Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

L1 Táncművek - Gál Eszter: Fényárnyak
[ L1 Táncművek ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. június 26. szerda    Mai névnap(ok): János, Pál a - a - a
A kísérlet c. filmről
A kísérlet (Das Experiment) - Oliver Hirschbiegel
A kísérlet (Das Experiment) egy 2001-ben bemutatott német film Oliver Hirschbiegel rendezésében. A film forgatókönyve Mario Giordano: Black Box című regénye alapján készült. A film történetéhez Philip Zimbardo híres-hírhedt 1971-es Stanfordi börtönkísérletének eseményei is alapul szolgáltak. A filmben több jelenet is van, amelyek a valóságban is megtörténtek a börtönkísérlet során.

Tarek Fahd taxisofőr és ex-újságíró talál egy hirdetést, melyben kísérleti alanyokat keresnek. Feltehetőleg a jó sztori és a régi munkájához való hatásos visszatérés reményében elvállalja, hogy jelentkezik a feladatra. Egy újságíró barátja arra kéri, hogy vigyen be egy kamerát egy szemüvegbe rejtve, hogy később pontos cikket írhasson a kísérletről. A kísérletben egy börtönt modelleznek, igazi cellákkal, kamerákkal, ahol mind a rabokat, mind a börtönőröket a kísérletre jelentkezők közül választották ki. A kísérlet vezetője Thon professzor azt vizsgálja, hogy milyen hatással vannak a személyiségre ezek a különböző szerepek, s a velük járó, hierarchikus ellentétükből eredő szituációk. A raboknak rabruhát kell viselniük, és egyszerű szabályokat kell betartaniuk. A börtönőrök egyenruhát viselnek, feladatuk a rendet fenntartani fizikai erőszak alkalmazása nélkül. Kezdetben minden rend szerint alakul, de a kísérlet felett a professzor hamar elveszíti az uralmat. A börtönőrök, hogy feladatukat végrehajtsák, egyre durvább eszközöket alkalmaznak. A rabok kiszolgáltatottá válnak, s megpróbálnak a saját eszközeikkel fellépni az őrök ellen. A professzor érzékeli a változásokat, de nem avatkozik be. Úgy véli, így kiváló lehetőség nyílik a szélsőséges emberi viselkedés tanulmányozására. A rabok és az őrök küzdelme átlépi a kísérlet kereteit és igazi harccá válik. Az őrök valóban őrök, a rabok valóban rabokká válnak. Többen megsérülnek, egy rab pedig meg is hal. Az őrök végül nem csak a rabokat, hanem a professzort és asszisztensét is megtámadják, és teljesen átveszik a hatalmat a kísérlet felett. A raboknak végül sikerül kiszabadulni és lefegyverezni az őröket.

 

Mozgások, beállítások, jellem- és atmoszféra-festés

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a film történéseit, nagyjából ennyit mondhatunk el róla. Azonban mindez csak a felszíni cselekmény, melynek mélyebb rétegei, azoknak a megmunkálása, az alakzatok kialakítása épp oly fontos, mint az, ami két óra alatt csak úgymond történik. Hirschbiegel pont a megfelelő távolságból indítja a filmet. Tarek, amint a hirdetést olvassa taxijában. A néző ettől a pillanattól kezdve érintkezik vele, s követi a kísérlet végéig. Hirschbiegel lassú, fentről-lefele haladó kimért daruzással közelít Tarekre, nyilvánvalóvá teszi, hogy a főhőst látjuk. A végig következetesen használt sötét színtónusok már ekkor, első látásra, illetve inkább érzésre baljósnak, elegánsan depresszívnek hatnak. A város fényei szétmosódnak a szélvédőn, csak Tarek éles és az ő látható elhatározása. Pénzt fog keresni, újra újságíró lesz. Moritz Bleibtreu (A lé meg a Lola) külső, megjelenésbeli jegyei első látásra feltehetőleg nem keltenek a nézőben pozitív visszhangot. Általában az „újságíró-szereppel” kapcsolatos előítéletek merülhetnek fel. Tarek pénzért fog beállni a kísérleti egyének közé, de nem a kísérlet jutalmáért, hanem a cikkért kapott díjért. Már akkor, mikor a kamerával ellátott speciális szemüveget beszerzi, felmerülhet a gondolat, miszerint Tarek mindenképpen hírt fog, hírt akar csinálni az eseményből. És manapság egy hír, alig lehet más, mint egy erőszakos cselekmény. Tehát Tarek egy bajkeverő megélhetési-riporter alakját mutatja. Hirschbiegel kamerája megfontoltan kocsizik végig Tarek lakásán. Ez a kameramozgás végig jelen van a filmben. Hideg, némileg hipnotikus, pár méternyi, középső kameraállásban szinte lebegő mozgások ezek, melyek a háttérzeneként szintén végig jelenlévő búgással sötét és steril atmoszférát teremtenek. Látjuk, hogy Tarek jól él, kikövetkeztetjük, hogy az újságírásban sikeres lehetett, s hogy a taxizás csak ideiglenes munka számára. A következő jelenetsorban, a kísérletre való jelentkezéskor egyértelműen hazudik, mikor azt állítja, hogy nincs más foglalkozása. Megtudjuk, hogy tanult ember, egyetemet ugyan nem végzett, de legalább megpróbálta.

 

Hirschbiegel ezen jelenetsorban kezdi el az információkat apránként csepegtetve bemutatni a többi jelentkezőt. Ekkor még leginkább csak alkati sajátosságokból, arcokból, hajviseletből, beszédmódból következtethetünk jellemükre. A kísérletre való felkészülést, a kiképzés menetét egy komplexebb menetű kocsizás mutatja be. Jobbról-balra haladó lassú és enyhén a néző felé irányuló mozgás, melynek köszönhetően láthatjuk a jelentkezőket, amint fizikai és mentális teszteken bizonyítanak, ki így, ki úgy. Újabb alkalom, hogy fejben eljátszunk az egyes karakterek megismerésével. A kameramozgás végig középső-állású, szellem-szerűen sikló, s szinte észrevétlenül vált irányt. Nézésiránya fix, de távolodik a bemutatott alakoktól, s a kiindulópontjától távolabb, de azzal egyvonalban megállapodik egy önkéntesen, amint az épp egy IQ-tesztet old meg. A külvilágban – a városban, ha tetszik – jelen lévő sötét tónusok itt már kiegészülnek monokróm zöldes és vajszínű felületekkel, melyek egyrészt az orvosi-tudományos jelleget hivatottak kifejezni, másrészt pedig rideg, fertőtlenített előjeleként szolgálnak a börtön-részleg fémes sötétjéhez. Tarek ezen az alkalmassági vizsgálatsorozaton, egy az agyi impulzusait vizsgáló teszten a kiborulás közelébe kerül. A Kubrick Mechanikus narancsából ismert képvetítési jelenetből megtudjuk, hogy Tarek is ember, sebezhető, vannak korlátai.

Az ezt követő jelentben látjuk, ahogy Tarek hazafelé vezet. A város sötétje körbe veszi, fekete a kocsi, fekete az éj, és a fények csak finoman, kiszámíthatatlanul pöttyözik a kocsit egyenletesen követő képkivágatot. Mikor Tarek és Dora karamboloznak, Hirschbiegel kézi kamerát használ, mely érezhetően kilóg az eddig dominánsabban használt fix, vagy mereven mozgó kameramozgások közül. Egyértelműen a karambol jelentőségét hangsúlyozandó remeg és rohan a kamera. Tarek aggodalommal és félelemmel teli futása Dora rezignált kábaságával találkozik, s ahogy a kamera újra fixre vált, Hirschbiegel már ki is mondta a találkozás mindent megváltoztató mivoltát. Tarek és Dora élete itt fonódik össze.

Megismerkedésük Tarek kocsijában szintén kiemelendő. A kocsi-belsőt megelőző totálban láthatjuk, ahogy Tarek Dora bezúzott kocsija mellett áll, s nézi a még mindig meredten ülő nőt. A vágás után a kocsi-belsőben halljuk párbeszédüket, azonban ajkuk végig mozdulatlan, mintha csak egymás gondolataiban beszélgetnének. Lidérces, sorsszerű és szép jelenet, melyet Hirschbiegel empatikusan vág el, hogy láthassuk a párbeszéd forrását, mely az időben korábban történt karambol helyszínének a már említett totálja. Így a szótlan párbeszédből apró, ízléses flash-forward lesz, a non-diegetikus hang használatának finom atmoszférateremtő prezentációja, mely igazi mélységet és különlegességet ad megismerkedésüknek, minden romantika és egyéb zsáner-filmes jelleg nélkül. Együtt töltött éjszakájukat is mértéktartóan, minden felesleges ornamentikát nélkülözve mutatja be a rendező. Ekkor láthatunk a filmben először furcsa, érdekesebb kameraszögeket, melyek innentől kezdve épp olyan nagy szerepet játszanak, mint a már említett vízszintes irányú kocsizások. Tarek karaktere árnyalódik a párbeszédek folyamán, egyértelműen szeretetre éhes, magányos embernek látjuk, aki munkájában profi és jellemrajzát tekintve is jó ember.

 

Az Elvis-imitátor kérdésére – Rabok leszünk, vagy őrök? – Hirschbiegel egy kemény-vágással felel. Bilincsek és gumibotok. Őrök. Tarek rab lesz. Ettől a perctől veszi kezdetét a kísérlet. A cellasor centrális beállítású sötét csillogású képen jelenik meg, mely beállítási módot ettől a képtől kezdve Hirschbiegel később is tudatosan használja. Ahogy a rabok bevonulnak börtöneikbe, a kamera eltávolodik tőlük, egy zaklatott lebelendével hagyja sorsukra a szereplőket. Ez a távolodó kameramozgás csak a film végén tűnik fel újra keretként, mikor is Hirschbiegel a parkolóban lézengő kiszabadult foglyokat hagyja magukra. Eddig a pontig azonban végig csak lassan, néhol lendítve közelítő mozgásokat használ a rendező. Gondosan kiválasztott színészei arcvonásaira közelít, szemük reménytől felragyogó csillogása, vagy épp fényük kimúlása többet mondd a kimondott szavaknál. A helyzet által megkívánt összes lehetséges érzelmet képesek kimutatni, csak tudnunk kell olvasni mimikájukból. Ilyen módon ismerjük meg a főbb karaktereket mélyebben, mint ahogy monológjaik, gondolataik engedik (helyhiány okán külön-külön nem térnék ki karakterekre).

Két egyéb kameraállást láthatunk még sokszor a filmben, melyek a börtönbezárás pillanatától kezdve következetesen jelen vannak. Az egyik a bezártságot, a cellák szűkösségét kifejező felülről lefelé tekintő ferde állás, általában egy-egy sarokból. A másik pedig az ellentéte, mely alulról néz felfelé, szintén ferdén, s a rabok esetében leginkább a feszültséget hivatott növelni, míg az őrök esetében a félelmetes és az apránként baljósan túlcsorduló tekintélyt.

 

Suspense és a váratlan

Az események előrehaladásával Hirschbiegel láthatóan tudatosan alkalmaz egyre több gyorsabb, kevésbé finom vágást, s az egyes konfliktusok bemutatásakor néhol klip-szerű sebességre gyorsít, mely esetekben a zene is dinamikusabb lesz. Ez evidenciának tűnhet, de a Das Experiment alaptempója lassú, elegáns és ijesztően kimért, melybe Hirschbiegel nagyon meglepő helyeken robbant be egy-egy ilyen akciódús pontot. Ezeknek a kisebb dramaturgiai egységeknek a vége után ugyanilyen hirtelen ülteti vissza a tempót. A gyorsabb vágások és a remegőbb, labilisabb kameramozgások (nem kézi kamerák) ilyen meglepetés-szerű alkalmazása teszi a filmet pont olyan kiszámíthatatlanná, mint amilyen maga a kísérlet. A konfliktusok közötti időszakokban Hirschbiegel folyamatosan egyre fokozódó feszültséget teremt, melyek az előbb taglalt módon váratlanul sülnek ki. Ez a suspense az egyre magabiztosabb, elfojtásaiktól apránként megszabaduló őrök kiszámíthatatlan viselkedéséből ered. Ahogy egyre jobban ráéreznek a megalázás, a lelki erőszaktevés és a büntetlenül történő büntetés-sorozatok ízére, úgy válnak egyre meglepőbbé és kegyetlenebbé. Ahogy a rabokat, úgy a nézőt is egyre váratlanabbul érik a gonosz, hidegvérű tettek szekvenciái. Tehát Hirschbiegel a szépen felépített feszültség hirtelen kisütésével kreál pár percekre káoszt és pánikot, melyet aztán úgy vág vissza egy lassú svenkbe vagy egy klausztrofób látképbe, mintha mi sem történt volna. S ez így megy, konfliktusról konfliktusra, egészen a végkifejletig. Hirschbiegel játszik az idegekkel és az érzékekkel.

 

Merengések szekvenciái

Ahogy a bentlakók tettei egyre radikálisabbá és türelmetlenebbé válnak, annyira jelennek meg menetrendszerűen Tarek merengései Doráról. Először a börtönbe való bekerülés estéjén gondol a lányra. Ahogy a rács fémesen csattan a képen kívül (a képkivágatban Tarek arca premier plánban), úgy vág Hirschbiegel felhők között játszó sirályokra (ez a kép előre vetíti a film végét, a tengerpartot). Ez az ellentétező vágás a kiindulópontja egy rövid szekvenciának, melyben Dorát látjuk, majd őket kettesben, s egy üveggyöngy-függönyt. A második merengés egy finomabb áttűnéssel vált Tarek arcáról a megismerkedésük estéjének ízléses ágyjelenetére. A kapocs az előző szekvenciával az említett függöny, mely a harmadik merengési képsorban is feltűnik (a tengerparti nyaralóban, vagy Tarek otthonában lehet?). Ez a harmadik sorozat egy közönséges álomjelenet, melyben rövid pillanatokra látjuk a függönyt, majd Dorát, s később, ahogy a függöny csillogó fényei egyre erősebb fehér színnel bekebelezik Dorát. Ekkor ébred fel Tarek s kap pánikrohamot, amit a már említett alkalmassági teszt során már sejteni, várni lehetett. Ez az álom-szekvencia ad értelmet Schütte (a büfétulajdonos) azon gondolatának, miszerint mindenkinek szüksége van egy álomra, egy olyan célra, melyet egész életében követhet. Mikor megkérdezi Tareket, hogy mi az álma, ő nem válaszol. Feltehetőleg azért, mert nem tudja, hogy van-e neki egyáltalán ilyen álma. Tehát ez az álom-szekvencia mutat rá arra, hogy Tarek Dorát tekinti ennek az cél-álomnak, melyért érdemes élni. A következő és egyben utolsó merengés a black box-ban történik. Egy bizarr ráfényképezési technikának köszönhetően Hirschbiegel egybemossa Dora arcát és az éjjellátó kamerától zöld, bezártsági-pánikban kiutat kereső Tareket. Dora azt suttogja, hogy „Gyere hozzám.” Tarek ekkor találja meg a biztonsági okokból elrejtett csavarhúzót, a menekülés kulcsát.

 

Szálak

Dora és Tarek az álom-jelenet után és a black box-jelenet előtt találkoznak a beszélőn. Ezen kívül csak a börtönbe vonulás előtt és a szökés végén találkoznak. Minden találkozásuk sors-szerű, s ahogy Tarek, úgy Dora is felelősnek érzi magát a másikért. A karambol óta csak egymásra gondolnak. Dora a beszélő-jelenet után kap egy külön cselekményszálat, addig csak Tarek merengéseiben játszik szerepet. Dora történet-szála azonban nem az egyetlen olyan szál, mely párhuzamosan fut az őrök/rabok-szállal. A kísérlet vezetőinek szála folyamatosan pörgeti előre a börtönben zajló eseményeket egy pontig. A professzor lelkesedése elvakítja önnön józanságát, tudományos eredményekre éhesen hagyja, hogy megtörténjen mindaz, amit saját elmondása szerint előre vártak, s annál még több is. Ez a sikerre éhező önző csőlátás az oka annak, hogy a professzor a baljós jeleket, az egyre kegyetlenebb tetteket figyelmen kívül hagyva elutazik támogatást kérni további kísérletekre. Ennél fogva magára hagyja munkatársait, kiknek a tekintélye az elfajzó őrök között közel sem akkora, mint az övé. Itt válik ketté az asszisztensek és a professzor szála. A professzor karaktere némileg biztosíték volt a gördülékenyen haladó kísérlethez, mikor azonban elutazik, az őröké lesz az épület, s tetteik csak még kiszámíthatatlanabbá válnak. Érdekes, hogy a professzor elutazásával egy időben kapcsolódik a film jelenében Tarek és Dora a beszélőn, majd válnak el ismét, hogy aztán a professzor visszaérkezésével újra találkozhassanak a konyhai leszámolás alkalmával. A főszállal párhuzamos két szál magányos szereplői így kulcsfigurákká válnak, s Hirschbiegel következetes kamerakezelésének, atmoszférikus színkezelésének és pontos vágási technikájának köszönhetően egyáltalán nem lógnak ki a főszál mellől. Pont annyira hangsúlyosak, amennyire kell. Jól időzített be-bevágásaik mindig csak a kellőnél egy kicsivel kevesebb információt adnak, s így a meglepetés-faktort sem gyűrik maguk alá. Dora és a professzor hátráltatása, akadályaik leküzdése és késlekedéseik az asszisztensek szálára hatnak ki. Minden Juttán és Larson csattan, minden perc számít, s a professzor még így sem képes segíteni rajtuk. Saját gyermeke, saját teremtménye sebesíti meg, majdnem végzetesen. A szeme láttára zuhan szét az egész kísérlet egy tébolytól, vértől és borult elméktől ragadós kudarccá. Közben Dora, a professzor bukásával egy időben sikeresen túléli az épület alagsorában dúló horror-szerű üldözést, s megmenti Tarekot (a fény és a sötét szerepe hatalmas e jelentnél).

 
).

Dokumentumok

A filmben Hirschbiegel sok dokumentumfilmes eszközt alkalmaz. Tény, hogy a film megtörtént eseményeket dolgoz fel, azokon alapul, s ezért adott ezen eszközök használata, azonban véleményem szerint Hirschbiegelnek nem sikerült sokkal súlyosabbá, vagy ember-közelibbé tennie velük a filmet. A Das Experiment játékfilm, melyben a dokumentum-eszközök ugyan a díszítési szándéknál jóval több okkal szerepelnek, azonban ezek a felvételek nem képesek azt a sokkoló erőt sugározni, amit egy igazi, például egy Stanfordban készült felvétel nyújtana. Valahol a megrendezettség és a hivatásos színészek tájékán lehet a hiba. Félreértés ne essék, nagyon jók a színészek, s ezek a felvételek tökéletesen illenek a film szövetébe, csak egyszerűen az a néző érzése, hogy a megtörténtség apropóján szerepelnek oly sokszor, nem pedig filmnyelvi specifikumuk okán. Tény, hogy készültek a filmet ihlető eseményről felvételek, de míg azok valósak, addig Hirschbiegel speciális-szemüveges optikája, a valóság-showkat idéző beszélgető-kamerák, vagy a biztonsági kamerák felvétele csupán megrendezett, de igényes és a filmet esztétikailag erősebbé tevő jelenetek (a jelentés mélysége azonban kárba veszik). Sajnos pont a film végi híradó-részlet a legkevésbé súlyos ezek közül a jelenetek közül. A nézőnek a film két órája után nem szükséges egy híradó-összefoglaló ahhoz, hogy rájöjjön, hogy amit itt látott, az megtörténteken alapul. Ezt a célt szolgálják az említett ál-dokumentumok, s méghozzá jól szolgálják, csak éppen az egész veszít a súlyából a megrendezettség által. Átlátszóvá válik a nem-valós, de látványossá. A film hasznára válnak e jelenetek, bár közel sem annyira, mint amennyire Hirschbiegel szerette volna. Egyszerűen csak kis egzotikumoknak hatnak a tökéletesen megkomponált beállítások és mozgások között, melyek inkább üdítően eltérnek a szövet koherens szövetétől, mintsem hogy valóságszerűségükkel sokkolnának.

 

Befejezés

A kísérlet e dokumentum- és játékfilmes eszközeinek hála lett az, ami. Egy kifejezetten feszült, kegyetlenül őszinte, profi rendezői debütálás. Tudatos, odafigyelt és elegáns film az ember fejében rejlő visszatartott gonoszról, annak ámokfutásáról, és a humánumról, ami talán megfékezi. Remekül vágott, stílusosan összerakott, ízlésesen fényképezett pszichotrip. Erőszakos és zavarba ejtő, görcsbe rándító mű, mely nem a nácizmus, a náci Németország tetteinek szinonimája. Ugyan Berus hajviselete (amely érdekes módon a film menete során modulál a végső, SS-tiszt stílusban félrefésült frizurává) és ahogy Schütte (aki ráadásul még meleg is) azt kiabálja neki, hogy „Náci!” , megidézi a nemzetiszocialista eszméket, de közel sem ez a didaktikus evokáció és kritika a film célja, mondanivalója, ha tetszik. Téved az, aki a nácikkal azonosítja az őröket, s téved az, aki a stanfordi amerikai kutatókkal azonosítja őket. Téved az, aki azonosít bárkit bárkivel. Ez a film azt mutatja be, hogy milyenek vagyunk mi, emberek, s milyenek tudunk lenni, ha valakik azt akarják. A tömegpszichózisról szól, és az azzal szembeni ellenállásról. A szerelemről. A barátságról. Az állatról az emberben. A méltóságról és a jogainkról. És még lehetne sorolni. A lényeg, hogy Hirschbiegel Das Experiment c. filmje az emberről szól. És az ember, bárhol is lakozzék, bizony kiszámíthatatlan. Senki nem tudhatja, hogy reagálna a szomszédja hasonló helyzetekben. A probléma univerzális, a film pedig kitűnő.

[ Pernecker Dávid ] 2009-10-07 12:15:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]