Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Szabadság-hegy
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 20. szombat    Mai névnap(ok): Illés, Jeromos a - a - a
Gáll Ádám – Terrénium
Gáll Ádám (fotó) most megjelent albuma több okból is méltó a képzőművészet rajongóinak, a szép könyv szerelmeseinek, a költészet megmaradt bátor élvezőinek a figyelmére. A gonddal szerkesztett, albumok között is feltűnően igényes kiállítású gyűjtemény akkurátusan, takargatások és szépítések nélkül rajzolja meg a Gáll-pályaívet.

Bármely festő művészi létezésében két alapvetően fontos esemény létezik. A kiállítás és az album. Előbbi mindig (vagy nagy általánosságban) részleteredményeket mutat föl, egy adott időszak termékeit, illetve, azokon keresztül az épp aktuális alkotói irányultságra mutat rá. Utóbbi gazdagabb funkciókat tölt(het) be, a bemutatástól a demonstrálásig, a pályarajztól a változások, esetleges törések vonalrajzaiig, az életrajz-fölmutatástól a pályakép-megmutatásig.
Gáll Ádám most megjelent albuma több okból is méltó a képzőművészet rajongóinak, a szép könyv szerelmeseinek, a költészet megmaradt bátor élvezőinek a figyelmére. S ezzel mindent el is mondtunk a kiadványról. A gonddal szerkesztett, albumok között is feltűnően igényes kiállítású gyűjtemény akkurátusan, takargatások és szépítések nélkül rajzolja meg a Gáll-pályaívet a figurális kompozíciós kezdetektől a mind elvontabb festészeti megoldásokon keresztül a faktúrákig, felületekig, egyszín-világig, odáig, ahol most tart, addig, ami most érdekli, amerre most tájékozódik. A képek és szövegek, tanulmányok és versek sajátos ritmikával, szerkesztői következetességgel követik, váltják, váltják ki és vállalják egymást. A versek is. Mert Gáll festő ebben az albumban közzéteszi költői munkássága legjavát. A versek nem illusztrálnak, hanem önálló létezésükkel támogatják a szépen nyomott oldalakon bemutatkozó festői oeuvre-öt. Aki eddig nem hitt abban, hogy felületeket lehet szépen és érvényesen és izgalmasan fotókon rögzíteni, ebből az albumból meggyőződhet erről is. Meg, sok másról. Bár elmúlt karácsony, az e fajta ajándékok ideje sohasem járhat le…

(A könyvben közzétett tanulmányok közül ezúttal Zalán Tibor kiállítás-megnyitóját közöljük.)

 
FALAK

A művészi megújulás – avagy kiteljesedés – ott kezdődik, ahol az ember lemond mindarról, amit addig tudott, azért, hogy olyasmit tudjon meg, majd tudjon a maga eszközeivel tenni, amit onnantól kezdve már csak ő tud¬hat és tehet. Ez a megállapítás nem az egyet¬len lehetséges és talán érvényes megállapítás a művészetről, legfeljebb egy a lehetséges sok közül, nekem viszont azért nagyon fontos, mert fogódzót jelenthet Gáll Ádám vilá¬gának a fölfejtéséhez.
Rákérdezhetünk, hogy miért kell egy világot fölfejteni, és megtehet¬jük, hogy a kérdésre nem válaszolunk. Meg is tesszük. Inkább a közepén kezdjük, in medias res. „Ez már kellően lepusztult” – hangzik a festő egy műteremben elejtett felelőtlen mondata. Itt tart, itt tartunk. Hol is? A kérdés megválaszolásához leginkább a honnan jutot¬tunk ide vonal megrajzolása segíthet. Gáll, a hajdani Sarkantyu-tanítvány és az ott tanul¬taktól elhajló művész, figurális munkákkal kezdte pályáját. Artisztikus, élettel felragyo¬gó alakkompozíciókban találta meg kifejezési formáit, és ezek a reneszánsz világra szándé¬koltan erősen emlékeztető festői megnyilvá¬nulások sokáig elégnek is bizonyultak aktuá¬lis pillanatok lefedésére, érzelmi válságok és/vagy traumák megragadására, művészi problémák fölfejtésére, összességében egy működőképes világkép kialakítására.

 
Nem té¬vedünk, ha az ifjúság és a kora férfikor expanzionáló tudatállapotát tételezzük ezeken a nagyon is dinamikus munkákon. Ezt a rene¬szánsz-imitációkon át megjelenő világba¬helyezkedést zavarja meg egy idő után a föl¬erősödő transzparencia, azaz rétegek egy¬máson átderengtetése, illetve az ehhez kap¬csolódó tükör- vagy tükröződésproblematika behozása az addig viszonylag harmonikus képvilágba, és lendíti egy lépéssel tovább va¬lami felé ezt a művészetet. A határok bizony¬talanodnak el, a láthatóság határai, illetve a határok által keretezett látnivaló, ebből adódóan az állítások lehetősége szorul vissza. A létezőnek tetsző világ létezhetősége kérdőjeleződik meg, és válik egyidejűen föllelhetővé és fölcserélhetővé egy másikkal, vagy sok másikkal. Innen csak egyetlen lépés a formák és színek és látvány-arányok létbi¬zonytalanságának a tudomásul vétele, és az artisztikum, az élettel felragyogó felület menthetetlenül a levakolás tárgyává válik, betemetődik a figurálisan megidézhető élet, s ha a szárnyasoltár-variációk keresztény iko¬nográfiájának terminológiáján belül akarunk maradni: nincs megváltó, nincs megváltás, és nincs világpusztulás sem, a világ csak elrom¬lik, csak elromosodik, csak rétegekben pusz¬tul le, végül pusztul el.
A vakolás alól természetesen felmo¬solyog a lét illúziója, de a zöldtől a fekete modulációit elérő salak-faktúrák, az élet színességét fölváltó, mindenen eluralkodó monokrómia nem hagy kétséget afelől, hogy ezeken a munkákon már csak az élet emléke dereng át, belőlük a történet illata szivárog föl makacsul felületek, kontúrok, formák hi¬degében.

 
A kérdés, vagy a kérdezés mibenléte, a képeket gondosan szemlélő számára azon¬ban nem ilyen egyértelmű. Ha a készség, elkészültség felől, nem pedig az alakulás¬mechanizmust fölvázolva szemléljük a műve¬ket, nem eldönthető igazán, takarni vagy ki¬bontani akar a művész, a figuralitás akarja-e ismét kiharcolni addigi erős jelenlétét, vagy a figuralitás felszámolására érződik erős kész¬tetés, vagy történik figyelemre méltó erőfe¬szítésekkel zajló kísérlet.
Figurák ugyanis vannak majd vala¬mennyi képen, vagy mint bemozduló negatív alakformák a falban, vagy mint falban meg¬húzódó alakok, akiknek leginkább befalazott jelenlétük adja meg az értelmezhetőséget. Kétségtelen belső terek ezek a valóságban külső formákként asszociálható vakolt felü¬letek, az időben körbe-körbe forgó, a romok¬ban a történetére ráérző emberről hoznak üzenetet, aki azonban már csak jelzésszerűen vehet részt a saját életében. Az imitációt, melyben megörökítődhet az ember, felváltja a jelentésadásos felületkezelés, ahol az architektonikus rend és az anyagszerűség kap főszerepet, és az ember csak érzékeltetett jelenlétében kap formát, vagy inkább emlék¬nyomatot.

 
Vélhető, amikor Gáll Ádám látszólag temet vagy lefed, akkor kaparja elő az időből a rétegeket, amíg tehát a térben előre halad, az időben hátrál, rétegeket kapirgál le valami ősibb létformájáról a dolgoknak. Utalnék vi¬lágosabban a keresztrepedések időszerke¬zetére.
„Csak nagyon körmönfont módon le¬het visszaszületni” – mondja a művész egy másik ártatlannak vélt műtermi megjegyzé¬sében. Ezzel eljutunk ezeknek a munkáknak a létformájától a keletkezéséhez. Számomra, a művek nyelvére lefordítva a mondatot, az lehet már csak a kérdés, az alkotás ez esetben létrehozás vagy keletkezés. Mert nem mind¬egy. Ha mindegy lenne, teljesen világos és szabatos választ adhatnánk arra a mindvégig megválaszolatlan kérdésre, hogy mi a fonto¬sabb, ami a vakolat alatt van, vagy a vakolat, ami ezt az alattot takarja el. Ez a kérdésfelvetés egy másik jelrendszer, a nyelv di¬lemmáját visszhangozza, azaz a nyelv-e a fontos, vagy amit lefedni akarunk vele (és hívunk valóságnak), a nyelv formál-e ben¬nünket, vagy mi formáljuk a nyelvet. Ebből a megvilágításból válik számomra Gáll mosta¬ni kísérlete, irányválasztása heroikussá és befejezhetetlenné, mert hol marad abba a va¬kolás, ott-e, ahol a faktúra kívánja, vagy ott, ahol a lefedett világ fölüzen befejezésért. Időfalak emlékvakolattal, mondom a képek¬re, melyek a genetikusan meghatározott te¬rekhez és felületekhez konvergálnak, annál is inkább, mert a vakolat alatt nem csak idő temetődik el, de kultúrák is keverednek, nem beszélhetünk tehát ornamentikáról e képszerű alakzatok előtt eltöprengve, csak történések¬ről, elmerült történetekről, apró elmozdulá¬sokról a történés, illetve a történhetőség felé.

 
Mármost, van-e a vakolat mögött építmény, vagy csak az idő tartja meg a ha¬barcsot, a salakos felületeket? Feltétlenül van. A beégő, negatív alakformákban meg¬jelenő, valahol jelenlévő, meghúzódó, befalazott-jelenléttel bíró emberi alakokról már ejtettünk szót. A Diabolikon című képen annak a román kori kolostornak a sziluettje jelenik meg az elégés (tisztító tűz) bíborában, melyet több korai Gáll-kép hátterében már fölfedezhettünk. A Térkijelölés faktúrája alatt mintha Bosch vagy Brueghel korának jellegzetes alakjai nyüzsögnének. A Pre- fölkent matériája középkori település térképét engedi átderengeni magán, a kép egyik elsőd¬leges kihívása a térképfölismerés aktusa: mintha az apollinaire-i furcsa és nagy, meg¬vágyott birtokok kirajzolódásaira talált volna rá a festő. A Képnyomok I. egész létezése visszaemelődés egy reneszánsz-barokk világ¬ba, míg a Képfelejtés felülettagolása, bontá¬sa, középfénybezuhogtatása egyszerre ba¬rokk és egyszerre futurista elemekre és képemlékekre asszociáltatja nézőjét-befogadóját. És akkor még nem is beszéltünk az abszolút véletlenül fölkerült felületi emberalakzatok¬ról, amelyek ismét csak értelmezést kapnak vagy kaphatnak; számtalan arcra, alakra buk¬kanunk a szándékosan a kompozícióba beépí¬tetteken kívül.

 
Nem kerülhető meg az újabb kérdés: a kiállítás Gáll dühös hadüzenete a perspektivikusságnak, vagy csak irritatív transzparenciák, a bomlás virágai ezek a munkák egy szétbontott furnérkoporsó fedelén. Egy biz¬tos, Gáll a jelek ritkítása, mi több, elhagyása irányába tart. Nem kell aggódnunk érte, ma¬radt még felhasználható, sőt, metaforizálható jele így is elég a képeken vagy falakon, de már a feltétlenül szükséges mennyiség köze¬lében téblábol.

„A szép felület engem nem inspirál – így a festő önmagáról újabb műtermi elszólásában –, hagyni, hogy az anyag éljen, csak annyira jelen lenni, hogy az anyag mondhas¬sa a magáét.”

Ennél pontosabb, fontosabb ars poe¬ticát nem tudnék előbányászni magamból. Még annyit, megnyitó szövegemben a jelzett idézeteknél jóval több Gáll-töredéket használtam fel. Köszönet érte.

Zalán Tibor

(2001. november 14., Újlipótvárosi Klub-Galéria)

2009-12-30 07:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]