Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Elektra
[ Magyar Állami Operaház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 21. szombat    Mai névnap(ok): Máté, Mirella a - a - a
„Rozsda Endre, a szürrealizmus esperese”
Pécsi Kisgaléria
A Pécsi Kisgalériában 2009. szeptember 25-én 17 órakor Kálmán Borbála művészettörténész megnyitja, a „Rozsda Endre, a szürrealizmus esperese” című tárlatot, amely október 18-ig látogatható. A kiállítás ideje alatt folyamatosan látható az azonos című film, amelyet Bőjte József rendezett.

„Azokat, akik majd nézik a képeimet, csak arra kérem, hogy úgy tegyenek, mint az a gyerek, aki én voltam: adjanak elegendő időt a képek szemlélésére, melyeket eléjük tárok, hogy megtalálják az örvényt, mely hozzájuk vezet, és lehetővé teszi, hogy ott sétáljanak.”

Újabb jelentős programot láthat a közönség Pécsett, a Pécsi Kisgalériában. A budapesti Várfok Galériával együttműködve Rozsda Endre, a mohácsi születésű világhírű szürrealista festőművész anyagából adunk ízelítőt a szeptember 25 - én pénteken délután 5 órakor nyíló kiállításon. Vendégünk lesz – többek között -, José MANGANI, a Rozsda Endre Baráti Társaság elnöke, SZALÓKY Károly, a Várfok Galéria vezetője, KÁLMÁN Borbála, művészettörténész, NÉMETH Gabriella, az Alliance Francaise-Pécs vezetője. A kiállításon látható lesz: A szürrealizmus esperese, Rozsda Endre című film, rendező: Böjte József.

A kezdetek

„Azt álmodom, hogy olyan világban élek, ahol az idő dimenziójában járhatok, előre, hátra, föl, le; ahol felnőttként járhatok abban az időben, ahol a valóságban gyerek voltam. És most gyerekként vagyok öreg. Kinyitom az ablakokat, hogy kifelé láthassak. Kinyitom a csukott ablakokat, hogy befelé láthassak”.

Rozsda Endre életútja 1913-ban kezdődik Mohácson. Gyermekkorától fogva vonzódik a festményekhez, egy titkos világ kitárulkozásának tekinti őket. Tudatosan készül a festői hivatásra, amit első, öt éves korában készített női cipőket és profilokat ábrázoló rajzai is előre jeleznek. Már ekkor egy szokatlan látásmód jelenik meg a képeken, és környezete nem is igazán érti a különleges nézőpontból – hátulról - megrajzolt tárgyakat.
Élete egyik legmeghatározóbb művészeti élménye tizenhárom éves korában éri, amikor szülővárosában vándorfestők visszakapart képeit látja. Eredetileg a visszakaparást a festők a vászonnal és a festékkel való takarékosság céljából alkalmazták, azonban a szürrealisták kedvelt módszerévé válik, mivel a visszakaparás révén előtűnnek a régebbi festék rétegek, és a formák keverednek, olyan hatást keltve, mintha különböző dimenziók, vagy tudatalatti rétegek jelennének meg. Rozsdát megérintik ezek az asszociációkban gazdag, titokzatos és színes festéknyomok, amik majd művészetének alap formáit fogják képezni.

Egy évvel később, 1927-ben megfesti élete első képét, egy önarcképet fatáblára a 18. századi angol festő, Gainsborough Blue Boy című képének köntösébe rejtve. Ugyanebben az évben elhagyja Mohácsot, hogy Aba-Novák Vilmos pesti szabadiskolájában tanuljon. Aba-Novák a húszas években a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként Olaszországban tartózkodik, az ott szerzett élmények hatására festészetébe beleépül a kora reneszánsz és az olasz novecento formavilága, ami az expresszionizmus színkezelésével párosul. Rozsda mindig is nagyra becsülte és szerette mesterét, még ha művészetét nem is tartotta „forradalminak”, mivel Aba-Novák a hagyományos alapokon nyugvó természetelvű posztimpresszionista szemléletet képviselte. Viszont iskolájának sokkal felszabadultabb, az egyéni utakat támogató légköre volt, ellentétben az akkori Képzőművészeti Iskola akadémikus felfogásával. Egy év tanulás után Aba-Novák úgy véli már nincs mit javítani tanítványai rajzain, és ez Rozsdát rádöbbenti arra, hogy nem lehet belőle egy egyszerű „operettfestő”, hanem a tehetsége kibontakoztatásáért mindent meg kell tennie.

Emléktábla a mohácsi szülőházon
 
Mesterén kívül még Rippl-Rónai József és Csontváry Kosztka Tivadar is nagy hatással van rá. Utóbbiról szinte gyermeki rajongással beszél egyik interjújában: „Ifjú festő című képe a festészet költeménye. A fény! Minden csodálatos rajta. Óda a festészethez: megmutatja, hogyan lehet csodát tenni a semmivel”. Érdekes egybeesés, hogy 1936-ban, a Tamás Galériában nyíló, első egyéni tárlatakor épp egy nagy retrospektív Csontváry kiállítást rendeznek a közeli Frankel Galériában.
Rozsda Endre egész életét behálózzák az apró véletlennek tűnő, ám mégis sorsfordítónak mondható momentumok. A Tamás Galériában történt bemutatkozása is egy ilyennek köszönhető. Ekkoriban egy szobrásszal osztja meg műtermét, aki kiállítási lehetőség reményében meghívja magához az említett galéria tulajdonosát. Ő meglátva a 22 éves Rozsda képeit, azonnal a hatásuk alá kerül, és rövidesen a művek már Budapest egyik legnevesebb galériájának falait díszítik. Óriási sikert arat, egyik festményét még a Szépművészeti Múzeum is megvásárolja. A sajtó is felfigyel rá, és elismerő kritikák jelennek meg több újságban.

„Csupa frissesség, rugalmas felkészültség, egészséges magabízás és eleven kísérletező kedv. Látszik, hogy kitűnő iskolája volt: Aba-Novák keze alatt tökéletes mesterségbeli készségre tett szert […]. Mesterének igaza van, amikor azt mondja, hogy kialakult képszemlélete meghazudtolja korát. Rozsda Endrét az impresszionizmustól a tiszta festőiségen keresztül az új tárgyilagosságig minden érdekli. […] Ennek a fiatal festőnek jó lesz megjegyezni a nevét. Aligha tévedünk, amikor azt hisszük, hogy rövidesen a legjobbak társaságában fogják emlegetni a nevét.” (Pesti Napló, 1936. április 26-i szám)
Nem sokkal később egy hasonló „véletlen” arra készteti, hogy alapjaiban értékelje át művészetét. 1937-ben barátai, Ámos Imre és Anna Margit festőpár elhívják arra a Bartók hangversenyre, ami felforgatja az életét. Meghallva a „Szonáta zongorára és ütős hangszerekre” című művet felismeri, hogy nem kortársa saját magának. „Megértettem, hogy ez alatt vagyok. Azt hittem, jó festő vagyok, de végül is a festészetem nélkülem is létezik. Ha meghalok, semmi nem hiányzik utánam. Egy kis szín távozik”. Tehát úgy dönt, hogy mindent hátrahagy, és máshol kutatja tovább az egyéni, örökérvényű kifejezési formáját, amire nem is találhatna alkalmasabb helyszínt a korabeli művészeti világ metropoliszánál, Párizsnál.

 
Útkeresés Párizsban – Első lépések a szürrealizmus útján

Rozsda Endre 25 évesen, 1938 márciusában érkezik Párizsba, azzal a céllal, hogy felfedezze a „szabadság kábulatában élő” várost, hogy Bartók zenei lüktetésének hatására fessen és „felfaljon mindent”, ami elé tárulkozik. Két magyar társával – egyikük Barta Lajos szobrászművész - vesznek ki műtermet. Rendszeresen jár órákra az École du Louvre-ba, ahol művészeti tanulmányokat folytat. A rue Schoelcher 11-es szám alatt lakik, a Montparnasse Temetőhöz közel, mely lakás műterem is egyben (itt nyílt egyébként egyszer kiállítása Barta plasztikáival együtt). A környék a művészeti és értelmiségi élet szereplőitől nyüzsög, akik szívesen töltik idejüket a mára kultikussá vált kávézókban (Café du Dôme, Les Deux Magots). Itt találkozik Rozsda számos kint élő (magyar) alkotóval, valamint a párizsi művészeti élet nagyjaival, közöttük Brassaival, Picassoval, vagy Giacomettivel. Picasso művészete egyébként teljesen magával ragadja a fiatal Rozsdát. Nem formailag befolyásolja, „de befolyásolt(a) mint egy ember, aki abszolút a művészettel él együtt”.

Párizs felforgatja Rozsda addigi látásmódját, színek és ecsetvonások tekintetében egyre expresszívebb, egyre inkább távolodik a Magyarországon korábban bemutatott képeinek stílusától. Több irányzatot kipróbál, ezáltal igen különböző alkotások származnak ebből az időszakból. „Mindennek ellenére Rozsda a szürrealistákhoz érzi magát közel, s a szürrealizmust etikai magatartásnak tekinti” – írja Passuth Krisztina, azzal együtt, hogy ebben az időben Rozsda festészetében Max Ernst művészetével számos rezonáns hang csendül fel - ez a vonal későbbi, háború utáni művészetében felerősödik.
A francia szürrealista csoport ebben az időszakban megy keresztül krízispontján. A dadaizmus romjaiból az első világháború után kialakuló csoportosulás manifesztuma 1924-ben kerül kikiáltásra. Ebben André Breton, az egyik alapító atya a szürrealizmus definícióját a következőképpen teszi közzé: „Tiszta pszichikai automatizmus, mely által szóban, vagy bármely más módon vállalkozunk a gondolkodás valódi működésének kifejezésére. A [szürrealizmus] a gondolat tollbamondása, mely mentes a tudat által gyakorolt ellenőrzéstől, és kerül bármiféle esztétikus, vagy morális igyekvést.” Rozsda párizsi tartózkodásának eleje alatt hullik szét a szürrealista csoportosulás megmaradt magja. Sokan emigrálnak külföldre, közöttük Breton, így Rozsda nem tud személyes kapcsolatot teremteni a szürrealizmus képviselőivel – annál inkább műveikkel, melyekkel megismerkedik a francia fővárosban.

 
„Rozsda választása, csatlakozása a nemzetközi szürrealista mozgalomhoz önmagában is érdekes fejlemény, ha művészetről való megnyilatkozásait és képeinek jellegzetességeit vesszük szemügyre. A szürrealizmus ugyanis nem kimondottan pikturális kaland volt eredendően, hanem egy kifejezetten pszichológiai eljárás.”
Egyike a huszadik század legerőteljesebb művészetellenes mozgalmának, mely „a művészi önhittség és a személyiség önkifejezési reflexéből kilépve valami művészeten kívüliben jelölte meg tevékenység[ének] szerepét. […] Annál figyelemre méltóbb Rozsda elköteleződése, mivel úgy tűnik, nagyon is komolyan veszi magát. Művészetnek tartja, amit csinál, mégpedig az autonómia rangjára igényt tartó grand art-nak – az „izmusok” anarchisztikus rebelliójával szemben”, írja Készman József a budapesti 2000-es Gilot-Rozsda kiállítás katalógusában.
Az első párizsi időszak egyébként egy másik meghatározó találkozásnak is tanúja volt. Rozsda érkezése után nagyjából egy évvel ismerkedik meg, két festményének vásárlója révén azok rokonával, Françoise Gilot-val. Az akkor 17 éves fiatal lányt ámulatba ejtik a magyar festő képei, és hamar igen jó barátságot köt vele. Rozsda Gilot mentorává válik, műtermében a lány portréjának festése közben hangosan elmélkedik a festészetről, a színekről, a kompozícióról. Gilot - aki csak a háború végén találkozik Picassóval és válik hosszú ideig élettársává - ekkor indul el a festészet útján, mely elvezeti a nemzetközi elismertséghez. Rozsda és Gilot barátsága egészen 1999-ig kitartott, ám a magyar festő már nem élte meg a Gilot műveivel együtt rendezett kiállítását 2000 nyarán Budapesten, a Várfok Galériában.

Rozsda és az Európai Iskola

Rozsda Endre öt évet tölt Párizsban a ’40-es években. 1943 tavaszán már nagyon rossz körülmények között él: Françoise Gilot segítségével hamis papírokkal, festményeit feltekerve indul haza Magyarországra, ahonnan családjától még viszonylag jó híreket kap. Júniusban az Alkotás Művészházban kiállítják hazahozott műveit, de ezután rendkívül nehéz időszak következik életében, elsősorban mert édesanyját ’44-ben tragikus körülmények között elveszíti.
„Mindaz, ami a háború alatt Európában történt, ellenállhatatlan erővel kényszerítette a korszak gondolkodóit az emberi természet vizsgálatára”.
Úgy tűnik, 1945-ben végre felszabadulhat a művészeti élet – már ami megmaradt belőle, és megvalósíthatónak tűnik, ami a korábbi évtizedekben nem. A később az Európai Iskolában egyesülő művészek szinte mindegyikében felmerül már ’45 derekán egy művészi csoportosulás gondolata. Rozsda közvetlenül a háború után egy rövid ideig egy (munkás) szabadiskola keretein belül festészetet tanít. Elbeszélése szerint a Pán Imrével közösen kezdeményezett, egyre rendszeresebb baráti találkozók kovácsolták végül össze a résztvevőket a hivatalosan október 13-án megalakuló Európai Iskolává. Alapító okiratát Pán Imre, Mezei Árpád, (Gegesi) Kiss Pál, Kállai Ernő és Kassák Lajos írták alá.

 
„Európa s a régi európai eszmény: romokban hever. Európai eszmény alatt eddig nyugat-európai eszményt értettünk. Ezentúl Egész-Európára kell gondolnunk. Az új Európa csak Nyugat és Kelet szintéziséből épülhet fel. Mindenkinek el kell döntenie, Kr. u 1945-ben, hogy jogosan viseli-e ezt a megjelölést: európai ember. Meg kell teremtenünk az élő európai iskolát, amely megfogalmazza élet, ember, közösség új kapcsolatát. Ez a feladat határozza meg az első „Európai Iskola” tevékenységét. Ezt a célt szolgálják előadásaink, kiállításaink és kiadványaink. A bölcsek kövét keressük, de tudjuk jól, hogy a bölcsek köve nem vegyi anyag, hanem eleven eszme, mely csak az emberben és a társadalomban állítható elő. Európai Iskola”.

E tömör kiáltványszerű megfogalmazása az Iskola céljainak és tevékenységének főként a kiállításokkal kapcsolatos brosúrákon, katalógusokon jelent meg, melyek nagyrészt Dr. Kiss Pál finanszírozásának köszönhetően láttak napvilágot. Az Európai Iskola rövid, de szövevényes történettel rendelkezik, melynek csak kis töredéke kerülhet itt bemutatásra. A kiáltványból ugyanakkor jól érzékelhető a csoport komoly és nagy volumenű szándéka. A működés három éve alatt számos, elsősorban csoportos kiállítást szervezett az Iskola, melyek megnyitóit gyakran követték nyilvános beszélgetések és viták. Nem egy közülük jelentős, nemzetközi vonatkozású tárlat volt: többek között Picasso, Bonnard, Léger, Braque, Matisse eredeti grafikái is bemutatásra kerültek, utalva az Iskola francia kapcsolatainak fontosságára. Máskor Klee, Chirico, Kandiszkij, Miro rajzainak bemutatásával hajtottak fejet a példaképek előtt, de említhetjük még a cseh szürrealista csoport alkotásainak kiállítását is. „… jól mutatja […], hogy az Európai Iskola számára az univerzalizmus, a klasszikus avantgárdtól reá hagyományozottnak érzett egyetemesség kinyilvánítása nem volt pusztán üres formula, hanem programjuk szerves részévé vált”. Rozsda egyéni kiállítása ’48 tavaszán arra az időszakra esett, amikor már reménytelen volt a politikai hatalommal szembeni küzdelem, a kiállítások fogadtatása egyre negatívabbá vált. Az 1948 őszén magát feloszlató Európai Iskola és a korábban belőle kivált egyéb művészeti kezdeményezések résztvevőinek többsége elcsendesedni kényszerült. Rozsda a következő időszakban könyveket illusztrált és bábokat készített, próbált festés nélkül meg-, vagy pontosabban túlélni.

Érdekes momentum még 1956: megalakul a Formalista Művészek Csoportja, mely hét tagja között Rozsda is szerepel. Az Európai Iskola hamvaiból utoljára feléledő kis csoportosulás kiáltványa lényegében a képzőművészek ellehetetlenített helyzete ellen kíván tenni, továbbra is képviselve azt a meggyőződést, hogy „a XX. századi művészetnek jelentős kulturális hivatása van”. Az esztergomi Keresztény Múzeumban megrendezett (Hetek című) rajz-kiállítás megnyitójára több száz ember kíváncsi. A kiállítás végének másnapján kitör a forradalom.

 
Álmok és emlékek világában – Rozsda Endre és a szürrealizmus

„… Halál és szerelem erői mérkőznek meg itt egymással: a legelszántabb szökevény a feketébe forduló levelek és az elpusztított szárnyak magmájába temetkezik, hogy a természet és szellem az áldozatok ama legfénylőbbike által újuljon meg, mely a tavaszt hozza világra.”
E sorokkal zárul André Breton előszava Rozsda Endre 1957-es Galerie Furstenberg-ben rendezett kiállítása katalógusához. Rozsda ez év elején tér vissza Franciaországba, immár végérvényesen. Különböző galériákban próbálkozik műveivel kiállítási lehetőség reményében, mígnem betéved a Galerie Furstenberg-be, André Breton első feleségének, Simone Collinet-nak galériájába. A tulajdonos, meglátva Rozsda rajzait azonnal tárcsázza Breton számát, aki nemsokára meg is jelenik, és el van ragadtatva a magyar művész munkáitól. Ezzel meg is kezdődik barátságuk története, melynek Breton 1966-ban bekövetkezett halála vet véget.

Breton, a „szürrealizmus pápája” nagyon sokban segíti a magyar művész beilleszkedését Párizsban és annak ellenére, hogy Rozsda sosem tartotta magát szürrealista-festőnek, és egyetlen irányzathoz sem csatlakozott, azon a véleményen van, hogy bár Rozsda festészete nem, de az „egész gondolkodása szürrealista”. Tehát a mozgalom befogadja, és 1957-től rendszeresen kiállít a szürrealistákkal. 1964-ben az egyik legrangosabb művészeti díjjal, a Copley-díjjal is kitűntetik, melynek zsűrijében olyan jeles személyiségek vesznek részt, mint Hans Arp, Max Ernst, Man Ray, Sir Herbert Read vagy Marcel Duchamp. Mindez jelentős mértékben befolyásolja művészetének irányvonalát. Az előző korszakaiban megindult fejlődés a formák felszabadítására és a valóságtól történt elszakadásra ekkor már kiforrott módon jelentkezik.
Egy nem létező, furcsa, földöntúli varázslatos világ tűnik fel a képein, kaleidoszkópszerűen kibomló apró motívumokkal. A formák kölcsönhatásba lépnek egymással és ez adja meg a képek lüktetését. Az ecsetvonások frissességéből és az elrendezéséből érzékelni lehet, hogy Rozsda nem tervezi meg előre a kompozíciót, hanem ahogy ezt többször nyilatkozta, számára az alkotás a vásznon születik, és folyamatosan átalakul, minden egyes vonás megváltoztatja az előző rend szövetét. Így festés közben általában forgatja a vásznat, míg rátalál a megfelelő formátumra. Nem létezik többé az idő dimenziója sem. Egyszerre él jelen, múlt és jövő.
„Párka vagyok, aki megfonja az idő fonalát, aki új dolgokat hoz létre […] Sors-hajókat úsztatok felfelé, lefelé. A belül, kívül, fönt, lent egymást váltja”.
Rozsda élőnek tekinti a képeit, amik nem a létező dolgok másolatai, hanem emlékekkel teli időutazások, saját színeikről és formájukról döntő egyedi individuumok.
„Emlékeimből és a fényből sűrű szövetet szövök, melyet addig szemlélek, míg meg nem elevenedik, vissza nem bocsátja tekintetemet, és elém nem emelkedik… A kép akkor kész, ha leválik rólam, és röptének indul. Ha sikerült, önmaga által létezik; megvan a szava, a szelleme, a pályája. Megszületett.”

Művészetének elismeréseként 1979-ben Rozsda beköltözhet a legendás montmartre-i Bateau-Lavoir egyik műtermébe, ami hírét annak köszönheti, hogy Pablo Picassót is egykori lakójának mondhatja, és olyan jelentős avantgárd művészek is rendszeresen megfordultak itt, mint Modigliani, Matisse, Braque, vagy a költő Apollinaire. Élete utolsó éveiben ide vonul vissza emlékekkel és álmokkal teli magányába, és 1984-ben itt rendeznek a műveiből egy retrospektív kiállítást, melyet a francia kulturális miniszter nyit meg. 1987-ben még az „Arts et des Lettres” francia rend tiszti fokozatával is kitűntetik, a művészet téren nyújtott maradandó munkásságának jutalmaként.
Rozsda Endre, a nagy álomutazó 1999. szeptember 17-én szenderül örök nyugalomra, sírja a montmartre-i temetőben található.

A külföldi sikerek ellenére Magyarországon Rozsda Endre neve szinte teljesen feledésbe merül. 1998-ban fedezik fel újra, a Műcsarnokban nyílt retrospektív kiállítás keretében, amit 2001-ben a Szépművészeti Múzeum grafikai tárlata követ.
A Várfok Galériával a kapcsolat a művész halála előtt nem sokkal, 1999-ben jön létre és ettől kezdve a Galéria célkitűzése, hogy személyét megfelelőképpen elismertesse hazánkban. A rendszeresen megrendezett tárlatok után a 2009-es Rozsda Endre kiállítás- sorozattal méltó módon kívánunk megemlékezni a tíz éve elhunyt művészről, és szeretnénk, ha neve végérvényesen bekerülne a magyar köztudatba.

[ Gamus Árpád ] 2009-09-25 00:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]