Reményeink szerint a politika nem veszi el a kultúrától március 11.-ét, a Költészet Napját! A kultúra barátait – hiszem, hogy többen vannak, mint a politika barátai - arra buzdítom, hogy miután állampolgári kötelességünknek eleget tettünk a szavazófülkében, azt követően látogassunk el József Attila szülőházába, és a szavalófülkében hallgassuk a nagyszerű költő verseit. Tisztelegjünk a magyar nyelv, a kultúra, és az azt közvetítő, művész embert próbáló teljesítménye előtt, hogy folyamatosan hallhatjuk összes versét!

Galkó Balázs, 1968-ban a Ki mit tud?-ban versmondóként érte el első sikerét. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1966–1970 között. Beskatulyázhatatlan alkat. Megrögzött népművelő. Ahogy a Jancsó-filmek kamerája, örökös „bolyongó”. Mindenütt ott van, ahol közvetlenül, főként pódium nélkül találkozhat a közönséggel. Igazi „vándorszínész” az igricek fajtájából. Ekhósszekér, utca- és tanyaszínház, szavalófülke, Kapolcs valamelyik pajtája, vagy vízimalom padlása, neki mindegy. A lényeg, minél közelebb vinni a költészetet, a magyar szót ahhoz, akinek szól.

A kitüntetési ünnepségen

„A Magyar Köztársaság nagyra becsüli a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységet. Ezek elismerésére az Országgyűlés Magyar Köztársasági Érdemrendet és Magyar Köztársasági Érdemkeresztet alapított. A Magyar Köztársasági Érdemkeresztet a feladatköre alapján illetékes miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök adományozza.” Galkó Balázs, kulturális missziós tevékenységét, idén március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetéssel ismerte el. Gratulálunk az elismeréshez!