Drága Julienem! Félretéve Tennessee Williams-i jó szokásomat, a „Beszélj, mint az eső, hadd hallgassalak” - ból: „Vastag könyveket fogok olvasni és halott írók naplóit… Könyvvel kezemben fogok elaludni, és esik majd az eső.” Egy huszártalan vágással Ab ovo, biztos, ami biztos, az Abovo kiadásában rábukkantam Kertész Ákos könyvére, ami a kutyáiról szól. „BRÚNÓ, BORISKA, BENJÁMIN.”

Három kutyájáról. Ez biztos jó lesz nekem, miközben mögöttem öt puli majd eleped, hogy a közelemben lehessen. Tudod, Kertész Ákos. Első férjem, s első kedvesem. Nem Imre, sajna nem. Ákos. Meséltem, Ő avatott be az élet elég színes rejtelmeibe. Én meg a színházéba. Pl. a dialóg írásra, a színház minden csínjára- bínjára tanítottam, mivel a Makrát színre vitték a József Attila színházban. Azért a tanultak igazán a „Névnap”-ban csúcsosodtak ki. Az tényleg jó is lett. Bejárta az országot. Nem. Nem mondhatod, hogy nem emlékszel rá. Hisz meséltem, hogy évtizedekig jóban voltunk, hogy a te kis rugdalózódba hímeztem bele későn érkezett Luca lánya nevét, s küldtem Párizsból Pestre a kis jövevénynek. Még mindig nem ugrik be? Hisz nagy fiával voltak nálunk, Párizsban. Igaz te még túl kicsi voltál. Megvan! Boriska a Puli. A PULINK. Hisz Ákos válásakor a Pulit örökölte, így lettek elosztva a „gyerekek” Gidával, aki a TÉNYREGÉNYBEN Dettiként szerepel. Nos. Boriska, meg én. Ezért is vettem meg a könyvet, hogy olvashassak második Pulimról, drága kis Boriskámról, AKI MÉG AKKOR IS MELLETTEM VOLT, MIKOR Keleti Éva fotózott.

Na így már biztos képben vagy, mint ahogy én elvesztettem a fonalat eme 160 oldal olvasása közben. TÉNYREGÉNY. Na, az volt az impresszióm, mintha évtizedek fecnijei lettek volna lapokká ragasztva. Zűrös, durva. Nem hiszem, hogy a mai világban ildomos mind az, ami a hetvenes években maga volt a kulturális forradalom. A vulgáris káromkodások hada. A másik, hogy valami görcsös farmer öltönyös, épp hogy a szombréró kalap hiányzik hangvételű – egyáltalán nem szimpatikus állat - ember kapcsolat, hol, persze-mint megint-nem az író hibás, hanem a TÉNYSZERŰEN elferdített volt hozzátartozói. Meglep az a brutalitása az állatok felé, hiába kér utána bocsánatot. Én ezt nem tapasztaltam mikor együtt éltünk. De elszomorít. Egy olyan országban, ahol szégyenletes az állatokhoz való viszony, egy olyan országban, ahol a teenager lányok kötőszava a… ott talán már nem kéne – egy jókor időzített Kossuth-díjjal honorált koros írónak kutyáival ügyetlenkedéseit megosztani, inkább: „TANI-TANI” A második rész egy kedves kis novella. Csomós Mari kutyájának édes története. Az hiszem még ez is TÉNYREGÉNY. Lapoztam egyet… s padlót fogtam. Ez nem lehet igaz. Igen, én belátom, hogy a „Kasparek” kitűnő novella. Büszke is vagyok rá, mert a végét én találtam ki. De hányszor lehet megjelentetni egy novellát? És mi lett a TÉNYREGÉNNYEL? Mert ugye a Kasparek kitaláció. Nos ez a könyv nem fedi a címét sem. Kusza durvaságok halmaza, majd egy túlhasznált novella. Az volt az érzésem, hogy fogcsikorgatva próbáltak meg annyi oldalt összehozni, amiből kitelik egy könyvre való, nagy nehezen 160 oldalban. Na de mi van az olvasóval? Nem Őket kéne kiszolgálni? Ezzel? Hááááát ezzel nem. Leszámítva az ajánlottaknak: „ Ajánlom ezt a könyvet Sugár Dórának, és Fedák Krisztinának, illetve Fedák Krisztinának és Sugár Dórának, mert ők nagyon pontosan tudják, hogy miről szól.„ Ők biztos. De mi marad nekünk, mezei olvasókkal? Hááááááááááááááááát kalapom földig le nem emelhetem. Nagyon sajnálom, hisz férjem, s jó barátom volt. U.I.: Ja, majd elfeledém: Részlet a TÉNYREGÉNYBŐL, mi inkább FÉLSZREGÉNY(31.oldal) „Kerestük össze-vissza Melindával, akkori partneremmel, aki időközben odaért, ott volt megbeszélve randink.” Akkori felesége voltam, mikor kerestük Boriskát. Micsoda frappáns nyelvújítás: partneremmel. Igaz, jobban hangzik, mint a „nejem.” Nem vagyok egy feleség típus, de a házasság nagy előnye, hogy nem kell a randira készülni, mi elég macerás. „…a Paulay Ede utca felé. Ott laktam, a 67.-ben, már majdnem a Liszt Ferenc térnél.” Ákoska nem lakott ott, MI laktunk ott, oly annyira, hogy még a nővérem is velünk élt, s mikor egy alkohol ittas délelőtt összetévesztett minket, felsóhajtott: „Jesszusom, két feleségem van!” József Attila: Thomas Mann Üdvözlése” …AZ IGAZAT MONDD, NE CSAK A VALÓDIT” 2. U.i.: Ellenben szíves figyelmedbe ajánlom, Regős Éva:”Cipőpertli és gumicsont” könyvét.

Ennyi báj, szeretet, humor, szakmai tudás, gusztusos kivitel ritkán található a kutyákról, mint tudjuk: Az ember igaz barátja! Vigyázz magadra, ha már más nem teszi! Szerető Édesanyád: Máriáss Melinda 23-11-2009