Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

L'élek az esőben
[ Thália Színház - Régi Stúdió ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 17. hétfő    Mai névnap(ok): Laura, Alida a - a - a
Arc-más(ok)
Todd Haynes: I’m not there – Bob Dylan életei
Aki valamilyen megszokott elbeszélésű, agyonszűrözött és végtelenségig nyújtott fejlődés-sztorit vár Todd Haynes Bob Dylan mozijától, az hoppon marad. Ugyanis a zene világában járatos, az underground mezsgyéjén egyensúlyozó nyugati parti direktor nem a zsenge lelkű zenész poéta tucatnyi korszakain elmélkedik, hanem költészetének hat (a narrátorral, Kris Kristofferson-nal hét) én-jét tárja elénk.

Once upon a time you dressed so fine…
(Bob Dylan: Like a Rolling Stone
c. dalának első sora)

Mielőtt azonban bárki rágyújtana a filmre, hadd ajánljak három filmet, amit a teljesebb élmény miatt érdemes megnézni. Az egyik, az újabban zenész-portrékban utazó Martin Scorsese, a királyi tévé által is sugárzott No Direction Home (2005) című Dylan portréja. A második D. A. Pennebaker D’ont Look Back című 1967-es cinema direct turnéfilmje, a hírhedt ’65-ös európai turnéról. A harmadik pedig Federico Fellini klasszikusa a 8 és fél (1963).

Bob Dylan
 

Az I’m not there ugyanis főleg az utóbbi kettőből lopkod motívumokat, meglehetősen előnyösen. Féltucatnyi szereplője nem arányosan kap a játékidőből, valakinek néhány magvas mondat, másnak majd’ egy óra is jut. A dramaturgia is többrétű, zsúfolt. Haynes mesterien ugrál Dylan „életein”, látszólag kénye-kedve szerint köti össze a technicolort a szürrealista fekete-fehér víziókkal. A rendezői koncepciója összetett, átgondolt, lassan és észrevétlenül építi művét. Fricskája, hogy mikor már azt hinnénk az összes Dylan arcban elmerültünk, akkor nyitja Billy (a kölyök) árulásról szóló sztoriját.

Színész, költő, próféta, törvényen kívüli, szélhámos, elektromosság csillaga, dördülnek el a portrékat bevezető lövések. Haynes korábbi, Bálványrock - Velvet Goldmine (1998) című filmjében már kipróbált epizodikus és összecsúszó stílusát kamatoztatja. Részei önmagukba záródó karikák láncolatai, amelyek, hol egymásba harapnak, hol kifutnak saját világukból. A hat különböző színész által megformált karakter egyikét se hívják Dylannek, maga a „főhős” is csak az utolsó képsorban jelenik meg egy ’65-ös koncertfelvételen. S igazából csak ezzel a leütéssel konkretizálja, hogy a film Dylan oly’ sok életéről szólt. Olyanról is, amely igazából nem is volt az övé. A rendező egy költő-muzsikus életének korszakaira reflektált.

 

A színpad mögötti sminkszobából indul a film, sietős léptekkel mozdul valaki a színpad felé, hogy majd az utolsó snittben egyszerű szájharmonikával elhúzza utolsó utáni nótáját azon a híres ’65-ös manchesteri koncerten. Majd, mintha ott se lett volna, nyakát törje a Triumph 500-asának fék hibája miatt, mint ahogy történt Bobbal a hatvanas évek közepén. Haynes filmje halál utáni összefoglalás, és egy saját magát kereső ember személyiségeinek narratív foglalata. A film „életei” pont olyan metaforikusak és szürrealisztikusak, s pont annyira a műfaji áthágásokra építenek, mint Dylan költeményei, amelyek szinte önmagukat vezetik (idézet a filmből). S, hogy mi végre ez a burjánzó szereplőhad, azt a megformálandó hős egyszerű vikipédiás (sic) életrajzának sűrűsége is indokolja. Életei, csupa hátat fordítása saját magának. Mondhatnánk Dylan ott van, és nincs is életeiben. A meleg színvilágú néger Woody (Marcus Carl Franklin) történetében, a nyúlfarknyi feltűnésű expresszív költő Arthurban (Rimbaud, aki ugyan 21 évesen nem az árnyékvilágot, csak a művészvilágot hagyta el; Ben Whishaw), a sztárélet nagyképűjében Robbieban (Heath Ledger utolsó előtti alkalommal vásznon), a riportok távolságtartásából megismert radikálisan változó Jack vagy Johnban (Christian Bale), az elárult Billy (a kölyök, Richard Gere) képében megjelent szentimentális álomvilágban, illetve a szürrelisztikus művészi és erkölcsi válságban vergődő Judeban (Cate Blanchett). S ugyanilyen kettős volt kivonulása a hatvanas évekből is, amelyben megsemmisítette azt az idealista, itt-ott taknyos gyereket, aki egyszerű bájával, de kemény szövegeivel először bámulatba ejtette, majd durva torzonborz hajával és elektromos gitárjával, egyazon évtizedben magára haragította a newporti folkfesztivál rajongóit.

 

De ne legyenek senkinek illúziói. Ahogy az ihletforrásként használt mozgóképek, s általában a Dylan portrék, Haynes se rombolja le a muzsikus kultuszát. Ennek érdekében nem is merészkedik a hetvenes évek utáni „életeire”, mintha csak a szép puha arcú folk, vagy rockénekes az, akire érdemes lenne emlékezni. Talán emiatt is van, hogy a filmben megjelenő aránytalan „életek” közül inkább a Pennebaker-féle Cate Blanchett-es, amúgy is ismert Dylan ikont kerül előtérbe. Már-már az lehet az érzésünk, hogy a többiek, csak valamilyen metaforikus kiegészítő-bábjai ennek a résznek.

 

Tulajdonképpen a hímnős Jude szála a Pennebaker film kifordított remake-je (néha ugyanaz a beállítás köszön vissza). Valószínűleg az egész film egyik legátgondoltabb, legszürrealisztikusabb és legismertebb Dylan portréja ez, amelyben érdekes fricska a női színész szenzációs játéka. A remakelést, a Fellini idézetek, a hatvanas évek pop-art kultúrájának álomszerű megjelenítése, a Beatles Egy nehéz nap éjszakája (1964) című filmre tett gesztusok fűzére teszi egyszerre viccessé és drámaivá. Haynes itt is megtalálja a poénok és a komoly monológok megjelenítésnek egyensúlyát. A képi világ, a hiteles színészi játék adja ennek a résznek az erősségét. Egyaránt érzékletesen találja meg az átmenetet film és zenei világ között, anélkül, hogy öncélú művészieskedés, vagy elcsépelt közhelytár lenne.

Haynes amellett, hogy állandóan idézget a Dylan mítosz pályájáról, a dokumentarista műfajt is utánozza. Ez egy kissé fárasztóan hat Christian Bale John történetében. Stilizált, távolságtartó szemszögből és interjúkból összefűzött Dylan kép ez. Főhőse mintha utálná a kamerát, és nem tud mit kezdeni azokkal, akikhez dalai szólnak. A bevezetőben, a kimerevített portrészerű cameok (pld. a pár Haynes műben már többször vendégeskedet Julianne Moore, mint Juan Baez alteregója) kissé hosszadalmasak.

 

De kérdés, hogy vajon mit tud kezdeni mindezzel egy olyan néző, akinek halvány lila gőze sincs, ki az a Bob Dylan? Hál ’ istennek a rendező rájuk is gondolt. Bár valószínű, hogy az amerikai zenét élből rühellők jobban teszik, ha inkább elkerülik a mozitermeket. Az I’m not there ugyanis többször nézendő alkotás, s remélhetőleg laikusokat is arra készteti majd, hogy felfedezzék zenészének világát.

A rendező egyedi, átgondolt, kissé talán sulykolt narrációval mesél egy művészről. Akit prófétának látnak, de ő valójában csak a saját életeiben elvesző magányos lény. A film e próféta magányosságáról szól. Egy emberről, aki nem a rendet, hanem a céltalanságot választja „létmódjának”. A bolyongás, a megismeréshez vezető út új értelmet kap. Bob Dylan életei a szent céltalanságot tartják tisztaságnak, amelyet az emberek még nem birtokolnak. Mert szerinte ebből lehet új világokat építeni.

Kötelező film!

 

Eredeti cím: I’m not there, amerikai, 2007, 135perc, rendező: Todd Haynes; forgatókönyvíró: Todd Haynes: Oren Moverman; operatőr: Edward Lachman; jelmeztervező: John A. Dunn
producer: John Goldwyn, Steven Soderberg; főszereplők: Cate Blanchett (Jude), Ben Whishaw (Arthur), Christian Bale (Jack), Richard Gere (Billy), Marcus Carl Franklin (Woody), Heath Ledger (Robbie), Kris Kristofferson (Narrátor), Benz Antoine (Bobby Seale), Mark Camacho (Norman), Julianne Moore (Alice Fabian), Charlotte Gainsbourg (Claire), Michelle Williams (Coco Rivington). Bemutató: Június 26.

[ Ritter, the Tambourine Man ] 2008-06-19 17:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]