Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Antigoné-tükör
[ Kovátsműhely ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 15. kedd    Mai névnap(ok): Teréz a - a - a
ROMÁNY PÁL


   
   
A tanyavilág és a falukutatás
a harmincas években[1]



Illyés Gyulára emlékezve



   
TANYAIRODALOM MAGYARORSZÁGON

   
A témának sokféle elnevezése, olvasata ismert. A tanyavilág részét képezték - képezik? - a szállások, a szórványok, a kisebb-nagyobb majorságok, pusztai házak vagy a volt termelőszövetkezeti lakótelepek. Villannyal vagy villany nélkül, ásott kúttal, izoláltan, vagy éppen már farmként becézve, sőt az agrárcivilizáció csúcsának tekintve. Volt már tartozéktelepülés, "települési hungaricum", s volt olyan maradvány, amit, mint csökevényt, kiszorítani, visszafogni kell, nem pedig szaporítani. És még akkor nem is vettük listába a tanyák, a "külterületi lakott helyek" valamennyi állapotát, jogállásuk változásait. Még a XX. századra vonatkoztatva sem. Történetük pedig előbb kezdődött - s tart, talán szerencsére, jelenleg is. Egyébként nem csak nálunk, hanem máshol is a világon.
   Jobbára csak kiemelések következhetnek, mindenekelőtt azért, mert az ún. tanyakérdés és irodalma - gyakran a parasztsors, vagy a földmunkás-, az agrárszocialista mozgalom részeként - jóval a harmincas évek előtt már teret nyert Magyarországon. Jelentős tudományos teljesítményei pedig később is jelentkeztek. Ez utóbbiak közül kettőre utalok: Erdei Ferenc Magyar tanyák-jára, amely hatvan éve, 1942-ben, illetve a A magyar tanyarendszer múltja című munkára - Pölöskei Ferenc és Szabad György szerkesztésében -, amely 1980-ban jelent meg. Egyik sem a harmincas éveké dátum szerint, hanem az egész századé. Akár Illyés Gyula műve, a Puszták népe.
   Következzék néhány mozaik a tanyákról szóló szakirodalomról, álláspontokról.
   A huszadik századi sor kezdetét egy fiatal agrárszakértő írásával lehet jelölni. A szerző 1912-ben és 1913-ban nyolc vármegye tanyavilágát felmérve 164 olyan tanyás térséget jelölt meg, ahol a szórványban ezernél több lakos élt, tehát központot (iskolát, közigazgatási kirendeltséget stb.), közlekedést kívánt.[2] A javaslatot a 33 éves Czettler Jenő, az agrárpolitika és gazdaságtörténet későbbi akadémikusa tette. Egy másik kutató négy évtizeddel később szintén leltározza a tanyavilágot. Erdei Ferenc - mint közismert - 32 éves volt a Magyar tanyák kiadása idején, már több könyv szerzője. Erdei hivatkozik - Czettler és Kaán Károly mellett - Gesztelyi Nagy Lászlóra is, aki a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója volt, s Magyar Tanya című könyve 1927-ben jelent meg Kecskeméten.
   A szakírók, kutatók álláspontja a tanyavilág gondjainak megoldását illetően lényegesen különbözött egymástól, már a kiindulásukat tekintve is. Az egyik álláspont - nevezzük gazdaságinak - a termelés korszerűsítési követelményeiből, az okszerű földművelés megvalósítási feltételeiből indult ki. Gesztelyi Nagy még a gyapottermesztési kísérleteket is támogatta. A másik felfogás képviselői a társadalmi összefüggéseket helyezték előtérbe, sőt mindenek fölé, és a polgárosulás lehetőségét látták a tanyavilág létében, megtartásában is. A harmincas évek törekvéseiben kombináltan is találkozhatunk mindezzel, nem is szólva a néprajz, a történeti földrajt, a szépirodalom vagy éppen a politikai irodalom, esetenként a tényeket másképpen kezelő, egy-egy jelentős alkotásáról. Ez utóbbiakat - összefoglalóan - a tanyavilág népéleti felfogású csoportjába sorolhatjuk, amely leírások gyakran mint a "romlatlan erkölcs", a jó levegő, a kiváló "katonaanyag" rezervátumának ábrázolták a tanyákat és lakóikat.
   Az érzelmekkel egyébként, mint a szociográfiától sem idegen eszközzel, a tanyák ügyében, a kutatási eredmények publikálásában is gyakran találkozhatunk. Czettler 1921-ben írja a következőket: "A szívem fáj, amikor a tanyákat bejárva, mindenütt csak nyomort találtam... kulturális és közegészségügyi nyomort. Mintha csak a Kongó-vidék négerei között jártam volna, oly elmaradt ezeken a tanyai vidékeken a posta, iskola, orvosi szolgálat... Láttam gyermekeket, amint apjuk csizmájában bukdácsoltak a barázdák között a 4-5 kilométernyire levő iskolába, hogy megtanulják azt,... hogyan kell a nemzet oszlopának lenni."[3] A világháborúban legyőzött Magyarországon érthető, hogy erősödik a tanyák, valójában az országon belüli relatív súlyában megnőtt Alföld iránti figyelem. Szabó Kálmán írja 1936-ban: "A háború után... közgazdászok, politikusok kezdtek a magyar tanyai paraszttal és a tanya kérdésével foglalkozni. Közülük adta valaki a magyar parasztságnak a 'nemzetfenntartó elem' elnevezést, amelyen eleget csóválták a fejüket az öregebb tanyai magyarok".[4] A legfontosabb, egy általános földreform ugyan elmarad, de a gazdálkodás, a közigazgatás, a közlekedés javításának reformját mind erőteljesebben és mind többen fogalmazzák meg a szakirodalom és a falukutatás mellett a sorra rendezett tanyakongresszusokon és a kamarai állásfoglalásokban is. Egyre jobban teret nyer az a felismerés, hogy az agrártársadalom fele - jóllehet nem a hangadó fele - tanyákon, pusztai majorságokban él. Ezt ugyan már 1867-ben följegyzi német nyelvű könyvében Heinrich Ditz, a következőképpen: "A falu és a mező viszonyában a tanya legtöbbször nem szerencsétlenség a Magyar Alföldön, hanem az egyetlen formája a távol eső földek megművelésének. Nem a tanyás gazdálkodást kell okolni, hanem a szerencsétlen körülményeket, melyek azt szükségessé teszik. [...] Gazdaságilag a tanyarendszer vitathatatlanul a legelőnyösebb".[5] Látja, friss szemmel, hogy a gazdasági kényszerűség, a megélhetés parancsa győz minden más igény fölött. A német szakértő jól térképezte föl a települési viszonyokat, az ipar hiányát, a kereskedelem elmaradottságát is. "Hiányzik a tőke, a tőkeképzés ösztönzése pedig gyenge" - szögezi le. Könyvét azzal fejezi be, hogy "Magyarország szegényebb, mint lennie kellene", és a gazdálkodásra utalva írja: "Nem a politikus Széchenyi jósolta meg az ország jövőjét, hanem a nemzetgazda..."[6] Az alföldi puszták, óriás határú falvak és mezővárosok agrártájainak arculata nem sokat változott az idézett leírások után, két-három emberöltővel később sem. A viták is fennmaradtak a követendő, a célszerű tanyapolitikát illetően. A százezer hektáros határú városok földjeit továbbra sem hálózták be épített utak, a vasutak is messze voltak. Megközelítésük, az áruszállítás lehetősége időszakos maradt a tengelyig érő sárban. A falukutatás a nagy, az általános, az agrártársadalom alapkérdéseivel foglalkozik. A Magyarország felfedezése sorozat szerkesztője, inspirátora Sárközi György is ezt szorgalmazza. A tanya nem vagy alig kerül be a szociográfia fő áramába. Megmarad ugyan a harmincas évek falukutató irodalmában, főleg a tanyai ember, esetenként mint egzotikum, de a tanya inkább hivatkozási alap, argumentációs tétel. Adalék a Néma forradalomhoz is, a Futóhomokhoz is meg a Viharsarokhoz is. Féja azért leszögezi: "A tanyarendszer igen kellemes volt a városok gazdasági helyzete szempontjából. Nem igényelt költséges intézményeket, gondozást, de jövedelmet hozott. Viszont, ha falvak alakulnak, a határ reájuk eső részével együtt közigazgatásilag elszakadtak volna a várostól".[7] A Faluszövetség igazgatója a közigazgatási önrendelkezés mellett áll ki, amikor így ír: "Útját állja ennek (az önállósulásnak, R.P.) az anyaközségek irigysége, amelyek görcsösen ragaszkodnak a török hódoltság alatt és után kialakult határaikhoz és merőben gyarmati sorban tartják nem csak a szétszórt tanyáikat, hanem a határukban lévő, falunak tekinthető településeket is [...]. A mai helyzetben a tanyák állapota egyenesen elijesztő és a másfélmilliónyi tanyai lakosságból legfeljebb egyharmad... elégítheti ki primitív közszükségleteit".[8] A tanyák ügye kissé olyan volt a falukutatásban, mint a távoli rokon esete. Akkor hivatkoztak rá, ha a család érdekeivel egybeesett. Erdeinek is más műveit veszik sorra az értékelésnél, s csak megemlítik a tanyával foglalkozót. Pedig ekkor - 1943-ban - már megállapítják a szerzőről: "...azt hisszük, hogy Erdei kiemelkedő helyet fog elfoglalni a magyar szociológusok sorában".[9] Voltak, akik vitatták tanya-osztályo-zását, pontosabban az Erdei-féle "tanya-elv" általános érvényét, vagyis a "benti" ház és a "kinti" munkahely (tanya, szállás) lehetőségének kiterjedt voltát, de a téma önálló feldolgozásának, sokoldalú, értő vizsgálatának, a tanyapolitika indokoltságának, kifejtésének a szükségességét nehéz lett volna kétségbe vonni. Az országos figyelem azonban ekkor - 1943-ban - már más témák felé fordult.
   Nem járt sokkal jobban Boldizsár Iván A gazdag parasztok országa című munkája sem, amikor, 1940-ben napvilágot látott. Ki figyelt már akkor Dánia gazdag parasztjaira, hiszen 1940 áprilisában megszállták Hitler csapatai. A könyvben pedig ott volt az üzenet: "A tanyákat nagyszerű út és telefon köti össze egymással, a tanyaközponttal... Itt nincs "tanyakérdés" és a tanya szó egyáltalán csak akkor használható, ha nem gondolunk a magyar tanyára... Jól élnek és szépen".[10] Ami bizony nem volt állítható a magyar tanyákról, ahol nemhogy telefon, de villany sem volt, és sok helyen tüzeltek kun koksz-szal, azaz szárított trágyával. Dániában - a háború előtt - egy automobilra 24 személy jutott, Nagy-Britanniában 18, Franciaországban 19, az Egyesült Államokban 4 (négy!), Magyarországon 375 volt a mutatószám, hogy ne soroljunk más fejlettségi mutatót.[11] A tanyák, a tanyai emberek azért témái maradtak a publicisztikának, a drámaíróknak, a sajtónak, a népegészségügy apostolainak. "Sír a puszta, mert sok a baja - írták 1940-ben. - Sír a puszta, mert a gyógyításról sok szó jutott már el hozzá, csak orvosságot hoztak még keveset. Sír a puszta, mert új élet, új lélek után vágyik".[12] Megjelenik a hazai sajtóban a kulákparaszt megnevezés is. "A kulákszív rideg... egyáltalán nem tartja szerencsés dolognak a földreformot. Attól fél, hogy földjei megmunkálásához nem kap olcsó munkaerőt".[13] Néhány éve Féja Géza még idézőjellel használja az importált fogalmat a Viharsarok leírásánál. A földreformot követelők - 1939 végén - már indulatszóként köznyelvi használatba veszik. Ekkor mutatja ki az OMGE hivatalosan, hogy egy alföldi mezőgazdasági kisüzem egy kat. holdra jutó évi mezőgazdasági jövedelme 29,53 pengő, adósságkamata átlagosan 4,37 P/kh, búzahozama 6-7 q/kh (a 9 q/kh uradalmi átlaggal szemben).[14]
   A harmincas évek szociográfiai írásaiból a tanyák állapotáról több is kéziratban maradt, vagy csak nagy késéssel kapott nyilvánosságot. Ez utóbbiak egyike Boldizsár Iván felhívására készült, és a Szolgálat és Írás sorozatban jelent volna meg. Miután Kovács Imrét is, Féja Gézát is elítélte a bíróság, a még több vádat összegyűjtő kézirat kiadásában már túlságosan nagy kockázatot látott Cserépfalvi. Érthető, hiszen már az első oldalakon "görögtüzes tanyamentés" és olyan tanyai mondások olvashatók, pl. a kiskunsági cselédemberektől, hogy "két dolgot jó elkerülni leginkább: a veszett kutyát meg a csendőrt!". A Krónika a kun pusztákról című írás így csak évtizedekkel később jelent meg Kecskeméten.[15] Szerzője szociofotós, újságíró és filmrendező lett. Lakatos Vince könyvét már csak örököse vehette a kezébe. A falukutatás tájékozódni próbált a határokon túl is. Az elsodort falura nem csak Az elnemsodort falu megírásával válaszolt,[16] hanem a kutatások lehetséges összekapcsolásával, módszereik egybevetésével is. Számoltak azzal, hogy a tanyák is folytatódnak más államhatárok között.[17] Tanulmányozták mások - pl. a bukaresti Gusti-iskola - terepmunkáját, sőt a szovjet-orosz híreket, Csajánov nézeteit. Megfelelő együttműködés, hiteles tájékozódás - a kor viszonyai között - nem jöhetett létre. Ezek vezettek azután olyan téves nézetekhez, amelyek pl. Kovács Imre könyvében láttak napvilágot, hírt adva 1940-ben Liszenkó jarovizációs és évelő búzás, "sokat ígérő" kísérleteiről. Egyébként ekkor esik szó a "háztáji üzem"-ről is, mondván, hogy "a parasztudvar gazdaság a gazdaságban".[18] Vannak tartozásaink a falukutatás történeti kutatásában is, hiszen nem egy 1945 utáni, sőt mai tendencia, jelenség magyarázatára bizonyos támpontokat remélhetünk. Az Alföld egykori tanyavilágának külföldi bemutatásában sokat köszönhetünk A. N. J. Hollander professzornak, vagy a magyar parasztságról írt megállapításaiért, a Puszták népe méltatásáért, Franciaország fiának, A. Sauvageot-nak és másoknak. Tudva persze, hogy a magyarok helyett senki nem végezheti el ezt a feladatot, mert ebben is helytálló Babits megállapítása, amit Illyés Gyula híressé vált könyvéről írt 1936-ban. "A pusztát csak az ismerheti belülről, aki maga is a puszta gyermeke. De ez az ismeret csak akkor válhat tudatossá, ha a puszta gyermeke kilép a pusztából, és fölébe emelkedik..."[19] Jellemzően fogalmazott e témában a román Henri H. Stahl professzor egy korabeli írásában: "Az agrártechnikák társadalomtörténete régiónként változik - írta. - Legelőször a 'két Európa', Nyugat és Kelet különbözőségét kell kiemelnünk. Nem csak időbeni eltolódásról van szó, amikor Kelet mindig késésben van Nyugat mögött, hanem egészen egyszerűen eltérő fejlődési folyamatról". Majd leszögezi: "A falu tudományos megismerése nemzeti kötelesség, mert csak ez vezethet el a nemzet megismerésének az útjára [...] Ha meg akarjuk érteni egy közösség társadalomtörténetét, akkor elsősorban gazdasági alapjainak és tulajdonrendszerének feltárására van szükség". [20] Elfogadható tétel ez a magyar tanyák XX. századi vizsgálatához és a vizsgálók történeti értékeléséhez is. Egy tudományos ülésszakon - Bognár József elnökletével - sorra vették és könyvben adták ki - Magyar közgazdászok a két világháború között címmel - jeleseik életútját. Többek között Heller Farkas, Navratil Ákos, Fellner Frigyes, Laky Dezső, Surányi-Unger Tivadar munkásságát méltatták. A magyar falukutatás, az agrárszociológia és agrárpolitika művelőinek, az előző nemzedékeknek a tevékenysége is része jellemünknek és jelenünknek. Nézeteikkel lehet egyetérteni vagy vitatkozni - mint a tanyairodalomban megjelenő tételekkel is -, de nem lehet nem létezőnek vagy hatás nélkülinek tekinteni azokat. Amikor panaszkodnak nálunk eredményeink, viszonyaink külföld előtti ismeretlenségére, nyelvünk társtalanságára, indokolt arra is gondolni, hogy a hazai izoláció, némely nézetek szekértáborokba szorulása/szorítása milyen szerepet játszik az elkülönülésben, elszigeteltségünkben.
   Az 1945 utáni közigazgatási intézkedések, pl. Kecskemét 100 ezer hektáros határában a tucatnyi új község alapításában és e települések - Lakitelek, Szentkirály, Nyárlőrinc stb. - folyamatos fejlődésében Tessedik, Czettler, Geztelyi-Nagy, Lakatos Vince nézetei is igazolódnak. A kertészetek sikereiben a művelt gazdálkodó, a tájékozódni tudó tanyai ember jelenik meg, s általuk Klébelsberg Kunó iskolái, az olvasókörök, Móricz Zsigmond, Móra és Tömörkény publicisztikája, Erdei és Németh László tanyapár-tisága köszön vissza az utókornak. Ahogyan az elvadult táj, a sztyeppévé degradálódott vidék, a már sem szállásnak, sem lakásnak nem használt omladozó tanya pedig a politikai türelmetlenségnek, az üres ígéreteknek a bűnjele. A tanyai ember igazának megértéséért küzdők érveinek, elhárított figyelmeztetéseinek megannyi tárgyi bizonyítéka a lepusztult tanyavilág. Elkésve is - de valóságosan vádol. Gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt. "Egészségügyi és minden más szempontból is leghátrányosabb helyzetben a tanyai lakosság volt" - állapítja meg a Horthy-korszak kutatója.[21]
   Néhány, nem elhanyagolható tanulságra még kitérek, de előtte a tanyák fajtáiról, a sokféle értelmezés elterjedéséről kell szólni. Azért is, mert ennek tarkasága a tanyapolitikában részes falukutatókat is szükségképpen zavarta. Ráadásul a közvélemény alakulásában is közrejátszott némely szépírói leírás idillikus tanyaképe: ahová délután kikocsiznak, a vadvirágos réten át csekély a távolság, és az udvarház előtt együtt nézik a "tanyai néppel" a páratlan szépségű naplementét...
   
   
   
A TANYÁK SZEREPE, ÉRTELMEZÉSE

   
   A magyar tanyák keletkezésének történetétől nem lehet eltekinteni, ha szerepüket, jelentőségüket értelmezni, a tanyákról, a lakóik életéről született írásokat, szociológiai munkákat értékelni akarjuk. Fontosnak tűnik ez azért is, mert a hazai tanyák fogalmához már száz éve hozzátapadt hol a farm, hol a cselédház. S volt, amikor egyik sem, de akkor a tanya sem számított igazán.
   A paraszt-tanyák nagy többsége különösebb tervszerűség nélkül keletkezett. Érthető, hogy a szórvány sokféle gondot jelentett. Ahogyan Bulla Béla fogalmazott, ott épült a tanya, ahol a kútásás eredménnyel járt. A tanyák, illetve földterületeik ráadásul osztódtak. Az örökösöknek általában nem volt más választási lehetőségük, mint a mezőgazdaságot vállalni. Az örökösödési jog nem védte - s nem védi - a tanyabirtok együtt maradását, jóllehet már a millennium előtt kiadta a magyar királyi földmívelésügyi miniszter a farm-rendszerről[22] szóló könyvét, a farmházak tervrajzait is közölve (!) és az egyenként 300 kat.holdas farmok vetésszerkezetét is ajánlva. Az Alföldön azonban nem született meg Iowa. A telepítések is elmaradtak. Évtizedekkel később az ún. vitézi telkek sem váltak farmmá, bár azoknak az osztatlan öröklését jogszabály írta elő. Aki tehát az önámítástól és mások félrevezetésétől tartózkodott, láthatta: a tanya nem farm, és a farm nem tanya. És nem is az, amit a kétkötetes Gyakorlati Gazdalexikon az önmaga által feltett kérdésre válaszolt: "A tanyakérdés ma (1927-ben: R.P.) a magyar feltámadás és a magyar jövendő".[23]
   

   Tanya-ügyben a másik véglet - a farm-vízióval szemben - az uradalmi tanya, a majorsági cselédház elfogadása, "megértése" volt. Erről írta az OMGE által szorgalmazott kiadvány a XX. század (!) elején: "ami a cselédházak nagyságát illeti, szem előtt tarthatjuk azt, hogy egy 4-5 tagból álló család számára lakószobának legalább 17-20 m2-nek..., míg ha a konyha 2 családnak szolgál, 12 m2, és ha 4 családé, 16 m2 lehet; egy kamrára 5-6 m2-t számíthatunk... Alacsonyabb szoba nem egészséges, míg a magasabb télen hideg". Nos, például Mezőcsát határában, a volt uradalmi tanyában, 1955-ben számoltuk fel a közös konyhás (négylakásos) cselédházakat.
   A harmincas évek tanyakutatójának sok nehéz örökséggel kellett szembenéznie, a Nyugat-Kelet kulturális lejtővel is. Amíg Sopron már nem ismerte az analfabétizmust, addig az alföldi városok tanyavilágában jelentős volt. Hódmezővásárhely, Törökszentmiklós, Orosháza népességének 35-40 %-a külterületi lakos volt, s közöttük az analfabéták aránya a lakosság egyharmadát-egynegyedét tette ki.[24] A Klébelsberg-akció gyümölcsei nem könnyen értek be. Azért is, mert a tanyák - nem lehet elégszer hangsúlyozni - nagyon sokfélék voltak. Az ott élők többségének pedig, akár állandóan ott laktak, akár csak időszakosan "tanyáztak" a "farmon", a munka volt az első a vegetációs szezon idején, nem az iskola. A betű, az iskola - ahogyan a Puszták népében olvasható - gyanakvást, "kommunistaságot" jelentett sokfelé. A tanya szerepe egyébként is a termelésre és a környezetében jelentkező mezőgazdasági munkaerő-kereslet kielégítésére egyszerűsödött a legtöbb helyen. A termelésben is az önellátásra, hiszen a piac távol, időnként járhatatlan távolságra volt. A tanyai élet tehát valójában életmódot jelentett, benne valamiféle szabadságot, önrendelkezést, őstermelést s mindennek az előnyét, de következményét is. Definícióját - sok évvel e kutatások után - máig sem adják meg kellő pontossággal. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a "tanya (alföldi) község, (mező) város határában lakóházból és gazdasági épületekből álló kis gazdasági település".[25]
   

   Ezt és hasonló értelmezéseket látva-hallva, nem túlzás a helyzet szakértőjének tekinteni a harmincas évek Móra Ferencét, aki az alábbiakat írta: "Félek, hogy eljön az idő, és az nagyon rossz idő lesz, amikor a magyar középosztály megint elkésve fog rájönni arra, hogy milyen jóvátehetetlen mulasztást követett el akkor, amikor talán nem is önzésből, csak kényelmességből, vagy közömbösségből meghagyta a magyar parasztot abban a testi-lelki elhagyatottságban, amelyben 150 évvel ezelőtt találta Tessedik Sámuel. Merem állítani, hogy a magyar paraszt ma is olyan felfedezetlen és ismeretlen, mint az ő idejében volt". Majd kimondja: "A magyar tudományosság - s ezt nem szemrehányásul, hanem dicséretül mondom - a múltban tudósokkal tanulmányoztatta a lappok, a vogulok, cseremiszek és egyéb haldokló rokonaink életét, de soha senkinek nem jutott eszébe kutató expedíciókat szervezni a domaszéki, kötönyi, kömpöci, horgosi magyarok nyelvének, folklórjának... sajátos lelkivilágának, különös társadalmi életének tanulmányozására".[26]
   

   Születtek azért felmérések - ha nem is "expedíciók" -, amelyekben a Szegedi Fiatalok, ifjúsági-egyházi szervezetek, a Győrffy-kollégisták, geográfusok, etnográfusok is részt vettek. Vizsgálataikat, megállapításaik hangját - mint három évtizeddel korábbi elődeikét - ismét elnyomta egy új, a második világháború zaja.
   

   
   
EPILÓGUS

   
   Az agrártermelés perifériáival a millenniumi évek mezőgazdasági minisztere, Darányi Ignác intenzíven foglalkozott. Egymást követően, a kedvező tapasztalatok alapján, három miniszteri kirendeltséget létesítettek, hogy a "primitív állapotok megszüntetésében" a vármegyéket segítsék, és ahol kell, ellenőrizzék.[27] Munkácsról szervezték a "rutén akciót" (1897-től), Marosvásárhelyről (1902-től) a székelyföldi, Zsolnáról (1908-tól) a felvidéki Hegyvidéki Kirendeltség munkáját. Tanfolyamokat, mintagazdaságokat, parasztbérleteket létesítettek, hogy a tömeges kivándorlást fékezzék, a gazdasági eredményeket javítsák. Az 1920 után sorra rendezett tanyakongresszusokon hasonló szervezet kialakítását sürgette a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara.[28] A szentesi tanácskozás nyomán az 5430/1928. M.E. kormányrendelet létrehozta a Hódmezővásárhelyi Tanyai Kirendeltséget két megyére kiterjedő hatáskörrel. Feladata: "Az Alföldön nagy területen elszórtan élő tanyai földmívelő lakosság helyzetének megjavítása, elsősorban a tanyai gazdálkodás színvonalának emelésével, a termelés fokozásával és a terményértékesítés megszervezésével, továbbá a gazdasági szakigazgatási szabályoknak a különleges tanyai viszonyokhoz való hozzáalkalmazásával".[29]
   

   A kirendeltség három évet élt, 1931. december 31-ével megszüntették. A tanyák maradtak. Sokba került a kirendeltség istápolása, szólt az indoklás. Évi 33 ezer pengőbe...
   

   A tanyák tehát maradtak, ahogyan voltak, az érdekeltek kérése vagy éppen tiltakozása ellenére. A Nagykunságban, a Kiskunságban, a békési fekete földön. És csírázott, majd szárba szökkent a paraszti radikalizmus. Amit a falukutatók, az írók, a költők sora idejében észlelt. A 100 éve születet Illyés Gyula is. Elégia című versében írta egy üldögélő tanyai, pusztai családról:


"Nevükben suhan a miniszter
halk gépkocsiján s lelkükért
hajlong és könyörög a főpap
és emel arany serleget."


   És a befejezés, a lemenő Nappal szemben:


"A férfi meztelen lábának
horgas nagy ujjai közül
kikaparja a port, s a piszkot,
zsebébe nyúl, nem húz ki semmit."

"Mint ezredévek mélyiből
tekint reá vissza a férfi,
mint kék égre a vízbefúló,
ki már kiáltani sem tud."


   A radikalizálódás látható, tapintható volt. A forradalmak történetét ismerők számára a következmények is várhatóak voltak.
   A háború után - részben még a harcok alatt - megtörtént az agrártörténet-írásban is radikálisként számon tartott, forradalmi jellegű magyar földreform. Tangazdaságnak való föld is alig maradt, a kastélyokra is rossz idők jártak. Ahol elvonult a front, földfoglalások is előfordultak, mert ősszel mindig vetnie kellett a földművesnek. Vetni, 1944-ben is. A Magyar Föld Rt. birtokán - Sarkad-Feketeér pusztán - is ezt tették a "tanyasi cselédek". Elvetették az őszi búzát maguknak, a "közhasználatba vett" gőzeke után. Akkor még messze voltak Debrecentől a szovjet seregek. A nyomor viszont helyben volt. Földosztásukat sorsuk parancsolta meg, a XX. század elsikkasztott reformjai, a Darányi, Áchim, gróf Majláth, gróf Károlyi, Nagyatádi Szabó sorra elbukott jobbító javaslata fölötti csalódásuk. Nem Vorosilov marsall parancsára lett földreform, miként némely történész hirdeti.
   Jöttek tehát a földigénylők, a telepesek, a menekülők, vonatok tetején utazva, gyalog, ki hogyan tudott. És mentek a földbirtokosok - ki merre tudott. Új honfoglalás folyt - írta Illyés. Igaerő is kevés volt. A háború is megvámolta. A bábolnai ménes is Nyugatra került. Ahol nem volt más, ott az ember állt be a hámba, az eke elé. Lakni is kellett valahol. Felépült - vályog az volt - mintegy 70 ezer új tanya, negyedmillióval nőtt a tanyai lakosok száma. Birtokba vették a termőföldet, megszállták a határt. Megművelték. Betöltötték a bombatölcséreket, felszedték az elhagyott lőszert, a fegyvereket. Az ország pedig megmenekült egy éhínségtől...
   És elkezdődött egy új korszak, amely nem volt se béke, se háború. Érzelmek és érdekek ütközése folyt, s az értelem, mint forradalmi időkben "illik", a legkiválóbbaknál, a szellem nagyjainál is kiszorult időnként az érvelésből. Ekkor jegyezte be naplójába Márai Sándor: "Az igazi per a magyar paraszt körül tart, a Veres Péterek és Illyés Gyulák által sunyin szított parasztlázadás körül, amely... messzi a parasztság jogos érdekein túl követel e társadalmi réteg számára vagyont, hatalmat, jogokat". Nem sokkal előbb Márai még azt rögzíti: "A tbc nem ok nélkül talál olcsó táp-talajt a magyar falvakban..." Miért akkor a vád, hogy lázadást "néhány sunyi paraszt, aki a polgárság segítségével jól kikupálta magát, alattomosan fűt"[30]?
   Mindez és a folytatás már egy másik történet, egy másik Magyarország sorsa. Ám még az előző történetének a megírása sem teljes. Ahogyan az sem, hogy miként "fordult meg" a tanya-elv? Hogyan, miért lett százezrek számára később a "kinti" ház (a hétvégi, a vízparti, a hobby-tanya stb.) az életmód része, a szabadság szigete, vagy éppen csak a vagyonosodás erőtlen eszköze? Esetleg a városi-vidéki kettős lakás, a természetközelség igénye nyilvánult meg - ahogyan Bibó István gondolta[31] - ebben a sajátos kétlakiságban?
   Minderre még keresnünk kell a választ.
   
   ______________________________________________
   
   
   [1] Az MTA Agrártudományok Osztálya Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottsága által rendezett tudományos konferencián (2002. március 25-26.) tartott előadás alapján
   

   [2] Czettler Jenő: Tanyai települések és tanyai központok. In.: Agrárszociológiai írások Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó, 1984. 332. o. Szerk.: Tóth Pál Péter
   

   [3] Czettler Jenő (1995): Mezőgazdasági és szociális kérdés. Századvég. Akadémiai-Püski Kiadó, 204. o.
   

   [4] Szabó Kálmán (1936): Kecskeméti tanyák. In.: Sz.K. Válogatott írásai. Kecskemét 1986. 309. o.
   

   [5] Dr. Heinrich Ditz (1993): A magyar mezőgazdaság, MTA. Szerk.: Dr. Kádár Imre. 52-53 o. (Kiemelés: R.P.)
   

   [6] Dr. Henn Ditz (1993): U.o. 247. o.
   

   [7] Féja Géza (1937): Viharsarok, Magyarország felfedezése. Szerk.: Sárközi György 37. o.
   

   [8] Weis István (1931): A magyar falu. Magyar Szemle Társaság, 15. o. Jellemző vita zajlott erről még 50 év múlva is a Kiskunhalashoz tartozó Bodoglár leválása idején. Kiskunmajsán kellett vonatra ülnie annak, aki a "városba", "haza" akart a tanyáról utazni a 30 kilométernyi Halasra, de a tradíciók hatása sokáig erős maradt.
   

   [9] Rézler Gyula (1943): Falukutatók és szociográfusok. A magyar társadalom önvizsgálata... Faust K. 65. o.
   

   [10] Boldizsár Iván (1989): A lebegők, Magvető Kiadó, 729. o.
   

   [11] Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1939. M. Kir. KSH, Pátria, 294. o.
   

   [12] Janó Ákos (1982): Fejezetek a szanki és móricgáti tanyásgazdálkodás múltjából. Kecskemét, Katona József Múzeum, 145. o.
   

   [13] Halhatatlan figurák, Fáklya, 1939. december, 81. o.
   

   [14] Mezőgazdaságunk üzemi eredményei 1932-1936 OMGE Kiadványa, Bp. 1938. 61. o.
   

   [15] Lakatos Vince (1988): Krónika a kun pusztákról, Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Tanács. Szerk.: Füzi László.
   

   [16] Fodor Ferenc (1940): Az elnemsodort falu. Athenaeum, Bp.
   

   [17] V.ö. Borbándi Gyula (1983): A magyar népi mozgalom, Püski, New York, 227-233. o.
   

   [18] Kovács Imre (1940): Szovjet-Oroszország agrárpolitikája, Cserépfalvi 92-93. o., 103. o.
   

   [19] Illyés Gyula (1943): Puszták népe. Századvég Kiadó.
   

   [20] Henri H. Stahl (1992): A régi román falu és öröksége. ELTE-Gondolat K. 29. o., 96. o. (Kiemelés: R.P.)
   

   [21] Romsics Ignác (1999): Magyarország története a XX. században, Osiris, 204. o. (Kiemelés: R.P.)
   

   [22] Magyar farmrendszer, M.kir. földmívelésügyi minisztérium kiadása, 1893. Bp. gr. Bethlen András.
   

   [23] Gyakorlati Gazdalexikon, Szerk.: Mille Géza I-II. Sylvester Kiadó, Bp. 833. o.
   

   [24] U.o. 835. o.
   

   [25] Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, 1982, 1335. o.
   

   [26] Móra Ferenc (1958): Véreim, Parasztjaim, Magvető Kiadó, 194, 195. o.
   

   [27] Takács Imre (1989): Magyarország földművelésügyi közigazgatása az Osztrák-Magyar Monarchia korában (1867-1918), Mezőgazdasági Kiadó, 32-34. o.
   

   [28] A kamara székhelyéről, Kecskemétről látta el négy megye: Pest, Bács, Csongrád és Csanád, valamint négy th. Város és Budapest agrárképviseletét. Dr. Gesztelyi Nagy László (1937): Küzdelem az Alföld jövőjéért, Beszámoló, Kecskemét, 122. o.
   

   [29] Takács Imre (1989) U.o. 123. o.
   

   [30] Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1945-1946) Vörösváry, 1991 Torontó, 246., 244. o. (Kiemelés az eredetiben)
   

   [31] Bibó István (1973): Tanya és urbanizáció, In.: B.I. Válogatott tanulmányok III. köt. Magvető Kiadó, 139. o.

2002-09-29 03:56:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]