Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Antigoné-tükör
[ Kovátsműhely ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács a - a - a
Máriáss levél 2
Féltem, hogy a ma közönsége már nem befogadó a MORALIZÁLÓ prózára. „Istenem, a színház egy zárt világ” (Bereményi – Cseh Tamás) Ellentmondásnak tűnhet, de ahogy nehezednek a körülmények, a SZÍNHÁZ újra, új, fontos jelentőséget kap. Nagyobb a felelősség, nagyobb a lehetőség, a LELKI, ERKÖLCSI TALAPZAT málladozó köveit megerősíteni. Csak van-e befogadó?

Drága Julien!

Kicsit-nagyon sok minden gyűrűzött be tehetetlen életünkbe, így megkésve bár, de törve küldöm megkésett levelem.
Nem akarlak terhelni szörnyűségekkel, úgyis csak az érti, aki itt él, bár attól tartok, akiknek igazán érteni kéne, beültek majom pózba: Nem lát, nem hall, nem beszél…
Na, akkor én megpróbálok Neked… írni.
Bár nem könnyű, mikor ebben a birka-nemzetben felütötte fejét a farkas-ember, és ÖL. Volt cirkusz Bayer körül, mert azt írta: „Ezek állatok.” Hááááááát az állatok nem ölnek, ők Létfenntartanak, nem úgy, mint az ember-állat, hisz ők nem véletlenül vannak hat milliárdan. ( Jé. „öl” anya „öl”, asszonyi „öl”, életet… Fura ez a magyar nyelv.)

„George Bernard Shaw drámaíró mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi, erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
Ő tudta. Mi – általában - nem. Mészöly Dezső briliánsan kezeli Show-t. (Igaz, hogy belekerült pár durva kiszólás, de neked van igazad. Ma már erre szükség van, mikor gyermeklányok kötőszava a …. Na. Tudod.)

Tehát. Dáviddal – gyógy kúrának - megnéztük a Pygmaliont.
(Jobb rászokni a színházra, mint az alkoholra. Nem leszel tőle másnapos, s ha igen, akkor pozitív előjellel. Fiatalság - jobbító szándékom nem lankad, mint látod, még ebben az egyre szürkülő időkben sem.)
Megírva az őszintét, féltem a bukástól, hogy a ma közönsége már nem befogadó erre a MORALIZÁLÓ prózára. Pedig nagyon, de nagyon kemény, zárt keretek közé kéne most sűríteni a morált, hogy ne süppedjen le, véglegesen. „Istenem, a színház egy zárt világ” (Bereményi – Cseh Tamás) Ellentmondásnak tűnhet, de ahogy nehezednek a körülmények, a SZÍNHÁZ újra, új, fontos jelentőséget kap. Nagyobb a felelősség, nagyobb a lehetőség, a LELKI, ERKÖLCSI TALAPZAT málladozó köveit megerősíteni. Csak van-e befogadó?

A Győri Nemzeti Színház felmérte, hogy most „TANI-TANI.” Kell! Lehet! A nagy színpadon! Ekkora játszó és nézőtéren elfogadtatni ezt a társalgási prózát, szellemi szellemességek folytonos, lágy hullámzását, ügyelve arra, hogy ne apálykor, hanem dagálykor érkezzünk Bernard Show: Pygmalionjára.

Emlékszel, ez az a színmű, aminek a musical változatát láttuk, Audrey Hepburnnel. Tudod, a londoni virágárus lány, Eliza (itt Balsai Mónika) aki véletlenül össze fut Higgins fonetika - professzorral, (itt Rátóti Zoltán) aki még véletlenebbül találkozik Pickering ezredessel, (itt Rupnik Károly) miközben Freddy (itt Sárközi Zoltán) első látásra beleszeret Elizába.
Enyhén untad, a kedvemért. Hát igen, változnak az idők. Méghozzá olyan gyorsan, hogy ember, színház legyen a talpán, aki-ami jó tempóban, jó irányba követi. Az itteniek nagy kockázatot vállaltak fel. Még a Magyar Színház sem merte bemutatni az eredeti, prózai változatot. Pedig, hogy haragudott volna Bernárd, ugyan is Ő megtiltotta a megzenésítését.)

Készülődök az estére, miközben a rádióban hallgatok egy híres-neves közgazdászt:
„Értelmiségi leépülés… Bizalom, együttérzés, szolidaritás hiánya… Lelki, erkölcsi, szellemi talapzat: Legnagyobb vagyona egy népnek! ...elherdálva…” (Keserűen bólintok, nem vagyok egyedül.) Persze Dávidnak nem említettem aggályaim - „egy csecsemőnek minden vicc új” -, reményében. Így belevágtunk az estébe.

 
Közeledve a színházhoz, nem értettem, hogy mitől lett ilyen szőrös ennek a szegény asszonynak a karja.
Ja. Értem. Egy fotókiállításon szép, filozófiával sűrített, de plakátnak, messziről… megtévesztő.
Jó. Ne legyek szőrszálhasogató.
Örömmel konstatálom, hogy teltház szaga van az estének. Elővigyázatosságból vettünk egy műsorfüzetet. Amilyen szép, olyan drága. Na ja (ahogy a győriek mondják.)

 
Volt egy bizonytalan „DEJA VU” érzésem. Mikor felnyílt a színpad, egyértelművé vált. Az igényessége, eleganciája, a színvilága, pasztell részleteivel… mint mikor a párizsi Théatre l’Hotel du Ville-be volt bérletem. Te még pici voltál, s én meg oly naiv. (A szocialista igénytelenség után csak ámultam, bámultam, de az előadások nagy része valahogy nem lépett túl az üres gazdagságon.) Maradt a külcsín és az én csalódottságom. Maradt a műsorfüzet.
(Remélem itt nem így lesz.) Óriás kivetítőn megjelenik az ősz sárgába burkolt, győri Radó-Sziget, kitűnő zenekísérettel. „Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is virágát is tudom… és ott a Park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban, hol méz, hol áfonya”… (Az enyémek, majd a Tiétek…) Igen.

Funtek Frigyes ügyesen belelépett a GYŐRIEK SZÍVÉBE.
Tudod, Ő az a „srác”, aki a 80-as években betoppant Párizsba. Csak annyit tudtam róla, hogy felkapott, ügyes színész volt Budapesten, ki többet akart a „szamárlétra-karriernél” Funteken érződik, hogy nem múlatta a semmire az elmúlt évtizedek ember-művészi életét.

(…)„komolyan mondom, hogy készültem:
tisztességből, becsületből, költőségből,
lírából, komédiából, tragédiából,
emberségből, magyarságból, európaiságból,
nyomorból, szerelemből, elhagyatottságból,
egyszóval életből és halálból
s mindezek ellenére
most mégis itt ülök az utolsó padban”
(Simonyi Imre)
Funtek nem az utolsó padban ül. Ő lett a 2008-as évadtól a prózai tagozat művészeti vezetője.

Nos. Kivetítőn megérkezik a kis Eliza, majd a felnőtt Eliza. Jó. Értem. Vettem az adást. Bárki Elizává válhat, utcára kerülhetünk, árulhatjuk virágaink, vagy elcsúszott életünk, hűvösödő szobánkba menekülve, egy bájos zene-doboz-illúzió világába. Követjük Elizát a győri utcákon, Pesten is, igen, bárhol lehetnek Elizák.
Eső szitálta, kékes fényben életre kel az óriási színpad, végre megjelenik ÉLŐBEN is Eliza Doolitle: Balsai Mónika. Ez a nő… Nem valóság! Ha akarja 140cm alacsony, ha akarja 180 cm magas. Azt csinál magával, a kollégákkal, a közönséggel, amit csak akar. S nagyon jót akar, s FERGETEGESEN JÓL. Még az sem zavarja, hogy jelmezei többsége nem segíti. Pedig ez fontos. Ennek a szerepnek pláne! Hisz társadalmunk - jól ismert- sarából kell eljutni az – általunk csak a médiából ismert- legfelső osztályig. Ráadásul ezek a dramaturgiailag fontos „színe változásokat” filmes eszközökkel interpretálták.
Eliza első jelmeze nem elég retkes, ráadásul szerkóját megirigyelné egy mai teneager. (Eszembe jutott, drága jó Bertha Erzsi, aki Elizát játszotta 1966-ban, a győri Kisfaludy Színházban. Az egyik előadás előtt sírógörcsöt kapott, mikor észrevette, hogy az új öltöztetőnő, lelkesedésből kimosta első jelmezét. Zokogva üvöltötte: „Kimostad a szerepem!!!”)
Mikor ez a szutykos kis virágáruslány bekerül Higgins nagypolgári miliőjébe, nem érzem a kontrasztot, miután „kimossák.” (Azt tudjuk, hogy 1800-as évek végén forradalmian tört be az európai kultúrába az ázsiai forma- anyag-szín világ. Még Van Gogh is megszédült tőle. (Tudod, arra a repróra gondolok, ami itt van velem szemben, a falon, jól megférve Latinovits és Chaplin társaságában.)

Láthatóan Csík György jelmeztervező is felkészült a korból, de egy nyitott selyem pongyola, alatta fehér kombinével nem segíti sem Balsait, se a Higgins rezidencia lakóit, se minket, hogy megérezzük a polgári világ külsőségekben megjelenő erkölcsét. Pláne, hogy érzem, szinte látom, ahogy Csík György, csikorgó fogakkal keresi azt a vékony mezsgyét, ahol kiléphet minden korból, általánosítva ezzel az időt: „Ahogy tetszik”
Hááááááááááát. Nem tetszik mindenhol. Még nem hevertem ki, hogy Rátóti Zoltánra drasztikusan- kockás rugdalózó öltönyt adtak. Minek? Színész. Jó színész. Eljátssza a sértett-tehetetlen-mama-kedvence-óriáscsecsemőt. Jól eljátssza. Nincs szüksége külső mankóra. Hozza belülről. Én belátom, hogy szép Eliza estélyi ruhájának arany pántja, az alulról megvilágított asztalon. De mi nem fotózásra kukkantottunk be. Balsai karizmája, lelke, tekintete, a könny cseppje, az érzelmi katarzis, míg eljut oda, hogy megkérdőjelezett önbecsülésében rátaláljon az önértékelésére. Mi ezt szeretnénk látni. Viszont az nagyon szép, színészt is segítő megoldás, mikor Eliza megválik az estélyitől, s marad a testszínű ruha. A színtelenségben, egyszerűségben meztelen valóság szépsége. De előre szaladtam. Rájöttem, hogy mi zavart folyamatosan.
A lefedett zenekari árok. Az van bevilágítva, két szimbolikus tárgy kedvéért. Ezért vannak a színészek csak térdig fényben? Na és mi van fölötte?
Igen. A kellékeket értem én. Jobb egyen bevilágított üveg sakktábla, bal egyen fotel, újsággal. Nagydolog. És akkor mi van? Erre feláldozni a színészeket? (Most jön a :”Jaj, Anyúúúúúúú” Nem, Julien. Nem. Jó, ne vesszünk össze, inkább anekdótázom.)

 
Cziffra György zongorázott a szülőfalujának dohos kultúrtermébe, hol egy honfitársa reménytelenül járkált a sorok között. A többiek lepisszegték: „Maradj mán, a Cziffra húzza!” Erre az egyszeri cigány: „ Na’ dolog, nekem meg ellopták a téli kabátom.” Hát… én többre tartom Cziffrát, mint a télikabátom.
Ha már Nála tartok. Tudod, a párizsi FNAC-ban, a „C” betűnél több száz CD-t találsz tőle. Na és itthon?
Meséltem, ha még emlékszel, hogy Ő volt az, aki több év visszavonultság után koncertet vállalt a Théatre des Champs-Élysées színpadán, amit nem hagyhattam ki. Mintha időutazáson estem volna át, úgy ültem ott. Egy terembe sűrűsödött az élő francia arisztokrácia színe java. Ilyen lehetett Show közönsége is, a századelőn, (1912) nézve, amint a színpadról tükröt (nem görbét) mutat fel a szembe ülőknek.
Megérkezett Cziffra György, a világ egyik, ha nem legnagyobb zongoraművésze. Gyűrött zakóban, elcsúszott parókával, mint aki a kocsmai haverok unszolására játszik egy jót, kedvet kapva folytatja, kikacsintva egy-egy utolérhetetlenül virtuóz futam után.

Eliza is így kacsintott, így lógott ki, ebből a „Comme il faut” közegből. Virtuózan felépítve a beszédórák ziccer - jeleneteit. Alig láttuk ennek a tüneményes színésznőnek az arcát, aki így is besöpörte percről percre beérő nyíltszíni tapsait. Csak pörgött, pörgött föl, egyik jelenet a másik után, az átmelegedett nézőtérrel együtt.
Se ruha, se fény, EZ A MŰVÉSZNŐ MINDENEN ÁTSÜT!
A szünet jó hangulatban telt. „Lovagom” illedelmesen rákérdezett, hogy jól látok-e? Még nem, de a második rész a Bál-jelenettel kezdődik, mi fényárban fog úszni! Elisa-Higgins-Pickering triónak nagy kihívása, premierje: Hiba nélkül átugrani a társadalmi ranglétra legmagasabb fokát! És győzni!!! A második részre a közönség nagy része inkább a lépcsőt választotta, hogy lássa, mi történik. (Na látod, nekem volt igazam.) Még mindig nem jön a fény. A barnába öltöztetett szereplőkkel együtt, barnába burkolt filmen nézzük A BÁLT!

 
„Egymás fényében látszunk” (Funtek F.).
Ha Funtek Frigyes betartotta volna mindazt, amit a műsorfüzetben leírt, nem fedte volna le saját előadását, színészeit hályogvilágítással, ha jobban bízott volna a színházban, mint a filmben, amit az előadás előrehaladtával egyre gyakrabban használt, akkor azt mondanám, hogy ez egy rendező. De, Funtek Frigyes SZÍNÉSZ! Hát kinek kéne a legjobban hinni a műfajban, ha nem neki? Pont a színész-rendező veszi el a színészek, a színház varázsát a maga életszerűségétől? Bánt. Bánt, hogy ha valami van, akkor az miért nincs. Nem értem, hogy egy SZÍNÉSZ-RENDEZŐNEK hogy lehet fontosabb a színpadkép, mint A SZÍNÉSZ? Erre mondanám: Minden rosszban van valami jó. Sok jó.

Mert hidd el, én láttam, éreztem milyen odafigyeléssel vezette végig lelkiismeretes csapatát. Távol álljon tőlem, hogy Bernard Show zsenialitását megkérdőjelezzem, de Doolitle (Liza apja) nem egy szerepálom. Főleg, mikor meggazdagszik. Dramaturgiailag statikus, ellenben szellemiségében nagyon fontos, aktualizálható erkölcsi üzeneteket közvetít. Ezt csak olyan érett művész tudja karban tartani, mint Áts Gyula.
Rupnik Károly nekem egy talány. A világirodalom tán leghálátlanabb statiszta-főszerepében jól érzi magát. Ennyire kidolgozta volna Funtek? Vagy egyszerűen, mint „Örökös tag” a győri színháznál, tényleg otthon érzi magát ezen a színpadon.
Gyöngyössy Katalin, Higgins édesanyja szerepében, mintha nem is színészi játékot látnék, hanem egy olyan Úrinőt, aki mellett Viktória, vagy II. Erzsébet loncsos, lompos trampli lenne.
„Nincs rossz szerep, csak rossz színész” Na azért ez sem egészen így van. Mrs. Pearse házvezetőnő szerepe a levegőben maradt. Bende Ildikó. Házvezetőnő… Ez, így, önmagában üres szöveg, viszont meglehet tölteni! Vannak ellenpéldák. Majorelvtárs, ki egy lakáj szereppel érte el, hogy semmire nem emlékezett a közönség, csak Rá. Vagy Nagymamád Pearsenéje. „Kínjában” azt találta ki, hogy reménytelenül szerelmes Higgins-be. Felejthetetlen. Vagy Maszlay István, mint Színművészeti Főiskolás. Nem tudott úgy csillogni Csongrádi Kata flitter ruhakölteménye, hogy ne Maszlayra szegeződjön minden tekintet, amint, lakájként levette fehér kesztyűit, mikor zongorához ült. Briliáns emléktöredékek. Funteknek még az is sikerült, hogy emlékeim zene-fiókjába zárjam Gábor Miklóst, és a többiek Henry Higginsét, hogy kinyílhasson Rátóti-Funtek szokatlanul hű Show variációja. Elfogadtam - a nem gyakran használt- szerelmi háromszög konfliktust. Meggyőzött, hogy Elizából és Higginseből egy pár lehetne, ha…

Funtek – Rátóti duó imádni és tisztelnivaló önkritikával gyúrták össze megélt férfi életük Higginsét: Gyarlóság, férfi a neved. S ez kedves.
Újfent bebizonyosodott, hogy a második rendező a közönség. A nyilvános főpróbához képest, Rátóti Zoltán felvette azt az emberpróbáló testi, lelki, szellemi ritmust, dinamikát, amivel képes volt betölteni ezt az óriási termet. Nagy kihívás. Győzi, könnyednek tűnő eleganciával. Ezért érdemes letekernie az M1-en. A hálás néző hihetetlen energiákat tud felszabadítani, hisz olyan, mint egy kölyökkutya. Kinyílik szeme a Világra. S amit lát, azt érzi. Mert a színház lekörözhetetlen trükkje, hogy RIZIKÓ NÉLKÜL ÉREZHETÜNK, s ha ezt sikerült elérni, akkor gondolkoztasson is. Utána. Minél később, annál hatásosabb az előadás. Rátóti ezt az energiabombát magába szívta, s visszadobta a nézőtérre.
Viszont sajnáltam Fraddy-t, Sárközi Józsefet. Mindent megtett, annak ellenére, hogy –amúgy is kevés- színpadi jelenléte inkább filmen jelent meg, mint élőben, és bizony két óra öltözői csellengés után úgy koncentrálni, mint Rómeó az erkély jelenetben, csak se szöveg, se erkély, marad egy labilis lámpaoszlop, mibe úgy kapaszkodik bele, mint az életébe, vagy Júlia halálába. S ugye azt már mondanom se kell, pont akkor van a legsötétebb a színpadon, plusz forog is, így hol eltűnik, hol előbukkan. Tényleg kiszolgáltatott tud lenni ez a szakma, de nagyon. Hab a tortán, hogy ez az a pillanat, hol a közönség pontosan érzi, hogy nem érzi pontosan, mikor van vége az előadásnak.
A nyilvános főpróbából tanulva, a kivetítőn megjelenik, mint a régi filmeken: „Vége.” De ezzel már elkéstek.
Mi viszont nem késtünk le erről az előadásról, amivel biztosan többek lettünk, semmint kevesebbek.

 
„Nem bántad meg”? Kérdeztem dideregve, a kocsi felé menet.
Zavart mosollyal, fénylő szemekkel mondta: „Nem. Azért nem.”
Hallgattunk egy darabig az úton.
„Olvastad a teraszon, a „Gyáva” és „Bátor” színházról szóló cikkeket? Kérdezte.
Váúúú. Fejlődik a gyerek. Rákérdezett, hogy szerintem ez az előadás melyik kategóriába tartozik. Ufff.” Bátor, mert 2009-ben felvállalta ezt a színművet, és sikerrel.
De azt hiszem a gyáva színház = Színházi ELŐADÁS
Bátor színház = Színház MŰVÉSZET
S elhúztunk a fagyos éjszakába, - pokrócát magára húzva, dacolva a széllel - Radnóti zseniális szobra mellett. Itt lőtték az árokba, 35 évesen. Ide jártunk ki évente, tisztelegni a névtelen sírhoz.
„Ja, én meg azt láttam a teraszon, hogy most van a Radnóti év. Tudtad?”
Dávid, zavartan valami olyasmit motyogott, hogy még nem, majd megnézi. Jó. Igazad van. Ne legyek telhetetlen. Ennek most, itt, nincs az ideje. Majd. Megint. Majd. Jó érzéssel dúdolom magamban: „Jó hírt vár, szép asszonyi szót, szabad, EMBRI sorsot…”

Nagyon vigyázzatok magtokra, ha már más nem vigyáz rátok:

Édesanyád (Máriáss Melinda)

Győri Nemzeti Színház
Bernard Show: Pygmalion
2008-01-16 19 óra

2009-03-04 00:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]