Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az élet mint olyan
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. május 30. szombat    Mai névnap(ok): Janka, Zsanett a - a - a
Eleje nincs, vége sincs
Körképszeletek a bolgár könyvpiacról
"Mindig kicsit „bezzegek” vagyunk a bolgárok többsége számára..." és nekünk a bolgárok? Mit tudunk a mai bolgár irodalomról? Nagy László Mennyegzője óta történt valami a két irodalom között? Szondi György, a Szófiai Magyar Kulturális Intézet egykori igazgatója, műfordító vall személyes tapasztalatairól.

(Ha lapok) Vergődik az ilyen-olyan támogatásinjekciókkal életben tartott kiváló irodalmi-kulturális hetilap, a Literaturen Vesztnik. Nyaranta pénztelenül amúgy is szünetel. Malina Tomova maradt meg a hajdani alapítók (1991) közül; (a költőnő, kinek kiadója – tíz év alatt - másfél tucat magyarról fordított könyv megjelentetésével – csúcstartó e téren), a többi szerkesztő a lassan negyvenesek nemzedékének jelesei, négyük tizenhárom éve – ifjú szentségtörőként, de szellemesen és igényesen - összeállította (vagyis megírta) a Bolgár hrisztomatia, majd 1998-ban a Bolgár antologia című gyűjteményt, mely századelős nagy elődjeik teljesítményét „kopírozta” maivá. Georgi Goszpodinov, Plamen Dojnov, Bojko Pencsev, Jordan Eftimov irodalomtudós alkotók lettek. Kulturális hetilapként egy periodika élte túl a kilencvenes évek fordulóját: a Narodna Kulturából Kultura lett. A Bolgár Írószövetség is fenntartja belterjes hetilapját, mai címe: Szlovoto dnesz. Pompázik vagy két éve a celofánköntösű Altera – „a nem, a nyelv, a kultúra” megújító fóruma. A korábbi vidéki folyóiratok megszűntek. Hébe-korba mégis találkozni valamely helyi kezdeményezés egy-egy kóbor egzemplárával. Héba-korba feltűnik, aztán kihúny valami új periodika. Általános árushelyek nem árulják. Két kéz elég számontartani mindegyiket: a meg is jelenőt és a fantomszerűt. Plovdivban megújulóan kiküzdi magát a negyedéves Sztranica. Honorárium olykor kuncog. Néhány ígéretes szám után, majd újraélesztési kísérletet követően egyelőre végleg kivérzett a két éve indított egyetlen könyves szemle. Tájékozódásra marad több internetportál. Könyvekkel foglalkozó televizióprogram: heti másfél - éjszakai.

Bulgária
 

(Versengenek-e műfajok? ) Kutattam (túl elegáns talán itt azért e szó) a bolgár irodalom 1944-től az ezredfordulóig tartó hullámzását. Fejlődését, szeretik mondani a bolgár kritikusok mindenképp, jobbára. (Nagyképűség: meg akartam írni ezt az irodalomtörténetet – magyar párhuzamokkal. Született is vagy száz oldal, 1990 környékén. Akkor hirtelen nagy számban jelentkeztek az átértékelő tanulmányok, kinyiltak az asztalfiókok, hazajött a külföldön született bolgárnyelvű irodalom. Kezdtem nem győzni. Csak úgy csenni hozzá – akár csak olvasásához - az időt, nem lehet. A minap „hivatalosan: berkek előtt” bejelentettem: fogadkozásom ellenére a várt összegzés tőlem már nem születhet meg. Nem mellesleg, visszakanyarulva egy mondat erejéig kicsit előbbre: az asztalfiókok és a külföldön szerzett írások jelentős kincset nem rejtettek.) Valósan lehetett beszélni korábban műfaji versengésről – közel két évtizede, azt hiszem, kevésbé. Költészeti kánontörés kiteljesedése, nemes poétikai fityisz volt jellemző inkább a múlt évtized feléig, egyszersmind a memoarisztika erős térhódítása, esztendők óta a próza az élenjáró. Ennyi állítható, mégis. A színházak telt házakkal játszanak. Olykor, nagyon olykor: magyar darabot is (Spiró, Szakonyi, Pozsgay). Gyakran: bolgár szerzőket. Leporolt klasszikusokat, újrajátszott Sztaniszlav Sztratievet és – tucatnyi kortársat. Az Aszkeer-díj átadása (ez egy színház kezdeményezése), s újabban a színházi szövetség éves díjainak odaítélése a drámaírók ünnepe is. A drámák tehát általában színre is kerülnek. Külföldön Hriszto Bojcsev Madárezredes-e a sláger. A szerzőnek nem ez a legjobb darabja, a londoni siker kapta szárnyra. Magyar fordítása sok éve kész. A tavalyi Aszkeer-elismerést a Bécsben élő Dimitar Dinev érdemelte ki, a díj egyik idei várományosa is ő: a Burgteaterban németül játszott darabjával. Díjak konkurálnak: a költészetben hagyományosak, a prózában újak is, (nyugati) pénzesek, viták kereszttűzében - a másik két műfajban ugyancsak.

Georgi Goszpodinov
 

Nem e serkentések alapozzák meg azonban a jelentős hajlamot, hogy
a) a próza műnemi tarkasága sokszor egy-egy opuson belül is lüktessen a diabolikus elemektől a tipikusan bolgár önirónián át a vulgáris rétegekig,
b) hogy a lírában az irány a tobzódó nyelvi szabadságtól visszaforduljon az új vallomásossághoz,
c) hogy a drámai stiluskisérletezések új idejéről beszéljünk,
d) hogy a filmszerűség ereje teljében legyen,
e) a posztmodernizmus pedig hogy éppen csak belengje az alkotói tereket. S nem éppen Alekszandar Kjoszev kiáltványa (1989) értelmében, hanem bizony annak ellenére zsong az az irodalom, amelyet a tudós kultúrantropológus provokativ módon megtagad, mondván: bolgár irodalom pedig nem .... nincsen. Ezt a tézisét a szerző az ezredforduló után – az eltelt időszakokat is „elemezve” már - kétszer is manifesztumban jelenti ki: nincsen.

Zilahy Péter és a szerző az Ablak-zsiráf szófiai bolgár bemutatója alkalmából
 

( Táborok, osztatok) Visszafogott, szerteágazó fogalmazásom nem engedi a bőszavúságot. Kétségtelen: 1989 után megszaporodtak a sokszor kétes írószervezetek, érdemi nagy kiszakadás a Bolgár Irók Egyesületének megalakulása (vagy száz többnyire valóban jeles alkotó hívta életre 1994-ben) – nem erős állítani, hogy a kortárs bolgár irodalom színevirága jobbára idetartozónak vallja magát ... Az egyesületnek azonban semmije nincs, pár éve csak egy kopár lakás falai. A hivatalos írószövetség anyagi birodalma (tengerparti üdülőkkel, képkollekciókkal, központi épülettel) hovatovább valóban a múlt, nemzetközi élete, kapcsolatrendszere, összetart(oz)ása azonban élteti a közelmúlt talmi „klasszikusainak” halványuló világát. Szervezésükben tér vissza másodszor már a hajdani nagy író-világtalálkozók újabbika... A meghasonlottság, jobb szó: a megosztottság ékes példája volt néhány éve, hogy egymás javaslatát kiölve egyidőben jelölték Nobel-díjra Jordan Radicskovot és Anton Doncsevet. Ha az egymással alig-viszonyban álló, egymást nem keresztező két tábor értékteremtő alkotómunkáját tekintjük – az eredmény kétségtelen: hogy hol is születtek a fontos művek. Van, aki egy harmadik csoportról is beszél, ide olyanok tartoznának, akik a kereskedelmi média ajnározása közben az íróiság tisztét bitorolják, a megdolgozott tömegolvasó szerint: birtokolják. Valaki könyvet ad ki, tehát ír, de „értékét”, hírét más minőség adja: a maffia „írói” (egyiküket a napokban lőtték agyon fényes nappal, forgalmas helyen); volt kommunista korifeus „mélyből” fölemelkedett lánya; külföldön bizonyított szerző; színész vagy énekes; internetmester stb.

A szmoljani Nagy László Emlékházban - s Múzeumban.
 

( Magyar példa) Jól állunk, jól mutatunk. Mindig kicsit „bezzegek” vagyunk a bolgárok többsége számára – (nem)tűrésben, civil kurázsiban, most, mondjuk: a kultúratámogatás formáiban. A bolgár kulturális minisztériumban némiképp magyar mintára jött létre az először „száz könyv megsegítése” nevet kapott program; negyedik éve működik ugyanitt a Nacionalen fond „Kultura” keretében a bolgár irodalom idegen nyelvre fordítását ösztönözve egy szűkpénzű támogatási alap (évente 5-9 könyv láthat segítségével idegen napvilágot, háromszor így már magyart is, igen; a legnagyobb összeg az idei: 11.500 euró összesen.) Bezzeg-helyzet: a Magyar Könyv Alapítvány Fordítástámogatási Irodája fennállása tíz éve alatt közel négy tucat magyar könyv bolgár megjelenéséhez tudott különböző összegekkel hozzájárulni úgy, hogy klasszikusaink és kortárs szerzőink – egy tehetséges fordítónemzedéknek is köszönhetően – annyi értékes műve juthasson el a bolgár olvasókhoz. 1995 és 2004 között száztizenegy magyar vagy (bolgár hungarológusok szerezte) magyar vonatkozású kiadvány jelent meg Bulgáriában – szinte kivétel nélkül magyar támogatással (az említett „iroda” mellett a fő szponzor a szófiai Magyar Kulturális Intézet volt.) Köztük különleges gyűjtemények: válogatás a Kossuth-emigráció öt tagjának bolgárföldi emlékirataiból és naplóiból, 38 kortárs magyar költő 9 országból); 49 XX. századi magyar költő gyermekversei; Nagy László és Szécsi Margit dokumentumokkal dús közös kötete: egymáshoz írt versek, Bulgária ihlette naplók, költemények....

1989-ig sok évtizeden át kényesféle (statisztikai) egyensúly alakult ki a bolgár és a magyar kultúra (irodalom) kölcsönös bemutatásában. Ez az arány jelentősen megváltozott – éppen a támogatás”politika” különbözősége miatt. Magyarországon – tudni jó – amit tehet (egyre gyérülőbben) a bolgár irodalom értékeinek megjelentetésében: a bolgár önkormányzatok egy része tesz, ők igyekeznek kevés pénzzel segíteni. Miután 1990-ben utolsó „bolgár” szerkesztőként az Európa Kiadót (hónom alatt hét így-úgy kész könyvkézirattal) elhagytam, ott bolgárból fordított könyv nem jelent meg... Csak amerre „jártam” azután, majd az alapítottam Napkút Kiadóban öt éve, érthetően. Ekként is csak itt: tíz. Kevés a címszám, aránytalanul kevés. A bolgár irodalom pedig – benne is vagyok, állítom: virágzik. (Két hazabeszélés: úgy tartom, a bolgár irodalom egyik sajátos kifejezési érvénye – a rövid forma tisztelete. Magoncok és morzsák címet viseli az a közel ötszáz oldalas könyv, melyben 168 bolgár író kurta szerzéseit gyűjtöttem össze s magyarítottam... Plamen Dojnov budapesti kávéházak itallapjainak fantáziakoktéljait dallotta kávékölteményekké. Az 52 bravúros vers magyarul is olvasható egy esztendeje. „... a fehér tejszínhab pedig a véletlen jéghegyek sziluettjét adja ki, fölöttük magasodik a Gerbeaud – hajó, csupa üveg, arany és napsugár, hajó, mely a tengeren fut és mindig a parton áll, a kávégőzben fenségesen, a megmenekülés hajója” – fejezi be kísérő kilenc kávéesszéjének egyikét a szerző.)

Ivan Canev, Szevtlozar Igov, Szondi György, egy rádiós újságíró, Zlatomir Zlatanov
 

( Szlavejkov tér) Ha könyvre akar szert tenni az arra vágyó, a kifeszített nyitott nagy sátrak kis rengetegében teheti ezt mindenek előtt – Szófia közepén. Zimankóban, kánikulában: száz fölött az árushelyek. Ül a padon (találkahely) apa és fia Szlavejkov – két bronzszobor.(„Látod-e ott lenn a mezőn / ligetét szomorú fűznek / mint feketéllik derengőn?” – kezdődik a modernnek mondott bolgár líra nagypoémája, Petko Szlavejkov „Fejérlábú lány forrása”. Fia, Pencso....Negyven porosan fehérlő sátor, alattuk tudásnak bolgárnyelvű forrása – könyvek ezrei. Idegennyelvűek is, nagyon sok agyonolvasott, gyűrött régi érték. Antikvár könyvesboltok már nincsenek. Szerte az országban párkányokon, ponyván, padon – olcsón, ki adja, ki veszi: a tengődéshez. Könyvesbolt is cudarul kevés. Akárcsak mozi. Megszűntek. Illetve helyükön – mi szemnek és szájnak ingere, bugyelláris ellensége. Május elseje. Az egyik toplista szerint . Paulo Coelho vezet, de második helyen Az angol szomszéd című humoros bolgár könyv (Mihail Besim) No igen, a bolgár humor. Meg a külföldi szomszéd: falvakat vásárolnak fel japán, angol stb. nyugdíjasok. És a meggyilkolt „maffia-író” két könyve és külföldi bestsellerek. A bolgár irodalom tenyérnyi könyvszigete (szófiai “írókboltja”) – Coelho az élen itt is a heti listán és két maffia-kötet a golyóval örökre elhallgattatottól, de az első tízben hat bolgár szerző, köztük debütáns, köztük külföldön élő – valamennyi témája azonban a közelmúlt (a kommunizmus lágerei, az állambiztonság aktái) vagy az őshaza története. A szláv testvériség évtizedei után reneszánszát éli a bolgár őshazák kutatása, (jelennek meg újra a húszas-harmincas években Bulgáriában dolgozó sokoldalú magyar régész, Fehér Géza úttörő munkái is); a tabuként még mindig csak nyitogatott gulágvilág titkai (a hatvanas évek végén is léteztek ilyenek Bulgáriában!); a megmaradt dossziék is szelektíve adják meg magukat: felemás törvény értelmében vizsgálóbizottság csak most kezdett űlésezgetni. Írói érintettség várható számtalan. Bulgáriában az írószövetség hálózatos komisz hatalom volt a hatalomban.

( Adatfélék) Bulgáriában 3800 bejegyzett kiadó van, de közülük 200 az, amely évente 10 könyvnél többet jelentet meg. A bolgár kiadók közül 81 érdekeit védi a Bolgár Könyves Szövetség, ez az érdekképviseleti szervezet bonyolítja a könyvpiac forgalmának nyolcvan százalékát. A kiadókat s részben a terjesztőket az állam a piac prédájául hagyta; a könyv áfája húsz százalék. A könyvek igen olcsók, a középár öt euró. (A bolgár átlagkereset a magyar gyenge egyharmada.) A könyvre költött átlagösszeg egy főre: havi két és fél euró – a lakosság 44 százalékát tekintve (15 és 70 év között ennyien olvasnak rendszeresen). Az általános európai trendeken belül felmérések szerint a szabadidő eltöltésének módjai közül 47 százalékkal az olvasás még az ötödik helyen áll a bolgárok között (a tévézés, a család, a séta és a kávéház vagy kisvendéglő után). 65 millió eurót tesz ki az éves könyvforgalom nagysága (beleértve a tankönyveket s a kioszkok könyveladását), ebből az államkasszát 21 millió euró gazdagítja. A szervezett könyvterjesztés helyzete rosszabb a magyarországinál. A kereskedelmi árrés 30 százalék. Azok a könyves műhelyek azonban – a nagy-nagy többség -, melynek évi forgalma nem éri el az 50 ezer levát (25 ezer eurót), nem kötelesek bejelentkezni az áfakörbe – ők 45 százalékkal adják át árujukat a terjesztő nagycégeknek. Több középkiadó egy éve összeállt, hogy közös erővel javítsanak valamit áldatlan helyzetükön. Könyvtörvény, könyvtártörvény nincs, szerzői jogi ugyanakkor néhány éve létezik. Ennek érvényében (papíron) a szerzőt 15 százalék haszon illeti meg. A fordítók döntő többsége éhbérért dolgozik – jóllehet a Bolgár Fordító Szövetség (régi intézmény) táblázatokba foglalt sordíj- s ívdíjminimumokat szabott meg. Kegyetlenül diktál, szorít le azonban a piac. Bulgáriát – ki tudja, mennyi időre,végleg? – az utóbbi másfél évtizedben elhagyta népessége egytizede: leginkább fiatalok, diplomások. Hivatalosan hazautalt pénzük a legnagyobb állami bevételi tétel. A lakosság nem kis hányada (hozzátartozók, rokonok) számára ez az egyetlen pénzforrás, megélhetési mód. A könyvet vásárlók nem a gazdagok közül kerülnek ki.

A Rózsák völgye és a Szerző Pomogáts Béla és a Szerző a rilai kolostorban
 

( Műhelyek még) Ciela, Sztigmati, Zsanet 45 – a három kiadó, mely a kortárs bolgár irodalom megjelentetéséért kockázatot vállal. Közülük az első nyereséges nagyvállalat, mely megteheti, s újabban kicsit meg is teszi, a második a már említett Malina Tomováé, egyszemélyes könyves műhelye áldozatos munkával bizonyít küszködve évről évre, a harmadik Bozsana Aposztolova jelentős nyomdaipari kapacitással rendelkező plovdivi vállalkozása, mely a bolgár irodalom és kultúra voltaképpeni mentsvára. Nem amely, hanem aki – a költőnő vállalkozó: szintiszta, példaadó mecénás. És: a baloldali szerzők múltból „áterősített” könyvindusztriája, az Ivan Granitszki igazgatta Zaharij Sztojanov Kiadó – vezetője, stábja promóciókkal, régiszabású író-olvasó találkozókkal az országot járja, termékei ott vannak mindenütt. Mellettük a harmadik csoportnak titulált „írók” nagypéldányszámú könyvei.

( Folyamatos jelen) Tíz éve halt meg az a kivételes bolgár költő – emlékkonferenciáját jövőre tervezik -, akinek verseskönyve külföldön mindmáig csak Magyarországon van (1991-ben!); még javításaival ment nyomdába utolsó kötete: Binyo Ivanov akkurátusan kiigazította a nyelvileg bizton már keservvel tagolható szótalálkozásokat: „mellett ült. patinás pókhálóval dekorált semmi mentén / penészelt kenyérhajat szemezgetett a kürtpittyeken a / hajlatokban legjobban. kihúzta az utolsó böglyöt morog / és kollabáló paszt ad az emberi éppen-barátnak és / fuldoklónak. jóval hatékonyabb a nyulánk kandallónál. / károgott Lucso. erejefogyottan szűkölt a kanadallópa / tina s az agglángú tuskó előtt. ájtatos sikollyal: / „boldog születéshalált!” (részlet Kafka kutya problémái című szövegéből). Beszélhetünk becses bolgár boglárokról, de pontot tudatosan majd az ivanovi citátumot követő mondatok végén teszek: a kuszaság tisztul, a stilusforrongás csitul, a bolgár irodalom új és újabb alkotók jelentkezésével erős időszakát éli, s bár neveket jóformán alig említettem (pár tucatnyit bátran kiemelhettem volna), beszédes - ugyanakkor ha óvatlanok vagyunk, akár félrevezető is lehet - a tény, hogy külföldi díjakat is nyernek, kritikai elismerést vívnak ki újabban világnyelvre fordított bolgár regények: Teodora Dimova, Bojan Biolcsev, Georgi Goszpodinov, Emilija Dvorjanova, Vladimir Zarev, Alek Popov, Anzsel Vagenstajn nevét említem, a költők közül Mirela Ivanováét. A bolgár könyv nemzetközi kiállításokon a kiadó ügyességének köszönhetően van jobbára jelen, a bolgár szerző is sokszor véletleneknek, kapcsolatoknak hála ér el sikert külföldön .... De ez külön téma. Téma, mely megérdemli, hogy beszéljünk róla - a két ország gyakorlatának összevetésében, egyúttal az 1989-től máig tartó hangsúlyok és tendenciák elemzésének igényével: a magyar és a bolgár irodalomban. Erre kerül sor 2008. október 13-án Szófiában, midőn a bolgár irodalomtörténeti intézettel „karöltve” a Balassi Intézet támogatásával konferenciát szervezek négy magyar meghívottal, sok bolgár előadóval .... Csengetnek.

Megjegyzés(em): az előállott fenti kép különb-különb érintettségtől lehet billegő: Sz.Gy. 34 éve a két kultúra között, a két kultúrában tevőlegesen benne; 1999-2004: a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója; sok említett antológia összeállítója; 2003-tól a Napkút Kiadó vezetője…

Kapcsolódó linkek:
   • A Napkút honlapja

[ Szondi György ] 2008-05-07 23:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Egy-Másért… Felhívás

Rendkívüli támogatás a színházi világban

Gnandt J a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült

Shahid Nadeem -

Születésnapi levél - Sík Ferencnek

Felhívás

A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején

Budapest Bábszínház Youtube-on

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]