Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A vadkacsa
[ Katona József Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 17. szerda    Mai névnap(ok): Elek, Endre, a - a - a
Életre keltett mozdulatlanság
Lélek és Test - Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével
Biztos kézzel válogatott, magyar és nemzetközi gyűjteményekből származó fotókat láthat, aki 2008. augusztus 24-ig megtekinti a Szépművészeti Múzeum termeit az alagsorban.

R. T.-nak

„…semmit nem tudok mondani a fotóról.”
Roland Barthes

A Szépművészeti első ízben ad otthont fotókiállításnak. Az esemény a múzeum életében mindenképp egyedülálló, de „magyar viszonylatban” is kuriózumnak számít, hiszen egyes alkotók életművének bemutatásával már számtalan esetben találkozhattunk, de ekkora időintervallumot átívelő, tematikus válogatásnak itthon még nem lehettünk tanúi. Biztos kézzel válogatott hazai alkotók és nemzetközi gyűjtemények fotói képeznek finom szövetet a kiállításon, melyen kilencven fotográfus közel kétszázhúsz fényképét tekinthetjük meg. A Hősök terén, a Szépművészeti bejárata felett szembetűnő és szemet gyönyörködtető molinó függ, rajta három fej nélküli, szoborszerűen sima, csupasz szépség pompáz és hívogat: csokoládé és vanília kétoldalt, karamell középen. Mmmhhhh… A három meztelen, szinte nemtelen lény tekintete a kivágaton kívülre komponálódott, és az alakokat ilyenformán Blanchot-val nagyjából „az a fajta jelenlét-távollét jellemzi, amely oly vonzóvá, izgatóvá teszi a sziréneket.” Mapplethorpe fotója így, kint, óriásban, mézesmadzagként, kitűnő választás: bizarr és érzékeny, hiszen a kiállítás témáinak mindegyike belesűrűsödik ebbe az egy képbe. Szomorú, de lényeges adalék, hogy az alkotó, Robert Mapplethorpe 1989-ben (épp) AIDS-ben halt meg.

A fotók három labirintusszerűen elrendezett termet töltenek meg, a felosztott szobák különböző címeket viselnek: Számkivetve, A test maga, Egyedül, Együttlét, Én-képek, A pusztítás démonai. Ezek a címek nagyjából le is fedik a fotózás történetének fő témáit: önarckép, portré, test, emberi kapcsolatok, társadalmi viszonyok. És a fotográfusok, akik szemével látjuk a Lelket és a Testet az 1894-ben született André Kertésztől az 1989-ben elhunyt Robert Mapplethorpe-ig, a teljesség igénye nélkül: Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson, Alfred Stieglitz és Pécsi József, Lewis Hine, Imogen Cunningham, Tina Modotti vagy éppen Sebastião Salgado, Berenice Abbott, Ilse Bing, Werner Bischof, Yousuf Karsh, Dorothea Lange, Joan Myers, Helmut Newton, Alexander Rodcsenko, Cindy Sherman…

Robert Mapplethorpe fotója
 

Hirtelen ennyi. De mit is lehet itt még mondani? „A fotó nem tudja elmondani, amit láttat.”– így Barthes. A kiállítás szemlélője meg azt nem, amit látott: semmit nem tudok mondani a fotóról. És valóban. A Szépművészetiben kiállított fényképek nagy része szinte kizárólag nonverbális reakciókat tud kiváltani. Egészen értelmes megnyilvánulásnak számít például egy-egy hümmögés, vagy felszálló sóhaj, esetleg egy „Nézd, ott a háttérben alszik egy cicus.” A képek mesterművek, s mint ilyenek, erősen ellenállnak a retorikus kifejtésnek, igen nehezen kódolhatóak. Amiről viszont lehet és kell is írni, azok a relációk. Egyrészt a félhomályba burkolt termek és a finom fényt sugárzó fotók viszonya, másrészt – és legfőképp – az egymás mellé, egymással szembe került képek dialógusa.

A Számkivetve elnevezésű terem az első: többnyire éhezőkről, nyomorról láthatunk szociofotókat. Feltűnik, hogy félhomály van, mintha füst vagy köd töltené be a termet. Ez annak köszönhető, hogy a fal színe sötét szürkés-zöld, és nem az egyes képeket világítják meg éles fényű spotlámpákkal, ahogy általában szokás, nem is neoncsövek égnek a plafonon, középen, melyek egyenletesen osztják el a fényt, hanem kevés szórt fény mellett a képek maguk szolgálnak egészen finom fényforrásként. A keretek mögé kis ledeket rejthettek el, így a képek sugározzák magukból alig észrevehetően a leheletnyi fényt. Zseniális ötlet azért is, mert a fotók előtti üvegfelület így egyáltalán nem csillog, és szinte semmilyen szögből nem veri vissza a fényt, a fel-le sétálgató emberek tükröződése nem zavarhatja meg a szemlélődést. Minden kép fekete-fehér, kivéve egyet: Chris Steele-Perkins Szomália című képe, valahol az egyik a sarokban. Az itt kiállított képek megrázóak, mégis van egy, ami nyugtalanítóbb a többinél. Ez pedig Sebastião Salgado egy fotója – az alkotó szociofotóiból önálló kiállítás keretén belül egyébként néhány évvel ezelőtt már láthattuk néhányat a Budai Várban. A felületes tekintet talán elsiklik Salgado említett fotójának egy rejtőzködő, ám döbbenetes részlete felett. A képmező előterét egy-egy csont sovány nyakacskán éktelenkedő óriás kisbabafej tölti ki – ez önmagában is olyan látvány, ami előtt az ember nem szívesen időz el, pedig ami a képen igazán kegyetlen, az a háttérben bújik meg, ott alig láthatóan, két egészen valószerűtlenre összeaszott ráncos, teljesen kiszáradt és lapos mellféleség látható, ami táplálná(?) az előtérben látható két éhező gyereket. Mihelyst a háttér feltárul előttem, szinte nem is látok mást a képen. És amit látok, meggyötör, megsebez, punctum.

Tóth Lolitája
 

A kiállítás közepén elhelyezett terem színe stílszerűen sötétvörös: A test maga. Nagyrészt furán kihívó, finoman feltárulkozó aktok tárháza. A tematika itt a legintimebb, feltűnik viszont, hogy az előző teremhez képest több a fény. A kiállított képek mentesek a pornográfiától, tisztán erotikusak, legtöbbjük finom, mezőn kívüli mozzanatok-ra épít, túlvisz a meztelen test látható és/vagy nem látható részein. Jó, hogy világosabb van, jó itt voyeurködni, nemcsak a képeket nézni, hanem lopva meglesni a vágy kairosz-ának ki, és mely tárgyiasulása előtt időz el, melyiknél mosolyog kéjesen, melyiknél fintorog. A kiállítás összes terme közül itt tűnik fel legerősebben, hogy az egymás mellé, egymással szembe került képek valószínű nem véletlenül kerültek oda, ahova. A koncepció nem ordít, nincs időrend, tematika szerint is csak időnként rendeződnek a képek. Adaptálódni lehet a mindig megújuló képrendezési szervezőelvhez, de nem kell. Van valami szabályszerűség a fotók helyének kiválasztásában, ám struktúrát a felszíni, tematikus egyezés mögött leginkább az fedez fel, aki finom áthallásokra, ritmikai hasonlóságokra fogékony. Egy példa. A test maga című terem egyik falának közepén, a legnagyobb méretű képen Tóth elmosódott Lolitája csábít, vele szemben, távolabb (csak akkor tűnik fel ez kis vicc, ha a szemlélődő a terem végére érve még egyszer visszanéz, futva áttekinti az összes fotót) pedig Hamarits Ádámja és Évája függ, két levetkőztetett plasztikbábu re-prezentációja: Barbie és Ken fehér háttér előtt. Szellemes – Lélek és Test, de itt a Szellem is, ami/aki a képeket ilyen érzékenységgel aggatta oda, ahova. Lolitával szemközti falra mellesleg csak Ádámok és Évák kerültek. A fotográfia hőskorából származó piktorialista alkotásokon retusált, színezett rembrandti Ádámok és Évák borulnak egymásra, együtt vannak, egy képen, Ádám és Évák. Velük ellentétben Hamarits posztmodern bűnbeesői már nem kerülhettek egy képkivágatba: az egyik fotón Ádám (egy Ken) egyedül, a másikon Éva (egy Barbie) egyedül. Tanulságos, és érdekes látni, hogy ugyanahhoz a témához hogyan nyúl másképp több alkotó, más-más korszakból.

Andre Kertész: Martinique
 

A kiállítás harmadik része, az Én-képek című terem fényképei önmagukban is érdekesek, de főleg akkor jó nézni őket, ha már láttunk néhány fotót az alkotóktól, és a fotósokról készült képekből összeállított teremben visszaemlékezünk azokra. Például Balogh Rudolf portréja előtt arra, hogy milyen is volt Ádámról és Éváról készített fotográfiája ennek az óriás fényképező-gépezete alatt roskadozó, kis bricsesznadrágos, hetyke bajszú férfiúnak. Ugyanígy jó látni, hogy a Máté Olgáról készült portrék, éppoly titokzatosak, mint az aktfotók, melyeket a fotográfus hölgy egy fiatal fiúról készített. De éppígy jellemző, ahogy Brassaï – az a Brassaï, aki Párizsról olyan képeket készített, amilyeneket csak a Brassaï tud – egy róla készült portrén keleties pamlagon heverész, ópiumot szív, és üveges tekintettel vigyorog az objektívbe. Mégis egyik kedvencem Kertész Martinique című portréja marad, mert távlatot ábrázol és mégis félelmetesen síkszerű. A képkivágatot a tér három dimenziója darabolja fel. Az egyik a végtelen tenger és az égbolt, a másik, a nézőhöz közelebb eső részen egy terasz, ahonnan Kertész a fotót készítette, a harmadik pedig a szomszédos teraszt leválasztó mintázott tejszerű üveg, melyen egy alak korláton könyöklő sziluettje áttetszik. Szintén maradandó élmény egy vidám kép Eschertől, a Bankigazgató fürdik című. A medence vízében nagy kövér férfi lebeg, arcán olyan fajta mosoly, ami valószínűleg csak és kizárólag a bankigazgatók sajátja. Ez a mosoly, és a fényképész, aki eltalálta a megfelelő pillanatot, teret hagy a kereten kívülinek, enged a nézői kiegészítésnek, és életre kel mindaz, amit a fotós egyetlen mozdulattal a halálba balzsamozott. És a bankigazgató – képzeletemben , mint egy naaaagy, kövér, lomha fóka kikászálódik lassacskán a partra, komótosan helyet foglal egy strandszékben, és naaaagy, kövér havannai szivarral a kezében, dolláralakú füstfelhőket ereget, miközben a csinos, bikinis lányokat stíröli.

Escher: Bankigazgató fürdik
 

A Lélek és Test tehát nem halott fotótárlat, amely a kronológia szigorú koordinátarendszerébe kényszeríti híres fényképészek munkáit. Tanulságos és játékos. Lényeges, hogy mely alkotó mely munkáit lehet megtekinteni, de nem csak ez számít. A kiállított képek korszakokat átívelve rímelnek, hasonlítanak egymásra, máskor különböznek, és kontrasztot képeznek. A fotók, mint az esetlegesség, a különösség és a kaland tárgyiasulásai ezen a kiállításon egymáshoz való viszonyukban teljesednek ki igazán. A Szépművészeti Múzeum színvonalas kezdeményezésének folytatása reméljük nem marad el.

[ Szabó Nórka ] 2008-08-15 21:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]