Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A víg özvegy
[ Budapesti Operettszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 16. hétfő    Mai névnap(ok): Edit, Eufémia a - a - a
Nem egy ostoba vérgőzös film
Eli Roth: Motel 2 (Hostel: Part II)
Eli Roth második motel-filmje ott kezdődik, ahol az első befejeződött. Paxton teljesen paranoiddá vált, ami érthető is. Álomjelenete jól mutatja, hogy Paxton retteg az Elite Hunting embereitől, tudja jól, hogy mindenhol ott vannak és lehetetlen a rendőrség beavatása, hisz mint sok filmből tudjuk, a szervezet nem épp ellenálló a korrupcióval szemben.

Lezárni az első részt

Eli Roth második motel-filmje ott kezdődik, ahol az első befejeződött. Paxton teljesen paranoiddá vált, ami érthető is. Álomjelenete jól mutatja, hogy Paxton retteg az Elite Hunting embereitől, tudja jól, hogy mindenhol ott vannak és lehetetlen a rendőrség beavatása, hisz mint sok filmből tudjuk, a szervezet nem épp ellenálló a korrupcióval szemben. Barátnője kellőképp didaktikusan elmeséli a közönségnek, hogy csak részvétből és sajnálatból van vele, Paxton pedig némi okkal megsértődik és lemegy enni, mielőtt valami nyugtató-félét vesz be. A szép az egészben, hogy Paxton tulajdonképpen saját halálát jövendölte meg a jelenetben, hisz másnap reggel (mely egy láncfűrész hangjával indul), kedvese már csak lefejezett holttestével találkozik, melynek nyaki csonkján macskájuk nyalakodik. Gyors lefolyású beállítások, de az említett macska, és a boldogan jó reggelt kívánó lombfűrészes munkás (a reggeli hang forrása) hozza azt kegyetlen, de morbidságában megmosolyogtató hangulatot, mely már az első rész védjegye is volt.

Ezután látjuk, ahogy egy nagyon pénzesnek tűnő rosszarcú férfinak leszállítanak egy dobozt, melyet kutyái megnyalogatnak. Ez az a jelenet, melyre véleményem szerint semmi szükség nem volt, mivel a Hetedik óta tudjuk, hogy mi lehet egy ilyen méretű dobozban, senki egy percig sem kételkedhet abban, hogy Paxton feje. Az Elite Hunting elől nincs menekvés, ez eddig is köztudott volt, ezt a jelenet semennyiben sem mélyítette el. De legalább egy pillanatra láthattuk Sachát, a szervezet fejét.

 

A második tinifilm-felvezetés

A következőkben kezdődik tulajdonképpen a film maga. Méghozzá a jól megszokott stílusban. A három fiatal lány vonala egy római művészeti iskolában indul, ahol épp befejezték tanulmányaikat, s indulnának nyaralni. Roth már a Kabinláz ban és a Motel első részében is megidézett egy-egy tinifilmet, mint felvezetést a „henteléshez”, s itt sincs ez másként. A Kabinláz ban és a Motel ben ugyan hangsúlyosabb az alpáribb, amerikai fiatalok testnedv-orientált örömködését bemutató folyamat, de a Motel 2 -ben is kapunk azért kiéhezett könnyűvérű lányt, teljesen szerencsétlen stréber lányt, és egy mondjuk, hogy titokzatosabb, eléggé középszerű, semmilyen lányt, aki mint kiderül, maga a főszereplő. Roth ezzel a sztereotip, pontosabban érezhetően direkt-sztereotip csapattal indul újra felfedezni Szlovákia vitatott szépségeit. Ez az eszköz, mely a filmet úgy indítja, mintha egy mezei tinifilm lenne, most is megállja a helyét, bár közel sem annyira vonzók a karakterek, mint az első részben.

A Rómában megismert modell, Axelle tereli őket sunyi módon Szlovákia termálfürdői felé, s első nézésre ugyan rejtve marad, de második-harmadik alkalommal igencsak humoros és stílusos, hogy Axelle egy koponyás felsőt visel a kezdeti hálószövéskor. Nehezen lehet elmenni amellett, hogy az Elite Hunting ennyire szervezett. Ez a már-már szürreális túlszervezettség és túlbonyolítottság leginkább csak a tipikus vámpír-karakterekre jellemző a horror műfaján belül. Ahogy az Elite Hunting becserkészi fiatal áldozatit, úgy cserkel Lugosi Drakulája is. Erőltetett, de mégis van benne valami, amitől vonzó, s talán pont a néző hülyének nézése az, mely Roth filmjeiben csúcsra járatódik. Mert nem csak Axelle, hanem még jó pár alak intézi a háttérben, hogy lányaink eljussanak azokba a bizonyos székekbe. Adott még a bozontos, rendkívül előemberi, hajléktalan-külsejű férfi, aki a vonaton ellopja a stréber Lorna iPod-ját (miközben azt a lány éppen hallgatja, nehezen érthető), amit aztán véletlenül éppen Axelle talál meg, s így ténylegesen hozzáverbuválódik a hármashoz. Mi ez, ha nem Drakula színházi agyoncsavart kerítése? Hihetetlen és megmosolyogtató, hisz a néző már az elejétől fogva tudja (főleg az előző rész tapasztalatai alapján), hogy Axelle bizony a rossz oldalon áll. Mégis működik, mint valami teljesen elhanyagolható, mégis mozgató elem. A lényeg, hogy szereplőink eljussanak a kínzókamrákba, akárhogyan. Legalább ez alatt az idő alatt ismerkedünk velük, ami nem épp nehéz, hisz – újra felteszem direkte – közhelyesek. Roth kifordítva használja a sztereotipizálást, egyértelművé teszi a nézőnek, hogy szerepeket lát, s tudja jól, hogy a néző mire várakozik. Esemény eseményt követ, hőseink megmenekülnek a vonat részeg olasz futballrajongóitól, s megérkeznek Szlovákiába.

 

A tudatlanság kihasználásának első jelei

Fontos megjegyezni két momentumot, mely még a vonaton történik. Az egyik, hogy az említett olasz fiatalemberek szerepe indokolatlannak tűnhet, de nem az, mivel felvillant két olyan megmozdulást, melyek fontosak a film és a cselekmény szempontjából. Mindkettő abból a jelentből derül ki, melyben a dzsigoló külsejű srác keresi a nem létező füvet és extasyt. Itt ugyanis a légkör a lányok számára nem épp kedvező. Sikátori hangulatot teremt a három cro magnoni férfi és fülkéjük lepukkantsága, direkt lóg ki a vonat amúgy komfortos környezetéből, a feszültség erősen tapintható, s mikor kiderül, hogy a férfiak mire pályáznak (mégis mire másra), kibújik a két szög Roth zsákjából. Beth ugyanis a „stupid american cunts” beszólásra fellobban, s ha Whitney nem fogja le, feltehetőleg megütné az olaszt. Ez a reakció teljesen szokatlan tőle, sokadik nézésre is nehéz hova tenni, s sajnos azt kell, hogy mondjam, csak a film végét készíti elő logikátlan és kicsit öncélú módon. Helyben érthetetlen, s csak a finálét teszi gördülékennyé, tehát mondhatni gyenge forgatókönyvírói eszköz.

A másik szög viszont érdekesebb, és mélyebb rétegekre utalhat. Ugyanis mikor a lányok lelépnek, az olasz csődör szemérmetlenül elkezdi szapulni az amerikaiakat (a lányok = USA), főként ostoba és elkényeztetett mivoltukat. Nem a lányok viselkedtek így, nem szolgáltak rá a szitkokra, hanem az olasz (olasz = nem amerikai nép) engedte szabadjára az USA-val kapcsolatos indulatait, mondjuk úgy nézeteit. Roth egy senkiházi, amorális külföldi szájába adta véleményét, mely így lehetett agresszív és arcbamászó. Már az első film is az amerikaiak értelmi képességét vette célba, de ott ilyen konkrét megnyilvánulást nem tapasztalhattunk. Hasonlatos ez ahhoz, ahogy Godard általában nem francia származású színészekkel (leggyakrabban színésznőkkel) mondatott kritikát a franciákkal szemben. A legszebb azonban, hogy ezután a bátor és nyílt szapulás után a hálófülkében kiderül, hogy Whitney összekeveri Szlovákiát Jugoszláviával. Bizony, az amerikaiak és az európai történelem, mint az olaj és a hideg joghurt. Ezzel teszi indokolttá az olasz kifakadását, s valljuk be, európaiként ez igencsak mulatságos. Szimpatikusan fiatalos társadalomkritika ez, mely lényegében a film esszenciája is. Övön alul üt, de hát ez már csak egy ilyen film.

Hőseink tehát Axelle által zsinóron vezetve megérkeznek Szlovákiába, ami ugyan Csehország, de mégis Szlovákia, senki nem veszi észre, meg ugye mindkettő Közép-Európa, lényegtelen akármilyen szempontból.

És újra a motelben vagyunk, melynek recepciósa szintén a gonosz gépezet egyik fogaskereke, mint szinte minden „szlovák”. Miután bejelentkeznek, a recepciós beszkenneli útlevélképüket, s megkezdődik a film egyik nagy újdonsága az első részhez képest, mégpedig annak a folyamatnak a bemutatása, mikor is gazdag emberek licitálnak a később megkínzottakra. Ez a gyorsra vágott, kép-a-képben eszközzel dolgozó klip egyrészt behoz két új és fontos szereplőt, másrészt bemutatja, hogy milyen emberek versengenek a gyilkolás és kínzás élvezetéért. A két új karaktert hagyjuk későbbre, s vegyük magukat a licitálókat. Roth remekül festi le őket igen rövid idő alatt. Nem magyaráz, nem mond ki konkrétan semmit, de az alakok kontúrjai mindent elmondanak helyette. Pénzemberek, gazdagok, a világ minden pontjáról. A vér és a következmények nélküli gyilkolás, kínzás mindenhol ott van. Alapszükséglete az embernek, de lassan, a civilizációs folyamatnak köszönhetően egyre jobban elszunnyadt. Ezek a férfiak és nők pénzért, rengeteg pénzért veszik meg a lehetőséget, hogy éljenek ezzel az ösztönükkel, s az azzal vegyült perverziójukkal. Ahogy a családapa fagyizó gyermeke mellett hevesen nyomkodja a licitáló gombokat, telitalálat, hatalmas és kendőzetlen fricska. Röviden, de velősen teszi univerzális problémává az emberi elvetemültséget és az agresszió-betegséget. Mert bizony ez a film (és Roth másik két munkája) semmi másról nem szól, csak az emberi ostobaságról.

 

Stuart, Todd és az aratási fesztivál

Az említett két új karakter pedig Todd és Stuart, akik szintén nem kevés sémából épülnek fel, ellenben mégis komplexebb és emberibb karakterek a lányoknál (ez talán a színészi kvalitásoknak is betudható). A Richard Burgi által hozott Todd a licitáló, ő ajándékozza meg barátját a kínzás és a gyilkolás lehetőségével. Todd az Elite Hunting szolgáltatásával akarja elérni a tökös férfiállat-szerep csúcspozícióját. Ő az, aki kimondja, hogy a gyilkolás létszükséglet, akár a szex, s primitívebb, csőlátóbb egyéniségéből eredően kifejezetten viccessé teszi ezt a gondolatot. Ha azonban kicsit mélyebbre nézünk, bizony elgondolkodtató, amit képvisel. Stuart a tipikus munkájába belefáradt, családjától és feleségétől végleg kimerült üzletember, aki elmegy ugyan Todd-dal, de nem mutat sok hajlandóságot a dolog iránt. Érezzük, hogy karakterében van még valami, hogy raklapnyi dolgot fojt el, de az igen árnyalt alakításnak köszönhetően (Roger Bart) nem jövünk rá, csak a kellő pillanatban. Tehát adott egy férfi, aki nagyobb kocsival már nem tud kompenzálni, ezért gyilkolni akar minden áron, s adott egy másik, aki kicsit „tétó” módon, nem tudja, hogy mit akar, csak azt, hogy a jelenét nem. Mindkét férfi első szinten az amerikai, második szinten talán a világ embereinek „szócsöve” lehet, de erről később.

Nőnemű hőseinkhez visszatérve elérünk a filmnek arra a pontjára, mikor is megkezdődik a rossz kezekbe kerülésük. Stílusosan a „tradicionális” „szlovák” aratási fesztiválon (érdekes, hogy az angol „harvest” szó szolgálhat a gyilkosság/ölés/ilyesmi szinonimájaként, főképp szlengben). Whitney összejön egy nagyobb darab, kigyúrt szlovák férfival, s közösen egymásra pazarolják idejüket, míg Lornára egy még nagyobb darab Kalapács Józsefre emlékeztető alak jut. Sejthető, hogy a férfiak szándéka nem az ágy, hanem a kínpadra juttatás, de ez csak egyfelől jön létre. Egyedül központi figuránk, Beth nem jut párhoz, azonban odamegy hozzá egy nagyon bizarr parasztgyerek, s táncolni hívja, de Beth lerázza. Ez visszautalás lehet arra, amit az olasz említett még a vonaton, az amerikai lányok mentalitásáról, de fontosabb aspektus az, hogy a srác figyelmeztetni akarta. Beth természetesen nem tudja mire. A fiú külseje és beszédmódja nevetségessé teszi, ellenben szándéka, hogy megóvja a közeledő veszélytől nemes. Jelensége ezek eredőjeként kissé misztikus és fura, mondhatni ijesztő. Segítőkészségéért később meglakol, így a film egyedüli jó szándékú szereplőjeként bűnhődik meg.

A figyelmeztetések régi keltezésű horror kellékek. Talán a „haunted house” filmekben dominálnak a legkonstansabban, s a szereplők soha nem engednek nekik, nem gondolják át őket. Ezáltal csak saját magukat hibáztathatják, ha végül bajuk esik, például meghalnak. A Motel 2 -ben Roth háromszor is figyelmezteti szereplőit, háromszor ad nekik választási lehetőséget, de ők mégis a vesztükbe rohannak.

Először Beth apja dobja fel telefonban azt a lehetőséget, hogy lakosztályt foglal a három lánynak Szlovákiában, de Beth lemondja, így kerülnek a motelba. A vonaton Axelle is elhinti, hogy jobb ha vigyáznak, Európa ma már kevésbé biztonságos hely. Mégha Axelle is a csapdához vezető személy, meg kellett volna fontolni kijelentését. A harmadik pedig az említett fiú az aratási ünnepről, akit Beth feltehetően külseje miatt koppint. Ezen az ünnepségen derül ki az is, hogy Beth rengeteg pénzt örökölt anyja halála után, s hogy apját is ő tartja el. Itt találkozik Stuarttal, akinek pont ő a célpontja, megvásárolt áldozata. Beszélgetésük kellemes, barátságos, sugallja a két honfitárs találkozásából adódó szokásos rutin langyosságát, ami a végkifejletben üt vissza igazán, önmagában ez sem kifejezetten hatásos húzóerejű jelenet, de sejtet valamit az elkövetkezendő rondaságokból.

Érdekesség, ahogy Roth ezen a fesztiválon gúnyosan, pár másodpercig újra kikacsint a nagyvilág felé. Gondolok itt arra a bábjelentre, melyet sikerült észrevétlenül besűrítenie a mulatság forgatagába. Annyi az egész, hogy egy baltás szörnyalak fejbe suhintja a hőst, s ezen egy tucat kisgyerek felhőtlenül nevet. Hát nem ironikus? De az. A gyerekek pár évesen már annyi vérengzést látnak, hogy csak nevetnek rajta. És ez nem szentbeszéd, hisz a film végére mi is nevetünk ugyanezen. És talán ez Roth célja is.

Lassuló tempóval a vérengzés felé

A másik két lány közül Lorna kerül először az Elite Hunting kezére, mégpedig úgy, hogy Roman (Kalapács József) elviszi hajókázni a folyóra, majd egyenesen át egy szigetre. Roth remekül bánik ezzel az utalással is, stílusosan kerekít Lorna foglyul eséséből egy kis kikacsintást a görög mitológiára. A ködös, homályos, végeláthatatlan folyón a hang szétszáll, a fény eltompul, s a kis lélekvesztő csak halad Lornával a Styx túlpartjára, a halálba. Beth ráhagyja, Whitney pedig eltűnik újdonsült párjával.

Másnap a termálfürdőben áztatják magukat, Lorna sehol, Beth aggódik, Whitney továbbra is a szlovák sráccal enyeleg. Valamikor itt kezdi a néző (ha nem előbb) érezni, hogy valaminek lassan történnie kéne. Bizony. A tempóval ugyanis nincs gond, az apró sejtelmes nézések és a feszültségkeltő „drone” búgás végig kellemetlen atmoszférát teremt, de valahogy mindez kevésnek bizonyul, talán éppen a szereplőkhöz való kötődés hiányából eredően, vagy csak a tinifilmes bénázások, a naiv, Dawson és a haverok at idéző esetlenkedések eltúlzásából. Sajnos itt a film elbillen az első részhez képest, s mivel ott a szereplők emberibbek, a kezdeti szituációk pörgősebbek és valószerűbbek, nem érezzük soknak a felvezető 35-40 percet. A második rész azonban ezen a téren alul teljesít, s már-már megfeledkezünk arról, hogy egy splatter filmet nézünk. Nagyjából ekkor veszi kezdetét az első komolyabb vérengzés, melyben Lorna halálát nézhetjük végig párhuzamos illesztésben a termálban történtekkel.

Mrs. Bathory belép a terembe, levetkőzik, s befekszik a medencébe, mely felett Lorna lóg meztelenül, fejjel lefelé. Ebben a jelenetben végre felszínre kerül Roth elvetemültsége. A nő apránként végighúzza hosszú kaszájának pengéjét Lorna testén, a penge és az épp hogy nem felszakadó bőr pengő-sistergő hangja hihetetlen. Szörnyű és műfaji szempontból is érdekes, mivel ez a hang-effekt, plusz a bőrön darabosan szánkázó kasza képe sokkal ijesztőbb és fájóbb, mint maga a szabdalás és a rákövetkező torokelvágás. Tehát ez a jelenet meghazudtolja a gore filmek azon háttérgondolatát, miszerint a felvágott, csonkított (stb.) emberi test a félelem forrása. Itt a meztelen női testek és a rajtuk folyó, kenődő vér vad, szexuális és esztétikus, s mindezzel kavar fel és teszi kényelmetlenné a fotelt. Lornát az aratási ünnep után kaszálja le Báthory, ami stílusos és a történelmi utalás által csak színesebb és mélyebb jelentéseket kap. Tény, hogy Európában a Báthory Erzsébet mítosz (tény) közkeletű, azonban itt mégsem válik didaktikussá bemutatása. Amerikában pedig szinte biztosra veszem, hogy nem ismert a történet, ezáltal a meglepetés ereje a műveletlenség által nő, amit viszont Roth direkt, sunyin mosolyogva, okosan használ ki.

Eközben a termálfürdőben Beth körül mindenki eltűnt, ami érthetetlen, ellenben nem is túl fontos, mint már említettem: ez egy ilyen film. Miután észleli, hogy ruháikat, javaikat ellopták, Beth kimegy a medencékhez Whitney-t keresni, azonban csak két martalócot talál, akik viszont pont őt keresték. Beth átmászik a spa falán, majd kirohan az útra, ahol az őt figyelmeztetni kívánó fiú repeszt egy kis teherautóval. Nem veszi fel Beth-t, nem segít neki, hisz Beth sem kooperált vele. Arca összeverve, nyilván figyelmeztetési szándékának a jussa, melyet az Elite Hunting pár tagja okozhatott. Magára hagyja Beth-t , aki a közeli erdőbe menekül, s egy teljesen logikátlanul, azonban jellemzően rothosan-karmikusan megírt jelenet során elgáncsolja az első részből ismert „Bubblegum Gang” csapdája. Hogy mit kerestek pont ebben az erdőben, pont ott, ahol Beth rohant, nem tudni, hadd ne írjam le miért. Sajnos azonban itt már túl hihetetlen az egész, és túl kikényszerített ahhoz, hogy komolyan lehessen venni, s itt még a morbid háttérhumor jegyei sem fedezhetőek fel. Hacsak nem abban, hogy a kissrácok egy az egyben a Jedi visszatér ewokjaira hajazva püfölik Beth-t husángjaikkal, de nem hiszem, hogy ez direkt lenne. A menekülés kamerakezelése, a kapkodó mozgás és a félszubjektív beállítás végre mutat valami splatter -vonást, bár ez nem túl domináns, s sajnos a Gang megjelentének fékezett habzása a jelenet végére is kihat. Szörnyű, hogy Szlovákiában egy dúsgazdag halállal üzletelő férfi szemrebbenés nélkül lelőhet egy tízévest, de a helyzet súlytalansága miatt a néző nem rendül meg. Sajnálatos. Ez a kissé logikátlan vonal folytatódik, s a film itt már-már rosszá válik. Itt azokra a jeletekre gondolok, melyek Sacha villájában játszódnak. Tény, hogy a villa belülről nagyon hangulatos, beteges-eklektikus és expresszionista misé-en-scene vonásokat, jellemzőket mutat, melyek talán Sacha és a hozzá hasonlók gondolatait és anyagi helyzetüket egyaránt tükrözik, de ezek valahogy kiesnek a film struktúrájából, s ezáltal a kohézió ugrik, ami eddig sem volt meg teljes mértékben. Időhúzó jelenetek, melyekből pusztán az derül ki, hogy Axelle Sacha barátnője (evidens), s ismerte az első részben elgázolt két csábító és hozzá hasonlóan vámpír-szerű lányt (felesleges), plusz megtudhatjuk, hogy Sacha gardróbjából rejtekajtó nyílik egy levágott fejeket bemutató perverz tárlatra (látványos, de rövid és így súlytalan, felesleges). Tehát kis kergetőzés után Beth is eljut a székbe, s értesítik is Toddot és Stuartot, hogy az árú – ha nagy nehezen is – megérkezett

 

…és csak egy marad.

Todd és Stuart újra színt hoz a filmbe, s helyreáll az egyensúly is. Egy újabb klipet láthatunk, mely lassabb és epikusabb, köszönhetően az amúgy szerb zenének, melynek semmi köze Szlovákiához, de ezt már megszokhattuk. Érdekes, hogy már az aratási fesztiválon is szerb zene szólt, nem szlovák, vagy cseh. Két eshetőség állhat fenn. Vagy Rothnak nincs fogalma ezekről a tényezőkről, vagy pedig direkt használ szerb zenét, a már említett amerikai műveletlenség kihasználására. Nem tudni. A klip újfent a gyilkolás mechanizmust tárja fel, mégpedig a beöltözés és fegyverválasztás menetét, a tetoválás folyamatát. Humoros, igazán eltalált rövid képek ezek, melyek úgy mutatják be a két férfit, mint játszótéren játszadozó gyermekeket. A könnyed képek és a katartikus, szomorú szerb dal összhatása nagyon szuggesztív, mégsem hatásvadász, s ezáltal eltalált bemetszés a film cselekményébe.

A két barát tehát elindul, hogy végre „igazi férfivé” váljanak. Todd Whitney-hez kerül, s adrenalintól túlpörgetve elkezdi terrorizálni egy körfűrésszel. Roth itt megengedi magának a klasszikus Tom & Jerry -s poént, a túl rövid kábellel, melyek még funkciója is van. Todd másodszorra pont a kábelre figyel, és annak ellenére, hogy gyilkolni és kínozni jött ide, véletlenül hasít ki egy darabot Whitney homlokából, amitől teljesen bepánikol. Az agy kis cafatjai, a koponyaszilánkok és a fűrészbe ragadt hajköteg látványa elborzasztja, s sokként éri. Egyfajta idézőjeles pozitív fordulatot vesz karaktere (első személyiség-metamorfózis), s undorodni kezd kezdeti vérszomjas és állati jellemétől, ami Burgi remek alakításában nem is válik túlzottan megmondóssá. Otthagyja a vérző, szétroncsolt Whitney-t, s ki akar lépni az egészből, feladja, s megszegi a szerződést, miszerint egy hullát kell maga mögött hagynia. Ez lesz a veszte is. Ha ő nem öl, őt ölik meg. Az Elite Hunting szolgáltatása maga a vadon, a vadász és a vad párharca. Valaki meghal, mindig. Toddot őrkutyák tépik szét.

Stuart eleinte habozik, ahogy eddig mindig, ha a gyilkolás volt a kérdés, s még ki is szabadítja Beth-t, aki a Stuartnak intézett beszédével közvetetten okolható a férfi pálfordulásáért is. Rádöbbenti, hogy ő „not that guy” , azaz, hogy Stuart nem gyilkos, hanem egy kedves ember, mondjuk. Csakhogy Stuartban ez úgy képződik le, hogy bizony ő kedves, közönséges családapa, aki eddig csak nyelte a munkával, a feleségével és a gyerekekkel kapcsolatos negatívumokat, reakció nélkül. Elfojtásai a felszínre jutnak, s minden feszültségét az épp szabadulni készülő Beth-en tölti ki (második személyiség-metamorfózis). Még a félholt Whitney-t is kivégzi, mivel azt hiszi, hogy Toddot a lány ölte meg. A film egyik hiányossága, hogy érezhetően ki lett vágva Whitney halála. Mivel az elliptikus szerkezetet Roth eddig nem használta, ezért valahogy kilóg a lóláb. Nagy kár, mivel a film másik gyengepontja, hogy splatter film létére elég kevés gore jelenetet láthatunk. Lorna halála, Whitney megsebzése volt eddig a domináns, de ezek mellett kaphattunk egy remek betekintést a többi éppen munkálkodó perverz gyilkos és kínzatoló perceiből, mikor is az Elite Hunting vezetősége a leakciózott Whitney-t árusítotja ki nekik. Az egyik kis jelenet, mely talán a legjobb is, egy öregurat ábrázol, aki klasszikus zenére falatozik Whitney barátjának testéből. A srác lábáról rétegekben hiányzik a hús, a bőr, az inak. Mint egy anatómiai próbababa. Egy igazi gore elem, Roth morbid humorával feketítve. De van még résnyire tárt ajtón keresztül látható elektrosokk is, mely a Fűrész -filmek óta kissé haloványan undorít és ijeszt.

A bekattant Stuart Bethben feleségét látja, de Beth felvilágosítja, hogy nem ő az, majd egy rendkívül béna, sallangos és klisés beetető szöveget hint el Stuartnak, aki be is veszi, hogy Beth rokonszenvezik vele. Stuart őrülete ekkora banalitásig nem terjedhet, mégis megtörténik, s ezzel a közönséges thriller-szerű „fordulattal” a földön is teremnek. Természetesen Beth felülkerekedik, majd a székbe kötözi Stuartot, s így teszi akasztottá a hóhért. Stuart belső fordulata a tébolyba igen látványos, de sajnos ezzel a logikátlan és kevésbé látványos megoldással tompul személyes kis drámája. Azonban Beth jelleme egyre sötétül. Naivából és aggódó tiniből kezd számító és ravasz végzet asszonyává válni. Mikor Sacha megérkezik a probléma helyszínére, hideg és mégis tomboló üzletasszonyként veszi át Stuart helyét, veszi meg áldozatnak a férfit. Mivel ebben a rút világban minden üzlet, a gyilkolás és a kínzás is, ezért Beth ezekkel az eszközökkel nyeri vissza életét, melyet ugyan a vele és barátnőivel elkövetett ocsmányságok teljesen a visszájára fordítottak, és a sötét oldal felé moduláltatták azt. Beth, miután Stuart „stupid cunt” -nak nevezi, lemetszi egy csípőfogóval a nemi szervét. Vajon az olasszal is ezt tette volna? Már ott benne lakozott az ösztön, amiről épp Todd beszélt? Nem lehet tudni, minden esetre Stuartnak nagyon fájt. Ahogy Axelle-nek is, mikor a film fináléjában a sátánivá vált (és maszkírozott) Beth egy alabárddal lefejezte. Ugyanazokkal az eszközökkel (a Bubblegum Gang egyik tagja ellopja a táskát, majd a kergetés közben elgáncsolják a kergetőt) ejti el áldozatát, ahogy nemrég őt is elkapták. Átvette a vadászok életmódját, tetoválásukat és pszichés fekélyüket. Tehát Beth, Todd és Stuart után a harmadik személyiség-metamorfózis a filmben. Pénzzel és gyilkos ösztönnel, kegyetlenséggel és ürességgel és kreativitással felfegyverzett ostoba ember lett. Olyan volt, mint Stuart, olyan lett, mint Todd, csak épp olyan is maradt. Elvonul a sötétben, míg a Gang tagjai focimeccset rögtönöznek Axelle levágott fejével. Ahogy az első részben, és ahogy az arató ünnepségen, itt is a gyerekek nevetnek a végén a legjobbat, még ha az a nevetés morbid és mindenkinek fityiszt mutató nevetés is.

Roth tehát a Motel 2-ben is bemutatja, mit gondol az emberi ostobaság mélységeiről, az állati ösztönökről, a perverzitásról és a tudatlan, korlátolt hazájáról. Mindezt humorral, öniróniával, maró gúnnyal és rejtett utalásokkal, melyek által, még ha a cselekmény tempója és egyensúlya egyenetlen is, igencsak élvezhető filmet kerekített, a felszínnél mélyebb rétegekkel.

[ Pernecker Dávid ] 2009-12-15 14:49:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]