Hanyas voltál? 28-as?! |
|
Szilágyi György (Bp. 1928. 12. 15. – 2010. 10. 21.) |
|
|
|
Hanyas voltál? 28-as?!
Mi mégis félszavakból megértettük egymást, holott én épp húsz
évvel későbbi vagyok.
Martonnal ti ketten voltatok a mérce. Marton volt a Nagy
Szervező, te voltál a Kedélymester. A kabaré legutolsó
aranykorát éltük általatok.
|
|
|
|
|
|
|
|
Hanyas voltál? 28-as?!
Mi mégis félszavakból megértettük egymást, holott én épp húsz
évvel későbbi vagyok.
Emlékszel?
Ott
álltunk
Kernnel
a
Rádiókabaré
szerkesztőségében, és vártunk, amíg olvastad, amit írtunk. És
megnyugodtunk, mert te föl-föl nevettél, ugyanis Marton Frici
soha nem derült hangosan a legjobb anyagainkon sem.
Valószínűleg tudtad, hogy a te nevetésed a bíztatás, no meg a
műfajhoz való toborzás eszköze.
|
Martonnal ti ketten voltatok a mérce. Marton volt a Nagy
Szervező, te voltál a Kedélymester. A kabaré legutolsó
aranykorát éltük általatok.
Nektek köszönhetően egy
szilveszteri adást megelőzően több tucatnyi szerző ülte körbe
az asztalt: Komlós, Abodi, Novobáczki, Peterdi, Mikes, Somogyi,
Radványi, Moldova, Bócz, Tabi, Sas, és mi, a fiatalabbak,
Farkasházy, Sinkó, Boncz, Nagy Bandó, Selmeczi, Trunkó,
Majláth, Markos, Nádas. Bekerülni a műsorba is kitüntetésnek
számított.
Pedig nem voltál vidám valaki. Keserű, szarkasztikus, koravén
emlékező voltál, de minden keserű, szkeptikus monológod
végén jött egy baromi nagy poén, vagy egy rémesen röhögtető
történet. A csüggedtséged koronája mindig egy harsány
kacagás lett.
Szerettelek hallgatni, mert a cirkusz, a vurstli, a varieté, a
kabaré hűséges krónikása voltál. Gyűjtötted a relikviákat, aztán
az arra érdemeseknek el-eladtál belőle félpénzért. Tanítottad
azt a múltat, amit annak utolsó tanújaként idéztél nekünk, hogy
mi is megismerjük és megszeressük az ismert és az elfeledett
elődöket is.
Soha nem törted le a kedvünk, sőt, bíztattál, nógattál,
mintha tudtad volna, hogy ha ti abbahagyjátok, nekünk kell
helytállnunk ezért az áldott és agyonpofozott, szeretnivaló
és megvetett, élvezetes és kínkeservesen megőrizhető műfaj
további sorsáért. Nem akartad, hogy veszendőbe menjen a
múltja, hogy megrekedjen a jelene, hogy ellaposodjon a jövője.
|
|
|
|
Szerettem melléd ülni a Centrál Kávéházba, hallgatni a
lemondással teli panaszaidat. „Csináljátok, én már úgyis
mindjárt meghalok”, mondogattad húsz éve már. Ha anyagot
kértünk tőled, odaadtad egy régi írásod: „faragjátok át, a tiétek,
pénzt sem kérek érte”. És nem kellett „faragni”, mert évtizedek
után is biztos sikert aratott. „Ki van próbálva, fazonigazítással
hordható”, mondtad, és még belebiggyesztettél három baromi
nagy poént.
Egy korszak, egy világ hal meg veled.
Nemrég ment el Szenes Iván, Zsüti, Halász Rudi, a zseniális
zongorista Orosz Jancsi, egy-egy sajátos ízei voltak ők is az
egykori bájos, könnyed és élvezetes pesti univerzumnak. Ti
vidáman voltatok szomorúak, mi csak már szomorúan vagyunk
vidámak, és ez nagy különbség.
Hiányozni fogsz.
A te távozásod után már nincs kitől tanulni egy felszabadult,
áradó, de már múltba vesző kedélyállapotot.
Most, hogy tényleg meghaltál, már tényleg nincs kinek odaülni
többé az asztalához.
Ezt írtad a „HANYAS VAGY” végére:
„…Tarkónkon érezzük az
utánunk nyomuló nemzedék forró leheletét. Már a nyomunkban
vannak. A fiaink. Drága fiaink. Ők fognak egyszer eltemetni
minket, utolsó perceinkben ők ülnek majd az ágyunk szélén, és
velünk éneklik, hogy: megtanultuk mi már ezt a harcot. Velünk
énekelik?!”
Megpróbáljuk, Gyuri!
Bár mintha mi hamisabban dalolnánk, mint ti! Csak észre ne
vegye valaki régen élő!
Verebes István
|
|
|
|
Szilágyi György (Bp. 1928. 12. 15. – 2010. 10. 21.)
1949-től a Városi Színház titkára, majd a Fővárosi Varieté igazgatója, később a Kamara Varieté művészeti titkára volt. Később a Magyar Rádiónál dolgozott az Irodalmi Főosztály szerkesztőjeként, 1962-től 1975-ig mint a kabarérovat vezetője és a szórakoztató osztály vezetőhelyettese. Számos hangjáték, színmű, kabarétréfa, vers szerzője, több önálló kötete jelent meg kabaré- és cirkusztörténetről. Közben tanított az Állami Artistaképző Főiskolán. Írásait külföldön is publikálták.
A Hanyas vagy? c. munkája, amelyet először Kálmán György adott elő a rádióban, maradandóvá tette a nevét.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|