Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Pre-Actio
[ Trafó ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 17. kedd    Mai névnap(ok): Zsófia, Ludmilla a - a - a
Néha nem is fáj
Szegény Tamás beszélget Békéscsabán Merő Béla rendezővel
Egy borozó teraszán ülünk, meleg az ősz, ha nem nézem a naptárt, langy tavaszi verőfényben pörögnek, forognak a sárga-vörös levelek, de ezt abba is hagyom, mert a végén úgy elérzékenyülök, hogy a velem szemben ülő férfiút nem tudom sarokba szorítani. Rizlingből nagyfröccs, dőljünk hátra, lássunk neki.

Álmos kisváros fogad, nyüzsgő városka búcsúztat. Délelőtt érkezem, az emberek lézengenek, mint az őszi legyek, tényleg, ősz van, hogyan legyenek másként az emberek. Késő délután indulok vissza, teli a széles sétáló utca biciklissel és feszülő fenekű diákforma fiatal lánnyal. Biztosan vannak fiúk is közöttük, de azokat nem nagyon veszem észre jelen állapotomban. A délelőtt és a délután között Merő Béla rendezővel töltöm az időt. Nem ismertem, most sem ismerem, olyan, mint a képeken, és olyan, mint a híre. Lobbanékony, pontos, kegyetlen, sértődékeny, nyájas, rendkívül tájékozott a színház mint olyan világában, kevesebbet iszik, mint képzeltem, pedig nincs már próbája vagy tanítási órája délután, nagyokat nevet, amikor éppen sírásra kellene gördüljön a szája. Egy férfi nem sír. Vagy: sírni csak a győzteseknek szabad, mondta volt egy úszónő valami könyv címlapján, vagy mondták az úszóbajnoknőről, egy könyv címlapján, nosza, lopjuk el, mutatós lesz ezen a pontján a szövegnek.

Egy borozó teraszán ülünk, meleg az ősz, ha nem nézem a naptárt, langy tavaszi verőfényben pörögnek, forognak a sárga-vörös levelek, de ezt abba is hagyom, mert a végén úgy elérzékenyülök, hogy a velem szemben ülő férfiút nem tudom sarokba szorítani. Rizlingből nagyfröccs, dőljünk hátra, lássunk neki.

Merő Béla
 

- Hogy érzi magát békéscsabai elfekvőjében a mester?

Alapvetően: mint bárhol másutt Záhony és Szentgotthárd között. Ugyanis ez az egész ország egy nagy elfekvő. A „túlélések” hazája. Közérzetem szerint: kamaszkorom egyik kedvenc költőjét, Radnótit idézve válaszolhatok: „Megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy néha nem is fáj, undorodom csak”. Konkrétan: Békéscsaba számomra kedves hely. Tíz éve rendezek itt. Több sikeres bemutató emléke köt ide. Sok jó ismerősöm, már-már barátom él a városban. Talán még a színészek is szeretnek. Legalábbis idáig, „vendégként”, így volt. Most ez is kiderül. Egyelőre kedvezőek a benyomásaim. Barátaim már régóta agitáltak, hogy jöjjek ide, töltsünk el együtt néhány békés és alkotó esztendőt. Aztán mindig szerettem volna tanítani. Mikor Fekete Péter igazgató úr felajánlotta, hogy indítsak osztályt a Színtanházban, s mellette még rendezhetek is, nem sokat gondolkodtam a válaszon…

- Nagy botránynak látszott év elején a Hevesi Sándor Színház (valamilyen romlott töltelékű) buktája. A többi néma csönd, hogy színházi kontextusban maradjak. Tud valamit erről? Mármint, a csöndnél is csöndesebb csöndnél (Procol Harum –koppintás, az öregebbek miatt kell őszintének lennem)!

Nem szívesen beszélek erről a botrányról. Először azért, mert, nekem fáj, hogy az a színház, amelynek alapításában részt vettem, ilyen „kalamajkába” keveredett. Másodszor azért, mert a színház vezetői egy szakmai fórumon nem átallották azt állítani, hogy én vagy a barátaim állunk a dolgok hátterében, mert meg akarjuk buktatni őket. Sőt, mi hamisítottuk a meghívó leveleket, E-mail-eket… Hihetetlen, mit meg nem engedhetnek büntetlenül néhányan maguknak ebben a nagy elfekvőben. Hazugságáradat nyilatkozatokban, újságcikkekben: brüsszeli, mexikói meghívás, műsorváltozás és haláleset miatt elmaradt vendégszereplés, európai uniós támogatások, felvétel az Európai Unió Színházi Szövetségébe, okirat hamisítások (különféle nagykövetségi levelek, meghívók, tagfelvételről értesítő dokumentumok…) Tőlünk kissé nyugatabbra ezért azonnal lemondana a színház vezetése, s ha nem tenné jószántából, akkor a fenntartó mondatná le őket. És ha köztük is van érintett, akkor nekik is azonnal távozniuk kellene a közéletből. Nálunk nem így van. Elkenték a történteket. Nyilván azért, mert prominens, színházon kívüli figurák is érintettek ebben a korrupciós botrányban. Tudjuk azt is, hogy elég sokat utazgattak közpénzen. A vizsgálat „potom” 20 millió forintot mutatott ki az úgynevezett kapcsolatteremtő utak költségeként!!! De a jegyzőkönyv szerint nem történt semmilyen kihágás: a színház kigazdálkodta a „kalandozásokat” a saját költségvetéséből, s így nem okoztak kárt. (Ebből a pénzből itt Csabán 3 produkció díszletét és jelmezét állítjuk ki…) Jelenleg csönd van. Az önkormányzat tagjai közül sokan nem értik: „miért bántják az ország legjobb színházát”? Senki nem nyilatkozik mondván: a rendőrség vizsgálja a történteket. Informálisan értesültem arról, hogy ők már átadták az ügyészségnek a jegyzőkönyveket. Állítólag a színház egyik dolgozójára (aki többekkel együtt valóban érintett a panamázásban) akarják ráhúzni a vizes lepedőt: 7 – 15 év börtönt! Nyilván, ha eddig eljut (ha eljut) az ügy, az illető magát mentvén „dalolni” fog, s kiderül végre az igazság.

Szegény Tamás
 

- Alapított egy színházat egy Ruszt József nevezetű rendező-zsenivel - kiszedték maguk alól, úgy hírlik, be sem léphettek egy ideje oda. Kőszegen nyári színházat csinált – beültek mások a maga helyére, amikor felállt vagy félrenézett. Székelyudvarhelyen színházat alapított – el kellett jönnie onnan is. Volt egy nyári színháza, s ezt nem magántulajdonként értem – most nincs nyári színháza. Újraalapította Zalaegerszegen a Griff Bábszínházat – egy év után, amikor üzembiztosra hozták a vállalkozást, kinyomták magát, és kinyomták magukat. Nem unja még? Mikor akar már belefáradni? S ha még válaszol arra is, hogyan viseli, hogy szinte valamennyi volt helyén asszisztensei, volt munkatársai, szendvicshordozó kis famulusai üldögélnek és alkalmanként rongálnak, én hozok egy újabb fröccsöt magának.

Bizonyára velem van a baj, hogy ennyi minden atrocitás történt velem. Mondták is a békéscsabai igazgatónak „jóbarátaim”, „a Merő összeférhetetlen”. Ez valóban így van akkor, ha valaki a színházamat, a színészeimet támadja, a munkámat akadályozza. Akkor ölni tudnék. De alapvetően védtelen és kiszolgáltatott vagyok, mivel nem tudok hazudni; hiába éltem biológiailag 60 évet (szellemileg több százat), még mindig tudok lelkesedni a színházért, egy jó ügyért, még mindig tudok örülni a szép pillanatoknak, más sikerének, az igaz emberi kapcsolatoknak – és naivitásomban mindig kiadom magam.( Ruszt mindig azért basztatott, hogy látszik az arcomon a véleményem.) Ezért könnyű visszaélni velem. Alkalmatlan vagyok a politikai taktikázásokhoz, a köntörfalazásokhoz, a fúráshoz és másra való rábeszéléshez, nem igazodom ki a társadalmi élet „útvesztőiben”. Szóval védtelen vagyok. (Fekete Péter válasza a mószerolásra az volt: „megvédelek”. Ezért is vagyok Békéscsabán.) A kérdése konkrét passzusait tekintve: a Hevesi Sándor Színházból volt asszisztensem, a jelenlegi igazgató azzal az ürüggyel rúgott ki, hogy nyári színházat alapítottunk, s az ottani vezetői pozícióm nem egyeztethető össze a színházi tagságommal! (Előtte írásban kértem engedélyt arra, hogy művészeti igazgató lehessek a Zalai Nyári Színházak Kht-ben. Erre ő, hasonlóan írásban, meg is adta az engedélyt.) Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1997-ben egymás ellen pályáztuk meg az igazgatói posztot. S ő nyert. Attól kezdve csípte a szemüket jelenlétem, ahogy Ruszt József Zalaegerszegre történő visszatérte is. Rettegtek tőle, mondván, „állandóan keveri a szart”. Pedig, az igazgatóválasztáson, még Jóska őket támogatta. Garamvölgyi György. akkori megyei elnökhelyettes adott több milliós támogatást a színháznak, hogy Ruszt megrendezhesse még egyszer a „Tragédiát”, hogy halála előtt utoljára színpadot kaphasson. Kőszegen 16 évig voltam művészeti vezető. Az én irányításom alatt vált országos hírűvé a várszínház. Aztán, az ottani „művelődésiház-igazgató” annyira beletanult a színházcsinálásba, hogy váratlanul E-mail-ben lapátra tett. (Már készen volt a következő évad programja.) Ha elhívnak Kőszegre, s egy (vagy több) pohár bor mellett megköszönik a munkámat, akkor barátságban elválunk megértvén, újítani akarnak. A fájó az, hogy a „véd és dacszövetséget fogadó” munkatársaim segítségével kezdtek házalni színházról színházra. Volt olyan is, aki azt közölte: „nem veszek részt Merő Béla kinyírásában”, de, természetesen, volt olyan, aki azonnal elvállalta ezt. Székelyudvarhely nagy kihívás volt. Eleve nem szándékoztam sokáig ott maradni. S nem is akartam az itthoni munkáimat feladni. Édesanyám Székelyderzsen született, anyai ágon erdélyi vagyok. Úgy éreztem, az őseimnek teszek eleget, ha belevágok a színházalapításba. Büszke vagyok arra, hogy nekem: magyarországi magyarnak (természetesen ottani barátaimmal közösen) sikerült megvalósítanom/megvalósítanunk az erdélyiek álmát. Székelyföld közepén végre működik magyar színház. Szász Jenő polgármesternek volt köszönhető, hogy az ügy elindulhatott. A színházalapítást az RMDSZ nem nézte jó szemmel, s rögtön – akaratom ellenére – belekeveredtem a romániai magyar politikába. Senkinek nem akartam a bohóca vagy a bábuja lenni, hát eljöttem, de gondoskodtam utódomról, összeállítottam a következő évadot is. A színház november 6-án lett 10 éves. A Griff Bábszínházba akaratom ellenére keveredtem be. Én soha nem akartam „bábrendező” lenni. Bár volt felkérésem bábszínházi munkára, még csak nem is foglalkoztam a kérdéssel. Mikor Kovács Géza igazgatót menesztették Zalaegerszegről, s ő elvitte a színészeit is, a város egyik vezetője rémülten hívott magához, hogy mi lesz, hogyan tudjuk megúszni a botrányt. A bábszínház ügyvezető igazgatója felkérésére elfogadtam a művészeti vezetői kinevezést, és Zalán Tibor költő, író barátommal nekiálltunk a bábszínház újraszervezésének. Az egész bábos szakma ellenünk volt. Rendezők nem vállaltak munkát. Mi ennek ellenére néhány hét alatt színészeket és rendezőket szerződtettünk, összeállítottuk a következő évad tervét, átalakítottuk a játszási rendet, új formákat kezdtünk el a közönséggel való találkozások terén. A nézőszám az előző évadhoz képest megkétszereződött. Mégis távoznunk kellett. Ennek politikai oka volt. Nem mintha mi politizáltunk volna. Az egyik barátom, akinek akkor jelentős társadalmi pozíciója volt, szembe ment párttársaival, s ezért bűnhődnie kellett. S vele együtt valamennyiünknek, akik körülötte jöttünk össze. Mindenkit elbocsátottak. Az ügy abszurditása az, hogy a jelenlegi bábszínház igazgatójával együtt (aki lapátra tett bennünket) vágtunk bele a székelyudvarhelyi színházalapításba, én vezettem be, mint zeneszerzőt a magyar színházi életbe, kb. 28 közös munkánk volt, s ráadásul, én voltam az esküvői tanúja is. A nyári színházból meg nem sikerült kiebrudalni bennünket, bár jelentős kísérletek folynak ezen a téren. „A csapataink harcban állnak…” Talán az elmondottakból is kiderül naivitásom, de mondhatnám, a „baromságom” is, hogy nem okultam a korábbi tapasztalataimból, mindig belevágtam a következő kihívásba, s mindig ugyanabba a hibába estem, mert nem tudok segget nyalni, s ez már így is marad erre a néhány évre, ami hátra van. S mivel „színházat csinálni” mindig jobb, mint „nem színházat csinálni” vagy „színházat nem csinálni” – bármikor ismét beleugrom egy új helyzetbe akkor is, ha másoknak, pogromlovagoknak, másodhegedűsöknek melegítem elő a széket.

- Tanít a Békés Megyei Jókai Színház Színitanház nevezetű intézményében, úgy tudom, osztályfőnökséget vállalt. Azon kevesek közé tartozik a szakmájában, akinek doktorátusa van abból, amit nap mint nap művel és okít. Elégedett ezzel a helyzettel?

Ahogy már említettem beszélgetésünk elején, nagyon szerettem volna tanítani. Erre most végre lehetőség adódott. Örülök annak, hogy ismereteimet megoszthatom diákjaimmal, hogy azt a tudást, amit megszereztem, átadhatom másoknak. Így akartam színházi pályámat befejezni. Remélem, diákjaim megismerik és megszeretik a színházi munka szentségét, s a színpad művelt, képzett, etikus áldozópapjai lesznek. A doktorátusomnak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget. 1991-ben doktoráltam színházesztétikából, abban az időben, amikor még lenéztek érte a szakmában. Igazából az volt a fontos, hogy összegezzem gyakorlati tapasztalataim törvényszerűségeit. Nagyon sokat köszönhetek Bécsy Tamás professzornak, atyai barátomnak, aki sokat rugdosott, hogy elméletileg is képezzem magam. 2002-ben az Új Mandátum Kiadónál megjelent Színjáték – színész címmel egy kötetem, amelyben a disszertációm és egy Sztanyiszlavszkij összegzés olvasható. A helyzetemmel, ami a munkámat illeti, elégedett, vagyok, hiszen a tanítás mellett rendezek is. Ami néha megkeseríti az életemet az, hogy távol vagyok a családomtól. Így volt ez éveken keresztül. De megöregedvén, egyre nehezebben bírom fiaim és feleségem távollétét.

Zalán Tibor
 

- A Színház honlapján olvasom, hogy rendez. Nem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy épp egy Zalán-darabra esett a választása. Sokat buktak már együtt – ha nem is a színpadon, hanem a színházat körülvevő intézményrendszerek vezetői, birtoklói, esetlegesen bitorlói által. Nem rossz ómen megint Zalánnal kezdenie, aki, mint hírlik, szintén Békéscsabán mutatkozik időnként, talán, a színház dramaturgjaként?

Amint említettem: Zalán Tibor a barátom. Együtt szerződtünk Békéscsabára. Ez is fontos feltétel volt számomra. Van kivel beszélgetni – a pálinkázás és kolbászzabálás közben. A korábbi bemutatóink is jók voltak szakmailag. Ami az un. „bukásokat” illeti, azok soha nem voltak bukások. Néhány rossz ízlésű, műveletlen, befogadásképtelen-agyú, megrekedt-gondolkodású ember sipítása nyomán támadtak ránk. S voltak, akik azonnal kihasználták a károgást, s azonnal nekiláttak „trónfosztásunknak”. Hol őt, hol engem, s néha mindkettőnket, időnként kiebrudaltak pillanatnyi pozícióinkból. Előbb-utóbb csak megszakad ez a folyamat… Meg kell szakadnia!

- Kapcsolatban van a Reneszánsz Év rendezvénysorozattal a Midőn halni készül című darab, mely Janus Pannonius életének fontosabb mozzanataiból, viszonylataiból indul ki, vagy véletlen?

Tibort én vettem rá, hogy pályázzunk, s hogy a darab Janus Pannoniusról szóljon. Ő más témában akart írni, de szerencsére beleszeretett a Janus-adta lehetőségekbe. A pályázaton nyertünk, a Zalai Nyári Színházak Kht. színeiben. A pályadíj viszont nem volt elegendő a mű színre állításához. Szerencsére, Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója felkarolta ügyünket, s így hamarosan bemutathatjuk a drámát.

- Mi vonzza a darabhoz, azon kívül, hogy lehetőség rendezésre, amivel mostanában nincs elkényeztetve? Egyáltalán, mi ez a munka? Janus Pannonius életéről meglehetősen keveset tudnak még a vele foglalkozó irodalomtörténészek is. Érdekes egy ilyen téma ma? Vagy ismeretterjesztésre adta a fejét?

Nem mondhatni, hogy nem vagyok elkényeztetve a rendezési lehetőségeket illetően. A tavalyi évadban két bemutatóm volt, az idén valószínűleg hasonlóan kettő lesz, arról nem is beszélve, hogy az osztályommal is lesznek vizsgaelőadásaim. A Janus lesz a 121. hivatásos színházi bemutatóm.
Pannonius, a magyar reneszánsz egyik legkiválóbb alakja, ma nem kapja meg az átlagember ismeretében az őt megillető helyet. Szerencsétlen, hogy latinul írt, mert ma már nagyon kevesen beszélnek ezen a nyelven; szerencsés, mert latinul írt, mivel kiváló költőink ültették-ültetik át munkásságát mai magyar nyelvre, s az olvasónak nem kell a régies szöveggel megbirkóznia.
Pannonius, zaklatott élete és korai halála ellenére, jelentős életművet hagyott maga után. Sorsa kísértetiesen emlékeztet a mai magyar értelmiség helyzetére. Természetesen, minden erőszakolt párhuzamot el kívánunk kerülni. Ami érdekel bennünket: az a művész és a hatalom viszonya; a meg nem értettség; a korai csúcsra kerülésből adódó arány- és helyzettévesztés; a mindenütt hontalan művész esete (Itáliában híres író, aki otthonosan mozog az ottani viszonyok között, de nem olasz, hanem idegen – itthon híres, mint Mátyás udvarának egyik meghatározó figurája, de nem köz- és elismert író, s művészetével, filozófiájával egyedül van, és sehol nem lel hazára; ott Magyarország hiányzik, itt Itália... ); a világi és egyházi ember feloldhatatlan konfliktusa; édesanyja elvesztésének soha meg nem szűnő hiánya…
Egy ember életét drámai módon feldolgozni szinte lehetetlen feladat. Ezért döntött Zalán úgy, hogy az utolsó napjait idézzük meg, a haldoklását, amely alatt reális jelenetek, víziók és (fél)víziók révén bontakozik ki Pannonius életének valamennyi fontos dimenziója; műveinek minimális idézetével; s a téma megragadását illetően monodráma-szerű megfogalmazással. A dráma megjelenik a Bárka című irodalmi folyóirat következő számában, s mellette helyet kap a műről szóló esszém is.
- Milyenek a színészek? Válogatott, vagy a kamara-előadáshoz megkapta az épp keletkezett reszlit, a nagyszínházi produkciókban aktuálisan nem játszókat?

Jók a színészek! Én választottam őket. Főszereplőm, Bartus Gyula, nagy elánnal vetette bele magát a próbákba, hihetetlenül érzékenyen működik, akárcsak Tege Antal, aki Mátyást alakítja. Kovács Edit, a színház egyik legkiválóbb színésznője, formálja meg Janus anyját, Borbálát, torokszorító mélységekkel és árnyaltsággal; a szolga-szerepeket másod- és harmadéves hallgatóink játszzák el, név szerint: Liszi Melinda, Üveges Réka, Udvarhelyi Nándor. Valamennyien ügyesek, igyekvők, tehetségesek.

- Meddig szándékozik Békéscsabán maradni? Lehet már arról beszélni, hogy végleg lezárult a zalaegerszegi korszaka, mely botrányokkal terhesen, ugyan, de mégiscsak színháztörténeti időszak volt, kezdve a Reflex Színpad „felforgató” produkcióitól a Romokon emelkedő ragyogás másként felforgató előadásáig?

Szeretném az osztályommal végigvinni a négy éves kurzust. Persze, fontos számomra, hogy a tanítás mellett rendezhessek. Ez alapvető feltétele a békéscsabai létemnek. Zalaegerszegen még nem zárult le semmi. Még a nyári színház működik. Ott van a lakásom, ott él kisebbik fiam és a feleségem. A vezetők meg jönnek – mennek. A korábbi hatalom képviselőinek is azt mondtam az ismert színházi, a miskolci kurváról szóló anekdotát felhasználva: én még mindig rendező leszek, amikor ti már sehol sem lesztek.

Azután elballagunk a piacra, kolbászt eszünk, meg lángost, meg aszútörkölyt iszunk meg sört, sőt, még krémest is eszünk később, visszatérve a vastag középső utca borozójának teraszára. Nem kísér ki az állomásra, pedig megtehetné. Azt mondja, valami elemezni valója van még a holnapi próbájához. A színészlakások nagy ronda házánál elbúcsúzunk egymástól. Nevet, pedig, úgy tűnik, nem sok oka van erre, de az is lehet, éppen most van rá oka végre. Hiszen, ha egy rendező rendez, akkor minden más érdektelenné, jelentéktelenné válik. És Merő Béla éppen, ismét, szerencsére, rendez.

[ Szegény Tamás ] 2008-12-11 18:01:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
boszekatalin 2008-12-16 13:11

A "Dőltömre Tökmag Jankók lesnek..." kezdetű vers jutott eszembe az interjú kapcsán. Merő Béla helyében büszke lennék Muszály Herkules voltomra, a "Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi" pedig pedig szégyellheti magát! Persze az ő kedvenc versük nyilván a Mi urunk: a pénz!
Ajánlom mégis figyelmükbe A muszály Herkules utolsó sorait:
"Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni."

Tov?bi hozz?z??ok
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]