Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Pentheszileia
[ Nemzeti Színház ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. június 24. hétfő    Mai névnap(ok): Iván, János a - a - a
Orosz Dénes: Poligamy
A Poligamy egy kócos első film, tipikusan az a bemutatkozás, mely után még kíváncsian várjuk a rendező következő dobását, de azért összerándul a szemhéjunk, ha bele gondolunk, hogy is kezdte az illető. Közönségfilm, és nagyot nem tévedhetnek vele azok, akik beülnek rá. Ímmel-ámmal vicces, közel sem eredeti, nagyon fékezett habzású, de mégis képes működni.

Orosz Dénes elsőfilmes. Épp ezért valamennyire érthető, hogy biztonsági játékot űz. Éppenséggel tehette volna másképp is, mondjuk, mint Grigor Attila tavaly. De nem, valamiből kell fizetni a sok Woody Allen DVD-t. Mert bizony Orosz megnézett pár Allen-filmet mielőtt nekiállt megírni saját kis könyvét. Ezt biztosra veszem, és mindenki biztosra fogja, aki látott legalább három-négyet mindenki kedvenc kis neurotikus zsidójától. Azonban valahol ott az első baj, hogy Csányi Sándor karaktere nem neurotikus, nem képzelt beteg, és ami a legszörnyűbb: nem vicces és nem túl okos. Saját pszichiátere közli, hogy semmi gond nincs vele, ő a legtisztább tudatalattival rendelkező ember a praxisában. Így gyilkolta le Orosz az egyik legfontosabb poénforrást, kreált egy hihetetlenül zsírmentes Woody Allen karaktert, mely persze érezhetően saját maga ilyen-olyan mása is, ahogy ez már csak lenni szokott. De ha ez a Csányi-karakter ennyire lapos, akkor Orosz is. Reméljük nem így van.

 
Ezzel a felettébb semmilyen karakterrel karöltve vergődünk keresztül a sztorin, mely röviden annyi, hogy András (Csányi) és kedvese Lilla (Tompos Kátya) öt év után gyermeket készülnek vállalni, bár elég egyoldalúan. András bepánikol, és talán emiatt elkezd új Lillákat vizionálni. Egy-egy Lilla egy-egy nemi aktus után cserélődik újabb Lillára. Ennyi a szabály, érteni nem kell. Mindegyik Lilla egy új kapcsolatba való beilleszkedést és a vele járó viccesebbnél-viccesebb helyzeteket jelenthetné, de sajnos ez sincs így. Egyrészt csak pár Lilla kap kiemeltebb szerepet, s ez a pár Lilla sem túl mély Lilla. Egyik hölgyemény sem képes igazán visszaidézhető alakítást nyújtani, bár ez nem feltétlenül az ő hibájuk, én néhol szinte látom a kamera mögött random irányokban szórakozottan nézelődő Orosz Dénest, aki épp megfeledkezik a dolgáról.
Elsőfilmesnek lenni jó. Szóval a lányok lányoknak lányok ugyan, szépek, esztétikusak, de nem érdekesek. Főleg azért, mert Orosz a lehető leggyorsabb klippes megoldással letud jó pár közösülési jelentben felvillantott, alig látható pofit. András élvezi, András dugja a csajokat, közben néha harmatosan bizonytalankodik, de a gyors vagdosásnak köszönhetően nem nagyon fogjuk fel drámáját és magát a leánygarmadát. Nem, mintha számítana.

 
Az a pár kiemelt Lilla sem ad hozzá az élvezethez, mint már említettem, azonban érdemes szót pazarolni Péterfy Borira. Amikor pszichiáter, még jónak is lehetne nevezni, persze ezen a sztereotip „Beszéljen erről részletesebben” merev egyszerűségen belül. Azonban, mikor sztriptíz-táncos Lillává avanzsál, akkor borul a bili. Alig láttam a vásznat az előttem ülő férfiak felálló hátszőreitől. Értem én, hogy egy alter-zenész kvázi-celeb biztos hoz pár embert a moziba, de hogy ezt a szerepet nem rá írták, azt csak remélni tudom. Ha valaki közel sem szexi ebben a filmben, akkor az ő, és a mindig más funkcióban, más helyen és más háttértörténettel rendelkező kőszobor (amúgy remek ötlet, az egyik kedvencem).
Az a baj a színészek terén, hogy egyrészt kevéssé tudják a dolgukat, másrészt, ha tudnák, akkor is kétlem, hogy meg tudnák oldani a szituációkat. Képtelen vagyok elképzelni Csányi Sándorról, hogy az, akit épp játszik, úgymond. Kern András Allen-szinkronjait hallgatva jó esetben szakad az emberfia. Csányi hangsúlyai, időzítései képesek semmissé tenni a forgatókönyvben amúgy is ritkásan előforduló humorosabb helyzeteket. Sajnos az a helyzet manapság, hogy ha Csányi Sándor akármilyen romantikus filmszereplőt játszik, akkor az a népnek jó. Valaki ezt kitalálta, ő meg úszik az árral, pedig azért tudjuk jól, hogy képes lenne ő nagyobb dolgokra. Tompos Kátya a leendő kismama-szerepben valamivel jobb, mint főszereplőnk, sőt, néhol kellemesen lehet csalódni is. A film végén, a terhestorna-jelenetbeli pityergése és mondatrövidítései, nevezhetőek talán aranyosnak, mindenesetre én mosolyogtam.
Persze amellett nem mehetünk el, hogy karaktere erőset merít Diane Keaton figuráiból (igen, Woody Allen-filmekről beszélek, még mindig). Talán Mészáros Béla szerepe a leghálásabb, ez látható is minden gond nélkül. András tétó, szerelem-vadász haverjaként könnyedén lavírozik a sztori zavaros vizén, bár pont a forgatókönyv sutasága miatt csöppen a film legbutább szituációjába. Gondolok itt arra, mikor is megcsalja Andrást a már említett sztriptíz-táncos Péterfy Borival, és utána nem emlékszik rá. Vagy nem tudom. Szerintem – a történet pontos ismerete alapján – mindenki döntse el maga, hogy mekkora mértékben nem érti a dolgot. Én csak Mészáros Bélát sajnálom, mert egy tényleg kedvelnivaló, de persze sablonos „jóbarát-figura”, s neki köszönhető a legtöbb már-már hangos nézőtéri félmosoly is. Ez az a szekvencia, ahol ordít a forgatókönyv hiányossága, de végig érezhető valami olyan erőltetettség és karót-nyeltség, hogy az bántó. Minden poént nyugodtan előre bemondhatunk, ígérem nem lesz őket nehéz kikövetkeztetni.

 
Van még egy rövidebb szál a szereplők mellett, mely érdekes lehetne. A sorozatgyártó munkálatok szála. Mert ugye András sorozatokat ír felkérésre, barátja pedig rendezi őket. Láthatunk is egy ilyen sorozat-részletet, mely még mulatságos is (Pokorny Lia és Karalyos Gábor telefonos párbeszéde). Azonban Orosz nem súlyozza le eléggé ezt a magyar sorozatiparnak szánt beszólást, és így igazából visszaszív a cigi. Mintha Andrásék lennének ennyire tehetségtelenek, mintha az, amit csinálnak, rosszabb lenne a hazai sorozatoknál. Paródiájában múlja alul a parodizálandókat, és így igazából csak gagyiságában válik viccessé a felszínen, nem pedig úgy, mint egy gyomros az amúgy tényleg botrányos magyar sorozatoknak.

Egyszerűen semmi különöset nem mutat fel Orosz. Az alapszituációt ismerhetjük Harold Ramis Idétlen időkig c. filmjéből, de jócskán van itt lenyúlt ötlet Nancy Meyers filmjeiből, kiváltképp a Mi kell a nőnek? c. igen kedves jelenségből. Ami nekik a vérükben és a kisujjukban van, az Orosznak csak az izzadságmirigyeiben.

Érdekes, hogy az amúgy következetesen álmosító cselekményvezetés és filmes megoldások mellett nagyon ritkán láthatunk megragadó, szimpatikus furcsaságokat is. András benéz a terhestorna-terembe, a képmező középről kifelé lassan kiég az ablakon beáramló napsütéstől, s megkezdődik egy izgalmas, szétesett bad-trip dőlt szögekkel, hullámzó ívekkel, remegő kamerával, súlyosabb színtónusokkal. András ebben a pár másodpercben látja az összes terhes Lillát, izzad és szédül, s ezt remekül adja vissza a kamerakezelés. Valahogy így kellett volna végig, mivel ez a szekvencia a legnagyobb filmes lóláb, amit mostanában romantikus vígjátékból kilógni láttam. Kisebb, de mégis tündéri megoldás a stúdiós kamera objektívén keresztül mutatott két barát dialógja, melyet később Oroszék kitesznek a keverő-monitorokra, ahol aztán lassan mindegyik monitoron feltűnik a monoszkóp, kiszorítva a dialógot, egyedül hagyva Andrást, mint egy sorozatszereplőt. Egy másik jelentben András a háttérben keresi Lillát, míg az előtérben plazmatévén megy a Liliomfi, annak is azon jelenete, melyben Darvas Iván egy szobában keresi Krencsey Marianne-t. Itt még egy komplexnek nevezhető kocsizást is láthatunk, mely gyönyörűen rímel a tévében látott mozgásokkal. Ötletes kis gesztusok ezek, melyek sajnos túl ritkák, és így csak hangsúlyozzák, hogy mégis mennyire az elszalasztott lehetőségek filmje is a Poligamy.

 
Még pár ilyen ötlet, és egy kellemesen kreatív hazai alkotásról beszélhetnénk, de nem, sajnos a film legnagyobb részében semmitmondó, rövid, picit ívelt kocsizásokat látunk, melyek elsőre elegánsnak, később unalmasnak hatnak. Lőttek ugyan pár impozáns műfaji képet, azonban ezek nagy része is ismerős lehet a megkerülhetetlen Woody Allen filmekből. A filmet nyitó ellenfényes, reggeli szoba, annak mise-en-scéne jellemzői, a szereplők elhelyezkedése, minden teljesen rímel az Annie Hall hasonló jelentére. Nagyvárosi hidak alatti szép sétákat is láthattunk már Allennél (és másoknál is), csak hát egy Margit-híd nem tudom kinek Brooklyn-híd. Egy szökőkútra felülő főhős által a szökőkút és a város mögötte, nem lesz kiemelt. Budapest nem válik szereplővé, Orosz nem érti, hogy mit csinál Allen. Pedig Budapest lehetne itt szereplő, a történet nagyon adná a lehetőséget.

Feltehetőleg a nyersanyag milyensége lehet az oka, de nagyon csúnyák az éjszakai jelenetek. Koszos és túl sötét képekkel bombáz Orosz, amivel a pesti éjszaka tegyük fel, hogy kellemes miliőjét öli meg. Herendi Gábor ezen a téren spórolhatott a film finanszírozásakor.
Valamiért Oroszék a vágóasztalon is nagyon szétcsaptak. Nem tudom ki sietett és hova, vagy kis siettetett kit és miért, de a Poligamy elég sokszor szörnyen van vágva. Konzekvensen égetik ki a neuronokat a néző agyából azzal a blőd barbársággal, ahogy a párbeszédek beállítás-ellenbeállításaival bánnak. Nem kell egy két tagmondatból álló mondat első tagmondatánál bevágni anscnittbe azt, akinek magyaráz épp egy illető. Nem kell kapkodni, nem kell apró cafatokra vágni minden egyes párbeszédet, és egyáltalán nem kell ugyanazt a beállítás-ellenbeállítást ugyanabban a két ellentétes szögben mutogatni egymás után ötször-hatszor. Mert úgy néz ki, mint a Barátok közt, csak éppen ott sem bánnak ilyen bőkezűen a premier plánokkal. Nagyon zavaró és amatőr módszer. Ellenben pont olyan érzésünk van vele kapcsolatban, mint az Andrással történtekkel: nem értjük az okát, és nem is fogjuk.

 
Szót kell ejtenünk még a produkció megvilágításáról is, mivel szintén túl sokszor botrányos. Csányi és egy épp adott Lilla (lehet, hogy az eredeti, nem tudom már) romantikusan elmerengnek egymás szemében, a kamera ízléstelenül közelít egyszer az egyik arca, egyszer a másik arca felé, és ó uram, azok az arcok szabályosan ijesztőek! Horrorfilmes megvilágítások tömegei, felülről, alulról, irtózatosan erős kontúrokat alkotva. Nagyon nem előnyös, nagyon nem hozzáértő, simán hazavágja az önfeledtnek és intellektuálisan viccesnek szánt hangulatot, hát még a turbékolás atmoszféráját.
Pont úgy, ahogy a film zenehasználata. Értem én, hogy magyar film, nevetgélős film, de mindennek aláfestéséhez nem a legszofisztikáltabb eszköz a csutkáig felhúzott, arcbamászóan előrekevert magyar alternatív zene. Már egy ideje amúgy sem tudom, hogy minek is az alternatívái ezek az együttesek, de ez nem is tartozik ide. Egyszerűen bántó a feltornázott hangerővel tomboló és negédes szövegekkel elidegenítő honi yacht-jazz, melyek tartalmilag csak nagyon nehezen feleltethetőek meg az épp díszített jelenetnek. Reklám-szaga van a Lilla által bosszantás céljából felhangosított megkérdőjelezhető minőségű Kaukázus-dalnak, mely ugyanolyan tolakodó és direkt maradmég lekapcsolása után is. Pontosan ezért nem értem a film végén felcsendülő Anima Sound System slágert sem. A gyerekek aranyosak, lehet őket szeretgetni, jó az illatuk és puhák, de könyörgöm, nehogy már ez a dal (Csinálj gyermeket) summázza a film cselekményét. András félt a házasságtól és a gyerekvállalástól, de a film végére a stáblista mellett pörgő képeken láthatjuk, hogy lesz vagy fél tucat gyerekük. Remek, éljen, tényleg igaza van az Animának, minden háborúra és világnyi bántalomra megoldás az, ha túlnépesítjük a Földet. Nyilván sarkítottam, de azért én adtam volna még egy kis döntési időt Orosznak, hogy mégis mi zendüljön fel bemutatkozó alkotása után. Mellesleg a filmi hanggal néha kifejezetten szépen játszik, remekül úsztat át hangsávokat, szépen kezeli a filmen kívüli hangokat. Nagyszerű például, ahogy egy tapsolás hangjait átsegíti a pszichiáternél görnyedő Csányi alakjára. Épp ezért nem értem, hogy miért kellett ilyen harsányan és tapintatlanul propagálni a magyar alternatív szcénát filmzene címen.

 
A Poligamy egy kócos első film, tipikusan az a bemutatkozás, mely után még kíváncsian várjuk a rendező következő dobását, de azért összerándul a szemhéjunk, ha bele gondolunk, hogy is kezdte az illető. A Poligamy közönségfilm, és az ünnepi időszakban nagyot nem tévedhetnek vele azok, akik beülnek rá. Ímmel-ámmal vicces, közel sem eredeti, nagyon fékezett habzású, de mégis képes működni, mivel annyira könnyű (annak ellenére, hogy annyira nem akart az lenni), mint egy Kinder Tejszelet. Szóval, ha van fölös száz perce valakinek, nyugodtan pihenjen meg a Poligamyval (inkább, mint a Szuperbojzzal), olyan nagyon nem fogja felidegesíteni és olyan nagyot nem fog csalódni. Mondjuk sajnos ma már tényleg így mérjük a magyar vígjátékokat.

 

[ Pernecker Dávid ] 2010-01-07 01:12:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]