Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Ahogy tetszik
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 23. hétfő    Mai névnap(ok): Tekla, Telma a - a - a
A műfordító az irodalom hülyegyereke?
Françoise Wuilmart írása a brüsszeli le Soir-ból
"A Szépirodalom kontinensén van egy termékeny, gazdag tartomány, mely, ha nem ügyelünk rá, egy-kettőre a világirodalmi térkép sivatagává aszalódik: a műfordításra gondolok. Egyelőre bárki kénye-kedve szerint zsákmányolja ki ezt a földet, és egy nemrég történt esetben magam lettem a szamár, aki szenved." - Françoise Wuilmart írása a fordítók megbecsüléséről Lackfi János tolmácsolásában.

2009 február 21-én, szombaton délben elcsípem a France Culture rádió egyik adását, melynek címe igazán kedvemre való: Morális kérdések (Questions d’éthique) . A műsor szerkesztője Monique Canto-Sperber, mellékesen a nagynevű École Normale Supérieure igazgatója. Az épp terítéken lévő téma az Egy nő Berlinben, egy névtelen berlini fiatalasszony naplója 1945 áprilisától júniusáig, abból az időből, amikor az oroszok bevonulnak Berlinbe, és ráteszik mancsukat mindenre, ami mozdítható, beleértve az asszonyokat is. Az adás elején hosszú idézet hangzik el a napló szövegéből. Megdobban a szívem: ezeket a mondatokat betéve tudom, az én szavaim zengnek az éteren át, pontosabban az ismeretlen német asszony beszéde, melyeket én ültethettem át franciára. Ha az ember ilyen horderejű szöveget fordít, lehetetlen megtartania a két lépés távolságot. A fordító, mint bármely más művész, nem pusztán az agyát használja, segítségül kell hívnia mind az öt érzékét, érzelmi tapasztalatai teljes arzenálját. Ha szeretné hitelesen megszólaltatni az eredeti hangot, ha pontosan ugyanazt a lelki-szellemi hatást kívánja kelteni az olvasóban, mint a szerző, bizony az alkotásfolyamat részesévé kell válnia, mégpedig a sztanyiszlavszkij-i értelemben : mozgósítva minden személyes, belső tartalékát, minél inkább ráhangolódva a szövegre, annak megfelelő ritmusára, hangütésére.

Françoise Wuilmart
 

Az adás folytatódik, és további meglepetéseket is tartogat számomra. A meghívott beszélgetőtárs nem más, mint Jean-Pierre Lefebvre, ismert germanista és műfordító, történetesen szintén az École Normale Supérieure tanára. A szívem kissé elszorul: vajon engem miért nem hívtak meg ebbe a műsorba? Mégiscsak belülről ismerem a művet, töviről hegyére, keletkezésével, történelmi és szellemi jelentőségével együtt, és behatóan tanulmányoztam annak a tudományos eljárásnak minden mozzanatát is, melynek során a Kurt Marekre (a név a Ceram anagrammája) bízott kézirat hitelességét sikerült megállapítani. A fordítás munkálatai közben ez a névtelen asszony valósággal életre kelt bennem, örültem volna hát, ha nevében szólhatok. Ehelyett egy idegen férfi értekezik ennek a nőnek a megrázó élettapasztalatáról, és nagy műgonddal fel is építi belőle a maga roppant tudományos eszmetörténeti légvárát, melynek viszont vajmi kevés köze van a mű pszichológiai dimenzióihoz és szépirodalmi kvalitásaihoz. Egy árva szó sem esik a napló rejtegetett gépiratáról vagy a fekete humorról, mely utolsó szalmaszálul szolgált a kétségbeesésben, sem a borzalmak közepette megőrzött emberi méltóságról, az ellenségeskedés közepette megtartott pártatlan nézőpontról vagy éppen a későbbiekben a feminista mozgalom kezébe került mű hányattatásairól. Hadd ne folytassam.

Az adás véget ér, tehetetlenül bámulok magam elé: sem a műsorvezető, ez a művelt irodalmár hölgy, sem meghívott vendég, akitől még kollegiális szolidaritást is várhattam volna, nem említette a fordító nevét. A műsor végén elhangzó köszönetnyilvánítás is a műszaki stábot illeti. Dühömet azon frissiben megosztottam néhány szakmabelivel, akik buzdítottak, verjem a vasat, amíg meleg, mert legtöbbjük már régen belefásult az efféle szélmalomharcokba. Valóban, százszámra akadnak az enyémhez hasonló esetek.

Morális kérdések... a cím tulajdonképpen jó előjel is lehetett volna, hiszen éppen egy ilyen műsorban szükséges, hogy szó essék az írástudói becsületről, ezen belül pedig akár a szerzői jogok tüzetes érvényre juttatásáról is. Hol szorít a cipő leginkább? Mi volt ez: párizsi sznobizmus, elitista gőg, egyetemi fontoskodás? A professzor urak és hölgyek, az egyetemes tudás és szakértelem letéteményesei szépen meghívogatják egymást, tüntetőleg elfordulva a szöveggel robotoló igavonó barom láttán, mely természetesen eleve képtelen bármiféle tudatos reflexióra munkájával kapcsolatosan, következetesen megfeledkezve a szorgos kezekről, melyek szenvedélyes, ügyes munkával, nem kevés erőfeszítéssel rekonstruálták egy nagyszabású mű mozaikját… Miért van az, hogy a műfordítót, aki voltaképpen társszerző, teljes jogú író és kultúrák nagykövete, rendszeresen semmibe vehetik, félretolhatják, arcul köphetik? Ő lenne a házban felszolgáló hülyegyerek, akinek még neve sincs, mert hiszen se stílusa, se gondolatai, mindössze arra képes, hogy az „igazi írók” műveit majmolja? Végül is csak azt kapja, ami neki jár, nemde? Vajon mikor a híres-neves párizsi tévéarc, Michel Pollack, ódákat zeng az Egy nő Berlinben stílusáról, meg sem fordul a fejében, hogy ez a stílus voltaképpen afféle „négykezes” munka végeredménye? Nézzünk csak körül más művészeti ágak háza táján: vajon a Hamlet közönségének ovációja is kizárólag Shakespeare felé irányul? Kinek jutna eszébe lezserül lehagyni a plakátról a színészek nevét?

Van azért reménysugár is: az Olivier Mannoni vezette ATLF (Association des Traducteurs Littéraires de France – Francia Műfordítók Szövetsége) éppen mostanában munkálkodik egy olyan következetes stratégián, mellyel közös állásfoglalásokban hívhatnák fel a figyelmet a műfordító nevének feltüntetéséről gyakorta megfeledkező írott sajtó és média hanyagságairól. Gondoljuk csak el: vajon hogyan festenének a könyvfesztiválok polcai, ha varázsütésre az összes fordításban megjelent könyv eltűnne róluk?

Csak reménykedhetünk, hogy hadjáratunk nem puszta szélmalomharc, és előbb-utóbb beköszönt az az idő, mikor a műfordítóból nem lehet malmot, pontosabban majmot csinálni...

Lackfi János fordítása

(A szerző számos díjjal kitüntetett műfordító, a brüsszeli székhelyű CETL (Centre européen de traduction littéraire – Európai Műfordító Központ) és a Seneffe-i Műfordítóház igazgatója)

[ Françoise Wuilmart ] 2009-03-02 14:29:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]