Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Caligula
[ Radnóti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 25. kedd    Mai névnap(ok): Vilmos, Viola a - a - a
Atomok násza a büfékocsiban
Vass Tiborral Lackfi János beszélgetett
Vass Tibor (1968-, Miskolc) hernádkaki lakos, amúgy költő, szerkesztő, képzőművész, performer, valamint Vass-szakértő. A költővel egy másik költő, Lackfi János beszélgetett.

Magánszótáramban a „vassalás” – mint szakkifejezés – a rappeléshez hasonló eljárást jelöl, amelynek során szöveggel makramézzuk körbe újra meg újra (lásd még a Fürge újak kötetcímet-kötőcímet) a valóság első pillantásra nem túl költői részleteit. Vegyünk példának egy kardigános nőt a vonaton, egy kaktuszokat borogató macskát, egy kattogó panelházi liftet, egy adag kocsonyát, a lefittyedő mellek alá kerülő hintőport vagy egy deci mádi fehérbort, körítsük olyanfajta habozásokkal és tétovázásokkal, melyekkel teli van minden ép és kevésbé épelméjű ember agya, húzgáljuk ki a szavak váratlan mellékjelentéseit, mint titkos fiókokat, és máris kész a szabálytalanságában is szabályos mű. Szép, mint egy felfűtött, szikrázó, mozdulatlanul rázkódó gőzmozdony, mint a hernádkaki levegőben úszó szarszag, mint egy vadonatúj hifi az usából, mint kutya maga felnyalogatta hányása a presszókövön, mint a magnóból bömbölő szovjet pánkzene, mint a végbélben mért hőmérséklet, mint a Tahoma betűtípus kurzívja a számítógépen, mint egy nyilvános vizeldei számla, melyet a költővállalkozó évente egyszer leírhat az adójából. Szép, mint a plasztikbábuként elcsavart fejű, lecsavart karú és lábú mondatok, mint a kifacsart értelmű citromok és szavak, mint a kuruzslásszerűen ismételgetett varázsigék, teve foka tű, fű színe sárga, mint a gyermeteg szójátékok, melyeken olyan jó törvénytelenül röhögni, mint egy fokozott vasstibitartalmú vers, kockázatok és mellékhatások tekintetében ki-ki forduljon fel…

– Esőnap című kötetedben a vers ezer alfajával találkozunk, valahogy úgy, mint amikor Csukás István Gombóc Artúr csokoládé-preferenciáiról szólva elsorolja, hogy a Dagadt Madár leginkább a „kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a lyukas csokoládét, a mogyorós csokoládét, a keserű csokoládét” és a hasonlókat szereti. Van itt Félkész vers, Sajátra hasonlító vers, Eredeti szívdöglesztő vers, Laikus vers a madáretetésről, de akad Soron következő vers, Ingyenes vers, Esetleg rossz vers, Fölösleges vers, Még fölöslegesebb vers, Versfölöslegesség-megkérdőjelező vers, mi több, egyes versek az olvasó fölöslegességének lehetőségét is felvetik. Mintha bármi lehetne vers és voltaképpen semmi se lenne vers. Ez mintegy azt sugallja, hogy Vass Tibor valóságban-állása már maga költészet, versre való provokáció. Ez azt jelenti, hogy állandóan versre töltve figyeled a világot?

Vass-mosoly vakít (Székelyhidi Zsolt fotója, 2008)
 

– Képtelen lennék akár egy percig is másképpen nézelődni, mint „költőien”, ám ez így mégis iszonyatos hülyén hangzik. Félek a „költőiségtől” mint kifejezéstől és kifejezési módtól is. Az én fülemben kellemetlenül, patetikusan cseng a szó. Azt pedig kerülöm, ma éppen olyan erővel talán, mint amekkorával pályám elején figyeltem „költőileg”, amikor fárasztó volt a figyelés: bizonyára még erővel figyeltem, magamra erőszakolhattam egy speciális szemlélődő állapotot, nehogy kihagyjak valami rögzíthetőt. Mesterkélt szemlélődésből óhatatlanul mesterkélt írások keletkeztek: ma úgy érzem, hogy a „költőiségnek” való megfelelés kényszere „írásilag” évekig helytelen irányba vezetett. Írási inkább, vagy alkotási a nézelődés, esetemben a sokrétű alkotómunka miatt komplexebb, hiszen szavakat felszedni, melyek írásokba illeszkednek majd, éppolyan lehet, mint egy görcsös fát, amelynek lenyomata képi elem lesz. Az, hogy ma úgy gondolom, bármikor bepottyanhat egy versbe kívánkozó észlelet, de csak írás közben pottyanhat be, egy tudatos építkezés, az írás mint munka elfogadásának következménye.

a legutóbb megjelent kötet borítója (Vass Tibor munkája)
 

– Verseidből egy fokozottan köznapi, hangsúlyozottan alanyi panellakó majd kertesház-tulajdonos pislog sűrűn kifelé, akár miskolci kocsonyából a béka. Mintha a költőalany esendőségéből, esetlenségéből adódó ziccerek alakítanák költői s emberi napjaidat. Közben azonban fáradhatatlanul szervezel, tervezel, honlapot, biennálét, fesztivált, folyóiratot. Vagyis napszámosa és hőse is vagy egyben az irodalomnak. Hogyan is működik ez valójában?

– Több mint egy évtizede szabadúszó vagyok, s ha nem is mindig szigorú napirend szerint, de felelős időbeosztással élek. Rapszodikusságról nálam szó nem lehet. Mindennap tudok dolgozni, és igen nagyon kevés kivétellel az év szinte minden napján dolgozom is. Szó nincsen azonban arról, hogy a versírásra hetekre előre ki van jelölve egy-egy adott munkanap. Nagyon szeretem ugyan tudni jó előre, hogy mit csinálok, de versírásban, megőrizve annak – félek kimondani: – „ünnepi” jellegét, szívesen improvizálok. Félreteszek a kedvéért minden más munkát, ha arról van szó...

Könnyű ma azt mondanom, ismerve saját munkabírásom, hogy isten mentsen a napi muszáj-írástól, pláne ha időben kellene meghatározni a penzumot. Főiskolai ének-zene tanárom azt mondta, napi tíz perc gyakorlás, ennyit szánjon rá, fiam, de ezt tényleg minden nap, és akkor menni fog a Kodály 333 olvasógyakorlat. Év végére ment. Az írás nem fog menni év végére napi tíz perctől... de valamennyit szinte mindennap gyakorolnia kell annak, aki – csúnya szóval élve: – rutinból még nem tud írni. A hosszan nem-írást csak az engedheti meg magának, aki már tényleg érzi, mi a rutin, ismeri jól alkotói és nem-alkotói időszakait: fel tud készülni a pörgésre, de nem esik kétségbe akkor sem, ha bármilyen okból hosszabb ideig nem megy az írás.

Az írásmunka születését számomra nem előzi meg jegyzetelés, hasznosnak vélt szókapcsolatok ide-oda bejegyzése. Volt, hogy gyűjtöttem, de be kellett látnom, nem volt semmi értelme, sose használtam fel így semmit.

– Időnként nagyon erős, szürreális „képszörnyekkel” operálsz, máskor szójátékokat gyártasz, vagyis a hangzásból indulsz ki, a ritmus pedig különböző refrénszerű motívumok révén állandóan jelen van verseid hátterében. Kép, hangzás, ritmus: melyik az elsődleges kiváltó motívumtípus, amiből egy-egy vers kisarjad?

Vass-magyarázat (Dobrik Rezső fotója, 2008)
 

– Hozzávetőleg egy évtizede egy versindító mozzanatra ideológiát építettem, amely azóta jól működik. (A jól működés alatt azt értem, hogy én élvezem, a kritika szereti.) Egy kritikusom joggal vetette fel a kérdést: hány kilométer egy Vass-vers. És nem a szöveg hosszára gondolt (jöjjön a saját rosszmáj: pedig épp arra is gondolhatott volna), hanem a mű születése közben megtett kilométerekre: számos verset és recenziót írtam vonaton, a Miskolc és Budapest közt közlekedő Intercity büfékocsijában. Sokat utazom, mert foglalkozásban igen, de állandó lakásban nem köteleztem el magam a fővárosnak. Az Esőnap című verskötet és a Felhasznált irodalom című, recenziókat tartalmazó kötet legjava az útközben-levés jegyében született. Ez a motívum még ma is él: gyakran előfordul, hogy a vonatkerék és az agyam többnyire egyszerre kezd el zakatolni.

– Régente voltak alantas és versbe nem illő tárgyak, manapság ilyen szelekció aligha létezik, különösen nem a Vass-versekben. Műanyag kisautótól a hősugárzóig, a giliszta tíz szívétől a halálra ítélt hűtőgépekig, a buditól a testes nőig itt minden bekerülhet a lírába, ami látszólag nem odavaló. Program ez vagy kismagyar valóságunk tükrözésének vágya?

– Nem ismerek olyan dolgot, ami számomra ne lehetne költői (helyesebben szólva: írási) anyag. Ily módon különbség tehát alantas és versbe fogható anyag között az én praxisomban nincs. Konzervatív az anyagkezelésben és annak tálalásában vagyok: mai napig el tudok szörnyedni azon, ha egy írás alapvető szervező eleme majdhogynem csak a céltalan trágárság, azon meg pláne, ha egy szerkesztő idétlen ideológiát gyártván a szeméthez, még megjelenéshez is segíti azt.

– „Tartalomhoz a forma: Amfora” – mondta gyerekkorunkban a reklám. Melyik az elsődleges nálad? Már ha van ilyen rangsor…

– Komoly illesztési és illeszkedési szándék nélkül megette a fene az egészet. Kölcsönös, sorozatos, egyenrangú oda-vissza hatás nélkül összeroppan forma is, tárgy is.

– A „talált szövegeknek” a szürrealizmus óta nagy az ázsiója, már Apollinaire kijelentette, hogy a ma költészete a napilapokban és a plakátokon zsibong. Azóta az élet még jobban felgyorsult, szinte habzik a szemünk előtt változékonysága, ezer kisszerű és nagyszabású formája. Gyűjtöd, magadba szívod te az ilyesmit az utcán járva?

– Nyitott szemmel járok, s tudatosan, rendszeresen, de nem kötelességszerűen dolgozok fel minden lehetséges nyersanyagot. Számomra minden lehetséges nyersanyag. Még ingerszegényebb környezetben töltött időszakok alatt is folyamatosan szolgáltat számomra beemelni valókat a környezet, bolond lennék elzárkózni előlük. Vannak dolgok, amikre tudatosan vadászok, a képzőművészeti alkotómunkámnak is köszönhetően bizonyos tárgyakhoz gyűjtögető életmódom kapcsolódik. Miskolcon a Búza, Pesten a Bosnyák téri piac a kedvenc szemlélődési helyem, de egy fürdőhely medencéjében, kedvenc helységeim kedvenc vendéglátó egységeiben hallottak-történtek sem maradnak nyom nélkül. Na és persze ismételten a büfékocsik. Szóval nálam nem szent semmi, a Hamismás óta tudatosan „beirodalmazom” az életem.

– A Vasstibi-vers ömlik, árad, szinte olyan öntörvényű, mint egy gyomnak látszó dísznövény vagy dísznövénynek látszó gyom. Benövi és egyben megalkotja a világot. Mintha sosem született volna, mintha folytonosan születne. Mik ennek az organikus versépítkezésnek a konkrét fázisai, kapcsolódnak-e hozzá anyagok, tárgyak, környezetek, rituálék?

Vass-gondolat (Dobrik Rezső fotója, 2008)
 

– Kapásból azt mondanám, nincs se konkrét fázis-recept, se konkrétfázis-recept. Szinte sajnálom, hogy belegondolva mégis, hogyan alkotok, leírva „sorrendet”, mégis mintha lehetséges lenne. Egy(ik) nap: nekiülni, megírni. Kinyomtatni, elolvasni, dolgozgatni. Kinyomtatni, félretenni. Aludni rá. Más(ik) nap: nyomtatottan elővenni, néma olvasásban javítgatni. Aztán fennhangon olvasni, a lapon felolvasás közben utómunkálni. Nyomtatni, félretenni. Kész lenni… Bárhol tudok írni, de csak számítógépbe. Próbáltam füzetbe, hasztalan.

Az írás aktusát nálam szilárd elhatározásnak kell megelőznie: ha nem kimondottan rá jelöltem ki az időt, a lehetőséget, sajnos írás közben eltántorítható vagyok. Kevés sikerrel tudok ugyanazon a gépen verset írni, mint amelyiken mást is dolgozom. Bezavar a „valós idő”, bezavartatom az internet idejét: óhatatlanul?, vigyázatlanul?, direkt? nyitva hagyom a levelezőprogramot. Ha erőszakkal nem teremtek lehetőséget, hangulatot azzal, hogy „leválasztom” a munkás-gépről a versírós létet, akkor csapdába esem. Szóval, elhatározás kérdése, hogy ha otthon vagyok, s éppen jó idő van, olyan laptoppal vonulok ki a cseresznyefa alá, amely nem keres wifis netjelet.

– Van határozott emléked az első kisvassvers vagy -versek megíródásáról, az élményről, mely arra a határra juttatott, amelyen innen fertőzetlen, túl viszont már íróvírussal fertőzött az ember?

– A ’80-as évek közepén, harmadikos gimnazista koromban kezdtem el verseket írni. Az A. E. Bizottság első lemezét hallgatva döbbentem rá, hogy létezik másfajta „dalszöveg”, mint ami a rádióban szól. Ettől függetlenül persze azoktól is sokkalta ótvarabbakat írtam, kifejezetten szentimentális verseket. Viszont – pályázatokon való sikeres szerepléseiknek is köszönhetően – nagyon sokan olvasták őket. S meggyőződésem, hogy nélkülük ma nem tartanék ott, ahol: ha nem írtam voltam meg őket, nem lenne szilárd a hitem abban, hogy értelme van annak, amit ma írásban művelek. Ám még később is írtam olyanokat, hogy „elszégyellni törpülő árnyékunkat, mielőtt a szívben is megindul az évi rendes havazás”. Szép, csak semmi értelme. Még a ’90-es évek közepén, Parti Nagy Lajos költői szemináriumának résztvevőjeként sem voltam arra felkészülve, hogy felelősséggel érezzem minden saját szavam minden saját értelmét. Parti Nagy hangosan olvasta e sorokat: „Atomok násza a hajnal, selyemszakállú fák csendes orgazmusa”, majd nekem szegezte a kérdést: Tibor, mi az, ami nem atomok násza? Sejthető, ha nem kérdez így, sose ébredek rá arra, hogy a hajnal szó helyére akár a csavarkulcsot is írhatom. Komolyabban, „tréningszerűen” 1987-től, főiskolás koromtól kezdve írok: ekkortájt kaptam az első visszajelzéseket. 1996-ban megjelent az a kötetem, amely a Kassák-díjat adó kuratórium elismerésén és egy jelentős (Tandori-)kritikán kívül más „olvasói” jelzést nem generált. Újra kellett gondolnom sok mindent. Újra olvastam és „újraírtam”, bátorságot vettem az önállóbb közeg-teremtéshez. Azt a hangot, amin ma is írok, körülbelül rá tíz évre találtam meg, ekkor kezdtem írni a Hamismás című kötetemet, mely 2000-ben jelent meg.

– Lebeg-e a szemed előtt írás közben egy konkrét olvasó képe? Hiszen egyik versedben a befogadó még a kártérítést is kiszámolhatja, amit a műélvezet elmaradása esetén a költőn vagy a kiadón követelhet… Persze tudom, ez játék…

– Amikor írok, csak az a kép él előttem, bennem, ami „tárgya” az írásnak. Üzenet-jelleget nem érzek, nekem az olvasó itt még nincs benne a képben. Ám amikor készen vagyok a szöveggel, akkor annál inkább előjön, hogy erre vagy arra a részletre ez vagy az a személyiség, közösség hogyan reagálna. A Hamismás óta vannak olvasóim. Írása kezdetén, 1998-ban rászántam magam az éveken át tartó tudatos újraolvasásra; bármennyire féltettem, feltettem mégis az életem az alkotásra: munka lett az írás, írás- és írásközeli munkákból lett a megélhetés. A Hamismás óta rengeteg olvasói visszajelzést kapok. Az Esőnap (2003) és a Bevallás garnitúra (2004) lett az olvasók kedvence. Megtiszteltetés, ha szakdolgoznak a műveimből, színművészetire felvételizők mondják őket, szavalóversenyeken szerepelnek. Ezek is mind-mind olvasói visszajelzések, hiszen olvasóim szeretik meg őket, és teszik írásműveik tárgyává, közbeszédük részévé. Külön öröm, ha ötös a szakdolgozat, sikerrel jár a felvételiző, Radnóti-díjat kap a Vass-verset mondó.

– Alkalom szüli nem csak a tolvajt, a költőt is néha. Jól tudom, hogy kifejezetten alkalmivers-párti, versalkalom-teremtéspárti vagy?

Elnéző (Urbán Tibor fotója, 2003)
 

– A felkérésre való írásnak és íratásnak híve vagyok. Régóta szervezek tematikus projekteket (Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény, küldeményművészeti kiállítások 1998 óta; Légyott, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál irodalmi és képzőművészeti ímél-antológiája 2001 óta; „Szabó+…”, 2003 óta; Miskolci Ősz Kulturális Napok, irodalmi performansz-sorozat; Spanyolnátha művészeti folyóirat (www.spanyolnatha.hu) 2004 óta; Önök kerték tájművészeti fesztivál, 2008 óta). – Költészeti extrémsportolóként létezik-e irodalmi kaland, amelybe még nem bocsátkoztál bele?

– Tanultam és tanítottam formát, készítettem már videoverseket, fonikus művekkel felléptem nemzetközi hangköltészeti fesztiválokon, látványlírával kiállításokon, performanszokkal számos rendezvényen: nem vágyakozom újabb ösvényeket taposni. Nem kizárt természetesen, hogy valami újba fogjak: nyitott vagyok sok mindenre.

– Miként gazdálkodol a magyar és külföldi irodalom hagyatékával, a dísztárgyak vannak túlsúlyban inkább, avagy a használatiak?

– Remek ötlet a hagyomány szó helyett a hagyatékra kérdezni. Formai, képi, hangi, hangulati örökrész: igen, sokkal inkább erről lehet szó, mint hagyományról, amikor áthallattatok az elődök munkáiból akár köz- akár kevésbé ismert szövegrészeket, töredékeket. Nincs lelkifurdalásom, amikor jogcím nélkül belakok ilyen szövegrészeket, amikor úgy viselkedem, hogy nekik veselkedek, mert a főhajtás szándékával teszem azt. Ha ugyanígy teszek formákkal, nem bánt, ha úgy cselekszem, mintha lenne jussom rájuk: jusson eszembe a kalapemelés. Hódolatom a hagyatékadóknak: tisztelettel rovom le az örökösödési és az ökörködési adót.

– A Vass írás olyan, mint az Orvosok Határok Nélkül: nem riad meg a műfajhatároktól, nem igényel vízumot, átterjeng esszé, próza és vers végvidékein. Szándékos összemosásról van itt szó?

– Ha például kiállításmegnyitó-szövegeket írok, amint az gyakran megesik, azok készakarva lesznek versszerűek. Vers-munkámat nagyban segítik a más műfajokban született szövegek; dolgoztam hetilap filmkritikusaként, voltam magyar és külhoni magyar nyelvű nap- és hetilap rovatgazda tárcaírója, írtam számos recenziót. Ezek a munkák elválasztani, határvonalakat kijelölni éppúgy tanítottak, mint lehetséges átjárhatóságokat figyelni, felügyelni, kiaknázni. Nem volt célom soha az, hogy egyiküknek-másikuknak direkt ne „költői” legyen a megszólalásmódja: az „elválasztás” során, ahol ezt akartam, erőlködés nélkül sikerrel jártam. Néha azonban nem kis agytornát jelentett a sokféle elkötelezettség mellett felügyelni, hogy az úgymond közírás mennyi témát, figyelmet, legfőképp pedig: mennyi energiát vonjon el a szépírástól. Kreatív szövegíróként mai napig dolgozom, ott bizony nagy hasznát veszem a vers-eszemnek.

– Azt mondják, borból van jó, nagyon jó és saját. Vajon miként megállapítható ennél több alappal, hogy egy írásmű jó vagy kevésbé az?

– Számos jóféle vers van. Én azt a jófélét szeretem, amely emlékezetes, nem csak olvasása idejéig foglalkoztat. Ha eléri, hogy nem csak pár percre ékelődik be az életembe, hanem belém avatkozik, átszabja a hátralévő napomat. S ha nem átall még másnap is befolyásolni, akkor újból előveszem, tanulmányozni tudom. Kortársaktól – beleértve a világirodalmat is –, évi 4-5 vers esetében fordul elő ilyen. Kevesükből olyan lesz, hogy jó pár hónap múlva is tudok vele példálózni, még kevesebbjük hosszabb ideig épül be, azok szinte evidenciámmá tudnak fejlődni. Hogy mitől érik el ezt, „általábant” megint nem tudok mondani, mert mindegyik egyediségével is hat, önálló evidencia-történettel bír. Balassa Péter azt írta nekem egy levelében, válaszul egyik kötetemre, hogy jók a versek, mert tétjük van. S mivel a tét nélküli vers jósága kizárható, bizonyára ez is alapismérv lehet.

Kapcsolódó linkek:
   • A Spanyolnátha honlapja
   • Vass Tibor: Mentő körülmény - vers a teraszon
   

[ Lackfi János ] 2009-02-26 01:49:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]