Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Fapapucsos tánc
[ Magyar Állami Operaház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 17. csütörtök    Mai névnap(ok): Hedvig a - a - a
ISZLAI ZOLTÁN

Írhalom – 1966-1989

   

   
   
HANTRAVALÓ

   
   1. Naplósorok † Fodor András költőtől: A gyermek, 1966-1968
   

   
   1966. július 11. Amikor örökös versmutogató dilettáns látogatómtól visszaszabadulok, kollégám a telefonon lóg. Megindultság nélkül szól: megvan a gyerek. Lány; kettőhatvan.
   Nagyon megszenvedtek az eredmény miatt. Azért ez a visszafogott hang. Vagy az édesanyának tán kevésbé tetszik a lány? Ő fiút gondolt?
   Jóslatom ezügyben bevált.
   
   

   1966. szeptember 8. Feleségem fülészetre vitte fiamat. Így nem indulhattunk egyszerre a kollégámhoz. Én is csak lábadozásban vagyok, egy hatalmas szénanátha után. Náluk, a más levegő vagy a narancsleves gin hatására kezdek javulni.
   A porontyon még nincs sok látnivaló. Külleme apjáéra formáz.
   Hű micsoda egy buzgó atya! Fehér szájelőkével eteti a gyermeket.
   De a világ azért nem fordul föl náluk. Nyugodtan lehet beszélgetni.
   Nejemék is megérkeznek. Fiam karján hozza a csecsemőnek valót. Svéd mintás térdharisnyában roppant komoly és mélázóan elgondolkodó. (Kiszúrták a fülét és vattát tettek belé.)
   Az anyuka kövér. Kimaradt a világból, mint sorstársai ilyenkor általában.
   Elmondjuk a verset, amit Eszternek írtunk: Kedves húgunk Eszter, tipegésed előtt fogadd szeretettel ezt a fehér masnis cipőt. Szerencséltesd jó étvággyal a mamit, a papit, s míg a robotgépen keverik a papit, örülj buzgó oázással, aludj mindenféle mással, kamatoztasd jóbarátok jókívánatait.
   Egyebek közt megbeszéljük, hogy feleségem lesz a névadó Eszternél.
   
   1966. szeptember 10. Feszített iramban, de mind a hárman megérkezünk fél tizenkettőkor a társadalmi névadó ünnepség színhelyére. A terem csaknem dugig.
   Hangzik az ál-Mozart-altató. Az úttörők kórusa egyszerűen vonít. Széles nemzetiszín keresztpánttal jön egy mindenre elszánt hölgy. Lévárdy Gyula Imre, a négy névkapó közül az egyik erre éktelenül elkezd bömbölni. Nem hagyja abba, míg ki nem viszik.
   Kollégáék kosárban hozták a magukét. A keresztpántos hölgy gyönyörű kis csecsemőkről beszél. Fiam felnőttes iróniával mosolyog mellettem; a széken.
   Igyekezni kell, amíg az 1900 évet behozzák, jegyzi meg sejtelmesen.
   Látom a kolléga szép húgát, nézem a nagyszülőket. Oldalról nézve a fiú-férfi kísértetiesen hasonlít az apjára. Csak alkatát kapta az anyjától.
   A névadó egyébként rendben lezajlik.
   
   1968. február 14. Előbb érkezem meg a vendégségbe, mint a feleségem a szülői értekezletről. Az anyuka – immár karcsún, mozgékonyan – meghatódik gesztusomtól.
   Aranyos kis jószág Eszter. Apja-szeme van, anyja-szája és homloka; finoman, kicsit pikánsan illik össze.
   Barátságos is. Az ajtóból szalad, hogy a bácsinak puszit adjon.
   Mondatokat tud már összerakni.
   
   2. Mondatok az üzenőfüzetből; 1979-1980
   

   
   Eszter!
   Elszaladtunk mozijegyért. Ha nem jövünk vissza este nyolcra, akkor lehet, csak holnapra érünk haza. Te nyugodtan feküdj le. Reggel már ott is vagyunk! Csók: Apád
   
   Picim!
   Vidd már ki, légy szíves, a képrejtvény megfejtését!
   Nem értem! Honnan? Mit? Mikor? Miért?
   Nem érdekes. Nem jó a megfejtés. Bocs.
   
   Apa (Bubu)
   
   
*

   
   Rajgyűlésen vagyok. Eszter
   
   
*

   
   Bubu! Miért nem írtál nekem? Pedig mondtam neked! Látod, milyen vagy? Szuszi vett nekem egy esernyőt! 16-17-ig angolon vagyok! Színházba nem megyek! Inkább nézem az Onedin családot.
   Csókol: Eszter
   És: 17-18-ig vagy holnap 8-9-ig fog keresni valami Béla. A filmgyárból fog keresni. Ki ez?
   
   
*

   
   Drága kislányom, nem tudom, miről kellett volna nekem írnom, mivel te vagy otthon. A szerkesztőségben pedig az égvilágon nem történik semmi. Legföljebb unatkozva ásítoztam.
   Rémesen unom ezenkívül azt is, hogy mindig egyedül kell járnom a gyerekszínházba: senki nem jön velem. Béla pedig egy rendező, meg akar nekem mutatni egy őrületes május elsejei dokumentumfilmet, egy szovjet kisvárosról.
   
   Csókol apád (Zubi)
   Különben ilyen vékony fekete tollat akarsz, amivel ezeket írtuk? Látom, nagy fölfedező vagy, ügyesen kutakodsz.
   
   
*

   
   A Babits Mihály utca 31-ben állítólag igen szépek a pitypangok!!!
    Eszter
   
*

   Eszter költségvetése:
   450 angol. 450 Feri. 270 bérletek. 1000 részlet. 700 nyaralásom Faddon. 240 biztosítás. 400 a néni. 1500 még szokott lenni. Összesen 5010? Ez havi!
   
   
*

   Kedves Mesi!
   7-én megyünk Jugóba és 14-én jövünk, én 16-án megyek Faddra nyaralni. Te is most jössz? Vagy már voltál? Milyen volt? Írd meg, 13-ig.
   Eszter
   Ez piszkozat.
   
   
*

   
   Édes Eszterkém!
   Sietünk haza. Millió puszit adok, ha megjöttem. Szeretlek!
   
   Apád és Szuszikád.
   A gázra vigyázz!
   
   Szeretlek Szuszi!
   Ma te is, csókold meg a nevem a papíron!
   
   Eszter
   
   
*

   
   Eszterkém!
   Légy szíves a./ szemetet kivinni (utálod) (Apád kivitte).
    b./ szobádat kitakarítani (Unod).
   c./ A hérát elzárni 9 óra körül (Ez a legköny-
    nyebb.)
   
   
*

   
   Eszter!
   Rém finom almát vettem, kicsikém, kóstold meg!
   Apád, Bubu
   
   
*

   

   

   SZOMBATON UTAZUNK NYÍREGYHÁZÁRA. REGGEL! ÚGY KÉSZÜLJETEK!
   SZUSZI
   
   
*

   
   MÉG ELUGROTTUNK KÖRÜLNÉZNI. IDE, A SZOMSZÉDBA. JÖVÜNK.
   Eszter – Mesi
   
   
*

   
   Gyerekeim!
   Vegyetek autóbuszjegyeket!
   Pucoljátok meg a zöldbabot.
   Eszter menjen angolra.
   Csináljatok petrezselymes krumplit (kovászos uborka van a hűtőben!)
   Mese hívja fel a spinkót. Péntek délelőttre beszélje meg a Divattervező-látogatást.
   Több tennivaló nem jut az eszembe.
   
   Puszi: Anyátok
   U.i.: Strandra csak holnap megyünk, lányok.
   
   Bubu
   
   Gyerekek!
   Vegyetek a maszeknál (lehet itt a Határőr utcainál) másfél kg zöldpaprikát, édeset
   egy kg paradicsomot
   és gyümölcsöt, amit akartok!
   Azt főztök, amihez kedvetek van.
   Puszi
   
   
*

   
   Angolon vagyok! Eszter
   
   
   Eszterkém!
   Megpusziltalak, de nem ébresztettelek fel. Majd telefonálok. Itt van pénz, ha kell valami.
   Puszi: Szuszikád, Bubu
   
   
*

   
   Szuszi! Tudod mit ígértél tegnap? (Letépett lap)…
   
   
*

   
   Táborunk címe: Szarvaskő Keselyűbérc. 3323
   
   Eszter – Mesi
   
   
*

   
   Édes Kis feleségem!
   Ne izgulj értem, s Eszterért se aggódj annyira, jó? Meglátod: akármiként, még rengeteg örömünk lesz benne. És sokáig akar velünk maradni. Tudja, mennyire szeretjük.
   
   Férjed
   
   
*

   
   Elmentem sétálni egy darabig, Blankával és Dániellel. (ez kutya). 1979. IX. 3. 17-kor
   Eszter
   
*

   
   Szia Eszter!
   Ezt a kérdőívet töltsd ki még ma és add ide nekem, nehogy elfelejtődjön.
   Bubu
   
   
*

   

   

   Eszter, postára mentünk utalványért, aztán benzinért. Mindjárt jövünk, ha nem lesznek sokan.
   Puszi; Bubu
   
   
*

   
   Három lány a luxuslakásban.
   

   
   Három lány, cukrászdában. Részletesen megbeszélik egyikőjük szeretőjének kirablását. Elmennek. Ismerem az embert, akit kiszemeltek. De nem figyelmeztetem. Ismerem, megérdemli.
   
   
*

   
   Zubi! Azonnal hívd fel, légy szíves, hogy tehetsz ilyet?
   
   Eszter – Mesi
   
   
*

   
   Édesem, ez csak egy novellaterv. Ki van találva.
   
   Apád.
   
   
*

   
   260-168: Autómentés!!!
   
   
*

   
   Eszter! Nem találom a négy színű ezüstözött tollamat. Nem használtad véletlenül?
   Zubi
   
   Nem! nem és nem! Mindig engem gyanúsítasz. Nem láttam.
   
   Megvan! 1979. november 1.
   
   
*

   
   Itt van a nóta, leírtuk: Szádomi falésio kászilingász pedörászti. Fádör váj du diz vörsz szánd szoneszti? Másztöbésön, kánbifon dzsónmá hóli ordszi kámászutrá évriván. Sodomy.
   Mesi – Eszter
   
   
*

   
   Kedves lányok. Az roppant fontos volt, hogy fönnmaradjon a füzetben.
   Apátok
   
   
*

   
   Kicsikém! Ne izgulj, ha hamarabb érsz haza nálunk. Elmentünk mézért a nyíregyházi Nagyinak; a Farkasrétre, tudod, a temető mellett.
   Puszi: Zubi
   
   
*

   
   Eszter!
   Mindenből ehetsz, a gázt ne kapcsold be, majd fürdesz reggel. Ha van hozzá kedved, a krumplit a TV közben meghámozhatod. Meg van főve, krumplisalátának kell, a vendégeknek.
   Ja, az ecetes cukros levet légy szíves készítsd el hozzá, mert éjszakára bele akarom tenni.
   Puszi, kösz: Anyád
   
*

   
   Eszter! Karácsonyfáért mentünk. A régi bácsihoz!
   
   Csók: Bubu
   
   
*

   
   Utálatos dolog. Bort venni szombatra!
   
   Eszter
   
   Szuszikám! Édesanyám!
   Isten éltessen. A virágot most kapod meg, nehogy elhervadjon. A többit vagy este. Vagy holnap reggel.
   1980. I. 25.
    Puszi: Zolitól, Esztertől
   
   
*

   
   Édesem!
   Ha a sonkát melegíted, vigyázz, mert fröcsköl! (Csak kis lángon!)
   A rizst is óvatosan melegítsd.
   Tejföl (a babhoz) van a hűtőben.
   Jól szellőztess ki ebéd után (ne legyen ételszag).
   
   Millió puszi Szuszi
   (1/2 12h-kor mentem el) Vigyázz az utcán. Nagyon síkos minden!
   
   Az üzenőfüzet itt betelt; mint valami leltár.
   
   
   
   3. Leltársorok: az anya 1987. I. 26-án 53 éves és 1 napos. Volt.
   

   1987.01.25.
   evőeszköz
   tisztálkodási eszközök
   2 db pohár
   2 db köntös
   3 db 100 Ft-os (azaz háromszáz forint)
   2 db 50 Ft-os (azaz száz forint)
   aprópénz
   1 db pénztárca
   1 db szemüveg + tok
   1 db retikül
   1 db notesz
   1 db kútvölgyi könyv
   1 db személyi igazolvány
   1 db bérlet
   1 db kulcs
   1 db karóra (PULSAR)
   1 db sporttáska
   1 db váza
   2 db törölköző
   Leltározta: Szalóky Andrea
    Aranyos Éva
   Átvette: Halmai Zoltánné
    sógornő
   
   
   4. Másik anyasors: F. Tiborné; 1987. november 22.
   

   
   Mint sorstársad írok feleségem (és kollégád) Piri utolsó hónapjairól.
   Ha visszaemlékszem rájuk, mindig Wilde egyik sorával teszem. „…még sohsem láttam szemet, Napfényre oly sóvárt.” S ez a sóvárság, minél inkább haladt előre a bajban, annál erősebb volt.
   Január közepén lesz tíz éve, hogy időnként köszörülni kezdte a torkát. Megfázás, gondoltuk – akkor úgy tűnt – joggal, mert szinte biztosak voltuk benne (s ezt a kontrollvizsgálatok időről-időre megerősítették), hogy a rákot a három és fél éve volt mell-levétellel „megúszta”.
   Adtak neki köhögésgátlókat, tinktúrázták, gargalizáltatták, ám a köszörülés nem múlt el, hanem mind gyakoribb köhögésekbe ment át, végül fulladozásokba és megfulladásba.
   Életsóvárgása, ismétlem, e rettenetes végkifejletben napról-napra fokozódott. Ilyesmiket kezdeményezett s vitt végbe: az anyám házában kezdtünk rendbe hozni egy szobát, hogy mi is rendszeresen vikendeljünk, s ennek jegyében az év húsvétján hatalmas takarítást csaptunk, bútorokat vezényeltünk oda, stb.; ambicionálta, hogy külföldre menjen, május elején el is kapott egy egyhetes pozsonyi-bécsi hajóutat, amit már nagyon köhögve-legyengülve járt meg (azután mondták először az orvosok: valami mégis van a tüdején); május végén még leadott az OSZK-ban egy mikrofilm-bibliográfiát „maszekben”, s folyamatosan ellátta ottani négy órás munkakörét (a műtét után egy évvel leszázalékolták).
   Aztán már csak be-ki a János kórházba, illetve a János kórházból, s közben állandóan Mórra kívánkozott, aminek már nem tudtunk eleget tenni. Utoljára három nappal a halála előtt – már teljesen leromoltan – vittük be a kórházba.
   Két fia támogatta, s közben readingi fegyházi sóvárgással azt kérdezte: kijövök-e még ebből? Ekkor hazudtam neki utoljára, hogy igen, mert élve többé már nem találkoztunk. Csúnya, fulladásos halott volt: megnézését a családi prepotencia miatt nem tudtam elkerülni.
   Életsóvárgásán kívül volt még egy korábban ellepleződött tulajdonsága: feledhetetlenül szép és melegszívű anyává magasztosult. Korábban a hivatal, a tanulás, a maszekolás meglehetősen rideggé, türelmetlenné tette fiai iránt, ám betegségéből való átmeneti felépülése után mindez megváltozott.
   Hogy mennyire, arra példa Gábor fiam, aki majdnem belehabarodott elvesztésébe (kitűnő tanulóból hirtelen közepes lett, vidám, kiegyensúlyozott ifjúsága pedig komorrá változott), s nem mondhatom ma sem, hogy anyjának elvesztését – akihez annyira kötődött – teljesen feldolgozta volna.
   
   5. Váratlan kötelék; 1988. január 3-tól
   

   
   Kedves Uram! Az igazat megírva sokat gondoltam Önre és Erzsikére. De idáig nem mertem Önnél jelentkezni.
   28-án az egyik barátnőm hívott fel, hogy: olvastam-e az Ön cikkét az irodalmi lapban? Bevallom, ritkán veszek újságot. Nem sikerült megvennem a 18-án megjelent számot sem, így barátnőmet visszahívtam, olvassa fel a cikket, amíg érte nem megyek.
   Érzéseit tökéletesen megértem. Az én lelkem is nagyon fáj. Feleségét, Erzsikét nagyon megszerettem – ezt nem is kell részleteznem –, Anyuhoz, aki mellett feküdt, lelkileg nagyon közel került.
   Először alig merte elfogadni tőlem azt a „szívességet”, hogy megitassam. Később már meg mert kérni… Én általában személyesen nem tudom kifejezni érzelmeimet. De belülről roppantul tudok emberekhez – sajnos már nagyon kevéshez – ragaszkodni. Nem úgy vagyok vallásos, mint más. De Erzsikéért is minden nap imádkoztam. Éreztem, Anyu ugyanakkor fog elmenni, mikor Ő. Mert nemcsak az ágy, a lelkük is közel volt egymáshoz. Hogy mit jelentett az a Szilveszter Nekik?!
   Akkor jött Pestre Anyu húga. Ennek Anyu nagyon örült. Másnap a bécsi koncert ment a tv-ben. Anyu mindig megnézte. Szerette a zenét. Emlékszem, éppen bent voltam a kórházban. A két ágy közt volt a tv. Valójában Egyikük se nézte…
   Most egyik barátnőméknél voltam újévkor. Mikor elkezdődött az adás, potyogtak a könnyeim. Rájuk emlékezve… (Most is, e sorok írásánál.)
   Anyu kartörésénél éreztem azt, hogy itt a VÉG! Akkor hívtam fel svájci nagynénémet, Apu húgát. Imádta Anyut és eljött a pokoli idő ellenére is meglátogatni Őt. Én zokogtam a telefonban, hogy biztos vagyok benne, január 25-én Anyu meghal. Ő az örök optimista (Anyu volt a másik) – ezért jött el. De azt mondta, hogy minden rendben. Amikor január 28-án felhívtam, nem is akarta elhinni a hírt. Hiszen két héttel előtte találkoztak.
   Aznap, amikor Erzsike elment, az Ön sógornője volt bent… Én szerencsére (?!) a doktorhoz mentem be előbb, mielőtt a szobába mentem volna. Mert mindig féltem.
   Ő mondta meg, hogy Erzsike elment. Abban a pillanatban elsírtam magam. De még Anyut nem is láttam. Ezt az eseményt már nem tudta felfogni – szerencsére. Bementem a szobába. A másik két nő kiment. Ott zokogtak órákig Erzsike és Anyu között. Majd kiküldtek, mikor Őt elvitték.
   Ez volt életem második legborzalmasabb napja. Az első Apu elvesztése. Ő felakasztotta magát. Mint orvos tudta, hogy agytumora van és gyógyíthatatlan…
   12 éves múltam…
   Ami a temetés után jött: lakásfelszámolás, ügyintézés, szóval nem volt könnyű. „Barátaim” közül újból többet leírtam.
   Augusztusban kezdtem újból életre kelni. Elutaztam Svájcba a nagynénémhez. Azután persze minden megy itthon tovább. Dolgozom, tehát vagyok – szoktam mondani.
   De, hogy mennyire egyedül, azt nem tudom kifejezni. Mostanában vett megint elő a szomorúság. Mások látják rajtam. Ugye egy szállodában a vendégre mosolyogni kell. Ott nem mutatjuk ki érzelmeinket, s a kollégáimnak se sírhatok.
   Karácsonykor dolgoztam, 25-én is. És 28-án – megint 28-án – felolvasták az Ön írását. Mindig azt hittem, a férfiak sok szempontból jóval erősebbek lelkileg, mint a nők. Manapság amúgy sem divat a lelkizés, csak a nosztalgiázás.
   És akkor jön az Ön megemlékezése. Le merte írni érzéseit. Elvileg Ön nem érezheti azt a hiányt, amit én. Hisz van egy aranyos kislánya. Valahogy úgy vannak az emberek, hogyha egy nő özvegyasszony lesz, szépen eltávolodnak tőle. Hátha a férjükre pályázik, vagy netán a férj akar a „facér” nővel kikezdeni. Én ezt átéltem Anyu mellett.
   Férfiaknál pedig úgy vettem észre, hogy „na végre ezt meg lehet fogni, mert most úgyis pátyolgatni kell”. Gondolom, Önnek nincs hiánya társaságban. A munkája folytán is rengetegen veszik körül. Én Önt valójában nem ismerem. Minket Ők kötöttek össze. Más téma akkor engem nem is érdekelt. Ezért, mármint amiket előbb leírtam, tartom fantasztikusnak, hogy ezt le tudta és le merte írni! Hogy igenis vannak még emberi kapcsolatok, amelyeket a lélek is összetart. Azt, hogy ezt 11 hónap után is így érzi, megértem. Szerintem sem szabad s nem is lehet elfelejteni azokat, akiket szerettünk.
   Mostanában többen hívtak és írtak, hogy boldog új évet kívánjanak. Én azt mondtam, nekem csak jobb jöhet, mint 1987 volt. Önnek ugyanezt tudom mondani. A gazdasági, anyagi dolgokat meg lehet valahogy oldani, de az egészség a legfőbb kincs – és a szeretet. Ezeket nem lehet megvenni, de megszerezni, megtartani nehéz.
   Elnézést a zavarásért. Úgy éreztem, muszáj írnom Önnek. Én nem tudom magamat úgy kifejezni, mint Ön. Talán könnyebb lett volna az életem, ha így ki tudnám írni magamból a dolgokat… – de amit leírt, azok az én lelkemben is megfordultak. Közös hiányunkért az Istentől Önnek is vigasztalást kíván:
   E. Katalin
   
   
   Hiány – Hárs Ferenc írta; már 1989-ben.
   

   
   Már régóta készülök, hogy elmondjam – de csak most ért meg szavakká mindaz, ami Erzsi halála után embrionális gondolatként növekedett bennem.
   Ha valaki elmegy, akit szeretünk, az mindig magával visz belőlünk is egy darabot. S ez hiány lesz bennünk, s csak ő tudná pótolni, de mivel nem teheti, mert örökre elment, úgy a hiány is örök marad.
   Az a szerencsésebb, aki elmegy, s nem az, aki a hiány fájdalmával itt marad.
   Olyan szép, okos, kedves és jó voltál életedben, hogy aki veled találkozott, ő is szebb, okosabb, kedvesebb és jobb lett.
   Mikor utoljára találkoztam veled – vagy fél évvel a semmibe menésed előtt –, bár nem tudtad, de már léted emléknyomait készítetted elő.
   Ismered a család és a barátok körének boldogságát. Adtad és kaptad a gyönyörűséget, az együttélés örömét. Mielőtt kiábrándulhattál volna – idejében elmentél.
   A levegő is hidegebb lett – tested melegének megszűnésével. Mostmár örökre csak emlék és hiány maradsz. A fájdalmat kifejezni nem lehet. Csak megélni. Megállok sírodnál és
    „a semmi ágán ül szívem,
    Kis teste hangtalan vacog,
    köréje gyűlnek szelíden,
    s nézik, nézik a csillagok”
   – mondom. Imádság helyett.
   Egyetemista korunkban – 35 évvel ezelőtt – Zoltán remek esőköpenyében mentem a Fradi-MTK meccsre. Az Astoria előtt hátulról meglöki valaki nedves vállamat: „Szevasz édes Zolikám, hová mész ilyen esőben?”
   Megfordulok és a zuhogó esőben egetverő nevetésben törtünk ki.
   Persze, hogy összetévesztett. Hisz még a nyakkendőm is Zolié volt. A kollégiumban tudtával, vagy anélkül, rendszeresen kölcsönkértük a másik dolgait.
   Néhány évvel később – rendszeresen leveleztünk Zolival – egy verses levelének végén ez áll:
   „Szeretettel válaszodat várom. Megnősültem. S ez jó. Zoli.”
   Csak így egyszerűen. Három szóval. S nem handabandázó szentimentális szózuhataggal „S ez jó.”
   Debrecenben többször is meglátogattam őket. Erzsi szeretett fényképezni. Rengeteg képet csinált rólam.
   Szabálytalan arcom egyenetlenségeit úgy eltüntette, hogy csak ámultam. Mintha festő lett volna, aki nem a csúf valóságot, hanem a belelátott eszmeiséget teremti újjá. Mindig alig vártam, hogy megjöjjenek a képek.
   S egyszer, az esedékes képek helyett csak egy levél jött. Leírja benne, hogy szörnyű dolog történt. A gépbe dokumentum-fotózásra szánt filmet tett be véletlenül, s az alkalmatlan élő ember fényképezésére.
   Én persze ragaszkodtam a képekhez, s később meg is kaptam őket. Igaza volt Erzsinek. A képekről énhelyettem egy Drakulába oltott Frankenstein Gorgófeje bámult rám. Szegény Erzsi, még évek múlva is bántotta a lelkiismeret.
   Több mint 600-szor kért tőlem bocsánatot.
   Amikor már Pestre költöztek, akkor tapasztalhattam igazán emberi nagyságát és óriási szeretni és segíteni tudását.
   Ha bajban voltam (ez pedig gyakran előfordult velem), ők voltak egyetlen menedékem. Bármikor mehettem hozzájuk, akár egy uzsonnára, akár egy pohár sörre, vagy legalább egy-két jó szóra. S ő mindig letörölte homlokomról a keserűséget.
   Néha több egyetemi társunkkal is találkoztam náluk. Ilyenkor nekiláttunk a szokásos értelmiségi vitáknak. Én ennek hevében temperamentumommal nem egyszer kegyetlenül megsértettem őt is, vitapartnereimet is. Mindig vállaltam az advocatus diaboli szerepét – Erzsi pedig advocatus angeli volt.
   Soha nem volt mérges, nem volt dühös. Nem kiabált, nem haragudott. Az én vehemenciámat az ő senecai nyugalmú szelídségével, socrateszi bölcsességével mindig helyre tette.
   Biztos, hogy a világ legjobb tigrisszelídítője is lehetett volna.
   Utoljára mondom magam elé Goethe igazságát, „mert minden, ami történt, annak meg kellett történnie, s ami nem történt meg, az soha nem is történhetett volna meg”.
   Próbálom ezt megérteni.
   És nincs tovább.
   Csak halkan és gyorsan (s)írni.
   
   
(Jubileumi, 2002-es kompiláció)

2002-09-27 11:21:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]