Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az ideális férj
[ Radnóti Színház ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk a - a - a
Az ünnepély csukott ajtaja
Ingmar Bergman (1918–2007)
Meghalt Ingmar Bergman, a XX. század egyik meghatározó filmrendezője. Több mint hatvan filmet készített: A hetedik pecsét, Persona, A varázsfuvola, Fanny és Alexander, Suttogások és sikolyok...

„Az a művészet, amely
nélkülözi a spirituális eredetet, magában
hordozza a saját tragédiáját. […] Az olyan
művészet híve vagyok, mely Reményt és Hitet
ad az embernek.”
Andrej Tarkovszkij

„Egész tudatos életemben
megvolt bennem az, amit Bach az örömének
nevezett. […] A korál bizakodó hangjai
betöltötték a templom homályba boruló hajóját:
Bach jámbor hite enyhíti hitetlenségünk kínját.”
Ingmar Bergman

„Vannak bizonyos alkotók, akik számomra egyszerű szóvá, szótári szavakká váltak. Nem irodalom- vagy kultúratörténeti nevekké. Számomra fű, fa, tenger vagy pitypang ugyanúgy szó, behelyettesíthetetlen megnevezés, mint Mozart, Hölderlin, Bach, Dosztojevszkij vagy Leonardo. Az, hogy ki tudom mondani és le tudom írni, hogy fa, ugyanolyan rejtélyes és egyetemes »valami«, mint amikor módomban áll kimondani: Mozart, Platón, Novalis.” Pilinszky János írta ezt, Radnóti Miklósra emlékező cikkében (Radnóti Miklós = Élet és Irodalom, 1974. november). Ha létezik alkotó a filmtörténetben, akinek neve hasonlóképpen emblematikus erőt hordoz, hasonlóképpen lehet úgy része mindennapi társalgásainknak, hogy nem igényel részletezést, nem szorul magyarázatra, nem kíván tudálékos lábjegyzetet: Ingmar Bergman föltétlenül ilyen. Shakespeare-i szenvedély, kafkai világlátás, mozarti derű: kinek jutna eszébe e kifejezések hallatán rákérdezni, mire gondolunk? S kinek jutna eszébe firtatni, mit értünk bergmani érzékenységen, pontosságon vagy metafizikán? Művész ennél többre nem juthat. Ingmar Bergman művei nemcsak a mozgóképes kánonokban foglalnak el kitüntetett helyet, de a művelt köztudat (helyesebb volna talán így fogalmazni: köz-tudatalatti) sem tekinthet el létüktől, jelenlétüktől.

Bergman egy forgatáson 1957-ben
 

Bergman az 1940-es évektől forgatott saját filmeket, utolsó nagyjátékfilmje a Fanny és Alexander (1981/82) volt. Több mint hatvan film; kilenc jelölés nyomán három Oscar-díj (a legjobb külföldi film kategóriában); emellett színházi rendezések Svédországban és külföldön – s mintegy mellékesen egy másik életmű: forgatókönyvekből, színművekből, műhelyjegyzetekből és önéletrajzi írásokból összeálló szépírói oeuvre. Sven Nykvist operatőri munkájának felszabadítása s olyan játszók színre segítése, mint Erland Josephson, Max von Sydow, Harriet Andersson, Bibi Andersson, Liv Ulmann, Ingrid Thulin vagy Gunnar Björnstrand: ez is a bergmani eltökéltség érdeme. Amiképp köztudomású, mennyit köszönhet az utóbbi évtizedek új svéd filmje Bergmannak – esztétikai értelemben is, de recepciós és marketing szempontból még inkább. A figyelmet, amelyet a mester művei vontak a svéd (s általában a skandináv) mozgókép-művészetre, az újabb generációk remek darabokkal hálálták meg. De miért éppen Bergman törte át kánon és kultusz egymást is védelmező falait?

A hetedik pecsét
 
Persona
 
Tükör által homályosan
 

Bergman filmjeinek „végtelenül tiszta kompozíciós világa” (Szabó István), az alkotásmód öntörvényűsége – rang, minőség és hatás tekintetében – Kuroszava, Fellini, Tarkovszkij, Antonioni esztétikai autonómiáját idézi. A bergmani gondolatiság pszichologizáló hajlama Strindberg lélektani drámáinak befolyását mutatja. A hit kérdéseivel (elsősorban Isten létezésével s hollétével) foglalkozó művek kapcsán Kierkegaard teológiai filozófiájára szokás hivatkozni. A párbeszédek (és a csöndek) jelentőségét Bergmannál sokan taglalták már, amint az arcokon időző kamera költői figyelme is jogosan keltette föl a kritikai befogadás érdeklődését. A puritán benyomást keltő, de szimbólumokban gazdag formanyelv s ezzel összefüggésben a közelképek drámaisága a színházi kamaradarabok intim egyetemességét honosította meg a mozgókép feltételrendszerében. S művészet és társadalom konfliktusos modern kori viszonyának megjelenítése, a művész szerepének, feladatának, hivatásának értelmezése is olyan műveletek, amelyek jellegadó sajátosságai e munkásságnak. Számba vehető tehát, mi jellemzi Bergman filmjeit. De ezzel csak leírtuk, nem megértettük a jelenséget. Fekete-fehér rózsaablak: ha metaforát keresnénk a Bergman-optika természetének érzékeltetésére, aligha találnánk jobbat. Beszédesebbet és enigmatikusabbat. Kifejezőbbet és rejtjelesebbet. Közelebb mégse jutnánk ahhoz, ami annyira közel jön hozzánk, hogy olykor azt érezhetjük: bennünk van, sőt, mi magunk vagyunk. A hetedik pecsét (1956), A nap vége (1957), az Úrvacsora (1961/62), A csend (1962), a Persona (1965), a Farkasok órája (1966), a Suttogások, sikolyok (1971) világához. Vagy az egyetlen operafilm, A varázsfuvola (1974) meseiségéhez. Amely toposzok és archetípusok segítségével fejezi ki a fény és a sötétség között helyét kereső ember létdrámáját; a bölcsesség, a testvériség, a barátság, a hűség s más alapvető erények példázataként formálódva – szemünk láttára, fülünk hallatára. Mozart műve eredetileg is műfajokat keverően összetett alkotás, „félig látványos népszínmű, félig szabadkőműves misztérium”, „szimbolikus mesejáték, látszólag a Singspiel keretében, de valójában minden műfaj összefoglalásával, a népdaltól az oratórium-kórusig, az egyházi korálfeldolgozástól a koloratúráriáig. Tehát a zene és az élet minden rétege, minden gazdagsága és főleg minden ellentéte, az emberi arc ezer változatában.” (Szabolcsi Bence: A zene története) Bergman kezén hatása tovább nő, jelentősége még nyilvánvalóbb lesz. A mű különlegességét – az európai kultúrában s Bergman életművében – a rendezőnek az alkotás folyamatáról valló szavai is érzékeltetik: „Forgatás közben érezhető volt, hogy a munkát hosszú vajúdás előzte meg. Soha egyetlen rendezésem sem gördült ki ennyire akadálytalanul. A megoldások sorban álltak, és önként jelentkeztek. Semmit sem kellett erővel a világra segíteni, semmit sem csináltam csak azért, hogy megmutassam, milyen ügyes rendező vagyok. Termékeny időszak volt, melyet Mozart zenéje emelt magasra és hordozott éjjel és nappal.” Hogy a nyitány alatt nem a színpadot látjuk, hanem a nézők arcát, s hogy egyikük, egy kislány ily módon a darab folyamán fokozatosan főszereplővé lép elő: rendkívül egyszerű – s fölbecsülhetetlenül értékes fogás. Mert Tamino és Pamina s Papageno és Papagena szerelméről, Sarastro és az Éj Királynője harcáról értekezhetünk avatott szakszerűséggel. De annak a kislánynak – ma már felnőtt, középkorú nő lehet – a tekintete pontosan azt analizálja, ami elemeire bonthatatlan. Arra nyílik rá, ami az esztétikai tapasztalatban megnyitja magát. A mesére, a csodára, a varázslatra – azaz a művészetre, vagyis a világról való művészi beszéd önálló létmódjára. Mely ebben az esetben a művészet hatalmáról (is) szóló beszédként kerül a többszörös reflektáltság alkotói-befogadói terébe…

Jelenetek egy házasságból
 
A varázsfuvola
 

Pilinszky János két ízben közölt cikket Bergman-filmről (A nap végé-ről 1974-ben, a Kígyótojás-ról 1980-ban); fönnmaradt naplójegyzeteiben is csupán kétszer említi a rendező nevét (kommentár nélkül, egy-egy felsorolás részeként). Egy 1974-es, Párizsból küldött levelében lelkesen számol be Bergman „Kiáltások és susogások” című filmjéről („Egészen kitűnő! Mestermű.”); interjúiban három alkalommal hivatkozik a svéd művészre (kétszer ő maga, egyszer a kérdező hozza szóba Bergman művészetét). A Pilinszky-versek és a Bergman-filmek látásmódjának, léttapasztalatának, filozófiájának s egész poézisének rokon vonásai azonban még akkor is nyilvánvalónak tetszenek, ha mindezt illenék alaposabb elemzés keretében igazolnunk (irodalmároknak, filmesztétáknak, bölcsészeknek és bölcselőknek – talán együtt). A költő egyik fontos művét másoljuk most ide, amely az hommage esztétikán túli gesztusát gyakorolva poetizálja a Tükör által homályosan (1960) alighanem legemlékezetesebb jelenetét. Azt, amelyikben a skizofréniával küzdő Karin a családi nyaraló padlásán a falhoz simulva igyekszik legalább kihallgatni a tapétán túli világ zörejeit; Isten vagy az istentelenség üzenetét. A vers a Filmkultúra 1971. július–augusztusi számában látott napvilágot; utóbb a korszakos Pilinszky-kötet, a Szálkák (1972) egyik ciklusának nyitó s egyben címadó darabja lett.

FELELET

Hommage à I. B.

Ellátogatsz a legbelső szobába,
hallgatsz és hallgatod
a szürke falak lobogását,
mintás csöndjét, susogását, parancsát.

Letérdelsz
egy szigorú szózatra és
beleolvadsz a figyelembe, mely
mindenünnen az ünnepély
egyetlen csukott ajtajára irányúl.

Holott
veled vagyunk
továbbra, változatlanúl.

És, legvégül, még egy vers, ugyancsak Pilinszkytől. A film záró jelenetében Karin apja, David próbálja e szavakkal vigasztalni az eseményektől megviselt kamasz fiát, Minust: „Nem tudhatjuk, hogy a szeretet bizonyítéka-e Isten létének, vagy a szeretet maga az Isten. De ez már nem is számít. […] Ezzel a gondolattal csitítom ürességemet és piszkos reménytelenségemet. […] Az üresség hirtelen gazdagsággá változik, és a reménytelenség életté. Olyan ez, mint a kegyelem, Minus. Kegyelem a halálraítéltnek.” Meglehet, véletlen, hogy az éppen a tapéta motívumát újra játékba hozó Pilinszky-vers, az Elég fogalmaz hasonló szellemben. Ám ha véletlen is: olvasástapasztalatunk immár aligha lesz képes elszakítani a lírikus sorait a Tükör által homályosan képsoraitól, illetve a szeretet valóságának élményét a valóság szerethetőségének – Ingmar Bergman-i/Pilinszky János-i – dilemmájától. E viszonylag gyakran citált szöveg (amely először a Nők Lapja 1971. november 20-i számában jelent meg) szintén a Szálkák-ban olvasható. Tanulság helyett (mert talán nincs is tanulság) beszéljen a vers, összegzés helyett az összegezhetetlenség sejtelme.

ELÉG

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból”,
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Ingmar Bergman
 

[ Halmai Tamás ] 2007-08-02 11:24:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]