De az elnök a felszólításra nem lép sehonnan elő. Az igazgató rákérdez: A megyetanácselnök akkor megérkezett? (Szünet.) Nem érkezett meg. (Szünet, derültség…) Folytatná, de megakasztja magát. Látom, mégis megérkezett… (Derültség, szünet, az elnök a mikrofon felé tart… Beszél, de nem sokat mond. Csönd. Derültség sincs.)

Nagyváradi Szigligeti Színház, Büchner - Leonce és Léna
 
A nyitóelőadás a Nagyváradi Szigligeti Színház Büchner-mozgásprodukciója a Leonce és Lénából. Megújuló színházat látunk. Együtt a csapat, akik ismerik őket, állítják, évtizedek óta nem volt ennyire egységes a játékuk. Talán, az előadás mozgáselemekre épülő jellege segít ebben az egységesülésben – talán más, általam nem ismerhető szellemiség-változás. A romantikus szerző romantikával ironizáló darabjának mozgásszínházi keretek közé emelése számtalan izgalmas pillanatot teremt a színpadon, ugyanakkor, nagyon sok problémát is felvet. Érzelmek és filozófia viszonya, aránya… A figurák megrajzolása, értelmezése, lehozása a színpadról. Mikor működik a mozgás és beszéd együtt, mikor kezdi el zavarni egymást a kettő, mikor oltják ki kölcsönösen egymás hatását.
Csodálatos szöveg, mondja Baczó Tünde, a fiatal rendező-koreográfus a szakmai beszélgetésen. Dilemma: mit húzni ki, mit hagyni meg, mit mozogni, mit beszélni, megint mit mozgással beszélni? Tipikusan az a helyzet, amikor valaki az egyik kezével vágja le a másikat, illetve, fordítva. Mindenesetre, ahol működik az egyensúly szöveg és mozgás között, ott remek a játék, ahol elbillen a hangsúly valamelyik felé, ott problémássá válik, ahol meg illusztratívvá válik a mozgás, netán esetlegessé, kényszeressé, ott rossz. Egy biztos, határokat feszegető, üde és fiatal a produkció, így és ezért (is) érdemes hozzáfogni Büchnerhez. Az meg, hogy valójában mit gondolnak erről az egész Leonce és Léna-gubancról az alkotók, majd később, egyszer, egy másik – hasonló – produkcióban, még kiderülhet. Töprengek. Akár el tudnám képzelni csak zenével és mozgással ezt az előadást. Akár el tudnám képzelni csak szöveggel ezt az előadást. De, feltételezhetően, így a legérdekesebb, mert leginkább határokat feszegető az esemény.
Ám kell-e örökké feszegetni a határokat?
Naná, hogy kell! Ettől színház ma a színház.
Ha… Ja, helyenként nagyon jó és intenzív a zene (az este folyamán még önálló koncertet adó Cári Tibor munkája), a díszlet multifunkcionális, a sok doboz hol sok doboz, hol sok klozetfülke, hol sok amszterdami kirakatos kurvaketrec, és még annyi minden más, csak fantázia és késztetés, fölismerés vagy félreértés kérdése… Igyekszem…

Nagyváradi Szigligeti Színház, Büchner - Leonce és Léna
 
Két előadás között két érdekes és (nem csak számomra) fontos ember. Kovács Leventével ütközöm össze a sodródó tömegben, majd Kötő Józseffel ácsorgunk az újabb ajtónyitásra várva. Mindketten – azon felül, hogy kiváló és nagy tudású színház- és drámaszakemberek és „közmunkások” – színész- és színházi generációk sokaságát indították el pályájukon, méltán tekintélyek és szeretettel körülvett figurái az itteni színházi közegnek.
Bütyök, akarom mondani, Bicskei István színész csatlakozik hozzánk az ácsorgásban, kérdezem, na, hogy tetszett a nagyváradi csapat. Önérzetesen hárítja el a kérdést, én benne vagyok a zsűriben, nem nyilatkozhatom. Aztán, teszi hozzá huncut mosollyal, majd szétkürtölöd, hogy ezt meg azt mondtam. Tényleg, gondolom végig, mi más dolgom lenne itt azon kívül, hogy szétkürtöljem, hogy a zsűri e neves és nemes tagja mit mondott erről vagy arról. Megértődve hallgatok.

Nagyváradi Szigligeti Színház, Büchner - Leonce és Léna
 
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Dorota Marłowska darabját hozta el, a Két lengyelül beszélő szegény románt. Stúdióterem, öt színész, embertelenül kemény darab. Emlékezetes előadás. Különös volt látni, élni, hogy egy magyar társulat – kiváló román rendezésben, rendező Theodor Cristian Popescu – lepukkant, elállatiasodott, „lengyelben” tébláboló szerencsétlen véglény-románokról beszél. A darabon érződik a lengyel színházi nyelvben benne létezés, epikus és drámai szüntelen keveredik a megszólalásban. Egy terhes nő – aki a végén felakasztja magát (vagy nem?) – és egy drogos színész pokoljárását, és mások kínos, és olykor komikus, pokolra járatását követhetjük végig az előadásban. Melynek, nagy bánatomra, nincs dramaturgja. Így lehet, hogy a darab fölkínálta első harmad zseniális, a második szinte csapnivalóan hamis és erőltetett, míg a harmadik harmad ismét az első magasságait közelíti meg. Nem egységes előadás tehát, de nehezen felejthető. És a zene itt is, ebben az előadásban is, kiváló – Vlaicu Golcea munkája. És a vége, na, az nem pite, bármennyit is vitatkoznak rajta a szakmain!

Nagyváradi Szigligeti Színház, Büchner - Leonce és Léna
 
A darab végére ugyanis egy Căluşari került, román gonoszűző tánc. Tizenkét sudár, népviseletbe öltözött legény (futballcsapatnak véltem őket a reggelinél a szállodában) vonul fel az emberi roncsok által hagyott romokra, komor izzással kezd félelmetes táncba, hogy ezzel talán lemossa a színpadról az addig felhalmozódott rengeteg mocskot…
Kifelé jövet több felől ugyanaz a kérdés: akkor ez, ami itt volt, az álom vagy a realitás tartományában kereshető vissza. Én harmadik megoldás mellett teszem le a voksot. Amit itt láttunk, valami szörnyű, de, vagy éppen ezért, nagyon érvényes vízió volt.
Kifelé jövet még örömmel fedezem fel magamnak Miklós Leventét Udvarhelyről, aki az ottani színház Táncműhelyének az igazgatója. Udvarhely, hej, udvarhelyi szép napok… (A marosvásárhelyiek, egyébként, egyenesen Brãilából, az Európai Színházi Napok és Éjszakák fesztivál-rendezvényről érkeztek Gyergyószentmiklósra, ahol ezt az előadást is bemutatták…)

Nagyváradi Szigligeti Színház, Büchner - Leonce és Léna
 
A folytatás még egy kis Cári-koncerthallgatás, sörök Szabó Edével – nem elégszer látott barátom, színészem Székelyudvarhelyen a Katonák, katonák, illetve Gyergyószentmiklóson a Jancsi és Juliska előadásokban –, beszélgetnénk, de a klubban annyian vannak, hogy a falak kezdenek kifelé púposodni, a hangzavar meg minden befogadhatón már túl is egyre csak növekszik. Elfog a tömegundor, lelépek. Fájront. A szállodában még levelek böngészése, megválaszolása, kifáradás, elfáradás, a füstjelzőt átverendő, ablakon kihajolva elszívott néhány cigik – és, könyörtelenül vége van a napnak. Fekszem az ágyban, és újabb arcok, nevek, mozgások jutnak eszembe, de már nem fér több bele ebbe az első napi beszámolóba. Azaz, félálomban… látom magamat, ahogy délután, trikókeresőben, elhaladok a főtér néhány plakátja előtt, melyeken nem a kollokviumot hirdetik, hanem valami Alekosz nevű új celebképződmény „látogatását”, aki, úgymond, „először lép Székelyföldre”. Elfog a szégyen, hogy ilyesmi vaskos ízlésficamokat exportálunk ide… Aztán arra gondolok, hogy az importálók is megtévednek, amikor nem látják át, hogy az „először” meglehetősen optimista folytatást ígér. Helyén valóbb az először helyett az „utoljára” határozó, az ilyen kreatúrák sorsa ugyanis nagyon emlékeztet a tisztavirágok életére (ha nem is olyan szépek, mint azok): életükben egyszer bagzanak egy jót a médiával, azután el- vagy visszaperegnek oda, ahonnan jöttek és ahová valók, a nagy büdös ismeretlenségbe, semmibe.

( Fot? http://www.figura.ro/ )
[ Zalán Tibor ] 2011-10-03 05:12:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]