Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Szabadság-hegy
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 16. hétfő    Mai névnap(ok): Edit, Eufémia a - a - a
Megterhelő filmek I.
Hajdu Szabolcs: Off Hollywood; Fliegauf Benedek: Tejút; Faur Anna: Lányok - a 39. Magyar Filmszemle három versenyfilmje

Hajdu Szabolcs napjaink egyik legbátrabb fiatal magyar rendezője. Először is azért, mert egy olyan, itthoni körülményekhez képest nagyszabásúnak számító film, mint a Fehér tenyér után, van mersze egy sokkal alacsonyabb költségvetésű alkotással jelentkezni, másrészt azért, mert arról készít filmet, aminek ő is részese és elszenvedője. Ez nevezetesen a magyar filmszakma. Hajdu filmje azonban nem követi a klasszikusokat (8 és fél, Persona, Amerikai éjszaka), és azoknak a forgatások nehézségeiről szóló, önreflexív, alkotói válságban szenvedő vonalát, legfeljebb a személyes hangvételben. Ő minden ítélkezés és beavatkozás nélkül egy állapotot közvetít. Egy olyan állapotot, melyről nem szívesen beszélnek, mégis szembesülni kell vele. Mert nap, mint nap jelen van.

Török-Illyés Orsolya és Szabó Domokos az Off Hollywood című filmben
 

Bódi Adél, a szép arcú, megfáradt tekintetű főhős-rendezőnő új filmjének bemutatójára készül. Addig a pillanatig azonban végig kell járnia és meg kell tapasztalnia mindazt a közönyt, fejetlenséget, és feszültséget, mely a szakmát és a premier körüli szervezést jellemzi. Kezdésként egy felkészületlen és (szándékosan) idegesítő rádiós műsorvezetőnek kell interjút adnia, a színészeket nem fizetik ki, kivágják őket a filmből, már változtatni akarnak a következő projektjén, a bemutató dátumát elírták a kiosztott meghívókon. Magánélete sem éppen a derűs oldalát mutatja, semmittevő férje hangosan kifogásolja, hogy az utóbbi időben miért nem kap szerepeket filmjeiben. A végkimerülés és az idegösszeomlás szélén álló Adél egyszer csak otthagyja a bemutatót követő partit, és (szakma elöli) menekülő futásba kezd. Az eddigi kézikamerás, statikus képek most hirtelen lendületet vesznek, és egyre gyorsuló tempóban követik Adélt az utcákon, a hídon, és az aluljáróban. Bódy Gábor emlékezetes futása (Kutya éji dala) óta nem volt ilyen hatása a vásznon Budapest sötét utcáinak és egy rohanó ember látványának. Adélnak azonban hiába van elege mindenből, nem menekülhet sehová, nem változtathat semmin. Sem a szórakozóhelyen, sem a kórházban nem veszik észre, hogy eltűnt. Másnap minden ugyanúgy folytatódik. Mintha az előző esti események meg sem történtek volna. Hajdu számos helyen nagyon ügyesen keveri az egyértelmű, és az apró, már-már szimbolikus utalásokat. Tarkovszkij és Chaplin képek lógnak a falon, vagy (az első mozi élmények miatt) a személyes kedvenc, a filmbemutató az Átriumban, egy évek óta nem működő és üresen álló moziban. Hajdu ezekkel a kimondatlan utalásokkal, és (főleg improvizáló) színészeivel kimondott remek dialógusaival tárja elénk a szakma és a magánélet sivár hangulatú, szomorú állapotát, mely minden magyar filmet szerető emberben nyugtalanságot ébreszt. Nem azért vagyunk Hollywoodon kívül, mert mások a feltételek, a körülmények vagy a gyártási struktúra, hanem mert nincs meg a kellő hozzáállás és alázat. Csak a nemtörődömség, a nihil van. Ezért vagyunk a filmgyártás peremén, ezért Off Hollywood. A látottak után nagyon kíváncsi leszek arra, hogy vajon a szakma díjazni fog-e egy olyan filmet, mely nem éppen pozitív képet fest le róla. Akárhogy is fog alakulni, Hajdu Szabolcsnak csak gratulálni lehet, mert egy nagyjátékfilm keretein belül mondja ki azt, amit kollégái nem mernek, vagy nem akarnak.

Tejút
 

„Tulajdonképpen mindenki a placentáját keresi”. „Pozitív változásokon megyek keresztül”. Az utóbbi években ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el Fliegauf Benedek szájából, akinek a Rengeteg és a Dealer után megint sikerült meglepnie a közönséget és (szűk) rajongótáborát. Legújabb filmje, a Tejút nem áll másból, mint hosszú statikus képekből, epizódokból. Felmerülhet a kérdés, vajon mi az érdekes abban, hogy hetven percen keresztül csak állóképeket bámulunk? A válasz nagyon egyszerű. Az, hogy ugyanúgy megköveteli az aktív nézői részvételt, mint egy gyorsan vágott film. Csak több időt hagy a gondolkodásra, elmélyülésre. A Tejút életre kelti valamennyi érzékszervünket, és izgalmas felfedezőutakra invitál mindegyik képével. Szinte nincs olyan beállítás, ahol ne találnánk újabb és újabb jelentéshordozó elemeket. Ez az élvezetes „kutatás” nem elsősorban a tárgyakat és a szereplőket érinti, hanem a képen kívüli világot (ezért ambient), a környezetet. Azt sosem láthatjuk, csak odaképzeljük. Akár egy festményben, ám az a film előnye, hogy itt nagy segítséget nyújtanak az állandó kísérő hangok, melyek az atmoszférateremtés mellett gazdagon látják el a fantáziánkat. A képek között nincsenek összekötő szálak, logikai kapcsolatok. Azokat a nézőnek kell összeraknia, ahogy magukban a képekben zajló történéseket is. Ha sikerül, akkor ezek a helyzetek sokatmondóak, néhol elemi erejűek lehetnek. A Tejútnak egyetlen problémája van, hogy nem való nagyjátékfilmek közé. Inkább egy külön kísérleti szekcióban volna a helye, mert máshol a közönség tagjai hamar bemondhatják az unalmast és elhagyhatják a vetítőtermet. Viszont népszerű, igazi fesztiválkedvenc lehet, ha a zsűritagok és a nézők békére, nyugalomra vágynak a gyorsfilmek között. A Locarnóban szerzett Arany Leopárd ezt bizonyítja, és ha a placentakeresés kissé furának hangzik is Fliegauftól, a pozitív irányú változás a film láttán mindenképpen borítékolható.

Fulvia Collangues és Helene Francois a Lányok című filmben
 

Napjaink képdömpingjében talán sokan tapasztalták már, hogy a filmplakátok gyakran teljesen eltérnek azoknak a filmeknek a tartalmától, és világától, melyeket éppen hirdetnek. A magyar filmekre szűkítve a kört, tavaly a Konyec, idén pedig Faur Anna első nagyfilmjének, a Lányoknak a kapcsán lehetett észrevenni látványos különbségeket. Mikor az utóbbival először találkoztam, a vastag betűk és a tarka, élénk színek láttán azt hittem, egy gördeszkás, amerikai tini vígjáték koppintással állok szemben. Később elolvastam a film tartalmát, és nem kis meglepetés ért: a történetét (mely elejétől végig fikció) egy évekkel ezelőtti, két tizenéves lány által elkövetett taxisgyilkosság ihlette. Izgalmas és nem hétköznapi filmtéma, melyet Faur javarészt a címadó lányok szemszögén keresztül mutat be in medias res kezdéssel, egyenesen a kegyetlen végkifejletig. Ezek a lányok gyakorlatilag nem csinálnak semmit, nem jutnak el egyik pontból a másikba, hanem, ahogy ők mondják, csak „lazulnak”. Ez többnyire plázákba járásban, lopásban, bulizásban, és taxisofőröknek nyújtott szexuális szolgáltatásokban testesül meg. Nem isznak, nem drogoznak, ők egyszerűen ilyenek. Sem ők, sem a háttérbe szorult szülők nem képesek mit kezdeni életükkel. Minden csak egy jó buli, egy jó hecc, még az utazás és a kocsilopás terve is. A biztosítási csalásokból (is) élő taxisofőrök sem sokkal jobbak, még a Zsótér Sándor alakította Ernő sem, akit bárgyú és ártatlan tekintete (no meg kisgyermeke iránti szeretete) tesz a film legszimpatikusabb figurájává. Személyiségének szöges ellentéte egyik kollégája, Péter, a beképzelt, tapló vadállat, akit nem mellesleg Mundruczó Kornél formál meg zseniálisan. A jellemrajzok jól kidolgozottak, a lányok külseje és arca ijesztően semmitmondó, a szájukba adott dialógusok pedig néhol olyan jól működnek, mintha a rendezőnő az utcán elhangzott beszédeket, szlengeket gyűjtötte és rakta volna egybe. Ha valóban így történt, akkor Faur Annának jó füle van ahhoz, hogy kiragadja és megjegyezze a fiatalok eleve kacifántos és sokszor megfejthetetlen kifejezéseit. Sajnos azonban a főszereplő lányok rossz utószinkronja miatt ezek a szövegek gyakran nem egyeznek a szájmozgással, számos ponton elhalkulnak, és magyar szinkronjaik hallhatóan felolvassák őket. Bármennyire jópofák is a szövegek, egy idő után nagyon irritálóak a fülnek, főleg az említett hibás utómunkák tükrében. A forgatókönyv rendesen fel van építve, ám sokszor esik túlzásokba, és nyitva hagyott kérdésekbe. Például Ernő miért szorul ki hosszú percekig a történetből, vagy Diának miért lesz hirtelen olyan fontos a nyaklánca a gyilkosság elkövetése után. A film képi világ pedig elég zűrzavarosra sikeredett, mintha semmilyen közös koncepció nem lett volna a háttérben a rendező és operatőre között. Faur filmje alapvetően nem rossz, csak a hibák sokat rontanak az összképen, de ezeket (talán a következő filmre) mindig javítani lehet.

Kapcsolódó linkek:
   • Megterhelő filmek - előzetes a 39. Magyar Filmszemléhez
   • Fliegauf Benedek a teraszon

( Fot? Peti Péter )
[ Zalán Márk ] 2008-02-02 22:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]