Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Trakhiszi nők
[ Kamra ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 23. kedd    Mai névnap(ok): Lenke, Laborc a - a - a
Etűdök cseresznyéskertre
Idén harminc éves Nyikita Mihalkov egyik legismertebb filmje, az Etűdök gépzongorára
Nyikita Mihalkov harminc éves, immár klaszikussá vált filmremeke egy a filmnél öt évvel fiatalabb filmkritikus szemmszögéből vajon megállja-e a helyét, vagy sem? - Zalán Márk írása.

Egy irodalmi mű megfilmesítése egyáltalán nem könnyű feladat. Néha nehezebb is, mint egy eredeti ötletet feldolgozni, ugyanis ha valaki egy írott művet, például egy regényt akar filmre vinni, komoly akadályokba ütközhet. Az egyik legnehezebb probléma, hogy egy film hogyan mutatja meg azt, amit az adott író hosszú sorokban ír le. Egy táj, egy helyszín bemutatása esetében még találhat kiutat a film, de mi a helyzet az olyan dolgok ábrázolásában, mint a barátság, szerelem, vagy egy szereplő gondolatai, érzései? Ezeket az irodalom könnyedén megjeleníti, a filmnek azonban itt már nehéz problémákat kell megoldania. Megmutathat például egy kézfogást, de azt mi, nézők már nem tudjuk, hogy a két fél, aki kezet fogott, milyen viszonyban van egymással, mit gondol a másikról, legfeljebb a dialógusokból, de azokból se mindig. A film tehát csak konkrét dolgokat tud megmutatni, ellenben az irodalommal, amely képes elvonatkoztatni. Ez természetesen a filmre is igaz, csak nehezebb dolga van, mert jóval többet kell tennie a konkrét ábrázolásnál, hogy a néző mást is lásson, ne csak egy szimpla kézfogást. Viszont itt lép be az az egyedi dolog, amit csak a film tud megmutatni, az irodalom (és vele együtt a többi művészet) azonban nem. Ez pedig a szereplők mimikája. Míg egy írónak hosszú sorokba telik leírni egy szereplő arcát, addig a film ezt akár egy képben is meg tudja tenni. Tehát ha megmutatja a kézfogást, és vele együtt a két fél arcát, gesztusait is, sokkal többet tudunk meg az egymáshoz való viszonyukról. Eddig a regény megfilmesítéséről volt szó, mi a helyzet a drámával? Egy dráma adaptációja már könnyebb feladat, hiszen struktúrája nem áll messze egy filmnek a forgatókönyvétől. Adva vannak a szereplők, tudjuk, hogy ki kicsoda, megvan a helyszín, megvannak az instrukciók, a párbeszédekből pedig kiderülnek gondolataik, nézeteik, viszonyaik, múltbéli tetteik. A nagy írók, köztük Anton Pavlovics Csehov „drámaiatlan drámái” is hasonlóképpen vannak felépítve.

Csehov (1860-1904) élete utolsó éveiben írta leghíresebb drámáit (Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert), melyeket azóta számos színházban adtak elő. A drámák megfilmesítésére azonban sokat kellett várni. Legelőször Laurence Olivier keze alól került ki a Három nővér filmváltozata 1970-ben, de a figyelmet és hírnevet leginkább a hét évvel későbbi Nyikita Mihalkov alkotás, az Etűdök gépzongorára nyerte el. Mihalkov, bár sok filmje van, mégis végig megmaradt eredeti szakmájánál, a színészetnél, ezért találkozása a Csehov művekkel elkerülhetetlen volt. Az Etűdök pályafutása harmadik filmje, alapjai pedig Csehov egyik első, kissé elfeledett drámája, a Platonov, és további Csehov-motívumok, melyeket Mihalkov a már ismert drámákból igyekezett beépíteni filmjébe. Lássuk, mennyire sikerült ez neki!

Csehov drámái színpadra írt művek, emiatt Mihalkovnak (fotó) nemcsak a már fent említett problémával, hanem a színház és film kapcsolatával is számolnia kellett. Egy színházban, bár ugyanúgy megvannak a színészek, díszletek, van néhány dolog, amit nem tudunk megtenni. Például nem mehetünk közelebb (kivéve, ha az első sorban ülünk) egy színész arcához, hogy láthassuk gesztusait, nem mehetünk be a színfalak mögé, hogy megfigyeljük az ott zajló eseményeket. Ez utóbbi különösen érdekes például a Sirály esetében, amikor Trepljov a színfalak mögött követi el az öngyilkosságot. A film ezt meg tudná mutatni, persze csak ha akarja. Ugyanúgy a szereplők arcát is. Mihalkov az Etűdökben nagyon jól egyesítette a színház és a film adta lehetőségeket, mondhatni színpadias filmet készített. Az erre való utalások már a film első jeleneteiben szembetűnnek: egy helyszín, statikus képek (alig érezni, hogy filmet látunk), kompozícióban elhelyezett szereplők, akik úgy is mozognak, mintha színpadon lennének. Ahogy Spiró György írja: „Első megtekintésre is feltűnik, mennyire színházi a film: egyetlen kertben és egyetlen házban játszódik”. Valóban megtalálható mindez, emellett a kertben vannak még székek, egy asztal, egy szamovár, hozzá közel egy függőágy, a háznak pedig van egy nagy terasza, ahonnan belátni az egész kertet. Mintha a Ványa bácsi első felvonásának helyszíne elevenedne meg: „Kert. A kert egy része látszik, terasszal. A fasorban egy vén topolya alatt teához terített asztal. Padok, székek; az egyik padon gitár hever. Az asztaltól nem messze hinta.” Egy ilyen kertbe vannak elhelyezve szereplőink, és ide érkezik meg az a Platonov, kinek később fontos szerepe lesz. Ez is jellegzetesen Csehov. Általában mindig van egy bizonyos hely, ahova a fontosabb szereplők megérkeznek. A Sirályban Arkagyina, Trigorin, Trepljov (akinek szerepe később szintén előtérbe kerül) és Dorn érkezik Szorin birtokára, a Cseresznyéskertben pedig Ljubov Andrejevna, Ánya, Sarlotta Ivanovna és Gajev futnak be a pályaudvarról. Mihalkov a helyszínt tehát sikeresen át tudta ültetni a filmbe. Mi a helyzet a szereplőkkel? Valamennyien tipikus csehovi karakterek, némelyeket szoros rokoni kapcsolat fűz össze. Mihalkov filmjéhez nagyon jó színészeket válogatott ki. Ott van Anna Vojnyiceva, az özvegy, érett asszony. Mostohafia Szergej, a szófogadó naiv fiú, felesége Szofia, akinek szép kerek arca van. Mindketten fiatalok még, de azért látni rajtuk, hogy ez az állapot nem tart már sokáig. Akárcsak Platonovnál, aki 35 éves, de sokkal idősebbnek néz ki. Kopaszodik, elhízott, arcáról sugárzik a kiábrándultság. Platonov sorsa, jelleme nagyon sok hasonlóságot mutat Trepljovéval. Fiatalok, de nem értek el semmit, az egyetemet otthagyták, kiábrándultak, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Platonov felesége, a kissé butuska Szása naivsága még Szergejen is túltesz, viszont gyermekien ártatlan, mint egy ma született bárány, és rajongásig szereti férjét. Kicsit Mására emlékeztet a Három nővérből. A fontosabb szereplők (ha Csehov esetében egyáltalán lehet ilyet mondani) mellett megjelennek további visszatérő csehovi figurák. Ilyen Szása fivére Trileckij (akit maga Mihalkov játszik), a nőtlen orvos (lásd: Dorn, vagy Asztrov), aki ugyan elvégezte az egyetemet, de orvosi elszántsága és talpraesettsége többször is megkérdőjeleződik. Mikor Szása hirtelen elájul, a többieknek kell odalökni őt, hogy segítsen, és akkor is csak borral próbája meggyógyítani a lányt. Aztán nem bírja otthagyni a társaságot, mikor azért hívják, hogy ellásson egy beteget. A legidősebb (mint Firsz, Ferapont, vagy Anfisza) szereplő Szása édesapja, aki rendszeresen elalszik a társasági összejöveteleken. Ott van még Petrin, aki gyakran az újsághíreket hangosan felolvasva szakítja meg a többiek párbeszédét (akárcsak Csebutikin a Három nővér elején), a régi hagyományok képviselője Glagoljev, a nagyszájú, sokat beszélő (Versinyin, szintén a Három nővérből) hangoskodó ripacs Scserbuk, akinek van két ütődött, vihogó unokahúga, és egy csendes unokaöccse Petya, végezetül pedig a szorgalmas inas, Jakov. Ők alkotják tehát az Etűdök szereplőit. Természetesen itt is mindenki szerelmes valakibe. Glagoljev Annába, Szergej Szofiába, Szása és Anna Platonovba, akin egyébként lehetetlen kiigazodni. Nem tudni, kit szeret ő valójában, inkább folyton ironizál, ezzel palástolva el igazi érzéseit.

Csehov fiatalon Mihalkov idősebben
 

A film első húsz perce gyakorlatilag azzal telik, hogy a szereplők egymást szórakoztatják különböző vicces történetekkel, nevetgélnek, ijesztgetik egymást (Trileckij ezt folyamatos puskalövésekkel teszi), ránézésre mindenki jól érzi magát a bőrében, gondtalanok, boldogok. De már pár perc után érzi a néző, hogy ez a sok csevegés mind csak a felszín, a valódi érzések a mélyben maradnak. Csehovot olvasva is ugyanezt érzi a befogadó. „A társaság hangulata ennek ellenére kitűnő. Amíg csak lehet, elkerülnek minden olyan témát, amely veszélyeztetné a pillanat derűjét és nyugalmát – ezzel védik önmagukat.” Ezt az idilli hangulatot töri meg átmenetileg az a jelenet, melyben Platonov egy távcsövön keresztül figyeli Szofia érkezését. Színházban valószínűleg nem vennénk észre, de a filmben egyértelmű a néző számára, hogy a két ember között még lesznek konfliktusok, pláne úgy, hogy a jelenet után Platonov azonnal egy kis röviditallal enyhíti a benne lévő feszültséget. Az első találkozás hamarosan be is következik, és ez lesz a film első őszinte jelenete. Kiderül, hogy Platonov és Szofia már 7 éve nem találkoztak. Viszont együtt jártak egyetemre, amit Platonov valamiért otthagyott, pedig ha ezt nem teszi meg, akár nagy költő is lehetett volna. Lehet, hogy Szofia miatt tette? Egyelőre nem sok derül ki kettejükről, a lényeges információkból is csak Szofia monológjából értesülünk, mert nem tudnak egymással két mondatnál többet beszélni, valaki mindig jön-megy körülöttük. Kénytelenek elrejtőzni egy szűkebb, sötétebb helyre, ahol képileg egy zseniális pillanatot láthatunk kettejük kapcsolatáról: Platonov rágyújt egy cigarettára, és valahányszor beleszív, Szofia láthatóvá válik a sötétben. Mintha vallatná őt. Szofia meg úgy tűnik fel a narancssárgás fényben, mintha emlékképek elevenednének meg. Még mindig csak kevés dolgot tudunk róluk. Ezt a feszültséget a film végig fenntartja, csak nagyon kis kockákat kapunk korábbi életükből. „Fokozatosan ismertetjük meg a nézőt a történtekkel, a hősök alakjára vonatkozó érzelmi információkkal.” A szituáció feszültségét továbbá az is erősíti, hogy Szofia olyan kérdésekkel bombázza Platonovot a többiek szeme láttára, amelyeket lehet, hogy nem kéne feltennie: „Ön tanító?”, „Miért nem vitte többre?”, „De azért ember maradt?”. A kínos jelenetet az öreg édesapa horkolása szakítja meg, Platonov pedig azonnal másra tereli a szót, és fehér női kalapot vesz fel. Utána újabb hosszú szünet. A társaság nem reagál semmit. Egy ehhez hasonló jelenet szinte mindegyik Csehov drámában előfordul. Az egyik legemlékezetesebb a Három nővérben található, amikor Csebutikin összetöri az órát, majd kifakad és elárul egy titkot, amire a többiek semmit nem reagálnak, csak Versenyin, aki egy hosszú, teljesen oda nem illő monológba kezd. Ennél a pontnál szeretnék röviden kitérni arra, hogy az Etűdök ugyanúgy bővelkedik komikus elemekben, mint ahogy valamennyi Csehov dráma. Már a film eleji Trileckij puskalövések is nevetségesek, és az ehhez hasonló elemek csak szaporodnak a film folyamán azzal a különbséggel, hogy mindegyikük egy feszült pillanatból zökkent ki. Kedvenc példám erre, amikor a Cseresznyéskertben Varja kiabál Jepihodovval, és nem őt, hanem véletlenül Lopahint üti meg Firsz botjával. Platonov és Szofia első találkozásánál mindig leesik egy szál virág, és ettől meglehetősen nevetségessé válik az amúgy pattanásig feszült helyzet. A következő pár jelenet Anna Vojnyiceváról szól. Azonnal kiderül számunkra, mennyire ellentmondásos ember. Elégedetlenkedni kezd, de rosszkedve azonnal átváltozik jóvá, amint megérkeznek Scserbukék. Komolyan se lehet venni. Monológja közben egy legyet próbál ügyetlenül lecsapni. Erősen emlékeztet Ljubov Andrejevnára, aki életének egyik tönkretevője miatt siránkozik. A következő részben pedig Platonovval való viszonyáról szerzünk információkat. Együtt ülnek a függőágyon, háttal nekünk, ezzel is növelve a feszültséget. „Nős?” kérdezi Anna. „Többé-kevésbé.” válaszolja Platonov. Ezzel gyakorlatilag mindent elárult házaséletéről. Anna tovább faggatja a férfit, nyilvánvaló hogy szerelmes belé. Az sem kizárt, hogy régen viszonyuk volt. De Platonov a maga ironikus és rezignált stílusával elhárítja magától a nő közeledését.

 

Ekkor váratlanul megérkezik a film központi tárgya, a gépzongora. Mindenki azt hiszi, hogy a parasztfiú valóban Liszt Magyar rapszódiáját játssza rajta. De kiderül, a zongora saját maga mozgatja a billentyűit. Csehovnál a zongora mindig a régi szép időket, a letűnt aranykort szimbolizálja. Szóba is kerül a Három nővérben. Azonban itt, ebben a filmben nem ezt érzem. Inkább a jövőt jelenti, szereplőink pedig azért bámulják döbbenten, mert ők még sosem láttak ilyet. Vagy, mert nem is fognak, hiszen nem haladnak előre a korral, mindörökre megmaradnak, ugyanott, ahol vannak. Platonov később erre utal: „Önhittségünk európai – fejlettségünk ázsiai”. Lehet, hogy ezt jelenti számukra a zongora. Nem tartanak sehol, a körülöttük lévő világ pedig már réges-rég megelőzte őket. Ezt az állapotot megint megszakítja egy váratlan esemény. Szása elájul. De hamarosan minden „rendben” lesz. A zongorát bevitték a házba, mindenki jól érzi magát. A következő, ún. csókjelenet egy újabb, dramaturgiailag fontos, jellemábrázoló momentum a történetben. Anna kártyajátékkal igyekszik feldobni a hangulatot, ám nem úgy, hogy elkápráztatja a közönséget, mint Sarlotta Ivanovna, hanem egy olyan szabállyal, amelynek az a lényege, hogy annak a férfinak, aki Annáéval azonos kártyát húz, meg kell őt csókolnia. Ez történetesen Platonov lesz. A férfiak irigykednek is rá, Glagoljev kártyát akar cserélni vele. De a csók így is elcsattan, ráadásul gyanúsan sokáig. Anna talán így akart bosszút állni, mert Platonov visszautasította? Platonov meg miért ment bele a játékba? Sok nyugtalanító kérdés merül fel, válaszokat nem kapunk. A csókot látva Glagoljev, mintha észre sem venné, fütyörészve, magát nyugtatgatva eltávozik. Nagyjából ez a reakciója Vojnyickijnek is, mikor meglátja Asztrovot és Jelena Andrejevnát a Ványa bácsiban. Az érdekes azonban nem ő, hanem Szása, kinek reagálását, ahogy a bevezetőben írtam, itt csak a film tudja igazán megragadni, írásban ez nem tűnne fel. Ehhez persze jó színészi alakítás is szükséges. Látszik szerencsétlen lányon, hogy kavarognak benne az érzések. „Arcán ellentmondó érzelmek tükröződnek: igyekszik az egészet tréfára venni és mulatni rajta; féltékeny, de ugyanakkor büszke is a férjére (…) Sajnálatra méltó, együgyűségében mégis komikus figura.” A feszültség újfent megszakad. Szofia (talán szándékosan?) leejt valamit. A csókot követő színészi játék is figyelemre méltó: Szása piciny mosolyát Platonov rezignált arca ellenpontozza. Ábrázatát egy kacsintással oldja fel, de a feszültség így is megmarad, hiszen megmutatja neki kártyáját: nem ugyanaz, mint amelyik Anna kezében volt.

 

A Három nővér felszíni közege az állandó reflexió: minden figura állandóan magyarázza, kommentálja önmagát, s mindenki értelmezi a másik tetteit, jellemét, múltját, jövőjét.” Az Etűdökben, ha nem is mindenki, de Platonov vitája Trileckijjel erről szól. Az orvos Platonovot bírálja, mert nem végezte el az egyetemet. Platonov erre Trileckij elhivatottságát kérdőjelezi meg, és szemére veti, hogy az egyetem elvégzése és tudása ellenére nem rohan el és segít egy betegen. A hangoskodásnak Scserbuk szarvasbőgéshang utánzata vet véget. A Ványa bácsiban az inas Marina gúnyolja a veszekedő feleket állandó gágogással.
Újabb fontos jelenethez érkeztünk, nevezetesen a vacsorához. Eddig szinte végig a szabadban voltunk, most átmenetileg leszűkült a tér. Rendkívül hangsúlyosak a gyertyák adta narancssárgás fények, különösen annak tükrében, hogy az elején ilyen körülmények között vált először szót egymással négyszemközt Szofia és Platonov. A vacsorát Scserbuk szokásos szónoklása nyitja meg. De nem tart sokáig, mert Petrin komoly és erős szavakkal bírálja a gazdagokat, és vele együtt Scserbukot. „Élnek-e Önök?” teszi fel a kérdést. Lehet, hogy itt Petrin magának Csehovnak a szócsöve. Ismét hallgatás, ismét hosszú szünet. A csendet a film egyik legkomikusabb része szakítja meg: Scserbuk unokaöccse feltesz a lemezjátszóra egy operát, a zaj hallatán pedig mindenki egy emberként ugrik fel ijedtében a székéről. Platonov itt sem rejti véka alá véleményét, és (talán féltékenységből) Szergej nézeteit bírálja. Trileckij meg váratlanul elsírja magát. Rájön, hogy minden, amit eddig tett, hiábavaló volt. Elvonul, a továbbiakban már nem is találkozunk vele. Platonov pedig fogja a gitárt (lásd: Tyelegin a Ványa bácsiban), és elkezd egy szerelmi történetet mesélni, amely egyértelműen őrá és Szofiára utal. A szomorú hangulatot természetesen megint egy váratlan esemény zavarja meg, ez pedig nem más, mint a tűzijáték. És akárcsak a zongoránál, most is mindenki mulat, jól érzi magát, élvezik a látványt. Kivéve Szofia és Platonov. Ők a folyóparton folytatják azt, ami még az elején félbe maradt. Platonov megint faggatja Szofiát: „Miért mentél hozzá ehhez?” kérdezi. Örülnek egymásnak, mégis az egész szituáció kissé nevetséges. Két félresiklott élet találkozik. Ez azonnal kiderül. „ (…) nyilvánvaló, hogy itt össze nem illő párok házasodtak össze, Szása éppúgy nem illik az okos Platonovhoz, mint a nyámnyila Szergej az energikus, ideálokat kereső Szofiához.” Együttlétüket egyvalaki végig látta. Ez pedig nem más, mint Szergej, akit legalább annyira meglep a látvány, mint a két tisztet, akik Natasát és Andrejt veszik észre a Ványa bácsi első felvonásának végén. „Micsoda banalitás!” jegyzi meg Szofia. Valóban így van. Szergej, mint egy kisgyerek rohan sírva mostohaanyjához, ezzel is bővítve a komikus események sorozatát. Glagoljev mindenről tudomást szerez, és mint becsületes, erkölcsös, hagyománytisztelő ember megkeresi Platonovot, meg is átkozza őt, de nem csak azért, amit Szergejjel tett. Glagoljevből a féltékenység szól, mert Platonov egykor megkapta Annát, ő viszont nem. Platonov a szokásos stílusával reagál, és az operát nyekergő hangon énekelve távozik. Ekkor a távolban feltűnik egy vonat, melynek hangját korábban többször is lehetett hallani. Itt egyértelmű szimbolikus jelentést kap. Mintha egyfajta üzenet lenne hőseink számára, hogy nem kötelező ebben a rezignált közegben maradni, el is lehet menni innen. De senki nem megy el.

Elérkeztünk a film csúcspontjához. Kora reggel van. Szofia új életet akar kezdeni Platonovval, aki ezt már lehetetlennek tartja. Végleg kifakad, hosszú és hangos monológjában a ház összes lakóját felébreszti. 35 éves, de nem ért el semmit, Szását sértegeti és elrohan. Ilyen kifakadások szintén megtalálhatóak valamennyi Csehov drámában. Mihalkov még ebbe a drámai jelenetbe is képes humort belevinni. Miközben Platonov szónokol, többször is rátámaszkodik a zongorára, amely minden egyes támaszkodásnál a rapszódiát kezdi el játszani. Platonov öngyilkosságot kísérel meg, de nem sikerül neki, mert ahol be akart ugrani a folyóba, ott legfeljebb térdig ér a víz. Ez legalább olyan nevetséges, mint Vojnyickij hadonászása a fegyverrel a Ványa bácsi harmadik felvonása végén, vagy Trepljov öngyilkossági kísérlete. Szása férje után megy, és vigasztalni, ápolni, csókolgatni kezdi. Bíztatja, hogy minden rendben lesz, nem kell félni a jövőtől. Így végződik a film, és így végződik a Ványa bácsi is. Ott Szonya nyugtatja Ványa bácsit.

Az eddig elmondottakból látható, hogy az Etűdök és a Csehov drámák számos hasonlóságot mutatnak. Mihalkovnak nagyon jól sikerült megelevenítenie Csehov motívumait. Nemcsak hű maradt az eredeti drámákhoz, de a filmes kifejező eszközök segítségével még erőteljesebbé is tette, hogy fokozza az esztétikai élvezetet. Erre kiválóak a már említett fények, színek, és csodaszép operabetét, amely végigkíséri a filmet. Mihalkov filmje már csak abból a szempontból is jó, hogy megszületett, mert sokkal közelebb tudja vinni az embert Csehov világához, amely egyáltalán nem áll messze a maitól. Manapság is ugyanazokat a játszmákat játsszuk, ugyanúgy nem szeretünk komolyabb dolgokról beszélni, és inkább a felszínen maradunk, a modern ember pedig gyakran ugyanolyan elveszett, mint Csehov hősei.
Erre figyelmeztetnek a drámák és Mihalkov filmje, amely harminc év után sem veszített hatásából.

 

Jegyzetek

Balázs Béla (1984): A látható ember – A film szelleme (ford. Berkes Ildikó) Budapest, Gondolat. 52-68. old.
Spiró György: A befejezetlen dráma – Nyikita Mihalkov filmjeiről In.: Filmvilág 1983/11
Csehov: Drámák és elbeszélések (1994) Budapest, Európa Könyvkiadó
Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak – Nyikita Mihalkov filmjeiről In.: Filmvilág 1981/11
Világot teremteni – interjú Nyikita Mihalkovval (ford. Berkes Ildikó) In.: Filmvilág 1981/11
Gyürey Vera – Honffy Pál (1988): Chaplintől Mihalkovig – Filmelemzések Budapest, Tankönyvkiadó 354-387. old.
Almási Miklós (1985): Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? Magvető 158. old.
Gyürey Vera – Honffy Pál (1988): Chaplintől Mihalkovig – Filmelemzések Budapest, Tankönyvkiadó 354-387. old.

[ Zalán Márk ] 2007-08-05 09:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]