Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Rómeó és Júlia
[ Új Színház ]
fotó Ajpek Orsi
 
Dátum: 2019. november 19. kedd    Mai névnap(ok): Erzsébet, Zsóka a - a - a
Kulturbiznisz nyereg nélkül
A vízcsapból is a gazdasági válság folyik. Persze nálunk folyamatosan válság van, a világválság csak hab a tortán. Így a kulturális szférát, ezen belül a kulturdiplomáciát újabb megvonások érintik. Ebben a helyzetben hogy lehet Magyarországot nem csak Overdose, de a magyar kultúra által megismertetni a világgal? Hogy lehet életben maradni? Erről beszélgetett Dr. Lauter Évával, a Balassi Intézet főigazgatójával, Ecsedi-Derdák Andrással, a Párizsi Magyar Intézet igazgatójával és Varga Csabával, a kulturális programokért felelős igazgatóhelyettessel Fekete Vali.

A kultúra mindig akkor virágzott, amikor arra egy-egy társadalom anyagi keretei lehetőséget adtak, vagy ha kiemelten fontos szerepet szántak a kultúrának, mint ideológia vagy egyfajta értékrendszer közvetítőjének. Ma világválság van. Tudjuk, halljuk, meg nyílván érezzük is. Kishazánk azonban már évek óta küzd az államkassza folyamatosan növekvő hiányának csökkentésével. A világválság következtében tehát fokozottabban meg kell nézni mire, mennyi jut, vagy inkább mire mennyivel juthat még kevesebb. Ilyenkor, sok minden más mellett, az államilag fenntartott kulturális intézményeket is egyre több elvonás érinti. Ilyenek a külföldi magyar kulturális intézetek is, jelen pillanatban szám szerint tizenkilenc. Lovas hasonlattal élve, a helyzet olyan, hogy egyre inkább szőrén kell megülni a lovat. Dr. Lauter Évát, a külföldi magyar kulturális intézeteket összefogó Balassi Intézet főigazgatóját az őket érintő gazdasági megszorításokról telefonon kérdeztük.

Milyen intézkedésekre számíthatnak a magyar kultúra külhoni bástyái?

Dr. Lauter Éva
 

- Először is nem úgy kell tekinteni rájuk, mint egy lakatlan sziget közepére ledobott objektumokra, hiszen ezek az intézetek a világ kulturális vérkeringésében léteznek és működnek, kulturális párbeszédet folytatnak, a magyar kultúra kapcsolatrendszerét tartják fönn a világ kulturális rendszerében. A Balassi Intézet esetében nem is csak a kulturális intézetekről van szó, hanem hét kulturális és oktatási szakdiplomatáról illetve a vendégoktatatói hálózatról is. A szinergiák 2007 eleje óta rendkívül jól szervezett formában segítik, erősítik egymás munkáját, annak eredményességét. A Balassi Intézet létrehozása tehát erős üzenet volt és átgondolt stratégia részeként valósult meg. Helyes irányba léptünk, amit arra is alapozok, hogy néhány hónapja Franciaországban létrehozták azt a Francia Intézet nevű állami ügynökséget, amely hozzánk hasonlóan a külföldön működő francia kulturális intézeteket, a külföldi követségek szakattaséit fogja össze, illetve segíti a külföldön nagy kulturális rendezvényeket szervező Culture France munkáját. A franciák a nyelvoktatást nem kapcsolták ehhez az intézményhez, de hasonló rendszert hoztak létre, mint mi 2007 elején.

A gazdasági válság pedig világjelenség, ezért a válság intézeteket érintő kérdéseit is ilyen szemmel kell nézni. A Balassi Intézet jól működő hálózati rendszerének köszönhetően napi kapcsolatban áll a világ kulturális intézményeivel, szervezeteivel, ezért pontosan látjuk, hogy milyen változások indultak el a kulturális szférában. Ami talán az egyik legfontosabb következménye a válságnak, hogy csökkennek a szponzorációs lehetőségek. A kultúra finanszírozásából tömegesen lépnek ki azok a korábbi támogatók, akiket a gazdasági válság jelentős anyagi veszteséggel sújt. Ha a külföldi kulturális intézetek állami finanszírozását nézzük, akkor azt látjuk, hogy szinte valamennyi, a világ bármely pontján működő intézetnek elvonásokkal kell számolni, csak annak mértéke különböző. Ahol tehetik, az egyes országokra vonatkozó stratégiai célok szerint, mások egységesen, un. fűnyíró-elven haladnak. Például, ha a Helsinkiben és Shanghai-ban működő olasz intézetek ez évi költségvetését tekintjük, akkor azt látjuk, hogy az állami támogatást mindenhol 20%-kal csökkentették. Vannak olyan kulturális intézetek, amelyek átszervezéseken gondolkodnak, ami azt jelenti, hogy kisebb stábbal, kisebb léptékben kezdenek dolgozni, csökkentik a fellépti díjakat és a reprezentációs keretet. Bécsben a cseh, a szlovák, a lengyel, a román és a bulgár intézetek is mérsékelték az aktivitásukat. Párizsban a lengyelek már évekkel ezelőtt kiköltöztek a Lengyel intézet nagy épületéből és egyfajta szervező-ügynökségként működnek. Nem egy intézmény falain belül, hanem Párizsban és szerte az országban szerveznek rendezvényeket. Ezeket a folyamatokat látni kell ahhoz, hogy tudjuk, a jelen gazdasági helyzetben számunkra milyen megoldások lehetségesek.

Amikor a Balassi Intézet 2007 elején létrejött, a nagy megtakarítások először a központi intézményt érintették. Akkor a létszámleépítéssel 20%-al kevesebben maradtak az intézetben, a központi integrációval közel fél milliárd forintot takarítottunk meg. Ez a döntéssorozat azonban nem érintette a külszolgálaton dolgozókat, a külföldi magyar kulturális intézeteket. A mostani helyzetben a racionalizálási lépéseket újra kell gondolnunk, de nagyon fontos szempont, hogy jól működő kulturális együttműködéseket nem szabad felszámolni még akkor sem, ha nehéz helyzetben vagyunk. Ezért valamennyi kulturális intézet igazgatójával közösen kell végiggondolnunk azt, hogy mi az, amit az adott országban változtatni lehet. A hozzánk hasonló hálózatot működtető Goethe Intézet pl. lényegesen kevesebb rendezvényt tart, míg mások arra törekszenek, hogy nagy programokkal, fesztiválokkal hívják fel magukra a figyelmet és ezek több intézet összefogásával, közös rendezésben valósuljanak meg. Az ilyen rendezvények látványosak, mert több intézmény van egyszerre jelen és költséghatékonyak, hiszen a finanszírozásuk közös. Ezért hangsúlyozom: a megtakarítások érdekében intézeteink szerepét országonként kell megvizsgálni ahhoz, hogy kiderüljön milyen változtatást képes az adott intézet elviselni, a magyar kulturális jelenlét megőrzése mellett. Ezt a munkát folyamatosan az intézet igazgatókkal együtt végezzük.

Említette a lengyel példát. Elképzelhető, az a már nálunk is többször felmerült megoldás, hogy a fenntartásuk tekintetében is jelentős anyagi forrásokat felemésztő intézetek helyett kulturális ügynökségek működjenek?

- Ezt is meg kell vizsgálni. Van olyan ország, amelynek esetében elképzelhető, de vannak országok, ahol lehetetlen, hogy a kialakult tradíciók alapján, ne legyen egy „ház”, ahova be lehet menni, ahol a magyar kultúrával lehet találkozni. 1995-ben - szintén egy hasonló válság idején - már készültek számítások, hogy mennyibe kerülne az egyes külföldi intézetek bezárása. Az a meglepő eredmény született, hogy az alapszintű működés kevesebbe kerül, - hiszen remélhetőleg csak átmeneti időről van szó, - mint az intézetek bezárása. Arról nem szólva, hogy intézeteink között vannak olyan értékes külföldi ingatlanok, amelyekről nem lenne szabad lemondani.

A külföldi magyar kulturális intézetek a magyar kultúrát hivatottak népszerűsíteni. A hatékonyságukra vonatkozóan vannak Önnek adatai?

- Nagyon nehéz kérdés, hogy lehet a működési hatékonyságot mérni…. Résztvevők számával, sajtó megjelenéssel, szakmai együttműködések építésével, ráfordított költséggel? Nem elég sikeres pl. egy építészeti konferencia, ahol csupán ötvenen vesznek részt, de a helyi jelentős szakmai lapokban megjelent tanulmányok presztízst jelentenek az Intézet és a magyar tudomány számára? Más esetben pedig a hatékonyság számokban mérhető, aszerint hogy egy adott rendezvénnyel hány embert tudtunk megszólítani.

A magyar kulturális intézetek már jó néhány éve nem úgy működnek, mint egyfajta művelődési házak. Óriási szerepük van a kapcsolatépítésben, hogy különféle szakmai szervezetek között hidak épüljenek - összekapcsolnak magyarországi intézményeket külföldi partnerekkel - hogy elindítják a fiatal magyar művészek külföldi karrierjét és segítik a kapcsolatépítésüket. Működésüknek jelentős részét az teszi ki, hogy elérjék, minél több helyszínen, minél több adatbázisban és minél több programszervező listáján legyenek magyar közreműködők. Mindemellett jelentős kultúrdiplomáciai szerepük is van, hiszen minél inkább elvesztik jelentőségüket az Európai Unióban a hagyományos diplomácia kapcsolatok, úgy értékelődnek fel a szakdiplomáciai feladatok. A kulturális, tudományos, technikai vagy gazdasági kapcsolatok súlya egyre inkább az intézményekre, szakmai szervezetekre és hálózatokra tevődik át. Ezen belül pedig a kultúrdiplomácia mindenképpen jelentős szerepet játszik, hiszen a kultúra számos kérdésre, akár még a konfliktusokra is képes megoldást találni.

Ecsedi-Derdák András, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója a felmerülő elvonások ellenére még mindig optimistának tűnik. Az elmúlt időszakban az Intézet megfiatalodott, újfajta lendületet vett.

Ecsedi-Derdák András
 

- Amikor elvállaltam az igazgatói posztot immáron három éve, már akkor is tudtam, hogy nem lesz sok pénzünk, igyekeztem ezért olyan működési tervet készíteni, amelyben erősen dominál a management szemlélet. Bár az újabb és újabb költségvetés-csökkentések nem esnek jól, azokkal együtt, vagy azok ellenére létezünk. A tavaszi válság esetünkben kb. 40%-ot vitt el: 20 %-ot a központi költségvetési elvonás és ugyanennyit a forint-euró árfolyam-különbözet miatt. Mi ugyanis a magyar költségvetéstől kapjuk a támogatást, de annak nagy részét euróban költjük el. Így áprilistól már csak délutánonként tudunk nyitva tartani, mert két portást és egy takarítót el kellett küldeni, de sajnos nem ez az első elbocsátási hullám. A Párizsi Magyar Intézetben épp feleannyian dolgoznak ma, mint három éve.

Nem adtuk fel azonban a rekonstrukciós vágyainkat: épp a napokban zárult egy közbeszerzési pályázat, felmérik az épületet, hogy a következő fázisban jó alapokról készülhessen majd a felújításra vonatkozó terv. A 2700 m2-es épületet folyamatosan frissítjük, de nem húzható már soká a teljes tatarozás! Addig is csinosítjuk saját erőből a tereinket és hasznosítjuk azt, ami az épületből hasznosítható: igyekszünk önfinanszírozó részegységeket indítani, együttműködünk mindenkivel. Az kezdettől fogva nyilvánvaló volt számomra, hogy az intézetközi együttműködésekkel nemcsak takarékoskodhatunk, de koncentrálhatjuk is a közönség figyelmét. Kooperálunk más országokban lévő Magyar Intézetekkel csakúgy, mint a többi itteni, párizsi kulturális központtal.

Jó példa volt erre a már harmadik éve általam elnökölt Jazzycolors fesztivál, ahol 12 ország „áll össze” két hétre novemberenként annak érdekében, hogy együtt mutathassuk be országaink tehetséges, fiatal, ám ismeretlen jazz muzsikusait a párizsi közönségnek.

De ilyen lesz a szeptembertől induló a V4 Mozi is. A csehekkel, a lengyelekkel és a szlovákokkal – vagyis a Visegrádi 4-ek országaival – közösen, egy közép-kelet-európai művészmozi létrehozását kezdtük meg. Az ötlettel mi keressük meg a partnerintézményeket, hiszen egyértelmű a számunkra, hogy a heti egyszeri vetítés a - meglehetősen szűk közönség előtt – nem használja ki eléggé a mozitermünket. Igaz, nincsen elég franciára lefordított magyar film sem. Viszont ha nemcsak a magyar, de általában a közép-kelet-európai filmművészettel ismerkedhet meg a francia néző (ami neki földrajzilag ismerősebb is, és akárhogy is szépítjük, vonzóbb hívószó), akkor nagyobb érdeklődésre számíthatunk. Ez azt jelenti, hogy szeptembertől naponta lennének vetítések, amelyeknek a hátterét - a másik három ország friss filmtermését is bemutatva – a magyar érdekeltségű párizsi Clavis Film francia produceri iroda -, biztosítja. Az társintézetek havi 3 filmet adnak, így hetente 4 közép-európai filmet tudnak majd megtekinteni az érdeklődők.

Ha jól emlékszem ez az elképzelés már az elmúlt évben is szerepelt terveitek között. Miért kellett egy évet várni?

- Hmmm. Az adminisztráció nem Forma 1 – ezt ha meg nem is szoktam, de tudomásul vettem. Az ötlettől a megvalósulásig rögös út vezet. Nem elég kitalálni egy-egy projectet, de azokat át is kell verni az államigazgatáson. Az ilyen léptékű változások nem lehetségesek az Oktatási és Kulturális Minisztérium beleegyezése nélkül. Továbbá fel kellett venni a kapcsolatot a többi intézettel, egyeztetni kellett a terveinket, és miután ez nemcsak tisztán kulturális munka, de már érinti a diplomácia területét is, mindenki szigorúan átgondolja az együttműködés feltételeit. Arról nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy igazi moziként működjön, be kell illeszkednie a fogadó ország mozistruktúrájában, be kell jegyeztetni, mint művészmozit.

Ami csak rajtunk múlik, hamarabb hozhat sikert: a nyáresti a tetőtéri mozink (Silent Cinéma), amelyet csak új felületeken, például a Facebook-on hirdettünk, remekül működött. Volt olyan film, amit éjjel egykor újra kellett kezdeni vetíteni, annyian voltak. Most is így reklámozunk majd: a szájról-szájra reklám a legértékesebb!

 

- A nagysikerű Zene Ünnepét nem veszélyezteti a válság?

A mi szempontunkból szerencsére nem, sőt. Rendezvényünk a korábbi év gyakorlatát követi és szintén az összefogásra épül. Ahogy már tavaly is, idén is pályázatot írtunk ki a zenekaroknak a Nemzeti Közlönykiadó nagylelkű segítségével, de ezúttal már 6 fővárosba: közösen a bukaresti, a varsói, a brüsszeli, a bécsi és a pozsonyi magyar intézettel. A pályázat lényege, hogy az egyszeri fellépésen túl lehetőséget kínáljunk a zenekaroknak arra, hogy kapcsolatokat építsenek, és önálló turnékat szervezzenek. Ez egy új konstrukció: az „egyszerű”, gázsis fellépés helyett biztosítjuk az együttesek és menedzsereik kiutazását, maximum 6 napi szállását, az idegen nyelvű szórólapok elkészítését, sajtókapcsolatokat és elérhetőségeket adunk, hogy az általunk ismert külföldi menedzserekkel, programszervezőkkel személyesen, helyben felvehessék a kapcsolatot.

Ez így az intézeteknek kevesebbe kerül, a zenekaroknak pedig egy igazi szakmai megmérettetésen túl menedzsment-szerűen lehetőséget adunk az önálló folytatásra, turnészervezésre. A helyi fellépésben pedig egy itteni partnerünk segít: kölcsön szabadtéri színpaddal, hangtechnikával stb.

- Korábban nagy hangsúlyt fektettél a magyar nyelvoktatás átalakítására, illetve egy magyar iskola létrehozására. Maradt erre még anyagi keret?

A nyelvoktatás kicsit más műfaj, még akkor is, ha a magyar nyelv nem teljesen olyan, mint az angol, a spanyol vagy a francia: azok az intézetek gyakran a nyelvtanításból finanszírozzák a kulturális programjaikat is. Nálunk az Intézetben nagyságrendileg 60-80 ember tanul, de már ők is „eltartják” a képzést. Más a helyzet a középiskolával: tényleg szeretném, ha be tudnánk indítani egy valódi magyar középiskolai képzést itt Párizsban. Nem csak nyelvet tanítanának, de történelmet, irodalmat is. Szerintem ez fontos, de magyar pénzből jelenleg nem nagyon tűnik finanszírozhatónak. A legújabb reménysugár szerint a franciák is besegítenének, talán így majd sikerül. Az egyetemi szintű képzések működnek, bár nem tesz nekik jót a sok hónapja tartó sztrájk. A magyar lektoraink gyakran a saját lakásukban vagy kávézókban tudják csak megtartani az óráikat. Nagyon kíváncsian várom az Intézetbe a magyar tanárokat, mit mesélnek majd. Második alkalommal rendezünk nekik ugyanis évzáró konferenciát, tapasztalatcserét.

Folytatjuk, sőt szélesítjük a pályázatos programjainkat. Beindítottunk egy önálló rovatot a honlapunkon, egy úgynevezett diákmobilitási központot, itt összegyűjtjük és meghirdetjük az összes hozzáférhető állami pályázatot, ösztöndíjat. Remélem idén sikerül meghirdetnünk egy új, saját kéthónapos képzőművészeti ösztöndíjat is, s nemsokára kiírjuk a kollégiumi férőhelyekre vonatkozó pályázatunkat is. Minden gazdasági válság ellenére fontos, hogy a diákok mehessenek, láthassanak, tanulhassanak!

Folyamatosan dolgozunk a hazai művészeti felsőoktatással, segítjük az egyetemisták utazásait. Most volt itt a MOME textil tanszékéről néhány diák, júliusban pedig 12 fiatal színészt-rendezőt viszünk az avignoni színházi fesztiválra.

- A jelenlegi helyzetben bevételi forrást jelenthetne egy kávézó vagy étterem, amit régóta szeretnél kialakítani…

Bizony. Nem is elsősorban az anyagi bevétel miatt lenne ez fontos, hanem a folyamatos közönségvonzás végett. Egy kávézó alapvető közösségi tér! Ez is olyan „önellátó” részegység ráadásul, mint a V4 mozi, vagy a nyelvtanfolyamaink. Ebbe az irányba kell mennünk, ebben biztos vagyok. Meg kell találjuk ezeket a külön kis brendeket, amelyek vagy a saját bevételeikből képesek magukat eltartani, vagy megnyitnak olyan forrásokat, amelyek az Intézet egésze számára hozzáférhetetlenek.

A kávézó vagy étterem már az eredetileg is a terveimben is szerepelt. A fentieken felül azért, mert itt – Párizsban, s ezen belül is az egyik legelegánsabb negyedben - ezzel könnyedén be lehet hozni látogatókat. Eddig a konzulátus jelenléte miatt lehetetlen volt nekikezdeni, most azonban, hogy kiköltözik a konzulátus, szabad utat kapott ez az elképzelésünk. Nem tréfadolog egy ilyen költözés, azt hiszem, ez az eddigi legnagyobb sikerünk: mielőtt kijöttem, a miniszterelnökkel kezdtem, a külügyminiszterekkel folytattam, szóval minden követ meg kellett mozgassunk. Közel két évtizedes vágya volt ez a Kulturális tárcának, de most végre elértük: elköltözött a Főkonzulátus, a miénk az épület, csak a miénk, szabadabban lehetünk benne, csak a saját szempontjaink szerint.

A kávézó a földszinten nyílik majd, de közvetlenül az utcáról is be lehet nézni. A könyvtárat is leköltöztettük a földszintre, így akinek csak a legkevésbé is felkeltettük az érdeklődését, a szomszéd helyiségben lévő médiatárban rögtön informálódhat.

 

- Ahova, amióta földszintre költöztettük, háromszor annyian iratkoztak be, mint korábban! – kapcsolódik be a beszélgetésbe Varga Csaba, kulturális ügyekért felelős igazgatóhelyettes, akit épp egy éve neveztek ki. Eredetileg szobrászként végzett Brüsszelben majd hasonló feladatokat látott el az ottani magyar kulturális kirendeltségen. Tavaly azért adta be ide a pályázatát, mert kihívást látott benne. És úgy tűnik, sikerült meghódítania a párizsiakat…

A régi könyvtárból pedig kiállítótermet alakítottunk ki, hiszen a terem adottságai tökéletesen megfelelnek egy szép, jó színvonalú kiállítótér követelményeinek. Ráadásul a koncertteremmel szemben található, ezért a koncertek, előadások előtt vagy azok szünetében még több látogató térhet be. Ezt a kiállítóteret Vasarely Galériának kereszteltük el, a földszinti előcsarnokban található pedig az André Kertész Szalon nevet kapta. Az utóbbi fotóművészek bemutatkozására ad lehetőséget, az előbbi pedig festmények, grafikák, egyéb képzőművészeti alkotások kiállítására szakosodik. Egyébként stílusosan Vasarely kiállítással avattuk fel, amely a franciák körében hatalmas sikert aratott: három és fél hét alatt 1200-an nézték meg. Az André Kertész Szalonban Alexandre Trauner kiállítására sokan betértek, hiszen ismert név, ha pedig egyszer már bejöttek a házba, megnézték a másik kiállítást is, és ismerkedtek a ház programjaival. A kiállítás-program összeállításában azonban nagyon körültekintőnek és következetesnek kell lenni, hiszen ez az egyik legdrágább műfaj és nagyon meghatározza az arculatot. Arra törekszem, hogy elsősorban olyan XX. századi képzőművészeket mutassunk be, akik kevésbé ismertek a franciák előtt. Így esett a második választásunk Kondor Bélára, akinek a kiállítása ugyancsak sok francia érdeklődését felkeltette.

Úgy tapasztalom, a franciák igenis nyitott, érdeklődő közönség, szívesen fedeznek fel valami újat, csak tudni kell, hogy szólítsuk meg őket. Most épp a helyi vásárral, a Foire St. Germain-vel dolgozunk együtt. A másfél hónapos művészeti piac saját kiállításaként reklámozza a magyar konstruktivistákat több százezres példányszámú műsorfüzetük második oldalán. Mi adtuk a termeinket az ő rendezvényeikhez, cserébe ők fő partnerként minden programunkat reklámozzák. A francia értelmiség színe java megfordul így nálunk a Színházi vásár , vagy a Költészet hete alatt, a legkitűnőbb helyi színészek olvasnak fel nálunk és fedezik fel maguknak a magyar kultúrát, a Magyar Intézetet.

De fontosnak tartom, hogy támogassuk az Intézet falain kívüli kiállítások létrejöttét is. Itt kiemelt figyelmet érdemel az idei évadban a Magyar Vadak c. gyűjteményes anyag, amit tavaly októbertől idén júniusig három különböző városban eddig már több, mint 120.000-en láttak, s amelynek gyönyörű katalógusát Bíró Ádám jelentette meg.

Arra egyébként az Intézeten belül is törekszünk, hogy a kiállítások mindegyikéhez legyen kiadvány, képeslap vagy kisebb katalógus, hogy nyoma maradjon a kiállításnak, ami elolvasható, hazavihető. És az sem mellékes, hogy ezeket áruljuk, pénzért. Ez is bevétel… De legalább ennyire fontosnak tartom az épület homlokzatán lévő hatalmas molinók folyamatos létét is, hiszen jó helyen vagyunk, látszunk, ha láttatjuk magunkat.

- Azért gondolom a helyi sajtóval való kapcsolat sem elhanyagolható…

Igen, azt hiszem, a korábbinál sokkal jobban odafigyelünk erre és sokkal jobban építjük a sajtókapcsolatokat. Rendszeresen sajtóközleményeket jelentetünk meg és a kiállítások megnyitása előtt sajtóvezetést rendezünk. De meg is van az eredménye: a Trauner kiállításról például fél oldalas cikkben számolt be a Le Figaro! Ezt, ha ki kellene fizetnünk, mint hirdetést, biztosan nem tudnánk megtenni.

- A jelenlegi anyag keretek mellett látsz lehetőséget arra, hogy újdonságokkal gazdagítsd az Intézet programkínálatát?

Az újszerű ötletek nem feltétlenül pénz függvényei. Először kell az ötlet, aztán meg kell találni a hozzá az anyagi forrásokat. A megvalósításban pedig szükség van a többi munkatársra, és a Párizsi Intézet „legénységében” igazi társakra találtam a munkában, lelkes kis csapat kovácsolódott az elmúlt időben. Ha mindez megvan, akkor foghatunk bele olyan rendhagyó programban, mint májusban a divathét, amelynek keretében nemcsak a magyar divatszakmában sikereket aratott tervezőket, de az Iparművészeti Egyetem textilszakos hallgatóinak munkáit is bemutatjuk. Képzeld el: szombat este két teltházas bemutató mellett a sarokig állt a sor, kb. 500 ember be se fért! További ilyen tematikus heteket is tervezünk, szó lesz a gasztronómiáról, de reményeim szerint lesz az építészet hete is.

- A saját programtervezés mellett gondolom, sokan megkeresnek benneteket egy-egy előadással vagy kiállítással…

Igen, elég sokan. Kiállítások esetében azonban nem lehetünk nagyon rugalmasak, hiszen félévre előre felépített terveink vannak, amelyeket időben meg kell szervezni, így aki ilyennel keres meg, nem tudom sok lehetőséggel kecsegtetni. Színház vagy zenei produkciók esetében könnyebb a helyzet. Igyekszünk nyitottak lenni különösen a fiatalok kezdeményezései iránt. Számomra fontos, ha kopogtatnak, ajtót nyisson az ember.

- Lauter Éva a Balassi Intézet főigazgatója úgynevezett kiemelt programokról is beszélt, olyanokról, amelyek a várhatóan magas nézőszám vagy látogatottság miatt fontosak.
Nálatok lesz ilyen program?

- Igen – folytatja Derdák András. Idén novemberben lesz húsz éve, hogy leomlott a Berlini Fal, de ugyancsak augusztusban ünnepeljük a 20. évfordulóját a Pán-európai pikniknek és szeptember 10-én a határnyitásnak. Ami előbb volt, mint a Fal omlása, mégis mintha egyre kevesebben emlékeznének annak korszakalkotó jelentőségére. Szeptember 12.-től a Saint Sulpice tér egyik kerítésén – ahol már volt egy tízezrek által látott fotókiállításunk ’56-ról - a vasfüggöny bontását és határnyitást bemutató fotókból rendezünk utcai tárlatot. És hogy az akkori helyzet a franciák számára még szemléletesebb legyen, a Luxemburg kertben a Nagykövetség segítségével – hiszen ez a Szenátus parkja, azaz diplomáciai támogatás nélkül semmire sem jutnánk - szeretnénk felállítani egy darabot az eredeti vasfüggönyből, őrtoronnyal, aknamezővel és esténként pásztázó reflektorral. Persze ehhez kell valami happeninget is szerveznünk, hogy „vonzzuk” a kamerákat. Egy rendezvény lehet szupersikeres, de ha bekerülhetünk az esti híradókba, milliókhoz jutunk el. Lesz tehát Trabantfelvonulás, Lajkó Félix pedig elhúzza a párizsiak nótáját. Nyereg nélkül, szőrén, de betyárosan, biztos kézzel!

 

[ Fekete Vali ] 2009-06-18 20:18:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Rigó Jancsi bemutató Egerben

Hofi naplója

Koncz Zsuzsa

Lévai Katalin: Bábel – Budapest

Eperjesi Ildikó – Olekszandr Kacsura: Sorskönyv a frontról

Sci-Fi filmfesztivál Triesztben

Merő Béla - Egy színházalapítás viszontagságai

Szalay Zoltán fotóalbuma Parti Nagy Lajos képmelléírásaival

Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]