Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Hű, de messze van Petuski!
[ Szobaszínház, Pécs ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 19. péntek    Mai névnap(ok): Emília, Eperke a - a - a
„Művészeti recesszió” a budapesti Katona József Színházban
avagy „de hol van a tavalyi hó?”…
A Katona József Színházban és annak Kamrájában sok emlékezetes előadásnak lehettem már lelkes nézője. Láthattam klasszikus és kortárs darabokat, kedvemre válogathattam jobbnál jobb produkciók között, és most éppen ezért vagyok zavarban, mert amiket mostanában láttam, azok többnyire köszönő viszonyban sincsenek azzal a színházzal, amely hosszú évekig meghatározó „szentélye” volt a budapesti teátrumoknak amúgy szegényes és néha már elviselhetetlenül unalmas, középszerű „repertoártrafikjaival” szemben.

Ég és Föld… így jellemezhetném legjobban az elmúlt időszak - esetenként a jelenlegi – „katonás produkciói” és a többi színház „tákolmányai”(a „futottak még kategóriát” most nem is említem…) közötti „zongorázható” különbséget (tisztelet a kivételnek… nem sok volt/van).

Remek darabválasztások, kitűnő SZÍNMŰVÉSZEK(!), kiváló rendezők, tervezők és valódi, hiteles produkciók. Mindez alapkövetelmény volt a nagyszínház és a Kamra szinte minden bemutatójával kapcsolatban. És szinte mindig maximálisan teljesítették a legmerészebbnek tűnő elképzeléseket is.

 

Az utóbbi években azonban a produkciók nagy része kezdett „felolvasó színházi” jelleget ölteni. Zsótér Sándor Csongor és Tündéje („fedje a feledés jótékony homálya”) a Kamrában végigülhetetlen „szenvedés (em) történetként” maradt meg emlékezetemben. Ez a „csak ülünk és mesélünk…” (Vitraytól tanulhattak volna, ha már ezt a műfajt választották) annak az időszámításnak a kezdete, amikortól aztán jöttek a következő „megpróbáltatások”. Mert a „trendnek” meg kell felelni, ugye?… Sajnos ez mindig nagyon nagy veszélyt jelentett és jelent a rendezők számára. Még szerencse, hogy maradtak olyanok, akik nem ezt az utat választották, és mostanság se ezt követik. Egyre kockázatosabbá vált ugyan, de azért mégiscsak érdemes néhanapján elmenni a Katonába; újra bizalmat szavazni – „a lónak négy lába van, mégis megbotlik” – alapon.

 

Aztán jött a Macbeth Zsámbéki Gábor „rendezésében”(?!), és …aznap este már azt is megbántam, hogy helyette nem egy amerikai pszicho thrillert néztem meg a sok közül, mert azokban legalább „hús-vér” karakterek láthatók, és a statiszták is nagyszerűek…

Igaz ugyan, hogy a „waltdisney” sok esetben uralja a terepet, de legalább még a legrosszabb „kasszasiker” esetében is érdemes figyelni. Láthatunk igazi színészi teljesítményeket, átélhetünk valódi izgalmakat.

A Macbeth szánalmasan „vérszegény” előadásában még legnagyobb sajnálatomra Lady Macbeth-ként (az általam egyébként nagyra becsült!) Fullajtár Andrea még annak halovány árnyékát se közelítette meg, nagy csalódást okozott. De mit tehet egy színész NŐ, amikor a rendező elolvastatja/felolvastatja vele a szerepet, ahelyett, hogy hagyná „zsigerből” eljátszani.

Félreértések elkerülése végett tisztázandó: nem a „vértocsogás” hiányzott, abból azért kaptunk, hanem a statikus szöveg (fel) mondás álmosította el a mellettem ülő fiatalembert is, aki bele is szunnyadt rendesen az andalítóan deklamáló sorokba. Irigyeltem, legalább ő kipihente magát… De a felolvasó színházak jegyárai jóval kevesebbe kerülnek; lehet, hogy ezt még nem tudta, ideje lenne felvilágosítani, mert ébernek kell lenni: „recesszió van”, bent és kint egyaránt. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb…

Feszengés a nézőtéren, gyenge taps az előadás végén, és jó páran már a szünetben távoztak. Igazuk volt. A ruhatárosok körében némi remény a kabátok fogytán (lehet, hogy ma hamarabb lehet hazamenni?), de nem… csalódás számukra is… az ott maradottak közül pedig a végére sokak nemcsak azt bánták meg, hogy nem mentek el „félidőben”, de azt is, hogy egyáltalán eljöttek.

 

A másik - ugyancsak a nagyszínházban látott- előadást már csak említeni is félve merem, mert bizonyára sokaknak nagy élvezetet jelentett Máté Gábor Kétfejű fenevad rendezése... Nekem semmitmondóan üres és közhelyektől burjánzó próbálkozás maradt, nem több. Értékelhetetlen színészi alakítás (ok), mert egy mankóval játszó színészhez történő viszonyulás (ok) egészen más (ok), mint… de ezt remélem, hogy nem kell elmagyaráznom.

Az egyik próbán történt szerencsétlen balesetről valóban senki nem tehet, de az (ok)nak, akik engedték a bemutatót, az(ok)nak tisztában kellett volna lenni az említettekkel, az (ok) és (okoz)ati összefüggésrendszerrel és annak következményeivel.

Természetesen meg lehet engem-mint nézőt- arra kérni, hogy felejtsem el ezt a helyzetet, tegyek úgy, mintha nem is lenne mankója hősünknek.

De ez olyan, mintha azt várnák el tőlem, hogy úgy ússzak a Lukács üres medencéjében, mintha vízzel lenne tele, és még zokszó nélkül fizessek is ezért…mert igazán meg kellene értenem, hogy ilyen csekélység nem képezheti a belépő árának visszatérítését.

Az előadás ugyanilyen monetáris - merkantilista szempontok miatt nem maradhat (ott) el, hiszen elmondták: sőt! a rendező saját maga állt ki a közönség elé, és adta elő prológ gyanánt, hogy milyen nehéz a helyzet… Nekünk ezek után könnyes szemmel kellett volna meghatódva végignézni az előadást?

„Olvasni otthon is tudok”- mondta egy dramaturg barátom. Igaza van, igazat kell adnom neki. Azt is megértem, hogy mostanában egyre kevesebbet jár színházba, és ha igen, akkor jó messziről elkerüli a szinte végigülhetetlenül hosszú „szövegszínházakat”, és inkább a mozgás- és táncszínházak „pártoló tagja lett”… otthon pedig kedvére olvas kortárs magyar szerzőket és napjaink külföldi „drámaterméséből” szemezget… Párizs, London irányába vette az utat, Szentpétervár és Moszkva teátrumai számára a legfontosabb színházi központok. Ezt is megértem, mert az Őszi és Tavaszi Fesztivál – ennek apropóján is külön kifejezem nagyrabecsülésemet Zimányi Zsófi és csapata felé- jó ízléssel válogatott programjai között szerepeltek már napjaink orosz színházainak (volt szerencsém „találkozni velük”) irigylésre méltó előadásai, nem is akármilyen módon, és ennek megfelelően nem is akármilyen sikerrel. Az általam is látott francia és angol vendégjátékokból is lehetetett volna „inspirálódni”. És hát jártak itt Bangarától Berlinig és vissza…”Hencidától Boncidáig”, jó lett volna nemcsak nézni, látni is!

Térjünk azonban vissza a Katonához, hiszen most arról írok, ami ott van, illetve ami már nincs… csak néha…

 

Azon a helyen (A KAMRÁBAN!) került színre magyarországi bemutatóként Leonyid Andrejev politikai pamfletje, ahol nagy sikerrel debütált a kortárs német szerző, Werner Schwab Elnöknők című darabja Ascher Tamás meghatóan szép, aprólékosan kidolgozott, de nem kiszámíthatóan didaktikus rendezésében. Nagy veszteség, hogy Csákányi Eszter már nem ennek a színháznak a tagja. Mellette és vele együtt Pogány Judit és Szirtes Ági is remekelt! Igazi színészet, kiváló rendezés! Szilágyi Mária és Parti Nagy Lajos elismerésre méltó fordítását nem „felolvassák”, hanem életre keltik a szerepeket, eljátsszák a darabot- a szó nemes értemében véve!-.

David Harrower Kés a tyúkban című darabja Varró Dániel ugyancsak kiváló fordításában emblematikus produkció lett. Gothár Péter látomása (rendezés, díszlet, jelmez) mesterien költői, szubtilis, érzéki előadásként maradt meg sokunk emlékezetében.

Fullajtár Andrea akkor valóban játszhatott, és bizonyíthatta: őstehetség. Kocsis Gergely és Lengyel Ferenc méltó partnerei voltak.

Ezek után nem is értem, hogy annyi kortárs külföldi és magyar remekmű- ezen utóbbiak sorsa „megér (ne) egy külön misét”- után miért kellett elővenni a „porosak” közül éppen a Kutyakeringőt.

Gothár Péter („de hol van a tavalyi hó?”) összeszedett néhány színészt, ácsoltatott egy színpadot, egy kifutót, hogy annak két oldalán egymással szemben ülhessenek a nézők, és legalább annyi esélyt megadott nekünk, hogy ki-ki kedvére szemezhessen azzal, akivel akar… minden különösebb kockázat nélkül.

Ezzel éltünk is jó páran, mert három választásunk maradt: egyrészt megoldást jelentő megkönnyebbülést hozhatott volna a távozás (ez azonban honi színházainkban nem illendő… jó lenne változni legalább ebben: sokszor hasznos visszajelzésként szolgálhatna az alkotóknak).

Lehetett volna az alvásba menekülni. Ezt ugyancsak tiltja az „etikett”, és említettem a fiatalember „találkozását A Ladyvel és a tikettel”.

A legkellemesebbnek és leg”etikusabbnak” a „kontakt-keresés” bizonyult (ha már egyszer nincs a „kifutón” ágálók körében, legyen legalább annak a bizonyos ferde színpadnak két oldalán elhelyezett székeken ülők között). Lázasan kerestünk egy-egy emberi tekintetet magunknak a másik oldalról, egy-egy szempárt, mely viszonozza kacsintásunkat.

Én többnyire ez utóbbit választottam, hogy múlassam az időt…

A darabot még valamikor- jó régen volt már- eredetiben olvastam, Tompa Andrea fordítását nem tudom megítélni, mert amit hallottam, az csak annyira volt elegendő, hogy megállapítsam: ha még játszanának és beszélni is érthetően beszélnének azon a „ferde kifutón”, akkor nem is bántaná a fülemet. Maradtak hát a már említett szemek, „szempárok”.

Egy szerkesztett szórólapon olvashattuk az alábbiakat (mert amit nekünk „felolvasnak”, arról azért mi is olvashatunk - nemes gesztus, köszönjük! -:

„Andrejev 1913-ben kezd dolgozni a darabon. Szeptemberben írja egy levelében: „Úgy két hét múlva kész lesz a darab; na-a-a-agyon különös valami”. „Furcsa egy darab ez, magam is tátott szájjal állok előtte – és én még csak a szerző vagyok!”. 1916. júniusában közli, hogy a Kutyakeringőt befejezte és hogy „ez hatalmas valami (szerintem)”. Elkezdődik a Moszkvai Művész Színházzal a tárgyalás a darab előadásáról. A színház vezetői (Meyerhold) úgy találták, hogy ez a dráma „provokálja a közönséget”. Andrejev ezzel egyetértett: „lényegét illetően is, és formáját tekintve is, ez provokál.” „A Kutyakeringő olyan darab, ami körül nagy kutyavonyítás kezdődik. „Hatalmas szerepek, de mindössze négy ilyen van benne. A díszlet: két fillér. Minden más csupán: a színház művészete, a játék, a tehetség, az ember... De hát mi nem kabarettisták vagyunk! Éles, nyugtalan, felizgatja, összezavarja a polgárt? – de hát ez a mi művészetünk.” „A Kutyakeringő azonosítja az embereket és a világot a táncoló kiskutyákkal, amelyeket valaki pórázon rángat – lehet, hogy ez aljasság, de semmiképp sem egyszerű és bugyuta idétlenség”. A darabot végül 1920-ban, Andrejev halála után mutatja be a Pokazatyelnij tyeatr.”

Mindez nagyon remek. Legalább ezt azok is tudják, akik eddig nem is hallották, hogy Andrejev milyen nagyszerű színpadi szerző volt. Én ugyan prózáját sokkal többre értékelem, de ez legyen az én magánügyem…

 

„Különös és furcsa”…olvasható a szinopszisban. Igen, ez igaz lehetne, ha nem 2010-ben élnénk. Akkor talán még érvényes is lenne mindaz, amit Andrejev 1916-ban vetett papírra, és ami akkoriban valóban „lényegét illetően is, és formáját tekintve is(…) provokál”-ta a közönséget. Ma már azonban mindez nem egyéb, mint kötelező penzum: történelmi lecke. Itt és most egészen másként jelentkeznek ezek a kérdések, egészen más lett a világ, és igenis tudomásul kell vennünk, hogy másként kell „provokálnunk”.

A négy nagy szerepből egy se lett ebben az előadásban, „vérszegények”, mint a már említett Lady Macbeth.

És hát a díszlet, az sem két fillér mára, mert ha rátekintünk a világra, akkor az árunak is más az ára: hiszen tudjuk: recesszió van a világban, és sajnos a Katonában, de még annak a Kamrájában (is)!

1920 és 2010 között sok minden megváltozott, és nem biztos, hogy egy portalanított darab attól még nem marad „avíttas”. Ez sajnos már nem az a darab, nem az az előadás: „ de hol van a tavalyi hó?”!

Lehet, hogy már nem is az A SZÍNHÁZ?... vagy csak minden bajnak oka a recesszió?...de hát voltak már nehéz időszakok, és azok ellenére… és azokkal együtt… vagy éppen azért… mégis voltak…”jöttek, láttak, győztek”…

„ DE HOL VAN A TAVALYI HÓ?”

[ Z. Koltay Tamás Gábor ] 2010-04-16 19:20:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
szalayalmos 2010-04-23 00:07

Mélyen egyetértek Csáki Judit és "serzsi" minden szavával. Ez az írás nem csak korlátolt és meghatóan amatőr, de buta és ocsmány. Ocsmány, ahogy a maga imbecillis, szegényes eszközeivel igyekszik egy új hatalomnak odanyallintani némi várható aprópénz reményében, - másképp legalábbis részemről értelmezhetetlen, hogy tudott ez megjelenni a Teraszon. Amely portál ezzel nyilvánvalóan megszűnt annak lenni, ami volt; átpasszolta magát az értéktelenség palánkján, és belepottyant a sárba. De semmi vész! - erre is lesz közönség. Ahogy elnézem az "új időket" egyre nagyobb és nagyobb számban... Nyomjátok!

takácsilona 2010-04-20 13:17

fától az erdőt?, kedves serzsi

serzsi 2010-04-20 00:00

ó, a szakmai megalapozottságot nagyon egyszerű eldönteni egy cikk esetében. Az ember csak elolvassa, és már látja is.

takácsilona 2010-04-19 23:21

kedves serzsi,szerintem az újságíró is néző, és akármilyen módon is jár színházba, remélhetőleg nem azért kap szakmai jegyet vagy ingyen belépőt, hogy ne írhassa meg szabadon a véleményét.és ki dönti el azt, hogy mikor ír valaki szakmai megalapozottsággal? mi az valójában? a bennfentesek egymás mellett ágálása, a mindenben egyetértés? a tojást pedig nem ma viszik a színházba, így megjegyzése nem állja meg a helyét

serzsi 2010-04-19 21:20

A néző azt mond amit akar, mert fizet a jegyért. Ám a néző véleményét nem szokták szakmai lapok, vagy portálok megjelentetni. Az újságíró szakmai jeggyel jár színházba vagy ingyen, azért, hogy szakmai megalapozottsággal írjon, beszéljen. Nem megrendelésre. 2. Aki tojást visz magával egy előadásra, már előre tudja, h nem fog tetszeni neki a darab?

Tov?bi hozz?z??ok
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]