Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Trakhiszi nők
[ Kamra ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 21. szombat    Mai névnap(ok): Máté, Mirella a - a - a
District 9
Az írás erősen spoiler-veszélyes.
A relatíve közeli jövőben Johannesburg felett már húsz éve lebeg egy hatalmas űrhajó. Kíváncsiságunknak hála, ebből az űrhajóból közel kétmillió idegent szabadítottunk magunkra. És nem, ezek az idegenek nem ijesztőek. Nem undorítóak, és nem kifejezetten dühösek. Nem azok az idegenek, akikre így ősszel, a nyári mozgóképes adrenalin-dózisok és művér-patakok után számítanánk. És ez nem az a film, amit az előzetesekben ajánlottak nekünk, s ez bizonyos szempontból jó, és persze bizonyos szempontból rossz is.

A helyszín és az alapszituáció

A film Johannesburgja már nem az Earth Summit fővárosa. Ez a helyszín gyönyörűen vegyíti magába a finom technikai fejlődést ábrázoló urbánus sci-fi filmek disztopikus látleleteit és a fülledt afrika-filmek nyomornegyedeit. Ahogy egy jó cyberpunk nagyváros, úgy Johannesburg is élesen szeparált területekből tevődik össze.

Adott a város felkőharcolókkal benőtt tiszta, steril és gazdag központja, s mindennek alárendelve a favellák bődületes szegénysége. A nigériai gettó, mintha csak egy végeláthatalan árnyékot képezne a minden baj forrásául szolgáló MNU (Multinational United) épület lábánál. A város sikeres, fényes, gazdag és kellemes mértékben technicizált. Elegáns és a jó élet látszatát kelti. Vele ellentétben a favellák a disztópia-formát kialakítandó, az embertelen és kizsákmányoló várost övezik kiábrándító pusztaságukban. Akárcsak a Szárnyas fejvadásznál, akárcsak Romero kései zombi-filmjeinél, vagy éppen a Half-Life, Deus Ex, Mirrors Edge játékok esetében, a nagyváros látszat-hely. Az Isten városát vagy akár a Gettómilliomost idéző favellák vastag körgyürűje a város igazi énje, annak bizonyítéka, hogy közel sincs rendben semmi. E helyszín kettősségének hangsúlyos bemutatása nélkülözhetetlen a film atmoszférájának befogadásához, s a cselekmény árnyalásához. Mind az MNU bürokratikus üzleti gépezete, mind a gettó post-voodoo harcosai az idegen hajóból előkerült fegyverkészletre pályáznak, s mindkét frakció hozzá is jut rengeteg ilyen fegyverhez. Csak épp használni nem képesek, mivel azok csak az idegen “rákok” génállományával érintkezve működőképesek. Mint minden disztópia, a District 9 is felfogható társadalmi bírálatként is, szóval ha valaki esetleg az Iránban nemrég lezajlott hasonló fegyverkezési konfliktusokra asszociál, vagy a dél-afrikai rasszista/anti-rasszista villongásokra, az véleményem szerint jól teszi. Persze nem muszály, és nem is lehetséges csak ebből az irányból közelíteni a történtekhez, de érdemes elgondolkodni rajta.

Az emberek és a rákok tehát már húsz éve osztoznak a városon. Illegális bevándorlóként kezelik őket, s a nigériai bűn-háló szeméttelepekkel túldíszített lakó-övezetében izolálták őket. Kedvtelenek, céltalanok, elkeseredett lények, akik ezen a bűzlő nyomortelepen tengetik életüket, ímmel-ámmal bűnözve, nem éppen kedvelve, de legalább megtűrve az emberi hátráltató tényezőket. Az emberi oldalon azonban kezd elfogyni a türelem. A hajléktalan (mennyire érdekes itt e kifejezés jelentése) rákok rendbontásai, kihágásaik, züllödt és kifejezetten primitív tetteik átlépik azt a bizonyos határt, s ezért egy újabb, Johannesburgon kívüli táborba kívánják deportálni őket. Ami lényegében egy lágert jelent.

 

Wikus

A deportálás kezdetekor kapcsolódunk a cselekménybe. A kilences körzetben élő rákok kitoloncolását vezető Wikus van der Merwe köszön ránk az első képről. Lelkes, de nagyon is életképtelen bürokrata, béna és esetleg aranyos. Nehéz elhinni, hogy ő a főszereplő, de mikor sikerül, az agyunk már nagyrészt csak rajta fog járni. Sharlto Copley alakítása igen figyelemreméltó, s a helyszín megosztottsága mellett az ő szerepe terít a filmre egy újabb elgondolkodtató réteget. Wikus a film elején némileg idézi a The Office sorozatból David Brentet, de a sztereotíp hivatalnok-jelleg mellett már-már börleszkesen esetlen is, s ebben a technikai-urbánus közegben mindez valami abszurd töltetet kap. Az éppen csak szerethető Wikusról kiderül, hogy apósa – az MNU egyik vezetője – nevezte ki jelenlegi posztjára, azonban elmondása szerint Wikus szakmai képességeit figyelembe véve választotta ki a feladtra. Érdekes módon ez a potenciál Wikuson nem érezhető, s így ez a szál egy jó darabig kombinálásra és bizonytalanságra ad okot.

Azonban, amint kezdetét veszi a deportálási akció, láthatjuk, ahogy Wikusból fel-felbukkan valami sötét. Próbál kedves lenni a kilakoltatás alatt, de szinte süt belőle az előítélet és a tiszteletlenség. A rákok alig értik, hogy mi történik velük, s Wikus nem világosítja fel őket, nem segítőkész, egy kicsit sem alázatos. Gorombasága néha rasszista éllel vegyül, hol zsarolásba modulál, hol erőszakos fenyegetésekig merészkedik, hol pedig a tűzparancs kiadásáig jut. Leginkább egy tesze-tosza hivatali SS-tisztre hasonlít, aki kapkodva akarja letudni a megtisztítás folyamatát, melynek a fő célja nem a kilakoltatás, hanem hogy minden létező idegen fegyvert elkobozzanak, melyekkel az MNU kísérletezni szándékozik. Az akció alapjában véve kivitelezhetetlennek tűnik. Kétmillió vezető nélkül maradt, bezárt és elnyomott idegent elszállásolni hivatali látszat-módszerekkel képtelenség. Wikus az irodai asztalánál még vicceskedve úgy véli, hogy a misszió tisztán fog menni, azonban a terepen minden felesleges erőszakba torkollik. Wikus az, aki kirobbantja ezt a háborút, Wikus fosztja meg a rákokat ideiglenes otthonuktól. Ő az, aki felsőbbrendű fajként feldúlja a favellákat, aki letartóztatja az amúgy ártalmatlannak tűnő rákokat, s ő az, aki az MNU bábjaként a fegyverkereskedelemből jeles multi malmára hajtja az idegen fegyvereket. Túl lelkes, túl kíváncsi, s túl piperkőc. Egy gyernek rákot próbál lépre csalni cukros-bácsi gügyögéssel, melybe bele-belesző alpári és kegyetlen szitkokat. Röhögve abortálja a rák-tojásokat, boldogan kommentálja a lángszóróval felgyújtott tojások pukkanásait. Közel zseniális, ahogy Copley összezavarja a nézőt. Egy pökhendi, Istent játszó strébert látunk, aki mégis főszereplő.

Kíváncsiságának hála csúfos balesetet szenved a szétzuhanó akció közepén. Karja elkezd rák-karrá mutálódni. Wikus szenvedéstörténete itt veszi kezdetét. A kínok kínjait kell kiállnia, metamorfózisának fázisai szemrevaló naturalista módon kerülnek bemutatásra. Körmei leválnak, fogai kihullanak, étvágya félelmetes mértéket ölt, karján új bőr nő. Itt érezhető egy-két újabb számítógépes-játék hatás. A Deus Ex biomechanikus implantátumai, avagy a Dark Sector főszereplőjének mutálódott karja juthat eszünkbe. Wikus először tagadja, nem hiszi el, betegségét. Mutációja kivételes figyelemre tesz szert, mind az MNU, mind pedig a nigériai gettó-bűnözők részéről. Egyszerre kísérleti nyúl és szökevény, egy időzített bomba. Harcban áll saját szervezetével, a teste át-átveszi az uralmat elméje felett. Apránként azonban beletörődik, s a fizikális elváltozást bemutató szál addigi domináns szerepét átveszi a kirekesztettség, a kiközösítettség és az elveszettség tágabb és kvázi-szociológiai szála. Magányos szökevényként bújkál, egykori közege kiveti magából, s arra kényszerül, hogy az általa nemrég megalázott rákok kiürített favelláiban keressen menedéket. A fizikai és szellemi senkiföldjén ténfereg. A túlélésért folytatott harcát bemutató jelenetek a film leghangulatosabb pillanatai közé tartoznak az ambivalens hangulatiságból, a bizarrul részletező ábrázolásmódból és Sharlto Copley alakításából eredően.

A film utolsó hosszabb egységében Wikus szembeszáll az MNU-val és a nigériaikkal. Ezen szálon haladva is elbizonytalanítást észlelhetünk. Wikus akciófilm-szereplővé válik, azonban alapjában véve önző célok vezérlik. Nem fontos számára újdonsült rák bajtársa és fia, nem érdekli a szökési tervük sőt, a rák faj sorsa sem. Egyenes vonalú B-filmes gyilkológéppé lesz, aki csupán mutációjának megfordítását akarja elérni, ezért áll jelenleg a rákok oldalán. A félvérség tudatában rombol, menekülni akar, de nincs hova. Csak felesége iránti szerelme vezetheti, aki azonban szintén kétesen, kettősen ítélhető csak meg, mivel tulajdonképpen feldobja Wikust az MNU zsoldosainak. Szintén egy nyitottabb érzelmi és pszichológiai szál, mely Sharlto Copley alakítása során válik csak szépen láthatóvá. Mikor Wikus megtudja, hogy három évet venne igénybe, hogy a rák Christopher Johnson visszatérjen és kikúrálja, simán leüti, otthagyja az MNU zsoldosainak és fiát foglyul ejtve próbál elszökni. Ekkor dől először romba a róla kialakított új, harcos-kép. Vívódása látványos elme-test csata, morális döntéshelyzetek tucatjaival szembesül, s mentális labilitása miatt sokszor dönt rosszul, avagy kétesen. Soha nem válik forradalmárrá, példaképpé vagy teljes értékű hőssé, mégis a film végére elfogadjuk tetteit, s a szándék számít alapon fejben megveregetjük a vállát. Nem nyeri el újra emberi formáját, de tettei alapján emberibb lett, mint valaha is volt. Nem mezei pál-fordulás ez. Rákká lett, a mutáció beteljesedett, azzá változott, akiket elítélt. A légy (és egyéb metamorfózis-szörnyfilmek) főszereplőjétől eltérően, épületesebb érzelmi gondolkodású és szerelmében kitartó, türelmes kívűlálló lett, mégha ideiglenesen is. Az anti-hős és a hős között mozog, megzavaró erkölcsi kanyargással. Mint az több áldokumentum-bevágásból kiderül: Wikus legenda lett. Mítosz, urbánus történet a jövőből. Szerepének megítélése a film jelenében több verziót él, de senki nem tud róla pontosat. Most vált elérkezetté a pillanat, hogy a District 9 filmes formanyelv-használatáról beszéljünk.

 

Áldokumentumok, hol vagytok?

A District 9 az előzetesek és az egyéb reklámok (mondjuk, hogy “hype”) alapján el lett könyvelve áldokumentarista sci-finek. Azonban Neill Blomkamp filmje csak nagyon finoman és a teljesség igénye nélkül nevezhető így. Amit a Cloverfield vagy a [Rec] sikeresen véghezvitt, azt a District 9 csak részben teszi. Lássuk, hogyan, s miként.

1.

Ha az első harmadot vesszük szemügyre, akkor még könnyedén állíthatjuk, hogy a film áldokumentarista szocilógiai és politikai helyzetet részletező és karikírozó alkotás. TV-kamerákba beszélő MNU alkalmazottak, rengeteg híradó-bevágás a körzetről, sok teleobjektívvel felvett képsor, beszélő fejek Wikusra emlékeznek, róla elmélkednek. Helyzetelemző riportokban ki így, ki úgy vélekedik a történtekben játszott szerepéről, rokonai nyilatkoznak. Azonban mindez csak egy indító suspense-t nyújt a fogékonyabb néző felé. Nem derül ki semmi konkrét Wikusról, csak maga a helyzet vázolódik fel. Csak dokumentumokat látunk, sok-sok médiatípus színezi és részletezi a fennálló problémát. A problémát, melyhez az emberek viszonya épp átbillenőben van a “Tűrt” kategóriától a “Tiltott” felé.

Megszakítjuk adásunkat. A kamerák remegnek, rohanó riporterek pásztázzák slendriánul a rákok kisebb lázongásait, melyek tökéletesen ugyanúgy folynak, mint egy budapesti március 15.-e, esetleg egy budapesti melegfelvonulás. Blomkamp a film ezen szakaszában rövid, de sűrű vágásokkal dolgozik, s kizárólag manipulált dokumentum-szerű felvételeket váltogat. Ismeretterjesztő videó arról, hogy mennyire imádják az idegenek a macska-kaját. Nem az emberi agyat, vagy a szüzek vérét, hanem a macska-eledelt. Mint valami drogot, rajonganak érte. Megtudjuk, hogy ez a fizető eszközük is. Seftelésekről tudósít pár felvétel: fegyvert macska-kaja konzervért, fajok közti prostitúciót macska-kaja konzervért. Blomkamp és szerzőtársa, Teri Tatchell ebben a szakaszban remekelnek igazán. Bizarr humorral átszőtt vízióik nem mindennapi kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, s ezek a bevezető tényfeltáró felvételek nagyban közrejátszanak a film hangulati felépítésében. Felvétel egy rákról, amint gumiabroncsot zabál, mert imádják a gumiabroncsot. Illegális idegen droglabor. Nyershús és macska-eledel standok nyílnak a rákok részére. Megkezdődik a macska-kaja konzervek felpancsolása. Fergeteges apróságok, melyek nélkül az alaphelyzet csupán egy kilúgozott harmadik típusú függetlenség napja lenne. Ezek a dokumentumok olykor fontosabbak, olykor csak rövid, de mulatságos képsorok, melyekből tisztán kivehető, hogy a húsz éve itt rekedt rákok csak a film cselekményének kezdete körül változtak meg. Azelőtt elviselt extremitásokként tartották őket számon. Az emberek megszokták őket és az óriási lebegő űrhajójukat. Tudósok és átlagemberek találgatják, hogy a rákok vajon miért jöttek a Földre. Amatőr felvételen látjuk, hogy a hajóból kiesik és eltűnik egy modul, mely nélkül képtelenek újra beindítani azt. Összeesküvéselméletek hangzanak el zavart elméjű nigériai hajléktalanoktól. Blomkamp és Tatchell olyan idegeneket teremtett, melyek csak részben idegenek. Furcsa szokásaiktól eltekintve sokban hasonlítanak ránk, s a bevágott rejtett kamerás vagy amatőr felvételeken könnyedén kicserélhetnénk őket részeg futballhuligánokra, vagy megfásult köztörvényes szociális munkásokra. És ez működik, méghozzá nagyon.

A Wikus történetszálát megkezdő kamerakezelési formák is hasonlóak. A kitelepítésről forgatott riportműsor kvázi-házigazdája lesz. Morbid és bunkó tettei árnyalják karakterét, azonban rengeteg információt nyújt a helyzetről és a rákok viselkedéséről, jellemzőiről. Emberi és kevésbé emberi megvillanásai dokumentálódnak, vágásért könyörgő elszólások és bürokratikus diplomatikusság váltják egymást, miközben minden pillanat maga után fűzi a következőt. Részletezni és továbbfűzni, ez Blomkampék jól működő stratégiája. Már ekkor feszes tempót diktál a film, a kézikamerás remegés és szédelgés, a kereső-magatartás egyrészt közel hozza a problémát, másrészt feszültséget is teremt. Amit látunk, az a híradó. Egy utca egy térfigyelő kamera állásából. Csak egy nagyobb hírértékű esemény, amiben Wikus tizenöt percnyi hírnévre tesz szert. Blomkampék nem is írhattak volna jobb bevezetést saját furcsa világukhoz. Így kell kinéznie egy nem túl elrugaszkodott disztopikus doku-sci-fi szocio-látleletnek, mely a követő mozgású, egyoperatőrös riportműsorok fricskájaként is megállja a helyét.

 

2.

A film második nagyobb egységében azonban valami kicsit elromlik, vagy elromlani látszik. Előkerülnek az eddigiektől kontextus-idegen képek. Megindítják Christopher Johnson és fia történetszálát. Párhuzamosan a deportálási akcióval látjuk, hogy mit tesznek, hogy valamiben sántikálnak, stb. Csakhogy sehol nincs a dokumentarista forma, már ha van olyan egyáltalán. Ahogy nő Christopher szerepének fontossága , úgy egyre több szerepet kapnak a fix kameraállások. Látnunk kell, hogy mit terveznek, rájuk kell hangolódnunk, s mivel a stáb Wikusszal van elfoglalva, nincs senki, aki dokumentálhatná Christopherék tetteit. Ezért a statikusabb beállítások apránként egyre nagyobb számban jelennek meg. Közben Wikus szálán megtörténik a megfertőződés és Wikus leépülése, amit természetesen Wikus nem szeretne a TV-ben viszontlátni, ezért az őt követő operatőr szerepe is apránként elcsökevényesedik. A film itt kezdi felvenni a thrillerek jellemzőit, kialakulnak az erőviszonyok, a megfejtésre váró rejtélyek körvonalazódnak, az összeesküvések kibomlanak. Wikus szenvedéstörténete a domináns cselekményszál, melyet még ha nem is mindig dokumentarista eszközökkel, hanem ügyesen át- és továbbgondolt műfaji panelekkel ábrázolnak. Miután Wikus megszökik az MNU titkos kísérleti laboratóriumából, szinte teljesen eltűnik a dokumentarista irányvonal, már ha az volt egyáltalán az irányvonal.

 

3.

A harmadik szakaszban a film új irányba fordul. Wikus és Christopher közös kalandjainak bemutatásában semmi szerepet nem játszik a dokumentarizmus, s ezért ez a szakasz a legkevésbé formabontó. Fix kamerák, nagyobb ívű daruzások és digitálisan animált kameramozgások dominálnak, melyekkel lényegében egy fél órányi akció-dömpinget mutatnak be Blomkampék. A kézikamera nem tűnik el, csupán jelentésében, forrásában módosul. Nem doku-eszköz, hanem stilizációs, esztétikai fogás lesz. Minden szem az idegen fegyvereken, CGI rákok és emberek robbannak szét cafatokra, elektromos sugarakat ontó ágyú, impulzusfegyverek térhajlító hullámai, gravitációs fegyver (mellyel Wikus egy malacot lő egy nigériai arcába), s megannyi hasonló életontó csoda. Itt újra feltűnhet, hogy az alkotógárda mennyire merített bizonyos számítógépes játékokból.Wikus lépegető harci-droidja egyértelműen egy organikusabb megfelelője a MechWarrior játékok szereplőinek, míg a gravitációs fegyver sokaknak ismerős lehet a Half-Life 2-ből. Egyéb idegen fegyvertípusok hajaznak a Halo és a Mass Effect fegyvereire. Fontos megjegyezni, hogy a Mass Effect idegen lényeivel való kommunikáció, azoknak az emberi vonásaik, sokszor humoros megmozdulásaik láthatóan nagy mértékben ihlették Blomkampékat. Ebben a szakaszban sokat használják a félszubjektív követő kamerát, mely a fegyvert előreszegve rohamozó katonák válla fölül figyel. Ez a nézet egyértelműen az újabb TPS (Third Person Shooter) játékok bevett nézetét kívánja felidézni. A hála Istennek nem kifejezetten happy ending bekövetkeztéig nem látunk dokumentarista dolgokat, ellenben az akció végig látványos és feszes, a cselekmény és az atmoszféra pedig kiállja ezt a hatalmas adrenalinfröccsöt, ami dícséretes, mégha nem is példaértékű így elfordulni a kezdeti doku-sci-fi eszközök kiművelt használatától. Véleményem szerint egy közepesen hosszú alkotói brainstorming alatt ki lehetett volna találni azt a cselekményvezetési módot, ami végig megengedő a dokumentarista jelleggel szemben. Nem hiszem, hogy a láványos akció megsínylette volna. Sajnos épp ezért érezni a megalkuvás áporodott szagát, de csak egy kicsit, és amúgy is apránként kiszellőzik a moziterem.

A kérdés a következő: amit a bevezető első szakaszban felépítenek a beszélő fejek és a bevágott videó-betétek, az miként függ össze a későbbiekben nem dokumentarista eszközökkel bemutatott eseményekkel? Blomkampék e téren következetlenül bukdácsolnak, s a néző, aki egy kicsit is odafigyelt, a stáblista alatt már érzi a dániai bűzt. Ha a beszélő fejek és a híradó-bevágások nem tudják, hogy mi történt Wikusszal míg el nem tűnt, akkor mi most azt néztük végig? Objektív leírását láttuk a történetének, vagy a média kollektív emlékezetének kétes valóságértékű információiból felépülő történet-vázlatát? Ha a feszültséget építő bevezető részben Blomkampék balladai homályba burkolják Wikus tetteinek milyenségét és jelentőségét, akkor amit utána látunk, az egy közönséges akció-thirller formában elénk rakott válasz? Vagy a legenda, a mítosz? Nehéz megmondani. A keretül szolgáló riportok, tudósok, rokonok, akárkik, filmet záró beszédeikkel nem segítenek. Talán, ha nem felejtették volna el őket a film középső egy órájában, akkor némileg egységesebb képet kaphatnánk erről a problémáról. Azonban mindezen formabeli hiányosságoktól eltekintve a District 9 egy igen ritka, kellemes csalódás. Bizarr és savanykás humorral átitatott szocilógiai-politikai bírálat, mely végig feszes, sokszor meglepő, kreatív és mesterien megcsinált sci-fi akció-thriller, mely minden téren felülkerekedik a nyár nagy slágerein. Blomkamp és csapata mindemellett bebizonyította, hogy lehet relatíve kevés pénzből jó akciómozit csinálni (Peter Jackson pénze nem volt kidobott pénz). A District 9 képes árnyalva és naprakészen bemutatni egy mai társadalmi-gazdasági problémát, mégpedig egy régen túlpörgetett műfajon keresztül, s már csak ezért is hálásnak kellene lennünk.

[ Pernecker Dávid ] 2009-10-31 08:33:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]