Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Akropolisz
[ Bárka Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 23. hétfő    Mai névnap(ok): Tekla, Telma a - a - a
A „beszélő fejek” és a „fésületlenség” harca
Dokumentumfilmek a 39. Magyar Filmszemlén
Jankó Judit – Országos ideg (Búcsú a Lipóttól); Litauszki János – Titkolt örökség; Medgyesi Gabriella – Egy manzárd-őr feljegyzései (Négyszemközti chatelés Balla D. Károllyal); Mohi Sándor – Imádság - dokumentumfilmek a 39. Magyar Filmszemlén

2007-ben a Kamera Hungária Fesztivál egy kerekasztal beszélgetésén egybehangzóan konstatálták: a magyar dokumentumfilm évtizedek óta változatlan tartalmi és formai sajátságokat mutat fel. Rendezőik nem tartanak lépést a nyugati dokumentumfilmes trendekkel, melyek alapvető jellemzői bátorság a témaválasztásban, annak feldolgozásban, és megjelenítésben egyaránt. Ezek a sajátságok bizonyos fésületlenséget, karcosságot, nyersességet kölcsönöznek a létrejött alkotásoknak. Az idei Szemle eddig látott dokumentumfilmes felhozatala alapján azt lehet elmondani, hogy a hagyományos és a trendkövető dokumentumfilmek aránya fele-fele: négy filmből kettő „beszélő fejes”, kettő „fésületlen”.

Országos ideg
 

Jankó Judit – Országos ideg (Búcsú a Lipóttól)

Egy igazán őszinte film a 139 éves Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszűnési folyamatáról, és annak okairól. Az Országos Ideg-ben terapeuták és orvosok beszélnek a beszűntetés indokairól, betegek az intézet szeretetteljes légköréről. Az őszinteség, mellyel a megszólalók a Lipóthoz fűződő érzelmi viszonyukról nyilatkoznak, nagyon hitelessé teszi a filmet. Ez nyilvánvalóan a rendező Jankó Judit érdeme, akinek sikerült olyasféle bizalmi légkört teremteni, melyben a beszélők könnyen és bátran megnyíltak. Tartalmilag nincs semmi kivetnivaló a film ellen, viszont, és ez épp a témából adódhatna, az Országos Ideg lehetne rémisztőbb, velőbe markolóbb nemcsak az elhangzottak miatt, hanem vizuálisan is. De a képeken túlnyomó többségben sajnos „beszélő fejek”-et látunk. Nem támogatandó a filmek agyba-főbe effektezése indokolatlanul, de itt például néhány hosszabb elgondolkodásra késztető le-blende használata súlyos mondatok elhangzása után, kifejezetten jót tett volna a filmnek, és ez még mindig nem okozná azt a fajta karcosságot, amely „trendi”, ha a rendező netán a hagyományos stílust részesíti előnyben. Az említett, csak egy a magyar dokumentumfilmeknél általában emlegetett hiányosságok közül. Nem arról van szó, hogy muszáj a nyugati trendeket, a fésületlenséget feltétel nélkül utánozni, de ha már van mód választani például többféle betűtípus és betűszín közül is, hát éljünk a lehetőséggel. Ne pink meg citromsárga színű, mondjuk bohócdoktorokról készült filmekhez jól passzoló betűtípust használjuk egy meglehetősen súlyos téma, nem mellesleg elég mélységesen jóra sikerült feldolgozásánál. A másik gyakori tévedés a zeneválasztással kapcsolatban szokott előfordulni. Ez a film sem kivétel. Irritáló és igénytelen a sipító keringő harmonikán. Hogy irritáló, még megbocsátható, a témánál fogva, a másodikat viszont semmi nem indokolja. Az Országos Ideg témaválasztása jó, a rendező bátran nyúl a témához, nem vág ki olyan és hasonló erős mondatokat, hogy azért zárják be a Lipótot, mert éppen semelyik politikus hozzátartozója nincs az ápoltak közt – és az ilyesmit akkor is értékelni kell, ha már nem ’60-as években járunk. Azonban a téma filmes megjelenítésén lenne még mit csiszolni.

Titkolt örökség
 

Litauszki János – Titkolt örökség

A Titkolt örökséget nézve Ember Judit filmjei jutottak eszembe. Ahogy Ember Juditnál, a kérdezettek itt is szinte félelmetesen őszintén nyílnak meg. Litauszki filmjében ’56-os elítéltek családtagjai beszélnek kivégzett szüleik saját sorsukban való továbbéléséről, végsőkig személyes hangon. A hitelességet ezen túl a rendező korabeli híradók archív felvételeinek beékelésével támogatja meg, melyek gyakran ellentmondanak a megszólalók elbeszéléseinek. Őszinte és fontos film, de mintha a ’60-as ’70-es évek dokumentumfilmes hagyományok folytatása lenne: „beszélő fejek” ahová csak nézek, a film dokumentál, egy letűntnek mondott rendszer ellentmondásai lepleződnek le benne személyes sorsok alakulásán keresztül. Ennyi. Életet kizárólag az visz a Titkolt örökségbe, hogy a megszólalók könnyeiket visszafojtva, regényekbe illő gyerekkori emlékeikről beszélnek: egyikük például felidézi, hogy édesanyja szardíniát készített édesapjának, aki hazaárulóként börtönben ült, és a beszélő kisfiúként meg szerette volna enni az elcsomagolt ételt. Nem lehetett. Ez az emlék felnőttként is lelkiismeret furdalást okoz számára. A film talán kicsit hosszú és túl sűrű, nincsenek üresjáratok, nincsenek kis kitérők, pihenők. A Titkolt örökség nem kíméletesen adagol, hanem kegyetlenül és a film elejétől az utolsó percig, és ez így nagyon kimerítő. Tisztességes munka, de hiába a téma fontossága, és annak alapos körbejárása, a film mégsem nem több ennél.

Balla D. Károly, manzárd-őr
 

Medgyesi Gabriella – Egy manzárd-őr feljegyzései (Négyszemközti chatelés Balla D. Károllyal)

Amennyire az előző filmekből hiányzott a vizuális igényesség, Medgyesi Gabrielláéban pont annyira van jelen. Visszafogott líraiság jellemző a filmre, és ez kifejezetten jó viszonyban van Balla D. Károly szövegeinek finomságával, mívességével. Az Egy manzárd-őr feljegyzései portré a kárpátaljai irodalom „legszelídebb fenegyerekéről”, ezen felül csendélet a teljességről. Medgyesi Gabriella filmjében minden együtt van, nagyon homogén film: a forma és a tartalom egymást támogató, kiegyensúlyozott viszonyban van, minden formai elem létjogosultságot nyer, semmi nem esetleges, a roncsolt képek nem csak azért roncsoltak, mert az effektezés divatos. Változatos film, mert nemcsak Balla D. beszél az életéről, hanem barátai is, és az Albert Gábor tolmácsolásában elhangzó szövegek is árnyalják a képet. Fontos, hogy nem az süt le a filmről, hogy a felsorolt elemekre azért szükségesek, hogy a néző ne unatkozzon, mert csak a riportalanyt látja, hanem azért, hogy egy több oldalról körbejárt, hiteles és színes képet kapjon egy olyan alkotóról, aki betegségéből adódóan szinte ki sem mozdul otthonról, és mégis, vagy épp ezért a teljességet éli meg. Az előző két film után Medgyesi filmjét egyszerűen felüdülés nézni. Jólesik, mosolyt csal az arcokra, többek között azért, mert csodálatosan fényképezett. Sibalin György felvételeinek hangulata példátlan mértékben szervesül bele a felolvasott szövegrészekbe. A képek nem illusztrálják az írásokat, és valószínűleg ebben áll a titok. Képi paradoxonokat látunk, melyeknek látszólag semmi közük az elhangzó szövegekhez, lassan hullámzó növények jelennek meg, úgy fényképezve, hogy a víz nem látszik, miközben a felolvasott szövegben szó sincs ilyesmiről. Egy emeletes ház oldaláról elbontott kisebb ház maradványát, lenyomatát látni, a magasház olyan szürkés-kék, mintha az eső utáni égbolt lenne, pedig nem az, csak egy emeletes ház fala. Balla D. manzárdjának ablaka lassan nyílik ki, és a ház előtt elterülő tájat csak finoman imbolygó tükröződésként látjuk, nem a valódit. És mindez minden esetben kellő ideig kitartva, hogy észre lehessen venni a „csalást”. Medgyesi filmje Balla D. Károly különös létmódjának és írásainak esszenciáját képesek a néző elé tárni. Felejthetetlenül.

 

Mohi Sándor – Imádság

Az Imádság határeset. Két szempontból is. Egyrészt, hogy dokumentumfilm-e vagy sem. Persze hogy az, a javából, csak olyan fájdalmasan gyönyörűen, hogy az már szinte túlcsordulóan lírai. Mohi Sándor filmje egy idős paraszt házaspár utolsó néhány küzdelmes évét mutatja be. Könyörtelenül. Lehetett volna leültetni a bácsit és nénit, kérdezni őket az életükről, hogyan volt régen, hogyan van most, de itt nincsenek kérdések, csak válaszok vannak, és azok sem szavakból, hanem az idős házaspár létmódjából sejlenek ki. Az öltözködés hosszú percekig eltart, nehéz a borotvapengét a helyére illeszteni, muszáj közel kilencvenévesen is létrára mászni, mert az állatokat meg kell etetni valakinek. Itt élet van, filmen, meg a közeli elmúlás. Zsigeri módon megmutatva. A bácsika és nénike szavaiból csak néhány foszlány érthető a mantraszerű nagy sóhajtozás, nyögdécselés közben, az érthető mondatok viszont hasítanak, a szó szoros értelmében. „Nincs itt más senki, csak a Jóisten.” - mondja a bácsi, akit még a szomszéd sem látogat, a gyerekeiről, unokáiról nem is beszélve. Bizarr az idős emberek szemében a tompa, sűrű fény, a kismacskák nyávogása, ahogy a bácsi üldögél, a fáradsággal elvégzett munka után este, olyan mozdulatlanul, még csak nem is pislog, mint a régi lakodalmas fényképen, ami az ágyuk fölött lóg, kitudja hány éve, ugyanúgy.

A másik szempont, ami miatt határeset: jó-e, vagy rossz. Rá lehetne sütni az Imádságra, hogy hatásvadász, és túlzó, ha a néző kissé cinikus, de olyannyira érintett mindenki, ami az elmúlást és időskori magányt illeti, ha szegény, mint a filmben látott idős házaspár, ha nem, hogy nehéz nem azonosulni. Az Imádságot nem könnyű nézni, mert szembesít azzal, ami elkerülhetetlen, de könnyű is nézni, mert szépen mutat meg, és jobb nézni így, hogy megmutat, és az arcok, mozdulatok mesélnek, mintha elbeszélt történetek tennék.

[ Szabó Nóra ] 2008-01-30 16:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]