p>
[9:47:15] Balogh Robert: Mi az, amin dolgozol?
[9:47:27] Balogh Robert: Ebben a rabságban.
[9:47:50] Jónás Tamás: Két verseskötetet szeretnék, és ki szeretném adatni a horrormeséimet, a Tessék, mesék! című ciklust.
[9:48:01] Jónás Tamás: Meséljek a verseskötetekről?
[9:48:15] Balogh Robert: Na ná!
[9:49:08] Balogh Robert: És a horrormesékről is!
[9:51:25] Jónás Tamás: Két verskötet:
[9:52:29] Jónás Tamás: 1: egy prózával indul, igazi novella. A verseskötetben a próza szereplői nyilatkoznak meg versben. A kötet címe: Nagyítás. Azt akarom sugallni, hogy minden próza építőeleme vers, líra. És mivel ezek a versek párbeszédbe is elegyednek egymással, a dráma is megjelenik a kötetben.
[9:53:19] Jónás Tamás: 2: Utak. Gyalogutaimat szeretném megírni. Amikor gyerekkoromban iskolába mentem, vagy ahogy temetőkben sétáltam. Nem akarom, hogy többet jelentsenek, mint a séták. De persze többet fognak úgyis.
[9:54:12] Jónás Tamás: A horrormesék fent vannak a pepitán. Ezek rémisztő mesék. Valóban, én nem mutatnám meg a gyerekeimnek. Úgy érzem, csak egy kötetben érvényesülhetnek igazán. A versek fenn vannak a pepitán, akit érdekel, elolvashatja bármikor.
[9:54:38] Balogh Robert: és a Dokk.hu hogy van mostanában?
[9:54:43] Jónás Tamás: A jó mese, szerintem, ijesztő.
[9:55:41] Balogh Robert: A Grimm testvérek meséi is rémisztőek, levágott sarok, sütni való, hízott fiúcskák...
[9:55:44] Jónás Tamás: A dokk: él. Épp most tettem fel egy interjút egy fiatal tehetséggel. Új szerkesztők vannak, próbálunk egyesületé lenni, pályázni. Terjedni. A dokk, be kell látnom, nem megszüntethető. Napi 700-1000 egyedi látogatónk van. Gondolj ebbe bele, mekkora szám ez!
[9:56:25] Balogh Robert: Gyönyörű szám ez, de mennyi idődet veszi el az írás elől?
[9:56:56] Jónás Tamás: Az írásaim 90%-a a dokkra íródik. Kritikák, levelezés, támogatás, veszekedés, szakmai elemzések.
[9:57:34] Jónás Tamás: Minden versre, amit a dokkra feltöltenek, írunk egy üzenetet, tanácsot, elemzést. 15000 vers van most a dokkon.
[9:57:46] Balogh Robert: Ezt azt hiszem, nem lehet megfizetni.
[9:58:16] Jónás Tamás: Nem is fizeti meg senki. És ez majdnem rendben is van. Pedig nagyon szeretnék ebből megélni. Jól csinálom ugyanis, úgy érzem.
[9:58:41] Balogh Robert: Van még a dokk-hoz hasonló "önsorsrontó" ötleted?
[9:59:45] Jónás Tamás: Ekkora munkát nem vállaltam. A gyerekeimet mégis. De olyasmi, hogy ismeretlen embereknek magyarázom a költészetet abban a korban, amikor súlyos százezreket kérnek különféle iskolák ugyanezért... Hm.
[10:00:12] Jónás Tamás: De nem panaszkodom: én is rengeteget kaptam a mestereimtől.
[10:00:47] Balogh Robert: Ma mit fogsz csinálni, ha már nem nyaggatlak kérdésekkel?
[10:01:40] Jónás Tamás: Pihenni fogok, kicsit megfáztam, készülök holnapra, hogy teljesen jelen tudjak lenni a díjátadáson. Szeretném élvezni a ceremóniát.
[10:02:04] Balogh Robert: Hánykor is lesz, és hol?
[10:02:31] Jónás Tamás: A Szántó-Vas Emlékmúzeumben, holnap hattól. Sok embert elhívtam, úgy tervezem, hogy jó lesz.
[10:03:09] Balogh Robert: Én egy pécsnyi távolságból lengetem a sapkám - kalapom nincs - és örvendezek majd...
[10:03:36] Jónás Tamás: Köszönöm. Tudom, hogy te mindig örülsz a sikereimnek. Jólesik.
[10:04:59] Balogh Robert: Mert tudom, hogy nem te jártad ki magadnak a sikert, nem telefonáltál rá senkire, hogy neked már jár a díj, elérted már azt az életkort... Hanem mások gondoltál úgy.
|