Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A new yorki páparablás
[ Karinthy Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács a - a - a
Tarrolás
Tarr Béla pályája és A londoni férfi
Adtunk egy Jancsót a filmtörténetnek, a hosszú beállításai évtizedekre megihlették a filmkritikusok és elmélészek hadait. Mióta a filmi modernizmus kifújt, sikerült egy újabb filmgurut exportálnunk nyugatra. Ő Tarr Béla, kinek hét és fél órás Sátántangó (1991-1994) c. főműve sem a gyorsaságáról híres. A legújabb Georges Simenon kisregényéből készült A londoni férfi (2002-2007) című dolgozatára is majd’ hét évet várnunk.

Eszternek

Az apropó, ami az alábbi áttekintést nemcsak a viszonylag ritkán filmező rendező új műve indokolja, hanem az a kérdés is, hogy vajon korszakhatárt jelent a Tarr-krimi, vagy csak változat ugyanarra a témára, az agóniára.

Mert Tarr régóta filmez és tolja filmről-filmre azokat a formai jellegzetességeit, amellyel olyan rajongó-követőket is talál, mint az amerikai Gus van Sant (Gerry, 2002 és az Elefánt, 2003 című filmje). A fejtörő ítészek pedig bölcsész módon, különféle kategóriába osztják alkotásaikat. A kétségtelenül agyonelemezett, szakdolgozatok és disszertációk iskolás példái foglalkozik már a Tarr oeuvrevel, amelynek A londoni férfi egy elgondolkodtató, talán felemás továbblépése.

De hol is kezdődött? Tarr 1955-ben látja meg a napvilágot, a magyar Manchesterben, Pécsett. Szinte csak ide születik, majd a családjával Pestre költözik, ahol munkásként kezdi pályafutását, majd hamarosan, amatőrként filmezni kezd. 1977-et írunk, amikor megrendezi első filmjét, a Családi Tűzfészket. Itt már szerepel a stáblistán állandó társrendezője, a vágó Hranitzky Ágnes. Tarr pályanyitánya csatlakozás volt egy mozgalomhoz, talán az egyetlen magyar filmes újítószándékú csapathoz, amely még a nyugati szótárakban is a Budapesti Iskola címjegyzék alatt kereshető. Dárday István, Szalai Györgyi, Zolnay Pál (stb.) művészetét a szociografikus dokumentarizmus és dramaturg játékfilm metszete képezte. Tarr sem tett mást, csak filmezett, tudta, mit akar, mit csinál. Négy nap elég volt neki, hogy látleletet készítsen a hetvenes évek végi Trabant-kommunizmus tipikus mikrovilágáról, egy munkáscsaládról. Kinagyított premier plánok, hosszú kitartott veszekedések, ellentétek, egy élhetetlen élet, afféle lakótelepi kanossza.

Panelkapcsolat
 

Ami már az első Tarr-próbálkozásnál is a középpontba kerül, azok a pusztulás képei, amelyben az egyén élete a közösség miatt hullik szét. Hasonló utat követet rövid szösszenete, a Hotel Magnezit (1980) is, amelyben egy munkásszállásról utálják ki idős sorstársukat a bentlakók. A Szabadgyalog (1980) színes, de mégis fakó képeibe már sokkal több szimbólum szorult. Maga a főkarakter is, a hegedűs igric sorsának elemzése is metaforikus értelmezést enged. Ennek ellenére földszagú és kíméletlen látlelet ez is, amelynek utolsó befejező képsorra zseniális. A Liszt-rapszódiára táncoló részeg képe azt a tipikus magyar lelki sebet mutatja be, amely mai napig is a depressziós generáció(n)k legfőbb problémája. Tarr lekerekíti trilógiáját a Panelkapcsolattal (1982), amely (szintén) egy kisebb leninvárosi család széthullását festi fel. Hiába kezdődik a film szétválással, a befejezés az elkerülhetetlen összetartozás, konformizmus és az agónia megtartása. Tarr pesszimista hőseinek nincs és nem is lesz kiútjuk, állandóan szembesülnek a megoldással, de saját maguk, vagy más miatt nem tudnak túllépni saját magukból. A rendező kezébe veszi kameráját, rezgő, szemcsézett, valós képei szinte összekapcsolja a nézőt szereplőivel. A Panelkapcsolatnál talán egyetlen elidegenítő hatás maguk a színészek megjelenése. Míg előbbi filmjeinél képtelenség lett volna a nézőnek a távolságtartást megtartania, addig a film száraz képei és a realista színészi bravúr se tudja feledtetni Pogány Judit és Koltai Róbert színész-ikon alakját.

Őszi almanach
 

Tarr első korszakában felfedezi a kárhozatot, hőseit és nézőit bevonja a reprezentációba, hogy aztán egyet gondolva, pont az ellenkezőjét csinálja második korszakában. Az igazi váltás az Őszi almalach lesz, de előtte még a tévé számára megrendezi a Macbeth (1982) egy beállításos, hatvan perces változatát. Igazi kuriózum ez a mű az életpályán, amely talán megelőlegezi a végtelen beállításokat, amely a Tarr- filmek egyik fő ismérve lesz. Az Őszi almanach (1984) is a kárhozat filmje, mégis teljesen más. Tarr elhagyta a földszagú doku-dráma formáját és stilizáltan színezett kamaratragédiát alkotott. Ha létezik második korszaka a rendezőnek, akkor ezt a filmet tekinthetjük annak. Hőseit először pozitívan vezeti fel, majd kiderül róluk, hogy mind képmutatóak. Hiába a vezeklés, látszatéletükből nem törnek ki, a motiváció a két főszereplőnő köré csoportosul: Anna vagyona és Hédi teste, lóvé és szex az, ami mozgatja ezt a kemény, zárt, egy szobába szorított világot. A tér és az élet börtönné válik. Az életet csak túlélni lehet. A színészvezetése még az explicit utakat tapossa, kifejező, harsány, ahogyan első korszakában ezt megtapasztaltuk.

Kárhozat
 

Tarr almanachja után vált a fekete filmekre, a teljes kilátástalanság ontológiáját kezdi kutatni. A fordulatot Krasznahorkai László Sátántangó (megjelent: 1985) című könyvével való találkozása váltja ki. Tarr rögtön rááll a megfilmesítésre, de a pénzhiány miatt az új találkozás első gyümölcse a Kárhozat (1987) című mozgóképe lesz. Stilizált, kemény, de metafizikusabb teret hoz létre, az idő kiszolgáltatottjait festi vászonra. Alkotótársa és stílusának egyik kidolgozója lesz Medvigy Gábor operatőr (melléjük csatlakozik még Víg Mihály zeneszerző is). Szikár tónusú fekete-fehér képei, a bányászváros kilátástalan terei új képfajta a Tarr életműben. A kilátástalanság, a monotónia, a végtelen beállítások, bejárt terek a súlyos idő szimbólumai lesznek. Tarr új karakterei kilátástalan, egyhangú életükben kapnak új lehetőséget, amit nem tudnak kihasználni. A Kárhozat és későbbi maratoni Sátántangó ellentmondásos alkotások, hiába jön a Messiás, a főszereplők csak az önmagukba nyúló reménytelenség és reménytelenség között választhatnak. Itt nincsenek szentek (csak álszentek), vagy tudatos emberek, sodrodnak a saját kilátástalanságukban.

Sátántangó
 

Egyetlen kilépő talán az egész Tarr életműben a Sátántangó Futakija, aki rájön, felismeri ezt a kárhozatra ítélt körforgást és kilép ebből a világból. Egyik Tarr-karakter sem ilyen. Futaki folyton tervez, mindig újat akar: rájön a kárhozatra, majd felismeri a hamis prófétát és végül kilép. Tarr világába fér bele egy pozitív él, de Futakinak mégis sikerül elmennie, még akkor is siker ez, ha egy másik kárhozatra lép bele.

A tánc nem szabadít meg semmitől, a kárhozat lépései, a Sátántangó részeg-kocsmatánca csak kusza dülöngések sorozata, mégis gócpont: a megváltó érkezése előtti tragédia fordulópontja (Estike halála). Egyhelyben toporog mindenki. A gőgösség egyik legkeményebb megfogalmazása Estike, a gyermek alakja, aki eljövendő gazdagságának reményében, büszkeségétől hajtva, egyetlen barátját, a macskáját is megmérgezi. Robert Bresson: Mouchette (1967) óta nem láthatunk ilyen ártatlan, de sötét gyermeki karaktert filmvásznon.

Sátántangó
 

Tarr egyszerűen új formába önti az időt, a pszichológiai kivetülés, a szubjektum magába olvasztja a tájat. Ezzel és különböző (nevezzük filmes) archetipikus jegyekkel válik a táj mitikussá, erős túlzással a kárhozat legendájává, amely a végén, még ha Futaki ki is lép belőle, magába záródik. Tarr a szereplők szubjektumának idejét használja, ilyen értelemben a Sátántangó megteremti a kárhozat esszenciális erejét és idejét.

Következő művében a Werckmeister harmóniák (1997-2000) című munkájában már más kontextusban használja ki ezt a világot. Az alföldi város, mínusz húsz fokos sötét és hideg, átszellemült díszlete ennek a kissé már bizarr környezetnek. Olyan, mintha végleg elkötelezné magát a tarkovszkij-i zóna felé, amely nem megtisztít, hanem besötétít. Az örökkévalóság, amely egy monológ erejéig, már a Sátántangóban is elhangzik, lesz a témája ennek a műnek. Valuska ártatlan szendeséggel figyeli a körülötte fellelhető szépséget, ő a jót akarja látni, de világa nem engedi majd, hogy ezt megtehesse. Hiába próbálják „áthangolni” ezt a „poklot”, az végleg pokol marad. A kozmikus táncok, a monumentálisnak ható lázadás, a Herceg kissé bukottangyal-szerű archetípusa, a lágy zongora és hegedűfutamok felpuhítják Tarr robosztus világát. Mintha ezek az értékek beteljesületlenül cikáznának a Zónában, amely végül még az álomvilágban élő, Valuskát is kitaszítja magából. A Werckmeister… már inkább a kárhozat halhatatlanságáról regélő legenda, mint az idő metafizikus megteremtése. Még akkor is, ha Valuska alakja közel áll a Sátántangó Estikéjének karakteréhez, talán csak annyi különbséggel, hogy az előbbi tisztább lelkülettel figyeli a világot. Éppen ezért ő nem hal’ meg, csak elméjét veszti el végérvényesen. Az utolsó beállításban a feldúlt város közepén magányosan fetrengő bálna képét láthatjuk, mint az apokalipszis utáni hírnököt.

Werkmeister harmóniák
 

S itt érkezünk el a következő lépcsőhöz, az univerzálisabb, a magyar valóságot sóillatú tengerparti kárhozatra cserélő Londoni férfihez, amelyben ismét a kárhozat eszközévé válik. Tarr filmjeiben egymást csapják be az emberek, pénzhez akarnak jutni, megkerülve, kizsigerelve egymást. A Simenon-regény is ezzel foglalkozik, egy bűneset ontológáját vázolja fel, amelyben az illegális cselekmény megtisztító erővel bírhat. Tarr valószínűleg ezt látta meg a történetben. Főhőse Maloin, a dieppe-i kikötői vasútállomás váltótornyának őre. A tengerparton csak monoton módon átszállnak itt az emberek hajókról a vasútra, hogy továbbállhassanak. Ideiglenes hely ez, nem is fontos, csak két világ határa, afféle senkiföldje. Ennek a korlátlan éjjeli szemlélője Maloin. Tisztában van pozíciójával, a határtalanság kárhozatában él, elmozdulhat mindkét világ fele, ahonnan a hajó be-, és ahová a vonat kifut. S amikor az első adandó alkalom, egy bőröndnyi pénzzel erre lehetőséget is ad, ki is használja.

A londoni férfi
 

A londoni férfi kép világa inkább visszalépés a Kárhozat és a Sátántangó felütéséhez: lassú daruzás juttatja el a nézőt a kikötői víztől Maloin pozíciójáig. Az elvágyódás ősi szimbóluma, a tenger fodrozódása és a hajó képe nyitja a filmet. Majd szinte három hosszú beállításban megismerjük a bűnesetet, ahogy Maloin kihalássza a pénzt a tengerből. Sejthetjük, hogy megváltás történik. A Kárhozat nyitányában mintha ugyanilyen a kattogó csillék nagytotáljából Karrer (Székely B. Miklós) szubjektívébe átcsúszó kameramozgás is. S mégis más, Medvigy Gábort, a tarr-i világ egyik kulcsfelelősét Fred Kelemen, az ifjú észt tarr-tanonc váltja (Zuhanás című 2005-ös rendezése, a tanár úr stílusának félreértett koppintása) a kamera mögött. Sajnos ez látszik a filmen. Ugyan A londoni férfi képi világa kimagasló, mégis Kelemen ráfordulásai, fahrtolása és lekövetései leheletnyire, de más ritmusban működnek, mint elődjévé. Hála istennek az egyik fő félelem, hogy egy bűneset leírása a tarr-i kontúrvilágba kerülve könnyen egy posztmodern film noir-rá válhat, csak leheletnyire valósult meg. Helyette más, fölösleges önidézgetés jelenik meg.

Tarr filmjének első fél órájában bemutatja ezt határon levő állapotot és a megoldás kulcsát, majd, mint egy jól elkülöníthető epizódot lezárja azzal, ahogy végigpásztáz a kikötőn, mint a kárhozat színhelyén. A második epizód az itt élő lelkeket mutatja be, Maloin végigbaktat az embereken: érinti Brownt (a londoni férfit), az alig beszélő címszereplőt, a kocsmárost (Tapstert alakító Pauer Gyula, a Tarr kocsmák örök tartozéka), a néma sakkozást, a kocsma vendégét (Járai Alfréd olyan, mintha a Sátántangó Halicsa jutott volna el a tengerig), a hazautat és az otthont (a lefekvéssel). A szekvencia végén, hiába kezdődik a fény korszaka, a nappal, egy elegáns huszárvágással újra visszatalálunk a sötétségbe. Itt már a kotyogós kávéfőző üteme vagy a hentes ismétlődő bárdsuhintásai nemcsak a bizonytalanságot, indulatot, magányt jelképezik, de az elemésztettséget is. Maloin családportréja is zárt világú, Tilda Swinton által játszott kifakadó anya és a Bók Erika (a Sátántangó Estikéje visszatér!) által megformált Henriette álmok nélküli arca.

Maloin nem tud mit kezdeni az egykedvű világgal, zavarban van a megszerzett pénztől. Miroslaw Krobot szikár alakításában szokatlan sok a kirohanás. Talán egyik Tarr- karakter se tudta ennyire kizúdítani saját érzéseit, bizonytalanságát, úgy, hogy közben semmi pszihológiai anatómia nincs benne. Maloin tényleg megéli a bizonytalanságot, felismeri, hogy átlépheti a határt.

A londoni férfi
 

A film szempontjából talán itt van a törés, amikor Tarr átadja magát a drámának. Morrison (Lénárt István száraz alakításával olyan távolra kerül az eseményektől, hogy egyetlen belső megértője lesz) nyomozó megjelenésével a filmben megjelenik a dramaturgia. A karakter szubjektív nézőpontjának agóniája megmarad, de fokozatosan háttérbe húzódik, míg végül olyan jelenetekben csúcsosodik ki, mint a Hentesnével való veszekedés, amelynek környezete inkább szürrealista sűrűségű, mint Tarr szokásos üres, nyomasztó képei. A legnagyobb változás a szőrmebolt abszurd, szinte groteszk jelenete, amelyben az eladók alakja, sőt még a kis részlet, a modern pénztárgép se illik az eddigi Tarr-világok közé. Túl modoros és valljuk be, felszínessé is válik. Ez a felszínesség még az elszaporodó önidézgetésben is kicsúcsosodik, bármennyire is nem annak szánt, de félreérhetetlen áthallások, intertextusok köszönnek vissza a korábbi Tarr-filmekből (Sátántangó, Kárhozat). Inkább bosszantó, mint érdekes.

Maloin ki akar törni, mégis tehetetlen, tornyából látja a nyomozás lépéseit, pillanatnyi megváltásának fokozatos széthullását, érzi sorsát, de cselekvésképtelen. A film mégsem pszichologizál, csak a kérdéseket teszi fel: a problémát. Mert a kamera fokozatosan ezzel szembesíti a főhőst. A hajó befut, az emberek átszállnak, a vonat elmegy. Maloin pedig kínlódva látja, ahogy egyre közelebb kerül a megoldáshoz. Ahhoz, amely a Tarrnál a kárhozat szerepét hívatott betölteni. A Kárhozat hősei nem bírtak kilépni ebből a pokolból, a Sátántangóban csak Futaki ismeri fel az álprófétát, a Werckmeisterben… kísérlet történik a „pokol” gyehennává (az örökkévalósággal való áthangolásra) alakítására, de ennek eredménye inkább csak az lesz, hogy a kárhozat az ártatlanokat is felőrli. A londoni férfi Maloinja más, a két világ határán szemlélődő ember, eljut a cselekvésképtelenségig (ez nem lenne új), de amikor lehetőséget talál a kilépésre, nem tudja kihasználni, sőt saját lényében a film végén eljut addig, pontig, hogy számára a kárhozatba való visszalépés lesz az egyetlen megoldás. Erre a gyilkosság bűne taszítja, amikor megöli Brown-t, a londoni férfit és Mrs. Brown megjelenésének, aki a film utolsó fél órájának főszereplője lesz. Simeon regényének utolsó oldalain Maloin kisodródik ebből a világból és öt év börtönre ítélik. Tarrnál a váltóőrtorony megváltó, megszokott börtöne marad (nem happy end, rosszabb).

A londoni férfi képei sok szempontból tehát mások, mint eddigiek, de nem beszélhetünk változásról, új témáról, a rendező filmjében, csak a kárhozat újbóli kibontásáról. Mégis új Tarr-karaktert ismerhetünk meg, aki annak ellenére, hogy sodoródik, megváltásnak érzi a befejezésben a senkiföldjére való visszatérést. Maloin karaktere és egzisztenciális kárhozata nem a Werckmeister… metafizikus világát gondolja tovább, hanem a Kárhozatét. Úgy tűnik, Tarr saját idézgetésével lezárta és egyben újra nyitotta azt a krasznahorkai monotonitást, amelyet első közös munkájukban elkezdtek.

Tarr Béla a Tarr... című filmben
 

A londoni férfi modorossága, néha értelmetlenül beszúrt szimbólumai (lásd a labdázó gyermekről a mennyboltra svenkelő kamera). Tarr drámaitlan szikár világából továbblépett a drámai, sok esetben kifejező drámatagolású világban. Filmje, saját elbeszéléséhez képest is túl gyors, az események, lassan, de peregnek benne, mintha át is vennék az uralmat felette. Ide szúrnám be a magyar szinkron hihetetlen hiányosságait (ellentétben a francia változattal), amely teljesen agyoncsapja a színészi játékot – ezért is nagyon kár.

[ Ritter, a baktató ] 2008-02-24 15:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]