Acsai Roland: Két ég satujában Acsai Varga Vera tusfestményeivel, Budapest, Új Palatinus Könyvesház Kft., 2008. Acsai Roland negyedik verseskötete egy finnországi alkotóházban töltött év élményeiből született. A vidék azonban nemcsak a költő ideiglenes otthona lett, hanem a festőművész társé, és a kettejük beteljesülő kapcsolatáé is. E könyvben versek és képek egymással párbeszédben elevenítik meg azt a különös idillt, amely a szülőföldtől távol, egy ismeretlen világhoz pedig mind közelebb formálódott. • Részlet a Két ég satujában című verseskötetből

Balogh Robert: Hollandi mártás (Az Anyának és a Fiúnak nevében kezdem el mondani) regény, Budapest, Noran Kiadó, 2008. "Éjjelente Anyám félve csengetett. Bíztatnom kellett, hogy bátran. Azt mondta, szégyelli magát, hogy fel kell ébresztenie. Elmeséltem neki a kiskecskét. Nevetett, hogy a múlt éjjel az hittem, kiskecske jön. Pedig jó lenne az a kiskecske. Volt neki is egy, kislány korában. A Mici. Bár nem tudom, mit kezdtünk volna vele, ha itt kopogott volna a parkettán a kis patáival. A kiskecske büdös, élesen, panaszosan mekeg-nyekeg az anyja nélkül és mindenfelé elszórja a bogyóit. Kecskebogyó… Álomnak tökéletes." Balogh Robert új könyve a szeretet elmondhatóságának határairól szól. • Részlet a Hollandi mártás című regényből • Balogh Robert honlapja

Halmai Tamás: Közelítések, távlatok (Esszék, kritikák 1998-2006). Dunaszerdahely, NAP Kiadó ("Kaleidoszkóp könyvek" 11.), 2008. A Közelítések, távlatok a szerző 1998 és 2006 között írt, kritikai és metakritikai szövegeiből nyújt válogatást. Az esszéket, tanulmányokat közlő első ciklus mindenekelőtt a líraolvasás ezredfordulós kódjainak újraértésére tesz kísérletet. Modern és posztmodern költészeti alakulatokra nyitva horizontot; az esztétikai tapasztalat összetettségét igyekezvén szóra bírni; tankönyvírói módszertanokat elemezve; a populáris kultúra klasszikus hagyományokba ágyazottságával vetve számot. A líra- és prózakritikák a nevezett időszak jeles kiadványaira irányítanak elemző figyelmet. E két szövegblokkból a kortárs magyar irodalom ígéretes sokirányúságának, nyelvi-poétikai gazdagságának tapasztalata bontakozik ki. Két előadás-kritika vet számot a művészeti ágak közötti átjárás lehetőségeivel, a nyelv- és az előadó-művészetek közti párbeszéd változataival. A kötetet záró írás összefoglaló érvénnyel jelzi: nincs, még nem lehet mód az összefoglalásra. Önmagát írja ki a diskurzus rendjéből az a hermeneutikai igény, amely nem számol önnön örvendetes esendőségével: a folytonosan újraíródó kánonok a reflexív irodalmi beszédet is óhatatlanul a viszonylagosság, az időbeliség, a köztesség diszkurzív erőinek szolgáltatják ki. Amely kiszolgáltatottság – ebben az összefüggésben – a szabadság szinonimája. • Egy elemzés a könyvből • A könyv részletesebb ismertetése