[9:30:49] Balogh Robert: Szia Tom! Szereted a sirályt? [9:31:02] Jónás Tamás: A madarat? :) [9:31:11] Balogh Robert: Igen. [9:31:21] Jónás Tamás: nem. sunyinak tartom. [9:31:34] Balogh Robert: És a Sirályt? [9:31:38] Balogh Robert: Átlátszó a kérdés, valaki kettőnk közül Zelk Zoltán díjat kap... [9:32:18] Balogh Robert: Mit tudtál eddig a díjról - én bevallom, hallottam róla, de sokkal többet nem. [9:32:27] Jónás Tamás: Zelk Sirálya más. Halott. Kevés halott sunyit ismerek. [9:32:56] Jónás Tamás: Alig tudtam róla valamit. Most próbálom megismerni, elhelyezni Zelket. Gyerekként ő volt a Költő. Alapnak nem rossz. [9:33:19] Balogh Robert: Én egész verseskötetet tudtam fejből... [9:33:57] Jónás Tamás: Nem mondom, hogy irigyellek. De egy biztos: nem ártott neked. Én a díjnak azért örülök nagyon, mert olyanoktól kaptam, akikre nagyon felnézek.

Zelk Zoltán

[9:34:26] Balogh Robert: Kik voltak a zsűriben? [9:34:43] Jónás Tamás: Ágh István, Kántor Péter, Takács Zsuzsa. Költők. [9:34:53] Balogh Robert: Remek névsor. [9:35:33] Jónás Tamás: Szerintem is. Úgy érzem, elkényeztet ez a három, nagyon jó és tiszteletre méltó költő. [9:36:06] Balogh Robert: Mocorog bennem egy tárca az irodalmi díjakról, többen kerestek már meg, hogy szavazzak rájuk, ők meg majd rám szavaznak ilyen-olyan jelölésnél. Itt nem erről van szó, szerencsére. Szerinted, mit lehet díjazni a költészeteden? [9:36:53] Jónás Tamás: Hú... Ezt én is szeretném tudni. Értékemnek azt tartom, hogy kitartok, még mindig költő vagyok. Amit tanultam, igyekszem tovább adni, és igyekszem fontos verseket írni. És: kockáztatok. [9:37:40] Balogh Robert: Ma már lassan mindketten a középgenerációhoz tartozunk, elég furcsa ez nekem. [9:38:16] Jónás Tamás: Hát még nekem. Még mindig huszonévesnek mondanak. És nem tudom, a középgenerációnak van valami olyan íze is, hogy középszerű... Csak viccelek :) [9:38:48] Balogh Robert: Magunkon viccelsz. A kockáztatásról mit gondolsz? Mit kockáztatsz? [9:39:53] Jónás Tamás: Nagy verset. Azt akarok írni. És ez azzal jár, hogy néha nagyon nem sikerül, és nagyon sok gyenge verset is fel kell vállalni. Nem akarok egyenletes lenni. Azt hiszem, bátorság, hogy merek rontani. [9:40:52] Balogh Robert: Mennyit csiszolod a verseidet? A honlapodra teszel még fel nyers kéziratokat? [9:41:09] Jónás Tamás: Még egy mondat: Azt kockáztatom, hogy a kevésbé sikerült verseim miatt rosszabb költőnek gondolnak, mint vagyok. A sikert kockáztatom. [9:41:34] Jónás Tamás: Igen, nyers verseket is közzéteszek: szeretem, ha nem gondolnak istennek, vátésznek. [9:41:43] Jónás Tamás: A félversek gyakran erősebbek, mint a csiszoltak. [9:42:47] Balogh Robert: A siker ma központi kategória. Sikeresnek lenni anyagilag, nyerni minden szituációban, győztesnek lenni... Ehhez képest írónak, urambocsá' költőnek lenni nem lúzerség? [9:42:55] Jónás Tamás: De. [9:43:10] Jónás Tamás: Viszont embernek lenni sem nyeremény. [9:43:23] Jónás Tamás: A létezés attribútuma a lúzerség. [9:43:27] Jónás Tamás: Szerintem. [9:45:38] Balogh Robert: Alapvető élményem mostanában a kiszolgáltatottság. A másoktól függés. Mennyire érzed szabadnak magad? [9:46:16] Jónás Tamás: Nem érzem annak. Nagyon nem. Ha lenne Isten, erről panaszkodnék neki leginkább. Egyrészt: miért nem vagyok szabad, másrészt: ha mégis, miért olyan nehéz. [9:46:26] Jónás Tamás: Úgy szeretnék szabad lenni, hogy ne tudjak róla.

Jónás Tamás (webkamerás felvétel)

p> [9:47:15] Balogh Robert: Mi az, amin dolgozol? [9:47:27] Balogh Robert: Ebben a rabságban. [9:47:50] Jónás Tamás: Két verseskötetet szeretnék, és ki szeretném adatni a horrormeséimet, a Tessék, mesék! című ciklust. [9:48:01] Jónás Tamás: Meséljek a verseskötetekről? [9:48:15] Balogh Robert: Na ná! [9:49:08] Balogh Robert: És a horrormesékről is! [9:51:25] Jónás Tamás: Két verskötet: [9:52:29] Jónás Tamás: 1: egy prózával indul, igazi novella. A verseskötetben a próza szereplői nyilatkoznak meg versben. A kötet címe: Nagyítás. Azt akarom sugallni, hogy minden próza építőeleme vers, líra. És mivel ezek a versek párbeszédbe is elegyednek egymással, a dráma is megjelenik a kötetben. [9:53:19] Jónás Tamás: 2: Utak. Gyalogutaimat szeretném megírni. Amikor gyerekkoromban iskolába mentem, vagy ahogy temetőkben sétáltam. Nem akarom, hogy többet jelentsenek, mint a séták. De persze többet fognak úgyis. [9:54:12] Jónás Tamás: A horrormesék fent vannak a pepitán. Ezek rémisztő mesék. Valóban, én nem mutatnám meg a gyerekeimnek. Úgy érzem, csak egy kötetben érvényesülhetnek igazán. A versek fenn vannak a pepitán, akit érdekel, elolvashatja bármikor. [9:54:38] Balogh Robert: és a Dokk.hu hogy van mostanában? [9:54:43] Jónás Tamás: A jó mese, szerintem, ijesztő. [9:55:41] Balogh Robert: A Grimm testvérek meséi is rémisztőek, levágott sarok, sütni való, hízott fiúcskák... [9:55:44] Jónás Tamás: A dokk: él. Épp most tettem fel egy interjút egy fiatal tehetséggel. Új szerkesztők vannak, próbálunk egyesületé lenni, pályázni. Terjedni. A dokk, be kell látnom, nem megszüntethető. Napi 700-1000 egyedi látogatónk van. Gondolj ebbe bele, mekkora szám ez! [9:56:25] Balogh Robert: Gyönyörű szám ez, de mennyi idődet veszi el az írás elől? [9:56:56] Jónás Tamás: Az írásaim 90%-a a dokkra íródik. Kritikák, levelezés, támogatás, veszekedés, szakmai elemzések. [9:57:34] Jónás Tamás: Minden versre, amit a dokkra feltöltenek, írunk egy üzenetet, tanácsot, elemzést. 15000 vers van most a dokkon. [9:57:46] Balogh Robert: Ezt azt hiszem, nem lehet megfizetni. [9:58:16] Jónás Tamás: Nem is fizeti meg senki. És ez majdnem rendben is van. Pedig nagyon szeretnék ebből megélni. Jól csinálom ugyanis, úgy érzem. [9:58:41] Balogh Robert: Van még a dokk-hoz hasonló "önsorsrontó" ötleted? [9:59:45] Jónás Tamás: Ekkora munkát nem vállaltam. A gyerekeimet mégis. De olyasmi, hogy ismeretlen embereknek magyarázom a költészetet abban a korban, amikor súlyos százezreket kérnek különféle iskolák ugyanezért... Hm. [10:00:12] Jónás Tamás: De nem panaszkodom: én is rengeteget kaptam a mestereimtől. [10:00:47] Balogh Robert: Ma mit fogsz csinálni, ha már nem nyaggatlak kérdésekkel? [10:01:40] Jónás Tamás: Pihenni fogok, kicsit megfáztam, készülök holnapra, hogy teljesen jelen tudjak lenni a díjátadáson. Szeretném élvezni a ceremóniát. [10:02:04] Balogh Robert: Hánykor is lesz, és hol? [10:02:31] Jónás Tamás: A Szántó-Vas Emlékmúzeumben, holnap hattól. Sok embert elhívtam, úgy tervezem, hogy jó lesz. [10:03:09] Balogh Robert: Én egy pécsnyi távolságból lengetem a sapkám - kalapom nincs - és örvendezek majd... [10:03:36] Jónás Tamás: Köszönöm. Tudom, hogy te mindig örülsz a sikereimnek. Jólesik. [10:04:59] Balogh Robert: Mert tudom, hogy nem te jártad ki magadnak a sikert, nem telefonáltál rá senkire, hogy neked már jár a díj, elérted már azt az életkort... Hanem mások gondoltál úgy.

Az utolsó kötet borítója

[10:05:23] Balogh Robert: Tényleg, az utolsó kötetet úgy fogadták, ahogy szántad? [10:06:41] Jónás Tamás: Betegen adtam ki, nem tudom még, hogyan fogadták. Egyenetlennek tartják. De számomra nem ez a fontos, hanem az, hogy van benne 3 nagy vers. Azok megmaradnak. Ismétlem magam: a nagyversekre játszom. Nem akarok gépiesen egyenletesen "termelni". Költő vagyok. [10:07:02] Jónás Tamás: Mindig vannak hangok, akik szerint csak tévedés az egész lírám. [10:07:10] Jónás Tamás: Na, sagschon. Lehet. [10:07:22] Balogh Robert: És ma tévedtél már? [10:07:26] Jónás Tamás: Ma? [10:07:28] Balogh Robert: Írtál valamit? [10:08:17] Jónás Tamás: Ma nem írtam. Vágtam, videót, hangot, a dokkon beszélgettem Cservinka Dáviddal, azt az anyagot készítettem el, hogy kitehessem a dokkra. Kitettem. [10:09:01] Balogh Robert: Kár, verssel szerettem volna befejezni az interjút. Azért másnapos pár sort kap a terasz? [10:09:15] Jónás Tamás: Tudok adni most is, van talonban. [10:09:24] Jónás Tamás: pill, kikeresem. [10:11:48] Jónás Tamás: hajnali részegség vannak az írásnak titkai mikor ne írj -- ez a legfontosabb hajnalban ne hogyha felriadsz csendre kötelez részeg kosztolányi persze elalvás előtt se jó és halálesetek környékén soha általában ne írj ha akarsz és nem tanácsos valakinek az ideális: egyetlen olvasó ismeretlen művelt és rideg a sikert érdemes kerülni: ne írj hogyha könnyen jön a szó írni mint tenyérbe élvezni: szégyenletes végül is kudarc mindenképp: isten ellen való az elegancia már gyanús és az is ha hasonlít bármi másra az írás nem tánc nem élvezet felvállalt és örökös kudarc bátor nyilvános pironkodás egyfajta kereszténység bűzlő sipoly arany jános bácsi hasfalán [10:12:38] Balogh Robert: Köszönöm Tom! [10:12:43] Jónás Tamás: én :)

Kapcsolódó linkek:

• Jónás Tamás a dokk.hu-ról/a>

• Egy korábbi Zelk Zoltán díjas: Acsai Roland/a>