Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Korcsula
[ Szkéné Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 24. szerda    Mai névnap(ok): Kincső, Kinga a - a - a
Egyszer volt, hol nem volt
James Cameron: Avatar
Ha ma vagy az elkövetkező hetekben megrendeznék a Világ Legnagyobb Színes Lufija című versenyt, az Avatar című film bizonyosan elvinné a pálmát. Hogy színes, kétségtelen, hogy ordenáré nagy, vitathatatlan, s maguk az alkotók sem tagadják: lufi a javából. Mi lett volna belőle, ha szimplán csak kiplakátozzák? Ezt már sosem fogjuk megtudni, pedig ez volna a legérdekesebb.

 
Mielőtt körbejárjuk mindazokat a kérdéseket, amit a Fox stúdió a hozzá nem épp hajszálvékony szálakkal kötődő Rupert Murdoch kezében összefutó sajtócsapat segítségével belemasszírozott ebbe a számítógépes gyurmába, meglepődve látjuk, hogy az alkotás recepciója szinte sosem magáról a filmről, hanem a film várva várt technikai és társadalmi hatásairól, sőt, mostanában egyre inkább Amerika-ellenes politikájáról szól. Pedig ha csak a filmet nézzük, úgymond önmagában, meglepően sok minden kiderül a 2000-es évek első évtizedén átvergődött emberiség fóbiáiról, temérdek frusztrációiról, melyek magasan csúcsra járatnak e bő lére eresztett produkcióban. E víziók hosszú évek óra egyre növekvőbb számban vannak jelen a filmvásznakon, s egyre sötétebbek, depresszívebbek, és kilátástalanabbak. Nem másról van itt szó, mint a csillagos égig ívelő technikai robbanás előterében meghúzódó kilátástalan emberiség vágya: a menekülés. Az Avatar című film nem csak a menekülésről szól, a javíthatatlan emberiségről, hanem egyúttal maga is menekülést kínál. Olyan, akár egy könnyű hipnózis, ami vasmarokkal tartja fogva a nézőt, akármilyen túlképzett sznobról is légyen szó. Ezen kívül pedig valami keleti filozófia is megbújik a képkockák mögött, sőt a vallásos értelemben vett megtérésről, magasabb szintre lépésről, s végül a legnagyobb közhelyről: az igazak győzelméről mesél. Sok mindent nem mond, inkább csak utaztat ez a film. Sokat és sokáig röpködnek, szaladnak, harcolnak a vásznon, ezzel aztán rengeteg idő elmegy, s hiába két és fél óra az egész kópia, a "törzsanyag" kicsivel több, mint egy órába beleférne.

 
Dióhéjban

A történet nem is olyan egyszerű. Az emberiség már ott tart, ahol mai civilizációnk csak szeretne tartani: míg mi épp most, 2010-ben a Kepler-űrtávcsővel keressük lendületesen, ők már a messzi jövőben megtalálták azt az exobolygót, (egy másik naprendszerhez tartozó kőzetbolygót) amin akár még élet is lehet.
Indusztriális beállítottságú fajunk azonban szinte tökéletesen vakon pusztán csak nyersanyag-lelőhelyet lát a Pandorában, amit kis túlzással édenkertnek is nevezhetnénk. Bátor és amerikai katonáink az ott élő na'vi nevű őslakók életterét nem kímélve arra készülnek, hogy bizonyos földterületet letarolva megkezdjék a nyersanyag-kitermelést. Azonban a bolygón állomásozó agyalágyult parancsnok (Stephen Lang) mellett egy tudóscsapat is részt vesz a projectben, akik dr. Grace Augustine (Sigourney Weaver) vezetésével évek óta tanulmányozzák a bolygó élővilágát, és lenyűgözve csodálják, kutatják az itt élő emberszerű különös népcsoportot. A na’vik három méter magasak, érzékszerveik rendkívül élesek, tökéletes harmóniában élnek a természettel, s mindemellett kékszínűek. Nagymacskafarkuk végével fákhoz, és más állatokhoz tudnak kapcsolódni, a bolygó élővilágának hibátlan, harmonikus életkeringésének részévé válva. A na'vik tehát értik azt, amit mi valahogy nem értünk, nyilvánvalóan beavatottként távozunk a vetítésről, s mint ilyenek, úgy véljük, megértettünk valamit.
Az Avatar szó a filmben egy tudományos project neve, mely során egy kiválasztott ember DNS-ét na’vi embrióba ültetve létrehoznak egy ember-na’vi hibridet, ami emberi személyiséggel, de az idegenek testével rendelkezik, s így védőfelszerelés nélkül a Pandora erősen mérgező, ammóniával teli „levegőjén” is életben tud maradni.
Itt nyilván el van rejtve valami turpisság. Ugyanis van nekünk egy fiatalemberünk, Jake Sully (Sam Worthington), aki jóvágású amerikai hős volna, ha nem egy tolószékben ülne, és két béna, pálcavékony lába nem tenné rendkívül szomorú látvánnyá őt. Esetében igen fontos drámai eszköz az említett hibridlény, hisz neki köszönhetően újra lábonjáró lehet, s egyáltalán, remek kondícióban lévő, erőtől duzzadó, gyönyörű, három méteres na'vi testében beépülhet a Pandorán élők társadalmába, ami a tudósok elkötelezettségét tekintve olyan élmény lehet, mint egy elemi erejű megvilágosodás. Az már csak természetes, hogy Jake fogja magát, és minden figyelmezetés ellenére beleszeret egy na'vi leányba, Neytiribe (Zoe Saldana játssza, anélkül, hogy látnánk). Igen ám, de Jake eladta a lelkét Miles Quaritch parancsnoknak, aki szimpla kémkedést bíz a fiúra, cserében otthon, a Földön meggyógyítják a lábait. Jake így aztán két tűz közé kerül, s végül irgalmatlan pusztítás veszi kezdetét…
A történet erősen szálakon függ, tele valóban drámai szituációval, ám végül mégsem marad belőle, csak valami gyenge vattapamacs. Annak ellenére, hogy Cameron tizenöt éve (más források szerint húsz éve) írja a forgatókönyvet, mégsem olyan kidolgozott, mint a kifogásolhatatlan dramaturgiával felépített Titanic. Vitatható lyukakkal teli története, pontatlan, szerelmi szála kizárólag a szimpatikus szereplőknek köszönhetően "jön át és kezd el élni". Sam Worthington ugyanis csak első látásra tűnik harmincba öregedő új-hollywoodi akciósztárnak. Nem csak ügyes színész, de a szó klasszikus értelmében szimpatikus jelenség. Zoe Saldana igazi arca mindvégig eltűnik előlünk, belőle már csak a na'vivá átalakított számítógépes alakját látjuk. Mindemellett sugárzó szenvedélyt visz karakterébe, amitől rendkívül érzékivé válik, s nem túlzás azt állítani, hogy a film vonzereje nagyrészt neki köszönhető.
Ám míg a Titanic világa hihető volt, és valóságos, addig az Avatar világa képtelen azzá lenni. Pedig mindent elkövet ennek érdekében. A Pandora bolygó rendkívül élethű, ám mégiscsak bábszínház marad. Az emberek főhadiszállása gyönyörű és fantasztikus díszlet. Sigourney Weaver képtelen valódivá válni, egyetlen percre sem igazi, minden mondata és sóhaja jófajta színészi hazugság, ezzel szemmel láthatóan tisztában volt, olykor ironizál is vele. Talán egyedül a gonosz kapitány igazi és valódi, - ráadásként a két főhős. Mintha Cameron elvesztette volna az emóciók iránti érzékenységét, vagy egyszerűen nem maradt rá energiája, hogy odafigyeljen a színészek játékára.
Az Avatar nem jó film, mégis elképesztő filmélmény, olyan, akár egy hullámvasút. Ez a különös ambivalencia mozgatja a filmről eddig megjelent temérdek írást is. Mindenki látja, hogy nem tartozik a feltétlenül értékelhető kategóriába, mégis el kell ismerni, hogy nagyon jó érzés nézni.

 
Politika

James Cameron nem éppen a Kemény Dió című rejtvénylap nehézségi szintjén kódolta véleményét a filmbe az amerikai külpolitikáról, és általában a pofátlan amerikaiságról. Sőt, egyenesen az amerikai eredetmítosznak ment neki, nevezetesen annak, mikor a fehér európai belemegy a természeti népek érintetlen világába, és leöldösi, megalázza, egyszóval ignorálja az őslakosságot. Fel is voltak ezen háborodva sokan, Cameron pedig láthatóan nagyon élvezte a felháborodásukat. Ahhoz azonban, amiként az érzelmi szál, ez sincs rendesen kibontva, elmesélve, körüljárva. Csak fel van mutatva. Meg van említve. Be van lengetve.

 
Avatar után a vízözön

Mielőtt a film elkezdődött volna, valamelyik elektronikai cég hirdetését vetítették a jónépnek. Olyan tévéről szólt a fáma, mely a képernyőn látható hátterek színét kivetíti önmaga köré. Érzékelői valami istentelenül sok színt képesek felismerni, így ha A muzsika hangja örökéletű daloló gyermekcsapata éppen Mária nővérrel szolmizál a végtelen és békés német dombokon, nappalink végtelen és békés német dombszínűvé változik. Szinte sistergett a levegőben, hogy ez még csak a kezdet, hölgyeim és uraim. Ugrunk. A nevezett film magyarországi bemutatója után ott ül a királyi tévé stúdiójában Andy Vajna producer, és Réz András filmguru. Vajna, (akinek már első mondatából megtudjuk, hogy Jim neki régi jó cimborája), bizton állítja, ezt a lécet igazán nehéz lesz átugrania bárkinek, Réz pedig bevizionálja a 3D-s tévét. Vajna szerint az Avatarral kezdődik minden, Réz szerint nem, de ha mégis, akkor efölött nem kéne örömtáncot járnunk.
Az egyik ilyen mesterséges legenda, amit a film körül felépítettek, így szól: az Avatar megváltoztatja az egyetemes filmnyelvet. Tudniillik, ezentúl minden rendező 3D-s filmeket csinál majd, sőt egyesek előkapják régi filmjeiket (Lucas mindjárt a Csillagok háborúját, mint tizenkét évvel ezelőtt, mikor a digitális felújítások korát éltük), és átteszik térhatásba.
A legendákkal úgy szokott lenni, hogy egy részük igaz, a nagy részük viszont jóindulatú túlzás. Az Avatar körül van, létezik hírverés, és e hírverés szerves része az öntőformában, műanyaggal legyártott csodás legenda, rajta a szilajul csillogó embléma: Made in California. De az nyilvánvalóan nem igaz, hogy mindent megváltoztat. Mert hát vessünk egy pillantást a rendre előcitált hivatkozásokra. A Csillagok háborúja nem csupán látványvilágával tarolt annak idején, s okozta az addigi legnagyobb vizuális élményt, de átgondolt cselekményvezetésével, történetével is. Ezt bizonyítja, hogy sokszázezer rajongó a mai napig csócsálja az eredeti három filmet, fórumok ezrein vitatkoznak Han Solo és Leila hercegnő magánéletén, s ezt bizonyítja, hogy George Lucasnak gyakorlatilag egész életében nem kellett más filmet rendeznie a Csillagok háborúján kívül (bár jó sok filmnek volt az ötletgazdája, írója, és még annál is többnek a producere). A Jurassic Park, és úgy egyébként Steven Spielberg munkássága nagyot lendített a bolton, s itt is inkább a történet elmesélésén volt a hangsúly, mely a maga giccsességében is átgondolt, érzelmekre ható, olykor-olykor nyálas, de mindenképpen magával ragadó. Spielberg ugyanakkor élen járt abban, hogy évről évre az aktuális Legmodernebb Technikát prezentálta a közönségnek. 1993-ban, mikor hazánkba is betrappolt a Jurassic Park, az egyik napközis tanár néni meg volt róla győződve, hogy ezeket már igaziból rég kifejlesztették, és betették a filmbe! Imádtuk érte, hogy ez a véleménye. A Titanic sem változtatott meg semmit, sőt a Mátrix sem, de még A gyűrűk ura sem. Fájdalom, de ez van. Minden ment tovább a régiben.
Természetesen más a helyezet a zsánerfilmekkel. A Fűrész, vagy a méltatlanul elfeledett Kocka-filmek például formáltak a piacon; azóta is elöntenek bennünket a sémájukra épülő filmek. És akkor a tinihorrorról még nem is beszéltünk… Az Avatarral sem lesz másként. Bizonyára még nagyobb és még nagyobb, aztán még annál is nagyobb filmek jönnek utána.

 
Frusztrációk

Érdemes volna eltöprengeni azon, vajon miért szeretnénk innen elmenekülni. Sorra születnek a bolygót elhagyó emberiségről szóló filmek. És nem kimondottan az egykori Alien-filmek stílusában, melyekben egy veszélyes faj elpusztítása volt a cél, az emberiség védelmében. E filmek egyik mai megfelelője a Pandorum című produkció, melyben az emberiségből maradt maroknyi katonai személyzet a teljesen elpusztított és kihalt Földről már sok száz év óta utazik egy hajón bele a nagy és üres semmibe, hogy elérve úti célját a magával hozott genetikai mintákkal benépesítse a Tanis nevű bolygót. A természetesen mutánsgyilkolóba átmenő film mégis arra helyezte a hangsúlyt, milyen rettentő kilátástalanság lesz úrrá a hajó életben maradt legénységén, miközben egyre jobban és jobban megértik, hogy egyedül maradtak a világűrben, otthon mindenki meghalt, és az esély, hogy célt érnek, egyenlő a nullával.
Az Avatar annyival tágította az eddigi pesszimista menekülés-történeteket, hogy olyan névtelen hősöket hívott be a narratívába, akik nem a saját életben maradásukért, a saját fajtájukért száll harcba, hanem a megváltásért, és a megtisztulásért. Cameron olyan népet vizionál, amely erkölcsi újjászületésre vágyik, s morális okokból képes elhagyni és megölni saját fajtáját is. Ez mindenképpen újdonság.

 
Avatar

A hinduizmusban járatosak jól ismerik ezt a szót, eredeti alakjában (Avatāra) körülbelül annyit jelent, hogy földrejövetel, és a Legfelsőbb Lény inkarnációja voltaképp. Krisna például nem más, mint Visnu avatárja, vagyis az egyik legfőbb hindu Istenség Legfelsőbb Személyisége, s nevének jelentése „ki mindent áthat, mindenbe behatol”. Az avatár így fogalmaz Bhagavad Gíta negyedik fejezetének nyolcadik versében: „A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-korszakra megjelenek Én.” Világos tehát, hogy mi az avatár feladata: visszavezetni az embereket a helyes útra. Ahogy oly sok minden másból, az avatárból is kettő van: elsődleges és másodlagos. Másodlagos avatárról beszélünk, ha Visnu nem "alászáll" egy személybe, hanem csupán felruházza isteni képességekkel.
Bármilyen morbid is azonban épp ennél a filmnél leírni, de ne legyenek illúzióink: az Avatar szép és drága köröket fut még a piacon, hisz előttük az Oscar-díj, a dvd-forgalmazás, és persze a második rész… De azért csak mégse legyenek illúzióink. Az Avatar is csak egyszer volt, hol nem volt.

[ Szalay Álmos ] 2010-01-18 09:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]